UNISEF Walkman
(egy magnó, melyben alig van valami)

Minap láttuk a kezdetet, ez pedig már a vég. A köztes részekről is lesz bemutató, mert összevásároltam egy csomó kazettás magnót. Van amelyik kortünet, van amelyik érdekesség, vagy éppen csak emlék. Olvastam egy könyvet, amit a SONY gyár egyik fejese Morita Akio írt. Kiadta az utasítást, hogy mindent szedjenek ki egy kazettás magnóból, hogy minél kisebb lehessen. Az volt a lényeg, hogy szóljon, és hordozható legyen. Így született meg a Walkman.
Van egy olyan szervezet, hogy UNICEF. Ez a világ legnagyobb gyermekvédelmi szervezete. Ha az ember olyan terméket vásárol, amin rajta van a nevük, akkor egyben ad egy kis pénzt is az éhező lurkóknak. Ennek a magnónak meg UNISEF a márkája. Így persze már csak annyi köze van az éhező gyerekekhez, hogy ők szerelték össze...
A "door open" pedig annyit tesz: ajtónyitó. Vagyis nincs eject gomb, hanem kézzel kell kinyitni a kazettaajtót.
Az "anti-rolling" annyit tesz, nem nyávog (annyira) a masina mikor épp rázkódik. Ez egy sétálómagnónál különösen fontos szempont!
A gép háta. A fehér csatnál fogva tudjuk rátűzni a magnócskát a nadrágunkra. Teszünk bele két ceruzaelemet, meg egy kazettát, majd megnyomjuk a play gombot, füles fel, és irány a halál. Szerintem ugyanis kifejezetten veszélyes dolog, zenétől süketen mászkálni az utcán!
Morita Akio nem gondolta ennyire komolyan a dolgot! Ezek viszont komolyan vették a feladatot. Mindent kiszedtek a dobozból, ami nem kell a működéshez. Stop gomb, előrepörgetés, és lejátszás. Visszapörgetés nincs. Minek? Anélkül is szól a magnó...
Még a matrica is egyszerű. Rá vagyon írva, hogy ez egy kazetta lejátszó, valamint az, hogy két milyen elem kell bele, vagy egy 3 voltos külső tápegység.
A feliratok magából a doboz anyagából lettek kialakítva.
Ezek itt mind az elektromos kezelőszervek. Illetve kezelőszerv csak a középső fekete pöcök, ami hangerőszabályozó. Se egy balansz, se egy hangszínszabályzó. A zöld peremes lyukba kell bedugni a fülhallgatót.
A hangerőt szabályozó tolópotméteren nincs gomb. A kilógó fekete pucuka ugyanaz az anyagdarab, ami a tolópotméterben a "toló".
Az ajtót a saját zsanérja tartja, ami két kis pöcök. Kiköpi a fröccsgép, be kell pattintani a helyére és már készen is van.
A jobb, illetve a bal oldali tüske. Ezek húzzák be a kazettába a szalagot.
Persze a bal az nem húzza, mégpedig azért nem, mert egyszerűen nincs. Ez a kis valami gyakorlatilag teljesen felesleges ide, hiszen semmi funkciója. Mondjuk központosíthatná a kazettában futó orsót, de ahhoz szerintem túl pici az átmérője.
Íme a szalagpálya. A törlőfej helyén egy szalagvezető látható. Persze nem kell törlőfej egy lejátszó magnóba. Az meg különösen rendes dolog, hogy legalább a szalagvezetőt nem hagyták ki belőle.
Ennyi van a dobozban. Persze kezdetben még nem így volt. Egy barátom kismagnója ugyanekkora volt, de egy komplett, teljes értékű magnó volt a dobozban. Tudott felvenni lejátszani sztereóban. Volt neki bemenete, de belső sztereó mikrofonja is. Volt vonalkimenete, de volt a dobozban hangszóró is, hogy magában állva is tudjon szólni. Volt még háromjegyű nullázható számlálója, meg külön szalagfogyást jelző LED-je. Természetesen vissza is tudta pörgetni a kazettát. Egy műremek volt a maga nemében!
Mechanikai szempontból (ezzel ellentétben) olyan volt mint egy óra. Sajnos a barátom belepiszkált, és nem találtak vissza a leszakadt drótok a helyükre. Végül építettem belőle egy lejátszó magnót. Éveken keresztül ezzel másoltuk a kazettákat. Jobbra a motor, középen a főtengely, balra a jobb oldali szalaghúzó látható. Két ékszíj, semmi fogaskerék, semmi dörzsáttétel.
