Philips N2202 kazettás magnó
(ez volt a kezdet)

Választhatok egyet a kupacból. Persze ez a kép még 2008 tavaszán készült. A fotón látható lomok közül azóta csak a szikrainduktor szétszedtemje készült el. Szóval most nem is a kupacból választok, hanem a tavaly készült képsorokból. Minap elkezdtem megírni a walkman kismagnóhoz a szöveget, és arra a gondolatra jutottam, hogy legyen egy kazettás magnó áttekintés. Már csak azért is, mert van egy rahedli kazettás magnóm.
Kezdjük ezzel, hiszen ez volt a kezdet. Persze a Compact Casette előtt is voltak kazettás magnók, de ahány annyiféle. Egyik sem terjedt el igazán, például éppen a közös szabvány hiánya miatt. Ekkor jött a Philips a Compact Casette rendszerrel. A kidolgozott szabvány ingyenes volt, bárki gyárthatott a szabvány kazettához magnót. Ennyi elég is volt, közös nevezőre tértek a magnógyártók.
A korabeli (például ez) kazettás magnók hangminősége kriminális volt egy szinte bármiféle orsós magnóhoz képest! Amivel a kazetta legyőzte az orsót, az a kezelhetőség, illetve a kezelés kényelme. A kazetta kicsi, nem sérülékeny, nem tekeredik le róla a szalag, nem kell befűzni a gépbe, könnyedén meg lehet fordítani, és végül de nem utolsó sorban rá lehet írni a tokra, hogy milyen műsor van rajta.
Részemről nem tartom sokra a Philips cég termékeit. A "Philips az Philips" nálam mindig is valamiféle lenéző jelző volt. Pedig amúgy egy jó nevű multinacionális cég. Mint a címkén látszik, a világban mindenfelé vannak gyárai. Például nálunk is volt a háború előtt.
Visszatérve a kazettához, szóval az az igazság, hogy az átlagos zenehallgató igényeit kielégítette egy ilyen kis alsókategóriás kazettás magnó minősége. Ez számomra borzasztóan hangzik! Ezt a kis vackot hangerőre, hangminőségre kenterbe veri a Terta 811-es magnóm! De most térjünk rá a kivezérlésjelző műszerre, hiszen az van a képen. Szerintem ő volna a magnó dísze. Ő a magnó dísze? Költői volt a kérdés, nem kell rá válaszolni...
A bal oldali piros gomb a felvétel gombja. Középen a fényes (a sok nyilacskával) a fő üzemmód választó kapcsoló. Kétféle megoldás terjedt el. Ez a tolókapcsolós, és az egyedi gombos. De nekem van egy olyanom is, amin tekerő gomb az üzemmód választó. Kb. olyan, mint mondjuk az Unitra ZK140
A kazettaajtó. Ebből is kétféle megoldás terjedt el. Ez az egyszerű, aminek nem volt nyitógombja. Ezt az ajtót kézzel kell kinyitni, mégpedig úgy, hogy oldalt megfogjuk, és felhajtjuk. Ez csak egy egyszerű fedő, akár le is szedhetjük onnan. Az benne a jó, hogy ha eltörik, nincs semmi baj, mert a magnó vígan működik tovább nélküle.
A másik változatnál a kazettaajtóba kellett betenni a kazettát. Tulajdonképpen a kazettaajtó becsukásával maga az ajtó tette be a kazettát a helyére. Aztán ott van például az MK21, aminek van ugyan nyitógombja, de csak akkor működik, ha van kazetta a magnóban, különben külön fülnél fogva nyílik az ajtó. Volt a front deck magnóknak egy olyan irányzata, amin egyáltalán nem volt kazettaajtó. A kazettafészek jópofa módon kilógott a magnó elejéből.
Csatlakozók. Póthangszóró csatlakozó, amire rá is szorul szegény magnó. Egy szabványos tuchel, és egy nem szabványos. Persze a jobb oldali csatlakozó is szabványos, de a bekötéséről annyit, hogy jobb ha csak a gyári (úgy értem a magnóhoz kapott) mikrofont dugjuk bele.
Két gombocska. Az egyik a felvételi, a másik pedig a lejátszási hangerőt szabályozza. Inkább úgy szokott lenni, hogy egy gomb a hangerőnek, s egy másik a hangszínnek.
A magnó alja, nincs itt semmi érdekes. Persze van. Nincsenek rajta lyukak a hűtésnek, mert nem kellenek lyukak, mert nem melegszik! Ez egy nagy előny a régebbi csöves orsós táskamagnókhoz képest, azoknak ugyanis haláluk volt az "ágyon" való használat. Például igen ritka az ép (értem nem deformálódott) műanyagaljú BRG M szériás magnó.
Az elemtartó fedelének nyitógombja. A kazettás mechanika mozgatásához az orsóssal ellentétben egészen minimális energiai elég. Persze volt orsós elemes magnó is, de ez finoman szólva nem volt telepkímélő szerkezet!
A teleptartó fedele. Kb. olyan alkatrésze a kazettás magnóknak, mint az orsósoknak a fejtakaró búra. Értem ezt úgy, hogy ez fog először eltörni, vagy elveszni. A kazettás magnóknál bejött teleptartó fedél elvesztését, csak a kazettaajtó letörése előzte meg! Az egyik legundokabb hiba! Új ajtót úgy sem lehetett kapni a boltban, odaragasztott műanyagdarabkákból kellett pótolni a hiányzó részeket.
Az elemes készülékek átka, maga az elem! Mindenki (én is) benne hagyja a készülékben az elemeket. Elteszi a masinát, majd mikor évek elteltével előveszi, akkor jön a káromkodás a teleptartóban szétfolyt trutyi miatt. Még ezt a vastag rugót is kikezdte!
Az elemek behelyezését mutató műanyag lapon jól látszik a szétfolyt elemek nyoma. Ez a magnó csak elemes, vagyis nincs benne hálózati trafó. Ha visszük magunkkal a magnót, mondjuk kirándulásra, akkor nem kell cipelni a fixen beépített trafót. Viszont ha nem vettünk elemet, vagy otthon akarunk magnózni, csak előkapjuk a magnóhoz kapott tápegységet. Hosszúkás hasábforma, Philips felirattal. Volt is itthon, de odaadtam a szomszéd néninek valami masinához...
