Tarifaimpulzus számláló
(hogy a pincéből is fogyjon)

A pince (is) tele van lommal. Sebaj, hiszen azért van! Nem is az én pincém, hanem a szomszéd nénié, csak megkaptam hasznosításra. Persze előbb utóbb ki kell innen költöznöm, akkor leszek csak igazán bajban! Gondoltam eltüntetek egy kacatot a sok közül. Ki is húztam a képen látható barna dobozt a többi lom alól, de nem akart velem jönni. Kapaszkodott a kábeleivel cefetül!
Ezért megkéseltem.
Ez egy igen régi díjszámláló. Arra való, hogy megszámolja a vonalon érkező tarifaimpulzusokat. Sorba kellett kötni a telefonvonallal. A központ küldött egy 12 kilohertzes jelet, ha ugrott egyet a benti számláló. (ezt a szolgáltatás külön meg kellett rendelni) Ez a doboz érzékelte a 12 kHz-es impulzust, és billentett egyet a saját számlálóján.
Ezen e. Régen, az elektronikus telefonközpontok elterjedése előtt a telefonközpont mechanikus volt. A számláló is mechanikus volt. Sehol semmi számítógép! Hónap végén jött egy ember, és a 10*10-es tömbökben elhelyezett számláló jelfogókat lefotózta. Ezen fotók alapján készült a telefonszámla. A számláló jelfogó fényképező mint szakma azóta persze kiveszett...
Folytatom a hülye részleteket bemutató sorozatomat. Ez itt balra egy gumiláb. Egy nagy gumilapot géppel felapróztak, majd négy apró darabot bekentek Pálmatex ragasztóval, és rányomták a doboz aljára. A szocializmusban mindenkinek dolgoznia kellett! Aki nem volt jó másra (vagy a rendszer ellensége volt), annak csak a gumiláb ragasztózó feladat jutott!
Valami érthetetlen módon ragaszkodtunk ezekhez a sliccelt csavarokhoz! Persze mindennek megvan a maga oka. Nálunk (értsd szocializmus) mindent kézzel szereltek össze. Kézi szerelésnél kb. mindegy milyen feje van a csavarnak. A kapitalisták mindent gépesítettek! Géppel könnyebb egy kereszthornyos (népnyelven csillag) fejű csavart betekerni.
Hátlap. A két átellenes sarok le van plombálva. A "vonal" a telefonvonalat jelenti, a "készülék" pedig a telefonkészüléket. Magánemberek nem nagyon használtak ilyet, inkább telefonközpontokban lehetett látni szépen sorban egymásra rakva. Például szállodákban ezekről a dobozkákról olvasták le, hogy mennyit telefonált a kedves vendég.
A lyukon benézve látható, hogy elektronika van benne.
Gumi átvezetők. Azért kellettek, hogy a dobozon lévő lyuk széle (amin a kábel kijön) ne nyírja szét a vezetéket. Manapság ilyen helyre inkább betesznek két csatlakozót. Régen valamiért a "mindenféle kábelek lógnak belőle" megoldást kultiválták. Az ötvenes években még a telefont sem lehetett kihúzni a falból! Fix csatlakozója volt, nem konnektor!
Az előlap és a hátlap.
Masszív alumínium doboz. Régen minden olyan masszív volt. Mostanában minden műanyagból van, és csavarok helyett csak össze kell pattintani. A különbség a két megoldás között, hogy a műanyaggal ellentétben az alumínium doboz örök darab! Persze ki dolgozik manapság az örökkévalóságnak?
Ez van a dobozban, de nézzük a részleteket.
Panel. A telefonvonalon előforduló mindenféle jelekből kiszűri a 12 kilohertzes impulzusokat, majd billent egyet a számlálón. A telefonvonalon minden előfordul a merev rövidzártól kezdve a szakadáson át a villám okozta nagyfeszültségig! Néha még maga a telefonvonal is megjelenik, de ez igen ritka jelenség. Ez nem vicc, ez régen tényleg így volt! Szó nem volt róla, hogy a készülék (illetve a központ) egyből adott volna tárcsahangot! De ezek az idők már régen elmúltak...
Figyelmes szemlélő észrevehette, hogy a doboznak nincs tápfeszültség bemenete. Vagyis nem kell bedugni a 220-as (akkor még 220 volt a Volt) konnektorba. Leginkább semmit sem volt szabad beledugni a telefonkonnektorba ami nem a Posta tulajdona volt, pláne nem hálózati táplálású eszközt! Ez annyira így volt, hogy az első modemeket nem volt szabad a vonalhoz galvanikusan csatlakoztatni! A telefon kézibeszélőjét kellett a modemre illeszteni. Ez volt az un. akusztikus modem.
