Mérőóra
(készült a MÜM 14-es Ipari Szakmunkásképző Intézetben)

Az utóbbi napokban szétkaptam, és lefotóztam vagy 10 lomot.
Ezen tevékenységem egyszerűen semmi nyomot sem hagyott a szobán!
Pontosan ugyanúgy tele van pakolva az összes polc, és minden talpalatnyi hely.
Persze mint mindig, most is én vagyok a hibás, mert nem látható dolgokat bontok szét.
Most azt az apró faládikát szúrtam ki magamnak. Pedig milyen jól elbújt?
Valami 500 pénz volt a piacon. Épp szóba került, hát elhoztam.

Masszív rétegelt lemez doboz, szépen illesztett sarkok.
Pont ilyen dobozban volt kiskoromban a színes fakocka építőkészlet.
Néha olyan dolgok ugranak be gyermekkoromból, amúgy nem is emlékszem rájuk.
Van például az a játék, ami fából kivágott lapos figurákból állt. Hátukba mágnes volt erősítve.
Gondolom valami vaslemezre lehetett felrakosgatni a figurákat mágnesesen.
Ez a játék nekem teljesen kiesett! Aztán megláttam a piacon.
Bánatosan hevertek darabjai a járdán szétszórva.
De erős voltam, nem szedegettem fel.
Ezt a dobozt bezzeg elhoztam...

Így nyílik a teteje.

Ez valami mechanikus mérőóra.
Gondolom arra jó, hogy meg lehet vele állapítani egy lyuk mélységét.

Itt eredetileg valami toldó lehetett a műszerből kilógó tengelyhez.

Szép? Nem szép? Mindegy... Ez csak egy eszköz a munkához.

Így működik.

Itt a lényeg amiért megvettem!
Ebbe az iskolába jártam. Ha nem is mechanikai, de telefonszerelő szakra.
A szocializmusban nem csak a gyárakban folyt a munka, hanem a sulikban is.
Mindenfelé folyt a termelő munka, felkészítették az ifjúságot a mindennapi életre.
Persze nem csak ez volt az ok, volt ennél egy sokkal hétköznapibb oka is a dolognak.
Mégpedig az, hogy a kisipar szinte nem vett részt a termelésben, nem engedte a hatalom.
Még meg találtak volna gazdagodni az emberek. Ahol engedték, meg is történt a gazdagodás!
Autószerelők, lángossütők, lacikonyha, kiskereskedelem, mind a meggazdagodás biztos útja volt.
Szóval az olyan dolgokat amik ugyan kellettek, de a gyáraknak nem volt gazdaságos őket gyártani,
azokat simán legyártatták termelési gyakorlat címszóval a szakmunkásképző iskolásokkal.
Mondjuk a minőség... Minőség? Szóval ezen a téren komoly problémák voltak.
Nemrégen találtam meg a régi, még bőrből készült melóstáskámat.
1990 tájékán bevágtam egy sarokba, a tartalmával együtt.
Van benne olyan konnektor, amiket mi gyártottunk.
Már mint mi, mint telefon szerelő ipari tanulók.
Hozok is egy szép darabot abból a táskából...

Mondjuk ez a műszer nem olyan mint a fent említett konnektor.
Ez egészen normálisan néz ki. Ahogy nézem működik is.
A fából készült doboza is kifejezetten szép darab.
Gondolom az asztalosipari suliban készült.
 

Itt vannak csavarok, innen indulok el a belseje felé.

Innen aztán nem fogok bentebb jutni...

Lepattintottam az üveget tartó keretet.

Ez most vagy gyártási pontatlanság, vagy beállítási lehetőség.
A mutatót nehéz mozgatni a tengelyén, hát forduljon el alatta a számlap.
Persze hiába tekerem ki ezt a csavart, a mutató miatt nem tudom levenni a skálát.

A hátlapon vannak csavarok, csak ha kitekerem őket, tönkreteszem a matricát.

Simogattam a matricát, hogy előbújjanak a csavarfejek.
Ez az csavar nem elő, hanem el bújt.
Annyi a matricának...

Pedig tulajdonképpen mindössze ezért vettem meg.

Kitekertem az összes csavart, de nem jött le a hátlap.
Egyszerűen nem találtam rajta fogást, túl passzentosan illeszkedik.
Amit a képen látunk az nem éppen a legszebb megoldás. Egyszerűen megfúrtam!
Gondoltam majd így, a kis lyukon keresztül aláfeszítek a hátlapnak.
Nem jött be, nem ereszt a hátlap, valami még tartja.

Nem szórakozok tovább a hátlappal, levettem a mutatót.

A mutató viszont szórakozik velem! Ahogy levettem azonmód bevetette magát ide.
Ebben a fiókban a mindenféléken, és ez meg azon kívül rengeteg szemét is van.
Például mindenféle lehulló dolgok kerülnek ide. Mint mondjuk egy mutató.
Vagy mint egy mutatóhoz igen hasonlító valami. Emiatt a mutatót szinte
lehetetlen megtalálni ebben a fiókban! Persze nem csak a mutatót.

Kipakoltam a fél fiókot, mire meglett ez a rohadt mutató. A mutató amúgy valóban rohad.
Azt vettem tervbe, az egész fiókot kipakolom, és szépen ki is takarítom.
Hogy ezt vajon fogom-e dokumentálni, vagy sem...

Mutató (és rögzítő csavar) hiányában leesett a skála.

Mondjuk aki valamit is konyít a mechanikához, az eddig is tudta hogyan működik...

Összeraktam.
A mutatót nullára állítottam.
Persze nem így kell, hiszen visszafelé mér...

Ledörgöltem a matrica nyomait a hátlapról, legalább szép fényes...

Túlélte a szétszedést.
Visszatettem a dobozába, a dobozt a sarokba.
Már hoztam is haza nagy papírdobozt a melóhelyről, amibe kerülni fog.
Persze nem csak úgy magában, hanem rengeteg hasonszőrű társával egyetemben. Lesz itt rend!