Szikrainduktor
(gyermekkori emlék)

Mindkét doboz emlék gyermekkoromból.
A zöld egy Terta 811-es magnó, a szürke pedig egy szikrainduktor.
A Terta magnót a zsebpénzemből vettem, a szikrainduktort apukámtól kaptam.
Hiába no, az öregem tudta mi kell egy gyereknek!

 

 

Felülnézet.
Mintha nem volna itt semmi érdekes, de van!
A két kis lyuk egy egy banánhüvely, ide lenne való a szikraköz.

 

 

A doboz oldala.
A doboz maga szikosztirolból van.
A Tanértnél mindent ebből az anyagból csináltak.
A színes kockát és a dobozát, műszereket, de még a földgömböt is!

 

 

Az alja.
Egy gumilába hiányzik, de talán van itthon hozzávaló valamelyik fiók mélyén.

 

 

Be van számozva.
Leltári szám pedig mindenre kell!
Egyszer a leltározó kolléganő az akkor több havi fizetésnek számító
20.000 forintos Panasonic készülékek aljára a telefon házát oldó ragasztóval nyalt
fel kézzel írott leltárszámos papír fecniket, de akkoriban ezért még nem járt karóba húzás.

 

 

Na ez az eleje, ez itt a lényeg!

 

 

Ki be lehet kapcsolni, 12 volt egyenáram kell neki.

 

 

A tanértnél készült 1969-ben, talán épp apukám szerelte össze.
Maximum 12 voltot szabad neki adni, de hát én és a szabályok...

 

 

Ez itt a szikraköz. Ezzel a tekerővel kell beállítani a helyes működést.
Ami nekem volt, azon is pont ilyen volt a tekerő, de maga a doboz sokkal kisebb volt.
Apukám újítása, hogy ugyanezt belevarázsolta egy Tanértes szabványhasábba.
Tökéletesen működött, de nem fogadták el!
Aztán később beadta újításnak ugyanezt egy vezető beosztású kolléga...

 

 

Na essünk neki!

 

 

Kap 12 voltot a tápegységemből.

 

 

Itt kellene szikráznia.
 

 

Némi tekergetés, és már szikrázik is!

 

 

Két csipeszből, és két óráscsavarhúzóból ideiglenes szikraközt komponáltam.

 

 

 

Nos, van neki egy hangulata, az már biztos!

 

 

 

A csak úgy odavetett takarékos izzó szépen világít.
Persze a hangok és a fények megrémítik az asszonyt!

 

 

Ez van belül. Fa váz, lemez anyák, vastag drótok, és a lényeg a hatalmas henger.
Alul pár menet van vastag drótból, felette pedig rengeteg menet jó vékonyból.
Mindez ki van öntve viasszal, belül meg lemezből készült vasmag van.

 

 

Ez a nagyfeszültség egyik kivezetése.

 

 

Lemez anya.
Nem mondanám, hogy jól néz ki!
A szocialista gyártmányoknál sokszor nem adtak rendes arcot a részleteknek.

 

 

Alulnézet.
 

 

Nincs elbonyolítva. Volt benne kapcsolási rajz is, de elfelejtettem lefotózni.
Akkor elmondom: Kapcsoló, szikraköz, tekercs. A kondi a szikraközzel párhuzamos.
Elég csúnyán van huzalozva, apukám sokkal szebb belsejű akkutöltőket készített.
 

 

Közeli felvétel a szikraközről.

 

 

Adjunk neki kicsit többet az energiából.
A tápom csak 4 ampert tud, az áramgenerátora is megőrül időnként, s visszaszabályoz.
Ezt a szép pákatrafót apukám készítette. Persze nem ez a lényeg, hanem az,
hogy több benne az erő, mint a "finom" munkára való tápomban.
Jól látható a Tanértes tömbler kapcsoló, banánhüvely, szikosztirol lemezborítás.
Ezek voltak a gyárban, ezekből csinált apukám mindent.

 

 

Nem szikrázik jól, a pákatrafó egyenáramú kimenetén nincs pufferkondi.
Mi van ha nem tetszik a szikrainduktornak a másodpercenként százszor eltűnő áram?
Ez a bivaly kondenzátor majd pótolja az energiát a kieső időben.

 

 

Beindult mint állat, de nagyon gyorsan abba is hagyta.
A szikosztirol hőre lágyuló anyag, ezen keresztül mennek az áramot is vezető csavarok.
Szóval megolvadt a műanyag borítás, kilazultak a csavarok, nem folyik az áram.

 

 

Ha már úgyis lebontottam az elejét, akkor itt egy kép a vasmagról.
Amit apukám újított, abban nem lemezmag volt, hanem sima rádióba való ferritrúd.
A tekercse sem volt kiöntve viasszal, mindössze 15 centi szélességben volt szigetelve.

 

 

Ezen a képen jól látszik a megolvadt előlap.

