Akkumulátortöltő
(magam készítettem)

Ez a nagy fekete hasáb egy akkumulátor, mégpedig a Panasonic M7-es kamerám akkuja. Majd egyszer talán odajutok, és akkor lesz a kamera is a szétszedtemben. Még van benne valamicske élet, de sajnos már nem viszi a kazettát...
Azt jelenti a felirat, hogy 10 évvel ezelőtt 50 percig bírta szuflával az akku. Szép teljesítmény tőle, mert 1998-ban már sok éves elmúlt. Használva is volt rendesen, néha meg fél éveket állt valahová bevágva.
Kéz alatt vettem a kamerát, erősen áron alul. Persze 40.000-ért töltő az nem volt hozzá. Bementem a boltba, és kértem egy töltőt. Elém tették. Örültem. Mondtak rá egy árat ami öt számjegyű volt. Ekkor már nem örültem annyira. Pontosabban szólva annyira nem, hogy nem is vettem meg. Félhavi bérem egy akkutöltőért? Akkor inkább legyártom! Ez lett az eredmény.
Van neki két világító szeme. Ha piros, akkor éppen tölt, ha zöld, akkor meg nem tölt. A doboz amúgy egy Extrafon nevű vivőfrekvenciás vonalduplázó berendezés tápegysége volt eredetileg. Jópofa szünetmentes tápegység volt. A dobozban el volt rejtve egy hengeres Ni-Cd akkupakk, hogy akkor is legyen telefonvonal ha nincs áram.
Az eredeti alkatrészek közül mindösszesen a dobozt használtam fel. A beépített trafó kisteljesítményű volt, a töltőelektronika meg nem azt csinálta, amit én szerettem volna.
Szóval maradt a doboz. Pont megfelelt a mérete. Ez sokat számít! Házilagos eszközökkel viszonylag nehéz kultúrált kinézetű dobozt összehozni. Nem lehetetlen, de szerintem nem éri meg a fáradtságot. Ilyenkor jön jól a sok kacat, legalább valamit újrahasznosítok, hiszen ezért volt eltéve.
Ritka nagyon idióta formájú akkumulátor csatlakozó! Forgattam egy darabig, mire kialakult bennem a kép az ellenpárjáról.
Ilyen lett. Majd még megnézzük közelebbről is. Szokásom szóvá tenni a mások által elkövetett konstrukciós hibákat. Van kinek ez tetszik, van ki szerint mutassak valamit amit én csináltam, s hiba nélkül való.
Na ez a doboz nem az!
Ez a kockás papír a berendezés dokumentációja. Mióta párszor előfordult, hogy réveteg arccal bámultam a dobozba (amit amúgy magam készítettem), és nem értettem mi az a sok bizbasz elszórva szanaszéjjel, szóval azóta kötelező jelleggel begyűröm a rajzot a készülékbe.

 

A töltő kapcsolási rajza. Ha már töltő, akkor 723-as IC volna bele való, hiszen az mégiscsak egy feszültségszabályozó. Én viszont úgy gondoltam, hogy valaminek kapcsolnia kell ha az akku elérte a megfelelő töltöttségi szintet. Tehát ide kifejezetten egy 710-es komparátor illik. Ezért én egy 555-ös időzítővel oldottam meg a feladatot. Trafó, négy dióda, puffer kondi. A stabkocka csak az 555-ös feszültségét stabilizálja. A felső két tranyó kapcsolja rá a feszültséget az akkura. Az alsó két tranyó áramgenerátor, a maximum töltőáramot állítja be 200 milliamper környékére. A 100 kilós helipotival lehet pontosan beállítani hogy hol, vagyis mekkora feszültségnél billenjen át az 555-ös IC. Az alkatrészértékek esetlegesek. Azért van annyi 1 kilós ellenállás mindenfelé, mert az a doboz volt elől. Ha valami nem ment, cseréltem kisebbre vagy nagyobbra. Nulla elektronikai képzettséggel rendelkezem, viszont időm volt mint a tenger, ezért tervezés helyett kísérletezés alapon készült e mű. Folyamatos 200 milliamperrel tölt, és egy tizedvolttal sem tol többet az akkuba, mint ami elő van írva!