Ez a magnót hajtó motor fémdoboza. Ennek is rendesen nekiment az elem trutyi! Azért kell a motort (elektromosan és mágnesesen) árnyékoló fém dobozba tenni, mert un. kefés motor, rendesen termeli az elektromos zajt. Ráadásul a magnó piciny méretei miatt nem is lehet igazán távol tenni az elektronikától.
Kazetták az előszobaszekrényen. A földről szedtem fel őket a Verseny utcában. Piacvégeztével egyszerűen ott hagyják őket az árusok! Hoztam egy pár darabot, inkább ezeket az értékteleneket teszem a bemutatott magnókba, mint a régi sajátjaimat.
Persze kezdetben nem volt ilyen szép átlátszó. A kazettának általában fekete, vagy fehér színe volt. A nagyobb baj, hogy komoly bajok voltak a mechanikai stabilitással! Valószínűleg maga a műanyagtechnika volt a ludas. A kazettának csak egy egészen keveset kellett vetemednie, máris szorulni kezdett benne a szalag. A szalagmozgató mechanika elég erős, kihúzni simán kitudta a tokból a szalagot. A baj az volt, hogy a jobb oldali felcsévélő úgy általában véve minden magnónál gyengének bizonyult, s nem húzta vissza a szalagot a kazettába.
Ez azt jelenti, hogy ki fogom dobni a kukába!
Úgy néz ki, mintha egy felöntés lenne a műanyag hátlapon, de nem! Ez a valami az ékszíj egy darabja. Ragad, és szinte lemoshatatlan! Egy Philips orsós magnóban ugyanezt a jelenséget tapasztaltam. A magnó új gazdája két üveg denaturált szeszt használt el, míg kipucolta. Na én nem fogom kipucolni!
Rémesen pici egy orsós magnóhoz képest! A doboz harmadát a teleptartó tölti ki. A mechanikát mozgató villanymotor sem kell nagy legyen, hiszen alig van dolga. Nincsenek se óriási szalagorsók, se több kilós lendkerék amit mozgásba kéne hozni.
A tranzisztorok elterjedését követően ekkora helyen elfér egy magnó elektronikája. Persze ez egy elég minimál koncepciós készülék, de egy többet tudó változat sem foglal sokkal több helyet.
A jobb oldali kuplung hátulnézetben. Ha ez megakadt, vagy nem tudott elég erőt kifejteni, akkor nem húzta vissza a kazettába a szalagot. A szalag szépen rátekeredett a főtengelyre, és úgy rászorult, hogy nem lehetett lehúzni a kazettát a főtengelyről! Persze a tulaj nem látta, nem tudta mi a baj. Ő csak azt észlelte, nem nyílik ki a kis ajtó. Erőltette. Általában a kazettaajtó látta kárát a feszegetésnek. Az elgörbített főtengelyről meg szó se essen...
Hát ennyi. Ez egy komplett magnóelektronika. A kapcsolási rajzot elnézve tulajdonképpen nincs mibe belekötnöm. (tegnap kimerült a kritika bugyrom) Minden funkció (ha alap szinten is) teljesítve van.
Kétféle megoldás terjed el a kommersz magnóknál. Felvételi szintszabályozó, ekkor mi döntjük el (ha sikerül), hogy milyen hangos lesz a felvétel. A másik megoldás az automatikus felvételi szintszabályozó. Ez egy elektronikus megoldás, ami megpróbálja beállítani a megfelelő kivezérlési szintet.
Általában jól működik, csak sajnos kihallatszik amit csinál! Ha nincs hang, megnöveli az erősítő érzékenységét. Tehát először csend van, aztán megnő a sistergés, ekkor elindul a zene, az elektronika hirtelen visszavesz az erősítésből, ekkor elhalkul kicsit a zene. Ha meg a dal vége szépen halkul el, akkor azt is megpróbálja az elektronika kikompenzálni.
Ez meg itt balra a két végtranzisztor rézbe csomagolva.
Ez meg nem a végtranzisztor, kiszajú, és szilíciumból van. Ez már nem mászik el hőre, mint a régi germánium tranzisztorok. Az ember kiment a strandra nagy büszkén a tranzisztoros táskarádiójával, kitette a napra mindenki lássa! De elég volt neki pár perc, hogy elszálljon a melegtől a két P13-as végtranzisztor. De ez már nagyon régen volt...
A felvétel - lejátszás váltókapcsolója. Kétféle megoldás terjed el. Az egyik az Isostat (vagy ahhoz hasonló rendszerű) kapcsoló, a másik pedig az egyedi. Itt az egyedit látjuk. Van nekem valahol egy annyira egyedi, igen meglepődtem, mikor kihúztam a kapcsolósort az érintkezők közül. Nyomtatot panelből van, elvarázsolt mintával. Vagyis a kapcsolót egyben nézve nem lehet kitalálni, hogy hogyan működik elektromosan.
Ez a külön paneldarab a motor elektronikus fordulatszám szabályozója. Az orsós magnók motorja szinte kivétel nélkül hálózati szinkron motor volt. Nem kellett foglalkozni a fordulatszámmal. Ha stimmelt a hálózati 50 Hertz, akkor a motor fordulatszáma is stimmelt. Jelen esetben ez a panel stabilizálja a motor fordulatszámát. A másik megoldás a motorba épített elektromechanikus röpsúlyos fordulatszám szabályozó volt.
Levettem a kazettaajtót. Van a pincében egy fiókom, "átlátszó műanyagok" felirat van rajta. Ez a szürke műanyag egy újabb a trófea gyűjteményemben. Visszaérve a törött kazettaajtókhoz, szóval ha megvolt a letört darab, akkor még csak csak, de ha le kellett gyártani a hiányzó részt... Ráadásul úgy, hogy az tartson is!
Szép fényes gombocska. Majd jól elteszem a gombgyűjteményembe. Balra nyomjuk balra pörgetett, jobbra nyomjuk jobbra pörget, előre nyomjuk lejátssza a kazettát. Ha előrenyomás előtt lenyomtuk a piros gombot is, akkor felvétel. Volt még egy hasonló megoldás, általában inkább japán magnókon. Ugyanez a rendszer, de nem gomb, hanem kis karocska volt a vezérlő.
Kétféle irányzat volt. Egyrészről úgy gondolták a gyártók, hogy mindegy milyen hangszóró van a dobozban, úgy is pocsék a hangja. Mások viszont megpróbáltak minél nagyobb hangszóróból minél jobb hangot kicsikarni. Ez a hangszóró nevetségesen kicsiny. Nem is csoda, hogy olyan hangja van a készüléknek, mint egy zsebrádiónak!