 

 

A balra látható vasdarabot rángatja magához a lemezmag.
Ha meg odahúzta, hát azonnal ki is kapcsolja a saját áramforrását.
Ekkor megszűnik a mágneses mező, visszatér az érintkező a párjához.
Ekkor megint nekiindul az áram, újra behúzza az elektromágnes a vasdarabot.
Bizony pontosan így működik az elektromos csengő!
Persze ez nem az, mert itt nem a hang a lényeg, hanem az, hogy a szikraköz a
bemenő egyenáramból lüktető mágneses teret hoz létre, amelyet fel lehet transzformálni.

 

 

Ez egy négyes csavar, ami maga a szikraköz egyik fele.
Azért látszik ilyen nagynak, mert végre tudok makró képeket is lőni.

 

 

A fekete festék alól kilátszik a műanyag, ahol beleolvadt a rezgőnyelv.

 

 

A rezgőnyelv oldalról. Elég girbegurba.
A vasdarabnak a balvégen kettős szerepe van.
Egyrészt vonzza az elektromágnes, másrészt tömege is van.
A mozgó részek tömege miatt csak alacsony frekvenciával tud rezegni a rendszer.

 

 

Hírtelen felindulásból elkövetett kondenzátortartó.

 

 

 

A pákatrafóról kondizás után szép stabil szikrákat produkál.

 

 

 

Még csak nem is ráz, hozzá merek piszkálni.
Ha kiskoromban nem ölt meg, most sem fog kárt tenni bennem!

 

 

Hát ez már megint elolvad, még jobban mint előzőleg.
Annyira fel tud puhulni ez a műanyag, hogy megmarad a felületében az ujjlenyomatom.

 

 

Kicsit pihentetem szegénykét, de közben beleeresztek
pár volt váltakozó feszültséget a hangfrekvenciás jelgenerátoromból.
Sajnos a power HF generátorom beteges, és nincs szakember a közelben...

 

 

Csak úgy módjával kap a trafó jelet, hiszen a kis generátorom belső ellenállása 50 ohm.
Jobb volna a nagyobb generátor, abból jókedvében akár 10 watt is kicsorog!
De ne álmodozzunk, nem jön erre a királylány topless öltözékben generátort javítani.
Meg mi is lenne belőle?
Becsönget a királylány, az asszony meg kinyitja az ajtót.
Ki hinné el, hogy ilyen hiányos öltözékben jött műszert javítani?
Kisestélyiben meg nekem ne császkáljanak itt a királylányok!
Szóval 154 volt jön ki a kimeneten, mégpedig 3,5 kilohertzen.
Vagyis ez a tekercsrendszer rezonanciafrekvenciája.
Kéne az a power HF generátor, de a mai királylányok olyan megbízhatatlanok...

 

 

Kellene egy nagyobb darab tranyó, meg egy hűtőborda.
Tankérem én készültem!

 

 

Hurrá!
Megtaláltam az ellenállás szortimentemet.

 

 

De most nem erről van szó, hanem erről a szép bordáról a tranyókkal.

 

 

Utálom a kupit az asztalomon!
Szóval a labortápból jön az energia, a tranyó a hűtőbordán kapcsol,
mégpedig abban az ütemben, amit a kis HF jelgenerátor diktál neki.
Mindez persze forrasztás nélkül, csak úgy lazán össze van krokodilcsipeszezve.

 

 

 

Nem jó ez így, ide sokkal több energia kell!

 

 

Hát akkor adjunk bele kicsit több erőt!
De miben van több erő, mint a tápegységemben? Hát a konnektorban!
Innentől ha élni akarsz, ne csináld utánam!
Ez egy fényerő szabályozó.

 

 

Mint látható orosz, és 6 rubel volt az ára.
Sej azok a régi szép idők, mikor még volt árhivatal...

 

 

Ez van benne meglepetés helyett.

 

 

Szokvány fázishasításos triakos fényerő szabályozó.

 

 

De ez bizony teljesen rövidzáras!

 

 

De mint már az előbb írtam volt, tankérem én készültem!
Ott van az a fehér papírzacskó, s na mi van benne?

 

 

Igen, ez bizony egy szép új BTA10-es 600 volt 10 amperes triak!

 

 

A hővezető zsír az ki van száradva.

 

 

De nem lehet gond, mert természetesen erre is fel vagyok készülve!

 

 

Bekentem.

 

 

Beforrasztottam.

 

 

Természetesen nem kompatibilis a lábkiosztás, de megoldottam.

 

 

Elővettem a szekrényből egy százas izzót.

 

 

Vagy ráforrasztom az izzóra a drótokat,
vagy előveszem a direkt erre a célra az alsó fiókba bekészített foglalatot.

 

 

Maradjunk a foglalatnál.

 

 

Szeretem, mikor részfeladatokkal megy el az idő.
Most már nem rövidzáras, de nem is szabályoz semmit!