A nyomtatott áramköri lap terve.
Kockás papíron, fekete és piros tollal komponálva.
A fekete a fóliás oldal, a piros szín pedig az alkatrész oldal mintáját jelöli.

 

Szépségről nem beszélhetünk, de az én kölköm, nekem akkor is tetszik ha csúnya!
LED-ek hátulnézetben.
Érdemes rákattintani a képre, és megtekinteni zsenialitásom csúcsát, az akkumulátorcsatlakozót. Az érintkezőket zsebtelep lábaiból készítettem. Ezüstözött rudacskák emelik el az akkut a paneltől. Odabiggyesztett paneldarabka akadályozza meg, hogy fordítva tegyük be az akkut. Amilyen hülyén néz ki, tíz évet szolgált kontakthiba nélkül!
Melegedett az áramgenerátor 3055-ös áteresztő tranzisztora, hát építettem rá csavarból, és alátétekből hűtőbordát.
Az 555-ös időzítő IC. Sokoldalú eszköz, rengeteg feladatot meg lehet vele oldani. Én például építettem vele tévéhez szinkronfokozatot.
Ezzel a rengeteg fordulatú, amúgy TV hangoló-egységből származó helikális trimmer potenciométerrel lehet beállítani a pontos töltési feszültséget.
Kicsit talán el van túlozva a tranzisztorsor. Tönkremenni nem fog egyik sem, sokszorosan túl van méretezve az egész. Mégis mi a csudának tennék be kisebb teljesítményű tranzisztorokat? Mind filléres árú, nem is döglött be a töltő soha!
Az egyenirányító négy diódája.
Bedugtam, működik.
A trafócska asztali számológépből származik. Egy barátom lomtalanítani akart, de nem volt szíve hozzá. Rengeteg irodagép hevert a polcokon. Legalább a használható alkatrészeket ki kellett volna belőlük termelni. Mivel imádok dolgokat szétszedni, ezért bevállaltam. Körülbelül két köbméter számológépet szedtem szét!
Üresjáratban 25 voltot nyomat ki magából, de ez lényegtelen. Illetve nem az, de a működést nem befolyásolja. Kicsit magas a feszültség, ezért rossz hatásfokkal dolgozik a töltő, hiszen a "maradékot" az áramgenerátor hővé alakítja.
Az akkut a helyére téve természetesen azonnal leesik a feszültség, mégpedig az akku éppen aktuális feszültségére.
Oda van krétázva a panelre színes tentával a polaritás.
Beállítom a töltőt, illetve ellenőrzöm a beállítást. Nem egyszerű feladat, ugyanis a potenciométer nem a töltőfeszültséget szabályozza közvetlenül, hanem csak a töltés kikapcsolásának feszültségszintjét. Kívülről "meg kell tolni" a labortáppal a töltő kimenetét, így már könnyű beállítani a kapcsolási szintet. Magyarul szimulálni kell neki beállításkor egy töltött akkut. Azt hogy hová kell állítani a feszültséget, erről az ábrácskáról lestem le. Zárt ólom akkunál a gázképződési feszültség alatt kell maradni!
No de minek ez nekem? Mert ugye a lényeget azt nem mondtam el! Kimerült a kocsiban az akku. Nekem nincs kocsim, a céges borult meg. 10 hétig nem mentem a közelébe, mert el volt törve a lábam. Aztán ránéztem, de már semmi áram sem volt a kocsiban. Még az óra sem ment!
Ha egy ilyen padlót fogott akkunak nekiesnék egy 6 amperes töltővel, az nem volna túl kedvező dolog szegénynek. Ennyire lemerült akkut jobb lassú töltéssel megpróbálni visszahozni az életbe. Másrészt nincs is 6 amperes töltőm! Mint a képen látható, ez maximum 226 milliamperrel képes tölteni. 0,226*24=5,4 vagyis naponta 5,4 amperórányi töltés folyik be az akkuba. Kell neki vagy 10 nap, mire feltölti az akkut.
