Medicor MC3 EKG készülék
(nem is én szedtem szét)

A piac kerítése mellett vettem, nem volt szívem otthagyni.
Meg persze szkópcső van benne, ami a gyengém. Az eleje kifejezetten elegáns.

Az oldalán meglepően igényes típustábla van.

Az előlapból kiemelkedő bordás alumínium gyűrűt megfogva kijön egy napellenző.
Nem semmi!

A gép alján lyukak vannak, talán a hangszóró szól innen?

A Neten nem találtam róla semmi érdemlegeset, hát nekiálltam óvatosan
szétszedni. A hátlapon három ormótlan banánhüvely díszlik, három tuchel
aljzat társaságában. Ha lecsavarom a szigetelő anyákat, lejön a hátlap.
A három banánhüvely arra való, hogy oda tappancsokat bedugva,
a műszert közvetlenül rá lehet tenni a páciens mellkasára.
Hogy ezt könnyedén megtehessük, volt egy nyele is.
Vagyis ez egy un. sürgősségi EKG berendezés.

Itt bent az akku fészke látszik, meg egy szép címke,
ami megmondja, hogy mi ez az egész.

Kiderült, hogy a kályhacső szerű burkolatot csak két csavar tartja elöl.
Alul felül kicsavartam őket és menten ki tudtam húzni a gépet a házából.
Rögvest le is konyultam: az öt nyákot kábelkorbács köti össze.
Sokáig szenvednék, mire visszafejteném. Az egyik panelen
négy videó végtranzisztor van, ez lehet a két eltérítő erősítő.

Ennek a panelnak a másik oldalán fazékmagos trafó
van. Ez a kapcsolóüzemű tápegység panel, ami az erősítő
tápfeszültségét, és a szkópcső gyorsító feszültségét állítja elő.

A gép alán levő panel talán az időalap, de mit csinálhat a relé?

Legalább a hangszórót megismerem: gondolom ez bip-bipelt a pulzus ütemében.
Hibát keresni, éleszteni macerás lenne… Inkább megpróbálom megkaparintani
a szkópcsövet. Leszereltem a típustáblás lemezt, mögötte látszik a cső foglalata.
Az íves hornyokban kicsit forgatható, ezzel lehet elérni, hogy a vízszintes eltérítés
a házhoz képest legyen vízszintes. A cső persze előrefelé jön ki az árnyékoló
burával, meg a matt fekete napellenző hengerrel együtt, ehhez
mindössze egy csavart kell meglazítani fent középen.

A cső nélkül már nem szép a gép eleje. Látszanak az elmállott szivacsdarabok,
amik a napellenzőt támasztották, hogy ne lötyögjön.

De még mindig el van dugva a cső a mágneses árnyékoló köcsögben.

Itt jön a csúnya része a dolognak: az előlapra kiálló feketére eloxált gyűrűt
az rögzíti a köcsöghöz, hogy azt két ponton jól benyomták. Öregebbeknek
az a szlogen ugrik be, hogy „fekete tulipán – örökre vasalva”.
Kivittem a köcsögöt az udvarra és belefúrtam a kis gödrökbe,
remélve, hogy a szkópcső túléli. Kijött és túlélte!

Kiderült, hogy a cső sík ernyője előtt nem a szokásos színes bekarcolt plexi van,
hanem szépen sorban egy színtelen plexi, egy film (ráexponálva a raszter) és
egy sárga plexi. A cső gyönyörű kis darab: Telefunken D7-16 GM. A „GM”
az ernyő jelölése, ami másképp mondva P7, azaz kéken villan és mohazölden
utánvilágít. Miután jól kigyönyörködtem magam, szépen összeraktam az egészet
és betettem aludni a szekrénybe. Majd, ha lesz rajzom, talán életre keltem. A kütyü
vegyes benyomásokat hagyott bennem. Egyrészt ügyes és sikeres fejlesztés volt:
a hetvenes évek szűkös alkatrészválasztékából ilyen kicsiben egy jó EKG-t
összerakni nem volt semmi. Bizonyos részei nagy szériás gyártásra utalnak
(pl. az előlap műanyag kerete) máshol kicsit amatőr a konstrukció. Van még
benne germánium tranzisztor is, és már műveleti erősítő IC is. A potik csúfak.
Pokoli sok élőmunka kellhetett az egész összerakásához! (korbácsozni, csavarozni,
bemérni…). El is van titkosítva a kütyü: nincsenek feliratok csak a korbács forrasztási
pontjai számozottak. Még mindig nem tudom, hogyan nézett ki az akku és a hátlapon
mit hová kellett dugni. További jó kérdés, hogy a cső miért „tőkés import” és miért
nem Tungsram? Az 1979-es katalógusban levő DP7-125 pont ugyanilyen, mintha
éppen ide konstruálták volna. Lehet, hogy egyes szériákban már az volt? 

Szuhay Péter