 

 

Én kérem készültem, rajtam nem lehet kifogni!
Íme egy másik fényerő szabályozó, persze ez is orosz.

 

 

Fura egy felépítmény, eredetileg állólámpához való.
A ház műanyagból van, de stílszerűen facsavarok tartják össze.

 

 

Hihetetlen silány minőségű panel!
Csak közelébe megy az ember a pákával, és már dobja is fel magát a fólia.

 

 

Ez meg itt pont úgy néz ki, mint a VEF rádió potmétere.

 

 

Ki ne találd, hogy csak úgy magában ült ott a polcon!
Én kérem készültem, oda volt mellé téve a kapcsolási rajz is!

 

 

Tankérem nem én voltam!
És tényleg nem, ez a fóliacsík magától jött fel.

 

 

Ez meg nem hogy feljött, hanem egészen egyszerűen elpárolgott! Persze én
vagyok a ludas, rákötöttem szegénykére egy másfél kilowattos villanymotort.

 

 

Ide, a műanyagház felső részébe párolgott át a panelről a fóliacsík.

 

 

Nem kell ide hűtés, csavar se kell, nagy ez a triak, megáll ez a saját lábán!

 

 

Na végre!
De az nem úgy van, nem működött ez sokáig.
Pulzáló fényt láttam, majd egy hatalmas pukkanást hallottam.
És nem a körzeti megbízott csapott pofán a szolgálati elemlámpájával!

 

 

A felül látható kondenzátor egyszerűen felrobbant.

 

 

Kiszedtem belőle, ha nem akar benne lenni a buliban, hát én nem fogom erőltetni...

 

 

 

Nem piszkálom, saját magától szabályoz!
Jó dolog az automata, de ez azért szerintem már túlzás!

 

 

Összeszereltem, így talán nem nyúlok bele a 230-ba.

 

 

Ez meg ahogy van, megy a kukába.

 

 

Meg ez is.
Nem volt ám ez mindig így!
Egész gyűjteményem volt a kiszerelt hibás alkatrészekből!
Mindnek megvolt a maga külön kis története...

 

 

A százas izzó korlátozza az áramot, így akár rövidzár is keletkezhet, nem történik semmi.
Legfeljebb kicsit világosabb lesz, ami rám is fér, amilyen sötét vagyok...
A fényerőszabályzó a fázishasításával pótolja a szikraközt.
A delej a konnektorból jön, szóval csak óvatosan azzal a nyúlkálással!

 

 

 

Nagyon gyenge muzsika, alig van egy kis szikra...

 

 

Kevés ide a 100 watt, hát legyen inkább ezer.
De mégis honnan a csudából vegyek elő egy ezer wattos műterhelést?
Édesanyám éjjeliszekrénye előtt tartom a kis kárpitozott sámlin.
Miért? Szerinted hol kéne tartani?

 

 

 

Na ugye!
Így azért már sokkal jobb!

 

 

Világít a csak úgy lyukba dobott fázisceruza.

 

 

Na elég volt mára a hülyeségből...

 

 

A kimaradt kacatokat azonmód áthelyezem a szemetes vödörbe.

 

 

Összeszerelem a szikrainduktort, hátha egyszer még jó lesz valamire...

 

 

Hiányzott egy hármas csavar, hát benyúltam a dobozomba, s kivettem egyet.
A képen az ujjlenyomatomon kívül az látszik,
hogy elsőre találtam egy olyat, amiből hiányzik a slicc.
Biztosan lánycsavar akart lenni, csak nem sikerült idejében eldöntenie, kell e slicc vagy sem...

 

Az a baj az ilyen projectekkel, hogy nehéz abbahagyni! Beindul az agyam, aztán csak jönnek és jönnek az egyre újabb és újabb agyament ötletek. Például most szedtem szét egy csomó fényképezőgépet.
  
Mi lenne, ha a vaku rész több száz voltra feltöltött kondenzátorát sütögetném rá a szikrainduktor primer tekercsére?
  
Vagy még jobb volna, ha PC tápegységekből bontott kondenzátorokat töltenék fel, s azt sütögetném rá a tekercsre valami alkalmas eszközzel.
  
De akkor már az volna a még jobb megoldás, hogy a PC tápegységébe, az eredeti trafó helyére kötném be a szikrainduktort. Szabályoznám a kitöltési tényezőt, meg a frekvenciát.
  
És ha a trafó szekunder részére antennát meg földet kötnék? A primerre meg diódát, és belehallgatnék az éterbe pár kilohertzen? (kurvahosszú hullámú rádió project) Vagy nagy hirtelen átalakítanék egy félbetört Sokol rádiót, az mégiscsak szuperheterodin! A kimeneti jelet meg rákötném a hangkártyára, lehetne grafikusan elemezni, szerkeszteni.

Persze nem csinálok semmit, mert már elegem lett ebből a dobozkából...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...