Ennyi az egész elektronika. Persze egy lejátszó magnóba nem is kell több. Eljátszottam a gondolattal, hogy a panelt ráforrasztom egy orsós magnó fejére, és megfülelem mit produkál a magnó ezzel a kölcsön lejátszó erősítővel. Aztán elvetettem a gondolatot, pedig éppen van egy Uwertura orsós magnó a hátam mögött.
A fordulatszám szabályozó panelja a motorra van forrasztva. Nincs ezzel semmi baj, hiszen logikailag amúgy is ott a helye. A motoron nincs semmi árnyékolás. Egyrészt olyan pici, hogy szinte nem is termel zajt, másrészt úgy sem halljuk a zenétől. Pláne nem az utcazajtól! No de ha jön egy csendesebb rész, vagy szünet van a számok között, vagy otthon akarunk zenét hallgatni? Akkor azonnal meg fogunk győződni róla, hogy forog a motor, és bizony igen tetemes elektromos zajt termel.
Az erősítő egyetlen integrált áramkörre korlátozódik. Nem találtam róla semmi adatot az Interneten, pedig a jó nevű SONY cég gyártmánya. A hangerőszabályozó tolópotméter végletekig egyszerű, még burkolata sincs. A teleptartó lába közvetlenül a panelra van forrasztva. Lent középen egy másik érintkező is van a panelen, ennél fogva indítja el a mechanika az elektronikát.
Fülhallgató csatlakozó. Nincs rajta mit bántani. Az persze látszik, hogy a gyártási technológia a végletekig leegyszerűsített. Elsődleges cél az alacsony előállítási ár, a működőképesség megtartása mellett.
Például a mechanikát nem kell belecsavarozni a dobozba. Bőségesen elég, ha pár ilyen kis pöcök megfogja a lemez szélét. Ennyi rögzítés valóban elég, hiszen csak annyi volt a cél, hogy ne essen ki a helyéről. Ha a hátlapot felcsavarozzuk, az majd amúgy is jól egyben tartja a dolgokat.
A doboz is végletekig le van egyszerűsítve. Nem kellenek különálló alkatrészek, távtartók, pöckök, alátétek, hanem a fröccsgép egyben kiköpi az egészet. Összeszereléskor nincs semmi bonyolult munkafázis, olyan egyszerű a feladat, mint mondjuk legózni. Persze ez alapjaiban véve nem volna baj, ha nem menne a minőség rovására. De ennél a magnónál minőségről beszélni...
Íme a szalagpálya. A gumigörgő valószínűtlenül kicsi. Az a csoda, hogy vinni tudja a szalagot. Másrészről persze semmi baj, hiszen működik a szalagtovábbítás. Ez részben annak is köszönhető, hogy az újabb gyártmányú kazetták mechanikailag sokkal stabilabbak mint a régiek, vagyis ezek már egyáltalán nem hajlamosak megszorulni.
A lejátszófej. Nem csak szép, de a paraméterei is sokkal jobbak mint a kezdeti időkben. Pláne jobbak, ha a korabeli szocialista országokban készült fejekhez hasonlítom. Van itthon egy egész doboz BRG magnófejem, aminek nagy része gyárilag hibás.
A mechanika alulnézetben. Nem, nem szedtem le róla semmit, csak az elektronika paneljét. Persze nincs ezzel semmi baj. Fejlesztéskor meg lett határozva azon tulajdonságoknak sora, amit a mechanikának tudnia kell. Tudja? Tudja! Akkor így van jól.
A mechanika felülnézetből. (a fejet már levettem) Azért ennyire egyszerű, mert ezen a magnón nincs visszapörgetés gomb. Persze ha volna rajta, akkor sem lenne sokkal bonyolultabb. A többi magnó mechanikájának bemutatásánál látni fogjuk, hogy egy feladatot egyszerűen is meg lehet oldani, illetve akár a végletekig is el lehet bonyolítani.
Ez a valami a magnó lendkereke. Illetve lendkeréknek nem lendkerék, mert a lendkerék lényege a tömeg, az meg ennek ugye nem igazán van. Ez csak egy tengely, amin van egy ékszíjtárcsa. Fura mód ennek ellenére nem nyávogott bántóan ez a magnócska. Persze komolyzenét, vagy más egyéb kitartott hangokat tartalmazó zenét, azt nem szabad rajta hallgatni.
Ezt a félbetépett PC hangfalat használom szemetesnek, amíg őt magát is ki nem dobom. A magnóból megmaradt a motor, a fej, és az elektronika. Valószínűleg egyiket sem fogom felhasználni soha semmire...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...