Ébresztőóra
(egy lommal kevesebb)

Levettem a polcról, nem mintha sok helyet foglalna...
Volt a polcnak egy olyan része, ahol apró lomok voltak. Volt?!
Kisméretű kacatok egymásra dobálva. Félő volt, hogy leszóródik az egész.
Ez hülyeség! Ezt a pár sort vissza kéne törölnöm, hiszen a szoba akar rám dőlni!

 

 

Elemes, mint manapság minden...

 

 

Kiskoromban órákig, akarom mondani órákkal játszottam.
A szomszédban lakott egy órás bácsi. Én kaptam a javíthatatlan vekkereket.
Manapság persze mindenre ráírják, hogy ne adjuk oda a gyereknek.
(mert az apróbb részeket lenyelheti)
 

 

Ezt az órát gyakorlatilag nem tartja össze semmi. Megráztam, széthullott.
Sej azok a régi vekkerek... Meg kellett küzdeni az alkatrészekért!
Ezek a műanyag bigyók nem jók semmire, a régi fém
fogaskerekekkel legalább pörgettyűzni lehetett.

 

 

Nekem mint gyereknek, a hagyományos vekker érdekesebb volt.
Az az igazság, hogy felnőttként is...

 

 

Ez az óra lelke. A kvarc az időalap, ennek a stabil frekvenciáját osztja le a fekete
pötty alatti elektronika annyira, hogy másodpercenként egyet ugorjon a mutató.
Nézegettem egy darabig, voltak is ötleteim, de végül nem csináltam belőle semmit.
Tipikus...

 

 

Ebben sajnos semmi újrahasznosítható sincs.
Az óra elejét, illetve tokját képező plexit azért eltettem, jó lesz csavartartónak.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a
hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...