Cosmos mini rádió
(törpében kicsi a jó)

Aki képes követni, hogy milyen elv szerint jelennek meg a cikkek, az jutalomból vegyen
magának egy nagy tábla csokit. Már csak azért mondom, mert a szobámban található
rádiók zömét már szétszedtem, a mostani cikk a végére jönne logikailag (de nekem
olyan nincs), erre ide kerül a sorban előre. A rádiórengetegből már csak pár
érdekesebb, vagy nehezebb eset van hátra. Ilyen például az érdekes
masinák közül ez az amatőr táskarádió, de ma nem ő jön.

 

 

Vagy itt van nehéz esetnek a Bartók Bélán túl, még a békától is balra eső fényesség.
Ebben a Radar Matic rádióban motor viszi a mutatót, csak sajnos épp nem
viszi, ezért ma ezt is félretettem. No de még ha csak ma lett volna...

 

 

Gondoltam mi lenne, ha inkább valamely apróságot választanám a sokadalomból.
Ezen elképzelésem onnan ered, hogy megemeltem a Kashtan magnót,
majd kétszer letettem. Először magát a magnót tettem le,
aztán arról a tervemről, hogy ma szedem szét.

 

 

Ha pici, akkor legyen a Cosmos rádió, ez elfér a tenyeremben.
Persze ehhez a törpéhez meg két szemüveg kell az orromra, hogy lássam,
de két szemüveget egyszerre felvenni még mindig könnyebb, mint a Kashtan magnót.

 

 

Ahogy a kisrádiót felhoztam a pincéből, azonmód le is tettem ide.

 

 

Szokott lenni az újságokban olyan játék, hogy mi a különbség a két kép között.
A lényegi eltérés nem a fotókon látható tárgyak számában van, hanem az idő síkján.
Olyan fél év ha eltelt a két kép készülte közt. Szóval továbbra sem kapkodom el...

 

 

Ez a kisrádió eredetileg két gombakkumulátorról üzemel. Persze a gombakku előbb utóbb
megmakkan, és hiába tölthető, ha nem lehet kapni, vagy drága. Ahogy a Sokol esetében
a hátára felgumizott két zsebtelep, itt egy beledrótozott dupla ceruzaelem tartóban
materializálódott a magyar nép (kényszerű) leleményessége. Szerintem egy
ennyire kicsi rádió, már az értelmetlenség határán van. Alig lesz nagyobb
ha beletesszük a két ceruzaelemet (átlag kisrádió méret). Szóval szerintem nem
nyerünk azzal semmit, ha egy rádió ennyire kicsi. Úgy derengett, hogy
megvan a rádió bőrtokja, és némi turkálás után meg is találtam.

 

 

Persze nem csak úgy üresen a bőrtokot, hanem van benne rádió is.
Ha haloványan is, de a töltő megléte is élt emlékeimben.

 

 

Kis turkálás után ez is előkerült, így komplett a rádió. Mint a 271-es sorszámból látható,
igen rég lett beírva a (sokszor csak fejben) készülő cikkek sorába. Legalább volt időm
összeszedni a rádió dokumentációját. Találtam hozzá eredeti használati utasítást,
egy igen komoly leírást, egy másikat, melyben a rádió kétféle változata is
benne van, a Radio újságban megjelent furcsa szín-összeállítású
tájékoztatót, a Rádiótechnikában 1971-ben megjelent
kapcsolási rajzot, és a rádió elődjének,
a Rubinnak a leírását is.

 

 

A bőr tok azért jó, mert megvédi a rádiót az ütődésektől, és kellemes fogást biztosít.
Viszont mivel több milliméter vastag az anyag, érezhetően nagyobb lesz tőle a rádió.

 

 

Nem csak úgy egyszerűen bőr tok, hanem minta is van bele préselve.
A rádió sarka azért lóg ki, mert ott van a füles csatlakozója.

 

 

Az üres lyuk nem csatlakozó, hanem eredetileg ide van becsavarozva a rádió hordszíja.
Nekem úgy dereng, hogy nem is szíj volt, hanem lánc.