 

 

Ráadásul beteg is a hangszóró.
Ha nyomkodom a membránját, akkor erősen súrlódó hang jön belőle.

 

 

Nem kár érte. Kitéptem a membránt, és sikerült egy egészen helyre kis közeli fotót lőnöm a lengőcsévéről. Ránézésre nem volt semmi baja. Lehet, hogy csak kapott egy kis nedvességet, s elvetemedett. Ami érdekes, hogy mi lehet az az egészen aprószálú színes szösz a tekercstől balra.
A magnó mechanikája. Ugyan a kazetta maga szabványos méretű volt, de a mechanika bármi lehetett, ami képes volt befogadni. Majd a sok kazettás magnó szétszedése és bemutatása alkalmával láthatunk igen érdekes megoldásokat. Adva van egy feladat, ami viszonylag egyszerű. A szalagot kell erre arra mozgatni, meg a fejeket kell betolni a kazettába. Ahány mérnökgárda, annyiféle megoldás született. Sajnos a legérdekesebbet, a hárommotoros direkthajtásút, még a szétszedtem rovat keletkezése előtt elpusztítottam.
Ez egy viszonylag egyszerűbb un. forgásirány váltós mechanika. Fordító mechanikai áttételek helyett, ebben a villanymotor forgásiránya változik meg visszapörgetés állásban.

