UNITESTER
(a sürgős dolgok egyáltalán nem érdekeltek, ezért mára választottam valami abszolút nem fontosat)

Nem ezen a polcon kellene nézelődnöm, mert nem ezek vannak leginkább útban!
Rádió már sok volt, és még lesz belőle sok(k), így azokat most békén hagyom.

 

 

Legyen ez a szépség az alsó polcról, majd gyorsan túladok rajta.
Egy kollégám hozta a céges selejtből, mert tudja hogy szeretem az ilyeneket.

 

 

A lyukban látható törött valami a műszer nullpont állítója.
Alatta a felirat azt jelenti, hogy magyar országon készült. De igen!
A TR-1458 pedig a műszer száma, mert minden műszer be volt számozva!
Hogy pontosan ki adta ezeket a számokat azt nem tudom, de gyártótól függetlenek.
Mindegy ki gyártotta a műszert, minden masina kapott egy TR számot.

 

 

A méréshatár váltó kapcsoló. Ez tulajdonképpen egy analóg multiméter.
Egyen és váltakozófeszültséget, egyen és váltóáramot, és ellenállást lehet vele mérni.

 

 

Alul a bemenetek banánhüvelyei, felettük pár kapcsoló.
A középső kapcsolóval lehet bekapcsolni a műszert, ami azt jelenti hogy
aktív elemek is vannak a dobozban. (azért kell kikapcsolni, ne egye meg az elemeket)

 

 

Szép neve van, és tranzisztoros.
Mondjuk ez sejthető volt a méréshatár váltó kapcsoló "batt" feliratából.
Szóval ez tulajdonképpen egy csővoltmérő, csak tranzisztoros. DE mi is az a csővoltmérő?


   Messziről kell kezdeni... Hogyan is mér a hagyományos mutatós depréz rendszerű mérőműszer? A rajta átfolyó áramot mágneses térré alakítja, ami kitéríti a mutatót. A mutató elmozdításához márpedig energiára van szükség. A mutató elmozdításához szükséges energiát a passzív mérőműszerek a mért áramkörből vonják el. Na bumm mondhatnánk... Egészen addig nincs is semmi gond, amíg a mért áramkörben sokkal több az energia, mint ami a mutató elmozdításához szükséges. Például tipikusan ilyen eszközök az áramforrások. Bennük bőségesen elegendő energia van. Ellenben bármi olyan áramkört mérve csalni fog a műszer, aminek az energiaszintje összevethető a mérőműszer fogyasztásával!
  
Ennek a problémának a megoldására született meg a csővoltmérő nevű műszer. Majd lesz pár darab csővoltmérő a szétszedtemben, mert van itthon belőle néhány típus. A mérőműszer árama ezekben a műszerekben nem a mért áramkört terheli, hanem a saját belső tápegységet. A mért feszültséggel csak az elektroncsövet vezéreljük, aminek a belső ellenállása több nagyságrenddel nagyobb, mint a mutatós műszer belső ellenállása!
  
Mikoron eljövé a tranzisztorok korszaka, természetesen a csővoltmérők is tranzisztorral készültek. Persze ez nem olyan egyszerű dolog mint az ember elsőre gondolná! A csővoltmérő azért egyszerű és nagyszerű, mert az elektroncső rácsát feszültséggel kell vezérelni, mire ő változtatja az anódáramát. Az elektroncső pontosan megfelel arra a célra, hogy a mért áramkör feszültségét a mérőművet meghajtó árammá alakítsuk.
  
Az elektroncsővel ellentétben azonban a tranzisztor egy áramvezérelt eszköz, vagyis visszajutottunk az eredeti problémához. Persze lehet tranzisztorokkal is nagy bemenő ellenállású mérőerősítőt készíteni, de ez nem olyan egyszerű dolog.
  