 

 

A bőrbe préselt mintában van hagyva hely egy plusz csatlakozónak.
Nem tudni mi lehetett, mert ugyan van antenna csatlakozó, de a másik oldalon.

 

 

Kicsi rádión kicsi a gomb. Már eleve nehéz megfogni, pláne nem női kéznek. A pici gombból
elvesz a vastag bőrtok. Azt akarom mondani, ha beletesszük a rádiót a tokjába, akkor
a gombjaihoz úgy konkrétan nem férünk hozzá. Nem mondom, hogy teljesen
lehetetlen tekerni őket, de azt igen, hogy kifejezetten nehézkes.

 

 

 

Veszem is ki tokjából.

 

 

Hétköznapi ruha patent, valódi bőrbe ágyazva.

 

 

Bőrtok nélkül is szép kis szerkezet.
A zöldön valaki megfordította a hangszórórácsot.

 

 

Balról belóg a képbe a kisujjam, de csak azért, hogy érzékeltessem a logó méretét.
Attól, hogy maga a rádió kicsi, attól még a gyár logója ráfért volna normál méretben is.
Persze annyi vodka után ugyan ki tud gondolkodni? Ha kicsi, hát legyen rajta kicsi minden!

 

 

A két rádió között vannak apró eltérések. Az egyik rádión van felirat a gombok között,
és a hangerő szabályzó gombjának van egy vékony pereme.

 

 

A hátlapi felirat nem cirill betűs (export változat), és a füles is angolul van odaírva.
A hátlap közepén a lyuk elég érdekes, olyan, mintha valaki belülről ütötte volna.

 

 

Az elemes kis (és nagy) rádiók egyik rákfenéje, hogy elveszik, illetve (előbb) eltörik
az elemtartó fedele. Szerintem ezen a készüléken kívül még nem
találkoztam fémből készült teleptartó-fedéllel.

 

 

Balra a füles és a csuklószíj, jobbra az antenna csatlakozója. Középhullámú zsebrádióra
kifejezetten csak az oroszok szokása antenna csatlakozót szerelni, minden más
gyártó jól elvolt a ferritrúddal. Persze volt hosszúhullámú változata is
ennek a mini rádiónak, de hosszúhullámon is a ferrit dominál.
Mondjuk mint az köztudott, legjobb erősítő az antenna,
csak azt ritkán hord magánál az ember zsebrádióhoz.

 

 

Hogy miért kellett lepiszkálni róla az előlapot...

 

 

 

Ha már úgyis lóg a rács, leveszem. A hangszóró meg rozsdás...

 

 

1971 április, mindjárt itt a nyolcadik szülinapom...

 

 

A teleptartóban nem kifejezetten az akkumulátor lakik.

 

 

Kisrádió láncra verve...

 

 

Amilyen kicsi, olyan erőszakosan lógott le a fehér háttérről.
Végül a háttérnek bevetett két fehér lapot sikerül beszorítanom az asztal pultjába.
Most lógjon le a fehérségről ha tud!

 

 

Semmi különös, láttunk már ilyet, és amennyi rádiót szétszedtem, még látni is fogunk.
A paneltől jobbra az a vékony rés az elem, akarom mondani akkumulátor tartó.

 

 

Attól, hogy egy rádió pici, attól még minden alkatrésznek ugyanúgy meg kell benne lennie,
mintha nagyméretű volna. Persze ilyen kicsire összehozni csak miniatűr alkatrészekből lehet.
Ami szokatlan ebben a rádióban, az a füles csatlakozásának helye. Az általánosan alkalmazott
megoldástól eltérően itt nem a hangszóró helyére csatlakozik a fülhallgató, hanem
a fázisfordító transzformátor bemeneti oldalára. Persze a valóságban
nem így van, de ezt az oroszoktól már megszokhattuk...

 

 

A panel az egyszerűség kedvéért a hangszóró mágnesére van csavarozva.

 

 

 

Az ilyenforma kisrádiókra szokták mondani, hogy sípláda, de jelen esetben még ez
az erősen kritikus jelző sem állja meg a helyét. Persze újkorában biztosan jobban szólt.