 

 

Nehéz ezt elmondani, inkább nézzük meg működés közben a kapcsolót.
Elnézést a mozgó képért. Úgy látszik, hogy nem csak
a gombot, de a magát kamerát is mozgattam.

 

 

A fejszerelvény. Ez egy régi magnó, nincs itt semmi extra. Az újabb típusoknál szokott lenni egy mechanikus végállás kapcsoló. Ez azért kell, hogy ne akarja a magnó kihúzni a szalagot a kazettából, ha már nincs benne több. Ez egy kis műanyag baba, amit a megfeszülő szalag megtol. A karocska másik vége beleakad a lendkerék pöckébe. A lendkerék a tömegénél fogva meglöki a kart, a kar meg a stop gombot.
A törlőfej. Ez a magnó még hagyományos váltóáramú nagyfrekvenciás törléssel dolgozik. Újabban áttértek a mágneses törlésre. A bóvli (szinte mind az) mini tornyok magnóiban a törlőfej egy mágnes. A törlés mechanikus bekapcsolással történik, vagyis csak felvételkor megy neki a törlőfej (ami egy mágnes) a szalagnak. Ez utóbbi egy annyira igénytelen megoldás, hogy nem is szólok róla többet...
A kivezérlés jelző műszer. Nem bonyolították el a felfüggesztését az biztos. Lejátszáskor a telepfeszültséget méri (jó tudni, hogy bírják még az elemek), felvételkor pedig a kivezérlési szintet mutatja. Igaz hogy picike, de azért mégiscsak van neki mutatója. Ezt azért írtam, mert eszembe jutott az a japán orsós magnócska, aminek a kivezérlés jelzője egy izzó volt. Ha villogott az izzó, volt kivezérlés.
A gumigörgő. Ez is picike, de hát nem lehet nagyobb, mert nem is fér be nagyobb a kazettába. Ha nem volt a magnóban automata végállás kapcsoló, akkor a szalag lejártakor a magnó nem kapcsolt ki. Csak forgott tovább, a görgő állt, nyomta a főtengely, alul felül meg koptatta is. Másnap reggelre annyi volt a görgőnek.
A kazettás rendszer egyik átka a szalagvezetés hiánya. A fejek szélén ugyan van szalagvezető tüske, de hogy ezen kettő között mit kolbászol le s föl a szalag, arról jobb nem tudni! Némely magnó feje mintha konzervdobozból lenne hajtogatva, a másiké finommechanikai műremek. A szalagot a fejhez nyomó filc a kazettában van, vagyis a szalag magnófejre való odanyomása nem a magnótól függ.
Maradványok. Nem kell belőle semmi. Egyszer régen tele volt a heverőm ágyneműtartója kazettás magnókkal. Eluntam a dolgot, nem kellett egy sem. Szétszedtem őket, s a romokat elraktam egy dobozba, s levittem a pincébe. Na ez az a doboz, amit azóta sem kellett kinyitnom!
Rohadék ékszíj! Nem szidom, tényleg szét van rohadva. Egyszer elszórtam egy ilyet a szobában, és nem vettem észre. Ráléptem párszor, meg szét is hordtam a papucsommal. Fél üveg benzin kellett a nyomok eltüntetéséhez. Azóta ha málló szíjas gépet látok...
A mechanika alulnézetben. Itt sincs semmi. Semmi ami még kellhetne, meg amúgy is igen kevés alkatrész van benne, az irányváltós motor miatt. Ez egy nagyon ötletes megoldás. Meg az egygombos vezérlés is nagyban leegyszerűsíti a dolgokat. Majd ennek fényében kell nézni mondjuk például az Unitra M531-es magnót, ami szintén itt várja sorát a polcon. Abban olyan megoldások vannak, az ember nem hisz a szemének...
A kazetta egyszerűen megette az orsós magnót reggelire. Az emberek a kényelmet választották a minőség helyett. Aztán egyszer csak kiderült, hogy a CD lemez sokkal kényelmesebb mint a kazetta, s a kazettás technika is a kukában végezte. Most épp a CD rúgja az utolsókat. Az emberek az mp3 formátumú zenét tartalmazó memóriakártyákat részesítik előnyben. Manapság egy autórádiónak nem kazettát vagy CD-t kell fogadnia, hanem USB stick-et.
Ennyi maradt az egészből. Ezek az apróságok még újrahasznosíthatók, már ha csinálok még valaha valamit a szétszedésen kívül. Hát ide jutott a kazettás technika. Legközelebb megnézzük, hogy ténylegesen hová jutott. Ez a magnó volt a kezdet, és a filléres walkman volt a vég, de addig még egy napot várnotok kell.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...