Hívószámkijelzős telefonkészülék
(jó lesz a melóba, illetve onnan hoztam, de vissza is viszem)

Van, hogy bejelenti az ügyfél, nem megy a hívószámkijelzés.
A hívószámkijelzős készülék az ügyfél saját tulajdona, nem tőlünk bérli.
Ha a központban működik, akkor részünkről rendben, illetve ezekben az esetekben
felkínáljuk az ügyfeleknek, hogy kimegyünk a helyszínre, és megnézzük ott is,
hogy működik-e a szolgáltatás. Persze ha működik, vagyis az ügyfél saját
készüléke a hibás, akkor az bele fog kerülni egy helyszíni kiszállás
árába. A kiszállási díj megemlítésétől az ügyfeleknek azonnal
eszükbe jut, hogy úgy hat éve nem cserélték ki az elemet
a készülékben. Mikor megemlítem az elemet, szinte
mindig az a reakció: Elem? Hol? Milyen elem?
Fordítsa meg a telefont, nyissa ki a kis ajtót.
Nos, mit lát? Én tudom mit lát, ő is látja.
Még sosem kellett kimennem, hogy
az én telefonommal is megnézzük!

 

 

Ez annál is inkább nehéz lett volna, mert nincs, illetve eddig nem volt hívószám kijelezős
készülékem. De mint látjuk, már van. Illetve már... Sorszám szerint ez a 213-as
szétszedtem. Már valahol 500 felett tartok a cikkekkel. Szóval igen, már.
Már nagyon régóta hevert ez a készülék a BRG M8 magnón az
ágy végébe hajítva. Egyszer mindennek eljön az ideje.
Beszereztem egy hívószám kijelzős készüléket.
Komoly feladat volt, kivettem a szemetesből.
Onnan tudtam, hogy van benne, hogy én magam
dobtam bele pár napja. Nézegettem a raktári selejtes
dobozt mindig, mikor elmentem mellette. Pár nap kellett,
hozzá mire megideologizáltam, hogy minek nekem ez készülék.
Mondjuk annyira nagyon kellett, hogy két éve van itthon, de csak most
értem oda hozzá. Amúgy ez egy közepes szépségű, és használhatóságú telefon.

 

 

A kézibeszélőnek van egy formája. Először vastagabb, az jön ki elsőre nehezen
erőlködve, aztán ahogy elfogy az anyag, úgy vékonyodik el. Ez minden reggel
így van, vagy ki mikor szokta. Attól, hogy ez egy általános dolog, attól azért
szerintem még nem kéne egy darab szarról megmintázni
egy termék formáját!

 

 

A hátulja szögletes, az eleje ívelt, falra akasztós, elemtartós, de nem tartós elem.

 

 

Minősége ellenőrizve.

 

 

Erről beszéltem az előbb, mikor megemlítettem, hogy megnézetem
az ügyfelekkel a készülékükben az elemtartót.

 

 

És ez már akkor ilyen volt, mikor hazahoztam!
Még véletlenül sem attól mállott szét, hogy nálam állt két évet az ágy végében.
Mondjuk azért igazán kivehettem volna belőle az elemeket...
Persze ha kiveszem, akkor most mit néznél?

 

 

Van neki adapter bemenete, de nem kell hozzá a tápegység, működik nélküle is.

 

 

Őőő... Izé... Telefonosként az első dolog, nem hallgatunk bele idegen készülékbe!
Illetve igen, de nem tesszük a fülünkre! És ez a készülék még nem is származik
egy koszos helyről! Nemrég voltam egy olyan lakásban, hogy az ágyneműre
sem mertem letenni a szerszámos táskámat, (amit amúgy az utcán lerakok
a földre) vittem inkább végig magammal a vállamon. Az ajtókat lábbal
nyitottam, és mikor kifelé jöttem a lakásból, akkor vettem igénybe
a lábtörlőt. Nem is tudtam megállni, hogy be ne szóljak a nénike
unokáinak mobilon, hogy igazán meglátogathatnák a nagyit...

 

 

Hallgató és mikrofon. Ezeket most vagy kiszedem innen mosogatás előtt, vagy nem.
Nem!

 

 

Gyűlnek a csavartartóban a csavarok. A teleptartóhoz menő vezetékeket le kell
forrasztani, mielőtt még a panelről tépném le őket.

 

 

Még nincs agyonintegrálva, van benne némi hasznosítható anyag.
Persze nem kell belőle semmi, ráadásul egyben hasznosabb mint darabokban.

 

 

A panel alatt is panel, ami alatt még egy panel.

 

 

Ha megnézünk belülről egy normális telefont, például Panasonic KX-T 2470B, akkor
láthatjuk, hogy nem kötelező, hogy a gombok egyenként hulljanak ki a készülékből.

 

 

Az electret mikrofon hátulról nem veszi a hangot, akkor meg minek kellett beviaszozni?
Biztos nem azért, hogy a helyén maradjon, hiszen arra elég a gumikocka borítás is.

 

 

Szétválasztottam az alkotóelemeket miszerint mosom, vagy nem mosom.

 

 

A hallgatót és a mikrofont végül valóban lusta voltam kiszedni a helyéről.

 

 

A kimosott, és a ki nem mosott alkatrészeket is a polcon helyeztem el.

 

 

Ha ezt a fotót összehasonlítjuk az előzővel, akkor az órára koncentrálva azt állapíthatjuk
meg, hogy a két kép között eltelt hét óra. Ha azonban az óra naptár részét vesszük
górcső alá, azonnal látszik, hogy a két kép között több mint négy hónap telt el!

