Ellenállás
(de igen, még ezt is szét lehet szedni)

Ezt a dobozkát a földön találtam a Verseny utcában. Persze nem csak én lelek ilyen kincseket, mindenki talál ehhez hasonlókat, csak a többi ember valami általam érthetetlen flegmasággal elsétál mellettük. De hát mindenki másképp vélekedik a dolgokról. Például az asszony szerint a normális emberek nem szednek fel minden szart a földről!
Oldalnézet. Kell hogy legyen benne valami, hiszen be van zárva. A semmit nem kell bezárni, csak a valamit kell bezárni! Semmi értelme a semmit bezárni, hiszen ha kint sincs semmi, meg bent sincs semmi, akkor a zár nem választ el semmit semmitől, s ennek így semmi értelme!
A doboz egyik két oldalán a házzal azonos színű műanyag lezáró kupakok vannak, a másik két oldalán pedig ilyen szép krómozott lapocskák.
A doboz alulnézetből. Nincs rajta semmi érdekes. Nincs itt semmi látnivaló, semmi amiről érdemes volna szót ejteni. A dolgok alulról általában teljesen érdektelenek! Persze vannak olyan dolgok, amik igenis érdekesek ha nem felülről nézzük őket. Példának okáért itt vannak mindjárt a lányok!

Az asszony azt mondta, mindjárt kapok olyan lányokat! Már éppen kezdtem volna örülni, de valahogy olyan baljóslatúan nézett...
De hagyjuk a lányokat, nézzük inkább ezt a dobozkát. Nézném én a lányokat is, de az asszony éppen egy tökkel játszik. Lyukakat vág rá, meg ragasztós papírral pacsmagolja, szóval valahogy úgy érzem, jobb a békesség...
Darabokra szedtem, hiszen erről szól az egész.
Ez egy un. RNR project, azaz:
Ritka
Nagyon
Rövid
Az asszony az eszemről mondott valamit ezzel kapcsolatban, de elfelejtettem...
Calderoni, amit az államosítás után ITG-re (Iskolai Taneszközök Gyára), később Tanért-re (Taneszköz Értékesítő Vállalat) kereszteltek, majd a rendszerváltást követően újra Calderoni lett belőle. A dobozka korát nem tudom hová belőni, mint ahogy az eredetét sem. Készülhetett itthon is a névváltást követően, de lehet eredeti külföldi gyártmány is. Én úgy emlékszem, hogy láttam ilyet gyermekkoromban (és az nem most volt), de akkor miért nem Tanért van ráírva?
Nézzük a dobozka tartalmát. Hát nem sok minden van benne. Egy szem ellenállás az egész. Az ellenállásról Michell jut eszembe, szinte hallom is a hangját:
Jól figyeljenek, mert csak egyszer fogom elmondani...
Kiszedtem a lelkét, nem volt nehéz. Megfordítottam, és már ki is esett! A fotón a téma homályos, a háttér viszont részletekben gazdag. Az ellenállás árnyképe is éles. Ennek a Samsung fényképezőgépnek különös érzéke van az ilyesmihez! Mutatok neki egy témát, de ő tojik rá, inkább a környezetre fókuszál. A fiam csinálta ezt kiskorában. Kivittük az állatkertbe. (de nem kellett nekik) Bevittük az állatsimogatóba. (többen meg is simogatták) Tök jó dolog az állatsimogató! Ráülhetsz a kiskecskére, meg adhatsz egy tockost a barinak, meg ijesztgetheted a kismalacokat. Erre a gyereknek mi tetszett? A földre szórt gyöngykavics...
Ketten vannak kis lapocskák,
Nekem tetszik a narancsság,
Ketten ülnek egymás mellett.
Nekem éppen ilyen kellett.
Jól láthatóan négy oldala van, illetve négy oldalán van csatlakozó hely, vagyis négylábú alkatrészeket is bele lehet szerelni. Aztán csak egymásmellé kell tologatni a kapcsolási rajznak megfelelő kockákat, és már készen is vagyunk. Szóval ez a Lego elektromos változata, illetve annak egy darabkája.
Jól sikerült közeli fotó. Ez mind a tartalom! Egy szem 120 kiloohmos ellenállás. Egy hagyományos fényképezőgép (odaillő) optikáját kell megfordítva a digitális gép elé rakni, majd feltolni a zoom-ot maximumra, makróra kapcsolni, és már lehet is az eredeti lehetőség helyett igazi makrót fotózni. Ez például egy süteménybe sült köménymag. Persze vagy alaposan meg kell világítani a tárgyat, vagy le kell támasztani a gépet, mert nagyon látszik a felvételen ha remeg a kéz. A képélességet kézzel, a gép közelítésével, vagy távolításával lehet (kell) beállítani. Persze nem magamtól vagyok ilyen okos, fent vagyok a fotólistán!
Az ellenállás lába egy darab dróttal van hozzákötve a krómozott érintkezőhöz. A drót a lötyögés lehetőségének megteremtéséért van ott. Az érintkezőbe bele van tolva egy darabka mágnes. Ha két kockát egymásmellé teszünk, akkor automatikusan elektromosan, illetve mágnesesen összekapcsolódnak. Ügyes! Azért kíváncsi lettem volna rá, mennyire ad ez a megoldás stabil elektromos kontaktust.
Levágom az egyik lábát. Egyesek megszólnak, mert tökreteszek, szétszedek, néha kifejezetten szétverek dolgokat. Az én szívem is fáj, még az utolsó görbe csavarért is, de ide már nem fér be semmi! Nem gyűjtök be semmit! Se kicsit, se nagyot! Persze ez nem igaz, hiszen épp a hétvégén vettem egy BRG Koncert M4a orsós magnót. Na az ám a valami! Oda-visszajátszós orsós magnó! Ha erről a kis semmiségről húsz képet lőttem, mennyi anyag lesz akkor egy ilyen nagy dögről? Sok, kép lett róla, itt meg is nézheted őket. Egy Terta 811-es is felújítás alatt van, még messze van a késztől, de már most több mint 100 kép van róla!
De térjünk vissza mai boncolásom tárgyához.
Nem vicceltem, tényleg levágtam az egyik lábát!
Persze nem céltalan rombolásról van szó! Ez a kocka egy elektromos építőjáték része, de csak ez az egy elem van belőle. Én viszont kíváncsi vagyok, hogyan kapcsolódtak össze egymással a kockák. Hát így!
Masszív ez?
Igen!
Meglepően jól egyben marad, erről szól az alábbi videó.

Persze egyben marad akkor is, ha valami a kontaktusok közé kerül, mint például a képen látható papírdarab. Azért ötletes játék lehetett ez, kíváncsi lennék rá, hogyan nézett ki az egész készlet. Volt ebből több fajta verzió. Volt olyan aminek a lábai nem mágnesesen kapcsolódtak össze, hanem kis rugólemezes műanyag bigyulákat kellett a kockák közé tolni. Egy másik változatban tekercsrugók lógnak ki, s azokat ujjal eldöntve, a keletkezett résbe lehet betolni az összekötő drótokat. Ilyennel játszottam, nekem tetszett, ráadásul ezt mostanában is lehet kapni.
Nem volt szívem kidobni ezt a kockát, egyszerűen csak magam elé hajítottam az asztalra. Szépen illedelmesen "odaült" a lomtartó dobozkám tetejére, de illemtudás ide vagy oda, nem fogok neki megkegyelmezni!