Orion SE 1025B erősítő
(kerülgettem, kerülgettem, végül csak nem tudtam otthagyni)

Kezd ürülni a polc, kilátszik a fal.
No de jó ez nekem? Hiszen itt húsz éve nem volt kifestve!
Nincs hová kipakolni a szobát a festés idejére, meg kedvem se sok van rámolni.
Már abba belefáradok, ha elképzelem amint lerámolom a polcokat, nem hogy meg is tegyem!

Ez az Orion mini hifitorony erősítője.
A táblázatom szerint kerek 1.000 forintot adtam érte.
Annyit megért! Pláne úgy hogy nem szárad rám, már van is új gazdája.

Büszke embléma abból az időből, mikor még volt elektronikai iparunk.

Az a neve hogy SE1025B
Ilyenkor mindig azt kérdezem magamban: Vajon milyen lehetett az SE1025A?
A válasz Neubauer Pétertől jött. Az SE1025-ben integrált áramkörös végfok volt.
Utána olvastam a neten, és tényleg, és a szokásos szocialista eljárás,
vagyis a drága japán IC-t váltottuk ki olcsó alkatrészekre...

Magas és mély hangszínszabályozó.
Tőlük jobbra a "TONE" feliratú kapcsolóval ki lehet kapcsolni a hangszínszabályozót.
De nem ám csak úgy ímmel-ámmal, hanem teljesen kiiktatódik a hangszínszabályozó a jelútból!
Audiofil allűr hogy ne legyen a jelútban semmi felesleges, de hol van ez az erősítő attól a szinttől?

Sok sok év kitartó munkájával (mennyi könny és szenvedés) sikerült végre egy teljesen
szabványos mindenütt elfogadott 6,3-as Jack aljzatot beépíteni fejhallgató csatlakozónak.
Immáron sötétben, részegen, vagy bármi más okból dekoncentráltan is csatlakozhatunk!
Jack aljzat, zene füleimnek! Kár hogy ez a zene már csak az elektronikai iparunk hattyúdala...

Műsorválasztó kapcsolók. A monitor gomb arra való, hogy bele tudjunk hallgatni abba az
anyagba, ami a háromfejes (ha van nekünk olyan) magnóról már a szalagról jön vissza.
Három fej csak a jobb orsós magnókon volt szokás. Akinek ilyenre telik, az miért
venne mini erősítőt? A hely miatt biztosan nem, ha a nagy magnó elfért...

A készülék alja egybefüggő vastag alumínium lemez.
Valamikor réges-régen, a csöves rádiók korában a készülékek alján volt egy nagy lyuk.
Ezt a nagy lyukat egy perforált keménypapír lappal zárták le. Ha a készülék hátulját
lecsavaroztuk, akkor hozzáfértünk a rádió nagyobb alkatrészeihez. Ha az alját
vettük le, akkor meg az apróbbakhoz. Ez így volt jól, egyszerű és nagyszerű
megoldás volt. Érthetetlen hogy egy jól bevált megoldás miért hal ki!

A burkolat eltávolítása előtt ki kell húzni a készülék hálózati csatlakozó dugóját!
A nagy szart kell kihúzni! Ha kihúzzuk, akkor nem működik az erősítő!
Már megint a marketingesek írtak műszaki szöveget...

Csatlakozások DIN szerint.
Említésre méltó a Tuner csatlakozó feletti randa lyuk.
Mindig egyel kevesebb csatlakozó volt mint amennyire szükség lett volna!
A gonosz kapitalisták persze eleve készítettek egy AUX (tartalék) feliratú bemenetet.
Nálunk meg az élelmes amatőr lazán beledrótozott a készülékbe egy csatlakozós kábelt.
Tekerte bele az amerikánert a doboz hátuljába a nép! Hiába no, tudtunk mi élni...