 

 

A hangszóró pici, de ahhoz, hogy ilyen nagy lehessen, nem belülről van beszerelve,
hanem kívülről, hogy a peremének a vastagsága egybeessen a dobozzal.
No meg a doboz eleve olyan vékony, nem áll meg benne a csavar.
A hangszórót gyakorlatilag a díszrács tartja bent a dobozban.

 

 

Az alkatrészek nem is annyira kicsik, mint inkább jól össze vannak passzírozva.
Persze a potméter, HF trafók, és a forgókondi az miniatűr.

 

Mindkét rádióm a jobb oldali változat, azaz Sokol mintájú kövér KF-es.
A bal oldali rajzon az apróbb KF-es (mint mondjuk a Signal) változat látható.

 

 

Az alkatrészek olyan sűrűn vannak, hogy összeérnek.

 

 

A kép mértani közepén két tranzisztor látható, a jobb oldalin műanyag burkolat is van.
Szerintem ez a legszerencsétlenebbül kinéző orosz tranyó!
Nagy lapos kalap, pirincka lábak...

 

 

A hangfrekvenciás erősítő.
A méret csökkentése miatt a fázisfordító trafó nem EI magos.

 

 

A ferritrúd egyik vége nincs rögzítve. Az benne az érdekes, hogy nem letörött, hanem
a jobb oldali tartó soha nem is volt belemelegítve a panelbe. Ha bele lett volna,
nem lenne ennyire sima a vége, és nem tudnám odanyomott pákával újra
rögzíteni. Ez még nem beépített élettartam, csak egyszerű trehányság.

 

 

Amit a képen látunk, az nem tekercs, hanem kondenzátor. Az egyik fegyverzet az ezüst
színű drót, a másik a bronz színű. A trimmer kapacitása attól függ, hogy a bronz színű
drótból mennyi van rátekerve a másikra. Ennél kisebb trimmer márpedig nincs!

 

 

Ez egy nagyon furcsa vezeték. Mintha tekercselve lenne rajta a szigetelő anyag.
Maga a vezető ér fekete, és kifejezetten nehezen forrasztható.

 

 

Ráadásul olyan vékony, hogy a hagyományos méretű (utólag odaheftelt) drótok
igencsak vastagnak látszanak mellette.

 

 

Nézzük mit produkál a rádió. Először azt hittem nem vesz fel áramot,
mert olyan keveset eszik, hogy a tápegységem műszere nem is mutatta.

 

 

 

Ez már sokkal rádióbbul viselkedik, bár konkrétan
egyetlen adót sem fog be, csak úgy tesz mintha.

 

 

Mondjuk nem csoda, hogy nem vesz semmit, hiszen eltekerték benne a KF trafókat.
Némelyik sliccen jól látszik, hogy a tulajnak még egy rendes csavarhúzója sem volt.

 

 

Nézzük az akkutöltőt.

 

 

Mikor a képet lőttem, valami állat jutott eszembe, csak azóta elfeledtem melyik...
A kihajtható fülecskékben azért van a váll, hogy megálljon benne az akkumulátor.
Meg persze azért is, hogy ne tudjuk fordítva beletenni a töltésre váró való cellákat.

 

 

 

A videón hülyeséget beszélek. (szoktam erősen) Nem kell az egészet bedugni
a konnektorba! Még valaki megpróbálja, aztán én leszek a hibás...

 

 

A töltő nincs túlbonyolítva, de nem is kell.

 

 

Persze a panel másik oldalára is jutott pár alkatrész.

 

 

Az ellenállás lábán kitört az ezüstpenész, és a láb maga is kitört az ellenállásból.

 

 

A műanyag csőben egy újabb ellenállás van elrejtve.

 

 

A kapcsolási rajz nem különösebben bonyolult.

 

 

Mint ahogy a 110-220 váltókapcsoló sincs túlkomplikálva.

 

 

Zsupsz! Fel vele a polcra a többi lom közé.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.