 

 

A gumilapocskák mellé odakerült két zsanér, ami egy készülő előszobapolchoz kell.
Kicsi a hely, de azért odafér a tervezett polc. Viszont ha valamiért teljesen ki
akarnám nyitni a bejárati ajtót, akkor nem lehetne a betervezett polctól.
Az az ötletem támadt, hogy a polc közepére zsanért szerelek, így
félbe lehet hajtani a leszerelés helyett, ha éppen szükséges.
Meg is vettem a fenyőpolcot, olyan pár éve lehet, hogy
bedugtam a cipős szekrény, és a fal közé, vagyis
ez sem lesz egy elkapkodott project...

 

 

A fehér tartók szintén az előszobába valók a jelenlegi polcrendszer megerősítéséhez.
Jól megvannak azok a polcok csinálva, csak szerintem nem
kellett volna annyi könyvet rájuk pakolni...

 

 

A fentebbi képen gombok voltak vészesen a polc szélére téve, itt meg a csavarok vannak
a tápegységem bekapcsolója előtt. Le sem tagadhatnám, hogy volt a kényesebb lomok
elhelyezésében némi célzatosság! Az eltelt négy hónap alatt (sajnos) senki sem verte
le egyik tálkát sem, menthetetlenül szétgurítva az alkatrészeket a szobában. Vagyis
összerakom a készüléket, lesz egy kis hely, lesz egy kis rend. Ez persze nem igaz,
de álmodozni jó...

 

 

Tulajdonképpen ahogy van, egyben is kimoshattam volna ezt a telefont.
Persze ha nem szedem szét, akkor most nem olvasnád ezt a cikket...

 

 

Mosás közben leszakadt egy szál drót, visszapákázom.

 

 

Ezt a részt nem volt nehéz összerakni, csak össze kellett pattintani, meg két csavar.

 

 

Jó sok csavar van ebben a készülékben!

 

 

Szétrendeztem őket méret szerint.

 

 

Mi lenne, ha mégiscsak leesne az a tálka az asztalról?

 

 

Csak felfelé tartva, alulról nézve ellenőrizhetők a gombok.
Ej, ha most tüsszentenék egyet...

 

 

A gumiérintkezőket nem szabad kihagyni a gombok és a panel közül!

 

 

Gyorsan becsavarozom a panelt, mielőtt még tényleg kiszórom a gombokat.

 

 

A két fényes a hangszórót tartja,
de négy hónap távlatából nézve, vajon hová való a ragasztós papírdarab?

 

 

Kicsit csalok, megnézem az első eresztés képeit.

 

 

Azért van itt a keménypapír, hogy a nagy panel aljából kilógó alkatrészlábak nehogy
idővel átszúrják a gombsortól a kijelzős panelhez tartó szalagkábelt.

 

 

Nem tudom, hogy minek nekem 32 Ohmos hangszóró, de kifejezetten csak azért
kukázni fogok egy másik ilyen készüléket. Jelentem, már meg is történt...

 

 

Mindenki a helyén.

 

 

A készülék alját öt csavar tarja.

 

 

Van még hét csavar, vagyis két csavar tarja a nagypanelt a dobozban.
Legalább az alap számtan még megy.

 

 

A mikrofont visszanyomtam a helyére.
Szerintem a hátulról történő méhviaszos mizéria szükségtelen.

 

 

Fogytán vannak a lomok, pedig még úgy beszerelnék valamit.

 

 

Mondjuk a csengő piezo hangszóróját ha méltóztatnék a helyére...

 

 

Ez majdnem kész, már csak elem kell bele.

 

 

Legalább fogy egy kicsit a felhalmozott készlet.

 

 

Sokan nem tudják, hogy az elemtartóban a vászoncsík azért van, hogy az elemeket
könnyedén ki lehessen szedni. A szalag az elemek alá való, és mikor
ki akarjuk venni az elemeket, csak meg kell húzni.

 

 

Ez meg milyen nyelven beszél?

 

 

 

Felvetettem begerjesztem. Megtettem, begerjesztettem. Gerjed ez rendesen!
Van egy olyan tervem, hogy egy szétszedtemet csak "e" betűvel írok meg.

 

 

Szinte semmi sincs a tápegységem előtt, csak pár kóbor akkumulátor.
Ezekre is van egy rendezési tervem egy újabb akkutartó képében.

 

 

Az előző akkutartómat -mint látjuk- már kinőttem.
Csak lett egy kis hely a polcon, mindjárt be is dugom ide a Tronic akkutöltőmet.
Újabb kivitelezetlen tervem, hogy hozok ide áramot, és akkor tölthetem itt az akkukat.
Kell egy hosszabbító, meg egy plitty-platty kapcsoló a töltő hálózati kábelére.

 

 

Addig nyomkodtam a gombokat, míg rájöttem, hogy hol kell átállítani a nyelvet.
Ez nem olyan egyszerű, mert ha az ember nem tudja, hogyan írják a "nyelvet" az éppen
beállított nyelven, akkor hamar elveszik az ismeretlen nevű menüpontok között.

 

 

Kiraktam a készüléket az előszobába. Mindjárt jövök, és bepakolok a szatyromba.

 

 

Na mi maradt ki?

 

 

Pár hetet állomásozott még szegény készülék a melóban a szekrényben is.
Persze ezentúl itt lesz a helye, de előbb még ki kell próbálnom.
Kerestem egy olyan hibajegyet, ami hívószámkijelzős
vonalhoz tartozik. Már csak hogy legyen mivel
kipróbálni a készüléket, ha már egyszer
ilyen sokat dolgoztam vele...

 

 

Működik, csak a számom további részét kisatíroztam. Ha az utóbbi tíz évben
nem kellett a munkához hívószámkijelzős készülék, akkor valószínűleg
a közvetkező tíz évben sem fog kelleni. Csudába! Megint bele
fognak rohadni azok a kurva elemek...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...