Ébresztőóra
(egy lommal kevesebb)

Levettem a polcról, nem mintha sok helyet foglalna...
Volt a polcnak egy olyan része, ahol apró lomok voltak. Volt?!
Kisméretű kacatok egymásra dobálva. Félő volt, hogy leszóródik az egész.
Ez hülyeség! Ezt a pár sort vissza kéne törölnöm, hiszen a szoba akar rám dőlni!

Elemes, mint manapság minden...

Kiskoromban órákig, akarom mondani órákkal játszottam.
A szomszédban lakott egy órás bácsi. Én kaptam a javíthatatlan vekkereket.
Manapság persze mindenre ráírják, hogy ne adjuk oda a gyereknek.
(mert az apróbb részeket lenyelheti)
 

Ezt az órát gyakorlatilag nem tartja össze semmi. Megráztam, széthullott.
Sej azok a régi vekkerek... Meg kellett küzdeni az alkatrészekért!
Ezek a műanyag bigyók nem jók semmire, a régi fém
fogaskerekekkel legalább pörgettyűzni lehetett.

Nekem mint gyereknek, a hagyományos vekker érdekesebb volt.
Az az igazság, hogy felnőttként is...

Ez az óra lelke. A kvarc az időalap, ennek a stabil frekvenciáját osztja le a fekete
pötty alatti elektronika annyira, hogy másodpercenként egyet ugorjon a mutató.
Nézegettem egy darabig, voltak is ötleteim, de végül nem csináltam belőle semmit.
Tipikus...

Ebben sajnos semmi újrahasznosítható sincs.
Az óra elejét, illetve tokját képező plexit azért eltettem, jó lesz csavartartónak.