A fenti képen az áramkör bemenete látszik, ami kettős funkciót lát el. Egyrészt kicsatolja a jelet a vonalból az elektronika számára (további feldolgozás céljából), másrészt energiát csen a vonalból az elektronikának. Hogy egyből működőképes legyen a szerkezet, az energiát a balra látható akkumulátorban tárolja.
Számláló jelfogó.
Majd mindjárt megnézzük közelről.
Kicsit megtoltam az akkumulátort a tápegységemmel, a jelgenerátort pedig 12 kHz-re állítottam. Esze ágában sem volt működni! Minőségellenőrzés ide vagy oda, ez bizony sokszor előfordult a szocializmusban! Soha semmi sem volt jó úgy, ahogy azt a boltban megvettük! Persze ez erős túlzás, de a minőség igenis erősen szórt egyazon terméken belül. Beugrott a helyes kifejezés: Túl nagy tűréssel dolgoztunk!
De nézzük a számlálót. Balra maga a számláló mechanikája látható. Jobbra az a kék henger az elektromágnes, ez alakítja az elektromos energiát mozgássá. Semmi LCD kijelző, sehol egy mikroprocesszor. Pusztán a vas és a réz!
Ez maga az elektromágnes. Ha áram járt a tekercsben, az felmágnesezte a közepén áthaladó vasrudat, az pedig magához vonzotta a tőle rugóval elhúzott vaslemezt.
Ez a tekercs.
Persze tudom, hogy te ezt nem hiszed el!
Ezért a kedvedért kicsomagoltam.
A cérnát elteszem, még jól jöhet hidegebb napokon...
Rengeteg rézdrót csévére tekerve.
Nekem te ne legyél hitetlen!
Tessék!
Ugye mondtam!
Cséve...
Réz drót, ha mondom!
Ha összegyűröm a drótot, akkor nagyobb helyet foglal mint mikor szépen volt feltekerve. Tudományosan megfogalmazva leromlik a térkitöltési tényezője. Ez például transzformátor tekercselésnél sokat számít! Ha menet menet mellé tekercselünk, akkor sokkal több menet fér el a csévén, mintha csak úgy összevissza. Ezt majd egyszer meg is fogom mutatni, ha valami rávisz a trafótekercselésre...
Az akku persze döglött. Létezett egy un. Extrafon nevű vonalpótló. A tápegységében pont ilyen akkupakk volt, csak nagyobb. Szereztem egy ilyen tápot, kellett a doboza akkutöltőnek a videókamerámhoz. Délután volt, szenderegtem. Egyszer csak arra riadtam, hogy valami felrobbant! Kiugrottam az ágyból, de nem találtam semmit. Nem volt semmi bekapcsolva, csak a kis labortáp, de annak nem volt semmi baja. Nem értettem a dolgot. Estefelé ülök a székemben, valamiért lenézek a sarokba.
Mit keres ott az a műszerzsinór? Szóval az úgy volt, hogy az akkut feltettem tölteni a tápegységre, majd teljesen elfeledkeztem róla. Az akku nem bírta hová tenni a beletolt töltést, megadta magát, és felrobban egy cellája. Ahogy ott repült a szobán keresztül az akku, hát elvitte magával a műszerzsinórt is. Ezért nem volt gyanús a tápegység.
Ez az akku magyar gyártmány, a Medicorban készült.
Ismét gyarapodott a csavargyűjteményem. Valami alkalomra kaptam egy nagy doboz sütit a melóhelyen. A doboz díszes volt, a süti pedig finom. Ha kifogy a süti (ami amúgy gyorsan megtörtént) a doboz éppen jó lesz csavarosnak! (örültem kétszeresen az ajándéknak) Nagyon gyorsan megtelt a doboz...
Ezt a panelt még kézzel tervezték!
Készült a Dózsa Mgtsz-ben Kerekegyházán. Az Mgtsz az Mezőgazdasági Termelő Szövetkezetet jelentett. Ott is TSZ alakult, ahol nem volt mit termelni! Ilyen helyeken ládát gyártottak, vagy mondjuk éppen elektronikai eszközöket. Ezt hívták TSZ melléküzemágnak.
PKI, vagyis Posta Kísérleti Intézet. Ők fejlesztették ki magát az eszközt, aztán a TSZ-ben (vidám nótázás közben) rakott szoknyás parasztasszonyok szerelték össze. Mint már említettem, mindenkinek dolgoznia kellett valahol. Miután ezek a munkahelyek a rendszerváltást követően megszűntek, vidéken felszökött a munkanélküliek száma.
A közeli dolgok élesek, a távoliak azonban már homályba vesznek...

 

 

Így számolt a számláló. Ez milyen régen volt...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...