Órásrádió, melyet egyszerűen kimostam
(amúgy a földön találtam)

Az éjszakai áram kapcsoló dobozát már láttuk, mint ahogy a BMW feliratú dobozt is.
Ezekkel a valamikkel jött haza ez a szép órásrádió, amit a piac végén a járdán találtam.
Meglehet, vannak itthon érdekesebb tárgyaim is, de ha egyszer mindenhonnan ez esik ki!

 

 

Mondjuk nem csodálom, hogy nem volt rá vevő. Jelen állapotában már az is szép
volt tőlem, hogy ahelyett, hogy arrébb rúgtam volna, felvettem és hazahoztam.

 

 

Nagyon úgy néz ki, hogy eltöltött egy kevés időt a szabadban.

 

 

Ez nem is por, ez már inkább föld.

 

 

Szinte nem is látszik a skála a koszon keresztül.

 

 

Természetesen nem csak kívül ilyen, hiszen tele van lyukkal.
Szóval belül is koszos, biztosan annyi a kapcsolóknak, meg a toló potméternek.

 

 

Így mégsem maradhat, kelleni meg amúgy nem kell, ha tönkremegy a víztől, azt úgysem
fogom tudni, mert nincs rajta hálózati zsinór, ki se tudom próbálni, meg nem is igazán érdekel.
Mindössze arról van szó, hogy gyorsan olyan állapotba kerüljön, hogy félre tudjam tenni.

 

 

Olyan, mintha levizeltem volna, de nem!
Bár ezzel már túlzottan nem rontottam volna a helyzetén.

 

 

Ahogy volt, trafóstól hangszóróstól potméterestől, kimostam egyben.
A hangszórón kívül -hiszen az jórészt papírból van- nem árt a víz az alkatrészeknek.

 

 

Ez egy régi történet, hiszen azt a sárga, szintén egyben kimosott kutyust már
régen szétszedtem, valamint azóta már kifestettem a fürdőszobát.

 

 

Hol itt, hol ott porosodott szegényke, most épp a polcból lóg ki.

 

 

Gondoltam odateszem a helyére a Philips magnót, az azért mégiscsak szebb.

 

 

De akkor ezzel mi legyen? Szétszedem, addig jó. De utána?
Mindegy, majd csak támad valami ötletem.

 

 

Német feliratok vannak rajta.
Mindegy, hiszen többek között ezen a nyelven sem tudok egy szót se...

 

 

Persze nem is kell németül megtanulni egy rádiósóra kezeléséhez.
Elég egyértelműek ezek a gombok, meg nem is nagyon kell őket piszkálni.

 

 

 

A tolópotméter súrlódik, de ha belegondolok, hogy milyen vastagon
állt rajta a por, meg hogy víz alá is nyomtam a szerencsétlent...

 

 

Az állomáskereső gomb a készülék oldalán található.
Meg sem kottyant neki az eddigi procedúra, kellemes érzés tekergetni.

 

 

A gép hátulján érdekes mód félbehagyott szellőzőrések találhatók.

 

 

A hálózati zsinórt valaki levágta.
Gondolom úgy látta, hogy az a készülék legértékesebb része.

 

 

Feltett szándékom volt, hogy kipróbálom mit csinál ez a kapcsoló,
aztán erről a tervemről teljesen megfeledkeztem.

 

 

Nyomkodtam, de ez vagy nem gomb, vagy teljesen be van ragadva.

 

 

Érdekes dolog, hogy míg egyes tárgyakra ráírják, hogy mire szolgál, másokra nem.
Ez azért elég egyértelműen egy rádiós ébresztőóra, akár oda van írva, akár nem.
Ennyi erővel ráírhatnánk a kanálra, hogy kanál, a gyengébbek kedvéért akár
folyamatábrát is rajzolhatnánk rá, hogyan kell használni. A villára meg
a hülyék kedvéért ráírnám, hogy ne nézz bele mert vakságot okoz!

 

 

Nem, ez nem az univerzum, ez csak egy rádiósóra! Az Universum amúgy a Quelle
áruház házi márkája volt. Persze nem ők gyártották, csak gyártatták ezeket
a dolgokat. Ez akkoriban még nem a bóvlit jelentette, hanem egy
reklám értékű terméket, hiszen rá volt írva az áruház neve.
Minél tovább működött, annál tovább öregbítette
az áruház hírnevét.