Mégis mi a fene van ezen a képen?
Valamiért csak magam elé fényképeztem!
A fából készült kártyatartó dobozkában vannak a banánhüvelyek...
Pont jó lesz ez ide.
A doboz fedelét még nem is mutattam belülről.
Micsoda zseniális részlet ez a szépen kiképzett merevítés.
Meg is veregettem a vállamat.
Tudom tudom, bár jutna máshová is...
Erre az oldalra nem férnek oda a csatlakozók, mert nem férnek oda és kész.
Ha fura alakú lyuk kell a panelre, akkor fura alakú lyukat készítek. Mit nekem hülye feladat? Egyszer LED-ekből építettem spektrum-analizátort egy erősítőm elejére. Mondjuk mikor rájöttem, hogy 50 darab szögletes lyukat kell készítenem, de akkor már nem volt visszaút...
Csak erre az oldalra fér be a csatlakozó.
Ez rövidebb, jobban befér, de nem találok csak pirosat.
Itten van a dolgoknak rejteke, ez apukám lomos szekrénye. Van itt minden! Az Orivohm és az Oripons műszerek mögött dobozkák sorakoznak mindenféle avítt kinccsel. Fekete banánhüvelyt persze nem találtam...
Itt ez a két lyuk, csak ki kellene őket tágítani.
A másik oldalról ott a trafó, nem úszom meg az új lukak fúrását.
Megnézem, odafér.
A kép neve mérés, de ez kamu!
Mindössze egy függőleges vonalat húzok.
El fognak férni egymás mellett.
Itt vannak jobb kézről a fúrós dobozaim. Én azt mondom itt a helyük! Persze néha lent hagyom őket a pincében. Olyankor persze mást szoktam mondani. A gyerek nem piszkál a cuccaimhoz, ezért elsőnek apukámra szoktam fogni a dolgokat...
Érdekes formája van. A lényeg, hogy akkora lyukat csinál amekkora nekem most kell. Illetve nem nekem kell a lyuk, hanem a banánhüvely lábának.
Akkus fúrógép. Van nekem egy sokkal aranyosabb picike is. A Népszínház utcában vettem egy olyan boltban, amiről az ember nem is gondolta volna, hogy szerszám is van benne. Én is csak véletlenül estem be, apukámnak kerestem villanyborotvát karácsonyra. Aztán önző módon vásároltam magamnak egy fúrógépet. Jobbszerettem mint ezt a nagyot, mert nem volt a markolat végén az a nagy krumpli akkuja, hanem magában a markolatban voltak az akkuk.
Sajnos az akkuk teljesen megadták magukat, semmi élet nincs már bennük. Mondjuk belőlem is kiszaladt a vér, mikor meghallottam mibe kerül négy új bébi akku! Annyi pénzért vettem inkább egy új gépet...
Ezt a kis piros nyelűt használom szúróárnak. Eredetileg csavarhúzó volt, és az volt a funkciója, hogy vele lögyböltem a vaskloridban az éppen maródó panelt. A vasklorid azonban (ha szépen lassan is) de megette a csavarhúzó elejét, úgy hogy funkcióváltás következett be szegényke életében.
Hát ez a két lyuk kicsit mellément.
Újabb adag szemét a középső fiókomba.
Szép lett.
A lyukak már csak szépek!
Már persze akinek tetszenek a kerek dolgok...
Nem tudom mi ez, én sorjázni szoktam vele.
Többek véleménye szerint, ez egy esztergagépekhez használatos un. központfúró. A helyes megfejtést beküldők között sorját, és faforgácsot sorsolok ki.
Már készen is van a két lyuk.
Jó, akkor mégsem volt készen...
Ezek ketten kicsit közel kerültek a banánhüvely lábához, hát odébb nyomtam őket.
Befért.
A mechanika már csak ilyen...
Természetesen van dobozom forrasztófülekkel telve.
Négyes lyukkal rendelkező is van.