Kezdetben germánium alapúak voltak a tranzisztorok. Egy Ge alapú tranzisztor igen kényes a hőmérsékletre! Mi pedig arra vagyunk kényesek, hogy a műszerünk hidegben melegben egyaránt jól mérjen! Erre pont jó az elektroncső, aminek a katódja szép vörösen izzik, és melegen tartja az egész csövet. Vagyis egy elektroncsőnek teljesen mindegy, hogy a külső hőmérséklet plusz vagy mínusz 40 fok, hiszen belül úgy is izzik. Egy tranzisztor paraméterei ekkora külső hőmérséklet változásra igen aktívan reagálnak. Persze ezt a problémát is meg lehet kerülni, mondjuk egy híderősítővel.
  
De mi is az a híderősítő? Szembefordítunk két erősítőt, és a kettő közé kötjük be a műszert. Az egyik erősítőn keresztül adjuk be a mérendő jelet, a másikon keresztül meg semmit. (ez így nem igaz, a másik oldallal lehet nullázni a műszert) A két erősítő azonos alkatrészek esetén azonosan fog viselkedni. (bár egyesek szerint két egyforma tranzisztor nem létezik) Mivel a műszer a két erősítő közé van bekötve, ha az egyik oldal tolná a mutatót akkor a másik is (csak épp az ellenkező irányba), így éppen kikompenzálják a hibát. De elég volt mára a konyhanyelven történő fejtágításból...


Hátulról kicsit retikül formája van.
A füle egy ekkorka doboznál elsőre értelmetlennek látszik, de le lehet
hajtani a műszer mögé, és akkor egészen lehetetlen szögekben is megáll a doboz!

 

 

A gumilába műanyagbogyóból van.
A doboz fényezése jópofa rücskös, jó a fogása.

 

 

A hátlapot levéve előtűnik a kapcsolási rajz.
A "beragasztom a rajzot" egy régen elfelejtett szívemnek igen kedves népszokás volt!

 

 

Igenszép rendben állnak az alkatrészek!

 

 

A kapcsolótárcsát a nyomtatott áramköri panellel drótok kötik össze.

 

 

A drótok kábelkorbácsba vannak kivarrva.
Ha kábelkorbács van, akkor nyugodtan lehet az összes drót fehér!
A drót bekötésének helyét egyértelműen meghatározza hogy hol jön ki a korbácsból.

 

 

Visszatérve a fentebb említett híderősítőre, párba válogatott tranzisztorok kellenek hozzá!
A párba válogatott tranzisztorokat színes festékkel volt szokás összejelölni.
Erre láthatunk a képen egy szemléletes példát.

 

 

A tekercs az áramméréshez használt sönt, rézdrótból kivitelezve.
Jobbra lent a fekete hasáb egy BY238-as dióda.

 

 

Szép szerelés, jó felépítés, csak szétszedni ne kelljen!
Úgy össze van rakva, hogy nem lehet szétszedni.
Ez sajnos egy tipikus konstrukciós hiba...

 

 

Balra egy potméter, középen a piros egy tengelytoldó, jobbra a fekete a forgatógomb.
Szét lehet csavarozni, de ezen kívül még annyi minden tartja össze a dobozt...

 

 

A banánhüvelyek csavarjai le vannak festve, így nem forognak le.

 

 

A mérőpontok, és a vezetékek forrasztószemei szegecsekkel vannak megpatkolva.
Ez azért kellett, mert a korabeli bakelit alapú nyomtatott áramköri lapokról
melegítés hatására könnyedén (és igen gyorsan) levált a rézfólia.

 

 

Az elemek a műszer háta mögé vannak beszorítva, de már semmi energia sincs bennük.
Persze ezen nincs mit csodálkozni, hiszen ez a műszer nálam áll pár éve...

 

 

Tettem bele négy akkut próbának.

 

 

Kellett nekem emlegetni a szétszedést!
A műszer skálája leszakadt, el áll a hátlaptól, beleakad a mutató.
Márpedig én nem fogok rááldozni fél napot, hogy kiszedjem a helyéről a műszert!
Majd az új gazdája (mert már van neki) elszórakozik vele...

 

 

Mielőtt visszadobozolnám, még beszkennelem a kapcsolási rajzot.

 

 

Íme:

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.