Meg szoktam említeni a készülékek gumilábát. (kb. mint a csavargyűjteményem)
Jelen esetben ez a műanyag kupak jelképezi a készülék lábát.
Nem csalás ez kérem, ez gyárilag ilyen!

Alig van valami a dobozban, a kapcsolási rajz átlátható!
Az erősítő kapcsolástechnikai felépítése példaértékűen egyszerű!
Nincs a jelútban felesleges erősítő fokozat, mint például az Orister esetében.

A hálózati tápegység toroid trafóval kezdődik,
majd négy diódával és két puffer kondenzátorral végződik.
Azért a szekunder oldalról nem kellett volna kihagyni a biztosítékokat!
Ez az erősítő végtranzisztor zárlat esetén hajlamos rommá égetni a paneljeit!
Ez annyira így van, hogy külön weboldal szól ezen hiba elhárításáról...

A hálózati kapcsolót plexi dobozkába zárták.
Ügyes megoldás, nem öli meg a szerencsétlen szervizest.
A bekapcsolást jelző LED-et mintha nem tartaná a helyén semmi.

Talált süllyedt!
Azt a LED-et nem tartja a helyén semmi...

A hangszínszabályozó panelje. Egyszerű és nagyszerű. Semmi faxni csak ami kell!
Esetleges meghibásodás esetén az alkatrészcsere nem lesz egyszerű,
mert ki kell bányászni a dobozból a panelt!

A tápegység nyomtatott áramközi lapja.
Középen a gumiláb (mondjuk hogy az) megtámasztja az erősítő tetejét.
Nem volna jó dolog, ha a doboz teteje elektromosan érintkezne a tápegység paneljával!

A két végfokozat. Attól hogy az erősítő pici, még nem kellene összenyomorgatni a belsejét!
Azt mondanám, ez értelmetlenül zsúfolt szerelés egy amúgy is melegedő fokozatnak.
Pláne hogy melegedni fog, mikor nincs hűtőborda a végtranzisztorokon!
A tranzisztorok egy "u" alakú alumínium lemezzel a doboz aljához
vannak csavarozva, amit nevezhetünk akár hűtőbordának is.
De tranyó cserekor nem ezt a szót fogjuk ismételgetni...

Jópofa Tesla végtranzisztorok.
A felfüggesztésükbe tudnék belekötni, mondhatnám nem szerencsés.
Ha ki kell cserélni, akkor persze sokkal csúnyább dolgokat is szokás mondani...

Erről beszéltem az Orister esetében!
Ezt pontosan így kell csinálni, ahogy a képen látszik!
Egyetlen centi drót sem kellett a bemeneti csatlakozók bekötéséhez!

Ezen a képen egy ötödik műsorválasztó gomb is látható.
Ez nem gyári, illetve csak félig az. A helye hátul megvan, csak előre nem volt kivezetve.
Ha ezt a gombot beépítjük, akkor kiugrasztja a többit, vonalbemenet lesz a RIAA-ból.
(Czomba Dénes ötlete alapján)

Egy közeli kép a végerősítő értelmetlenül túlzsúfolt paneljéről.
Lehet így is szerelni, de akkor olyan alkatrészekből legyen, hogy sose romoljon el!
Könyves Kálmán óta tudjuk, hogy el nem romló alkatrészek és boszorkányok pedig nincsenek!
Illetve szerintem én boszorkányt már láttam...

Levettem a polcról egy próbahangszórót.
Ennek a valaminek sokkal jobb hangja van, mint ahogyan kinéz!

Persze a csatlakozó nem stimmel, mert az erősítőn DIN szabványú hangfal
csatlakozó aljzat van, a hanfalacska drótjának végén pedig RCA harangcsatlakozó.
Mindössze annyi közös van bennük, hogy egyik sem való igazán hangfalcsatlakozónak...
A felmerült problémára gyors segítség jelent a mindent mindennel összedugni segítő készletem.

Hát ez működik!
Nem baj, már akkor is el van ígérve...