Kicsit megreszeltem, hogy jól befussa az ón. Aztán menten el is raktam, mert ehhez a típusú banánhüvelyhez nem kell forrszem, egyszerűen csak rá kell forrasztani a drótot a végére.
A beesett anyát a mágneses végű csipeszemmel sikerül visszanyernem a szemetes fiókból. Ez nem mindig van így, kb. fele esetben a fiók nyer. Ilyekor előveszek egy új csavart a dobozból, hiszen azt sokkal egyszerűebb mint fiókot takarítani!
Hát ez tökéletes lett! Képes vagyok beszerelni egy nap két banánhüvelyt. Vajon mi lesz a következő lépcső? Neki merjek állni valami komolyabb feladatnak? Vagy inkább az időeredményemből próbáljak lefaragni?
A teteje is ráfért, miért ne fért volna rá? De mindig meg kell nézni. Ez biztos! Volt már rá példa, hogy "kicsit" elkalibráltam magam...
A rajzokat nézve kicsit elmerengtem.
Milyen régen nem csináltam már semmi hasznosat...
Meg azon is elmerengtem, hogy ez az alkatrész miért nincs rajta sem a beültetési, sem a kapcsolási rajzon. Ha jól dereng, akkor ezen keresztül kap az akku egy folyamatos csepptöltést, ami azért kellett, hogy ne villogjanak annyira a töltő szemei.
Kiméregetem hová kell bedrótozni a banánhüvelyeket. Ott a rajz, de azért a mérés a biztos! Meg miért is ne, mikor tele az asztal műszerrel...
Az a fekete doboz egy apukám építette mester és pákatrafó. Majd egyszer szétszedem... Volt nekem sajátom is, apukámtól kaptam. Úgy nézett ki mint ez, csak nem banándugós volt a feszültségváltója, hanem körkapcsolós. Sajnos betörtek a pincénkbe, és ellopták. Innen üzenem a szemétládának: Csak a májad hízzon, ne a bankszámlád!
Gyanta és ón.
Hát, ezek nem fogynak mostanában...
Piros és fekete drótocskák.
Rátekertem, és rá is forrasztottam.
Szépen elvezetgettem a dobozban ahová kell.
A fekete drótból mondjuk nem kellett túl hosszú darab!
Biztos ami biztos, ellenőrzöm a polaritást.
Doboz becsuk, kész.
Természetesen van dobozom melyben krokodilcsipeszek laknak. Mondjuk akkora nagy, mint ami autóakkuhoz kéne, olyan nincs, de majd megoldom.
Banándugót is turiztam.
A vastag drótok a jobb alsó fiókban laknak. Meg van még itt spárga, meg tekercselőhuzalok spulnin. Meg ami még beesett a fiókba, és nem vettem ki...
Minden megvan egy, illetve két szál műszerzsinór elkészítéséhez. Régebben eleve voltak itthon kész műszerzsinórok a műszerekhez. Az íróasztal oldalába tekert csavarokról lógtak. Még most is van pár, be is lógnak az előbbi képbe jobbról. De ez már csak ízelítő. Annyi volt belőlük, hogy kosárral hordtam le őket a pincébe. Bármit bármivel össze tudtam dugni, szinte mindenhez volt kábelem.
Krokodilcsipesz. Meglehetősen gagyi. Puha anyagból van, nem jól ér össze az eleje, nem nyílik ki rendesen a pofája.
Na!
Kellett nekem beszólni...
Hát nem megharapott a kis rohadék?
Kicsit igazítottam a fazonján.
Mindjárt nagyobbra tudja tátani a száját.
Úgy is kilötyög a csavar, kontaktos lesz a zsinór végén a banándugó, lesz nagy káromkodás. Ezért régebben egyből eldobtam a csavart, és beleforrasztottam a kábelt a banándugóba.
Amíg nem volt itthon zsugorhüvely, addig sohasem használtam. (ez volt a mai nap csúcsmondata) Mióta van zsugorhüvely a fiókban, nem is értem eddig hogyan voltam meg nélküle!
Gyors satu, kombinált fogóból és befőttes gumiból.
