Játékorgona
(mindig csak a bóvli)

Ezek a lomok így állomásoztak a sarokban, ahogy itt látod.
Mikor kijöttem a szobámból a konyha irányába, szép nagy ívet kellett vennem.
Egyre nagyobb ívet! Aztán eluntam a dolgot, és belekezdtem a módszeres rombolásba.
Az volt a módszer, hogy lehetőleg a nagyok pusztuljanak, amik biztosan nem kellenek.

 

 

Fú! De jó kis orgona! Komolyan gondolkodóba estem, mikor megláttam.
Ott toporogtam az utcán és azon lamentáltam: Felvegyem e a földről, vagy se?
Mivel semmilyen hangszeren sem játszom (legfeljebb lamentán) volt esély hogy ott marad.
Végül persze mint mindig, most is győzött a szerzési vágy...

 

 

A power gombbal lehet bekapcsolni. A play / store a játék és a tároló funkciót váltaná.
A játék még csak ment, de hiába is próbálkoztam, nem tárolta el amit klimpíroztam.
Persze lehet, csak e kis hangszer zenei érzéke tiltakozott a virtuóz billentyűkezelésem ellen.
A demo / select kapcsolóval azt lehet kiválasztani, hogy mi játszunk az orgonán, vagy ő maga.
A volume pedig a hangerő, már ha lehet ezt a sipítást hangerőnek nevezni...

 

 

Ezekkel a gombokkal lehet kiválasztani mit csipogjon a hangszer.
A clear gomb bizonyult a leghasznosabbnak, ha megnyomtam kuss állásba rakta magát.

 

 

Nem jöttem rá, persze nem is fektettem bele túl sok energiát.
Lehet a felirat csak annyit tesz, hogy következmények nélkül megnyomhatjuk eme gombokat.

 

 

Kétszer is szerepel a képen a dallam jel, de amit én ebből a dobozból kicsiholtam...

 

 

Nem csak úgy kidobták, használva is volt.
Ez annyit jelent, hogy újabb gyermeket sikerült zenei hangzás téren lenullázniuk a kínaiaknak.
 

 

Kicsit régies hangulatú címke.
Szerintem ez volt az egészben a legszebb részlet!

 

 

Ha valami bóvli, akkor azon annyira látszik hogy az, hogy szinte fáj!
Nemrég elém került egy orgona a piacon. Gyermekkori emlék. Orosz. Szétszedtem.
Persze nem most, hanem még akkor. (polifonikussá akartam alakítani, de nem lett belőle semmi)
Meg kellett volna venni, hogy lássuk a bóvli és bóvli közti különbséget.

 

 

Itt (az ágyam előtti teszkós szatyorban) gyűjtöm a kihullott részeket.
Ez azért jó, mert itt útban vannak, ez csak rávisz hogy levigyem a szemetet...

 

 

Kriminális, de nézzük a részleteket.

 

 

Ez a hangszórója.

 

 

Állati ez a szétszedtem!
Múltkor kukac jött a Geloso magnóval, most meg óriás pormacska.

 

 

Nézzük meg közelebbről a hangszórót.
A hangszóró eleve nem tölti ki a rendelkezésére álló helyet!
De ez nem is a hangszóró, csak a feketére csavarozott fekete a hangszóró.
Vagyis kívülről 10 centisnek néz ki, közelebbről szemügyre véve viszont mindössze két centis!

 

 

Van benne egy panel.

 

 

Meg még egy panel.
Az előbbi valami erősítőféle, és a sípoló hangot is ő adja, ez meg a hangbank.

 

 

Külső adapterről is üzemel, nem csak elemről.
Azért néz ki ilyen "túl masszívnak" a tápcsatlakozó, mert a jobb oldala hiányzik.
Be sem volt építve. Gondolom nem vitte rá a gyártót a lélek a jelkimenet beépítésére.

 

 

Ellenálláslétra. Minél több ellenálláson keresztül zárjuk rövidre az oszcillátort,
annál másabb hangja van. Direkt kerültem a kisebb / nagyobb, és a magasabb / mélyebb
szavak használatát. Egyrészt nem mértem bele a gépbe, másrészt nehezemre esne,
hogy valamilyennek nevezzem a hangszer hangját.

 

 

Ilyen paneldarabok vannak a gombok mögött.

 

 

Adtam neki áramot, hátha kigyullad, vagy más érdekes történik...
Elsőre nem szólalt meg. Az előbb úgy éreztem, mintha leeset volna valami.

 

 

Ezt találtam a földön.
Ez a hangszóró mágnese, e nélkül nem fog szólni.

 

 

Ez a hangszóró, hátulról, mágnes nélkül.
Az előbb kicsit túlzásba estem a két centis membránátmérővel. Bocsánat...

 

 

 

Ilyen hangok jönnek belőle...

 

 

Kiszórtam belőle a gombokat.
Van nyomógombos dobozom de megtelt, ezért ezek most egyből kuka.

 

 

Szép kis kupi, de majd mindjárt rendet fogok rakni.
Illetve nem is rendet, hanem szemetes szatyrot fogok rakni.

 

 

Nyomógomb nyáklapból. Miért is ne?

 

 

Kicsit talán még a tápcsatlakozó aljzat is formátlan.

 

 

A magától zenélő egység hátulnézetben.

 

 

És elölnézetben.
A panel úgy néz ki, mintha kivágták volna egy nagyobb panelből.
A nyomtatási minták mennek tovább, túl a horizonton, bele a végtelenbe...

 

 

Ez a pár alkatrész produkálja a hangot, ha magunk játszunk a hangszeren.
Igen, tulajdonképpen hangszer, hang jön belőle. Olyan amilyen, de azért szól.
Ügyes kezekben bármiből szárnyra kap egy dallam, de úgy látszik én ügyetlen vagyok...

 

 

A rugózó részt nyomjuk neki a billentyűkkel az ellenállások műanyag lapra tekert lábainak.
Ide kéne egy fotó az orosz játékorgonáról, hogy lássuk a bóvli és bóvli közti különbséget.
Az orosz hangszerben fél kiló vastagon ezüstözött rézből voltak a kontaktusok!

 

 

Már megint lett egy marék csavarom és rugóm...

 

 

A képen az látszik, hogy lábbal adok hangerőt.
Meg az is látszik, hogy reggel nem ágyaztam be, meg a zoknim is kezd elkopni.
Ami nem látszik, hogy a kép bal oldaláról induló kábel a kis hangszer hangszórójában végződik.

 

 

Ez maradt a hangszóróból ha szemből nézzük.

 

 

Ez pedig egy hátulnézeti fotó.

 

 

 

Ezért olvadt el a hangszóró.
Egyszerűen nem bírta a 100 wattot!
Sebaj, okultam a hibámból. Legközelebb majd vízzel hűtöm!

 

 

A hangszóróról ismételten leeső mágnest az asztali lámpám rugóján helyeztem el,
de nem maradt itt sokáig.

 

 

Itt viszont már fél éve jól megvan...

 

 

Visszatettem a maradványokat a szatyorba, a szatyrot a kukába.
Ez volt egy nehéz nap története, melyen helyükre kerültek a dolgok...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...