Beleforrasztottam a zsinórt a krokodilcsipeszbe. Nem sokat lesz ez használva, nem fog ez elszakadni. Ahol sokat van használva, ott nem szoktam forrasztani, ugyanis szakadásnál nehezebben javítható. Biztosan nem lesz a közelben forrasztópáka! Ilyen helyekre úgy szoktam, hogy visszahajtom a réz belső eret a szigetelésre, majd rányomom a krokodilcsipeszt fogóval. Ha elszakad a vezeték, akkor csípőfogóval egy perc alatt újra lehet kötni.
Szép lett, jópofa dolog ez a zsugorhüvely.
Spirális formában felvágtam.
Majd rátekertem a másik krokodilcsipesz szárára, mert az meg nem lett szép.
Már régóta ki szerettem volna próbálni ezt a dolgot, már mint hogy utólag fel lehet-e így rakni a zsugorhüvelyt. Igen, fel lehet rakni, csak randa lesz!
Bevittem a melóhelyre a töltőt, és rányomtam a nullára kisült akkura. Bevágtam az egészet a szekrényembe. Hagytam neki pár napot, hagy töltődjön. Mérve már volt feszültség az akkuban, de terhelve halott.
Közben előástam a kamerát. Sajnos valami elmállott a mechanikájában, nem akarja vinni a kazettát. Szép masina ez, de a fényképezőgépem is hasonló minőségű videót tud, az új Panasonic zsebkamerámról nem is beszélve!
A mikrofonjáról lemállott a szélzajtól védő szivacs.
Az akkuja meg fel van púposodva. Elolvastam hogyan kell bánni az Ni-Cd akkukkal. A leírtak alapján készítettem el a töltőt. Évekig semmi baj sem volt, aztán kifeküdtek az akkuk. Két akku volt, a másikat széttörtem, hogy bele tudjak nézni. Szóval ezek nem is Ni-Cd akkuk, hanem zselés ólom akkumulátorok. Kivettem a gumidugókat, feltöltöttem a kiszáradt cellákat vízzel, és láss csodát, újra viszi az akku a kamerát!
Csak a kocsi nem indul el. Kell egy erősebb töltő, amivel jó nagyot lehet lökni az aksin. Mert ugye ha a szép lassú töltéstől nem jött helyre... Felül az a valami egy nyomtató, már el is ajándékoztam, csak jár majd még hozzá pár szétszedni való holmi, azért áll itt. De amiről most szó van, az az alul látható barna doboz a műszerfülekkel.
Labortáp, apukám építette. Nem sikerült valami jól. Izzott a hátulján a hűtőborda, az egy szem 2N3055-ösről meg ne is beszéljünk. Kicsit átépítettem, van vagy hat áteresztő tranyó a háromszor akkora bordán. Így is tud izzani, de ezt a tápot igen ritkán szoktam használni. Ez gondolom látszik is a rajta lévő porrétegből.
Bekarikáztam a melóhelyre a böhöm nagy táppal, és rányomtam az akkura. Pár napot finoman izzasztottam, aztán beraktam az akkut a kocsiba. Egy hétig ment, de valami elkattant benne, mert végül teljesen kifeküdt. Szerviz, csere egy új akkura.
A kocsi márkája Citroen, a típusa Berlingo, teljesen új a gép. A kézi műszerem szerint 55 milliampert eszik mikor minden ki van kapcsolva! Hogy rohadna rájuk az ég! 0,055*24=1,32 Ez azt jelenti, hogy a kocsi (illetve az ő elektronikája) magában megeszik az akkuból naponta 1,32 amperórát. Egy hónap állás, és már nem is indul el a kocsi. Szép új világ... Én visszasírom a régit, mikor ha valamit kikapcsoltam, akkor az ki volt kapcsolva!
Feltettem a fényképezőgépet az állványra.

 

 

Felvettem vele, ahogy szikráznak a krokodilcsipeszek.
Ez úgy fél éve volt, fogalmam sincs, hogy mi a csudát akartam ezzel a felvétellel...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...