 

 

A skála immár látható állapotban. Jól mutat a fekete - narancssárga színkombináció.

 

 

Ez meg itt az óra, csak nem látszik, mert nincs mit bedugni a konnektorba.

 

 

Azért jó ez a címke, mert ebből soha a büdös életben nem
jövünk rá, hogy ki által, és hogy mégis hol készült.

 

 

Ez például egy barátom videómagnója.
Az UNIVERSUM Modell VR2161 felirat egy AKAI VS117-es gépet takar.
Annyival volt butább mint az eredeti, hogy nem adtak hozzá távirányítót.
Persze nem volt elég a hozzávaló távirányítót beszerezni, kellett hozzá
a távirányító vevőrésze is. Valamint a szinkronfokozatból kihagytak
pár alkatrészt, melyeket pótolva olyan lett mint az eredeti.

 

 

A fedélben nincs semmi érdekes, talán csak a technológiai fegyelem hiánya süt át.
A Mechanikai Művekben is így bántak a vezetékekkel, ezt a CB 855-ös készülék
esetében már láttuk. A balra menő zöld drót szigetelőszalaggal oda van ragasztva
a dobozhoz, pedig jól láthatóan ott van az a kétszer négy tüske, ami eredetileg
a vezeték rögzítésére szolgál. Ezek közé kell, kellett volna benyomni a drótot.
Ők tartanák felülről a trafót, hogy például zuhanáskor ne legyen mozgástere.

 

 

A pause gombot azért nem tudtam megnyomni, mert az valójában nem egy gomb,
hanem érintőszenzor. A doboz tetejében látható karcok nem itt keletkeztek,
hanem alkotórészei a fröccsszerszámnak, vagyis minden ilyen
készülékben pontosan ugyanígy megtalálhatók.

 

 

Ez nem egy izgalmas kép, de a többi sem az...

 

 

Finoman szólva dőlingél minden a rádióban,
de ez annakidején egy bevett és bevált szerelési technológia volt.

 

 

A hálózati trafóval semmi baj, ha ment is bele víz, egy év alatt biztosan kiszáradt.

 

 

A rádió panelje teljesen korrekt. Ez kérem még nem az egy IC-s szemét!

 

 

 

A középhullámú rész tökéletesen működik.

 

 

Micsoda pazarlás! Az óra IC foglalatba van dugva.

 

 

A csavarfejet elnézve, belül is járt a víz.

 

 

Még sosem láttam BC182 kategóriájú tranyót hűtőzászlóval.
Ez egyszerűen nem volt szokás. Ezek műanyag tokozású tranzisztorok,
szó sem volt róla, hogy külön hűteni kéne, illetve lehetne őket. Mindenesetre ügyes.

 

 

Érdekes ez a fehér valami, de vajon milyen anyag lehetett ez eredetileg?
Általában az ilyen rádiópaneleken látható foltok méhviasz eredetűek.
A tekercseket és egyéb alkatrészeket volt szokás viasszal fixálni.

 

 

 

Az URH vételkészséggel sincs semmi baj.

 

 

A csavarok és kapcsolók ugyan rozsdásak, de azért még úgy ahogy működnek.

 

 

Mindig mondom, ne így vezessük a hálózati feszültséget,
mert egyszer még valami komoly baj lesz belőle!

 

 

Az óra is szépen működik.

 

 

Ismét egy csúnya vízjel.

 

 

A skálája komolyan tetszik.
Mi lenne, ha áttenném a minap vásárolt amatőr tranzisztoros rádióra?

 

 

Mindhármunknak igen nagy szerencséje van, mert nem illik ide a skála.

 

 

Ha már úgyis nyitva volt a doboz, igazán visszahúzhattam volna belülre az antennát.

 

 

Végül nem csináltam a rádióval semmit. Például felgyújthattam volna, meg ha teszek bele
elemet, akkor megtudtuk volna nézni, hogyan szól ha közben éppen kicentrifugálom.
De annyi  viszontagságot átélt mire idekerült, nem volt szívem bántani. Egyelőre
ide tettem, majd bedobozolom, és megy a pince mélyére a többi lomokhoz...

 

 

A helyére került a Philips deck, csak még nem látszik, mert ott az a hülye fiók.
Majd egyszer úgy is rend lesz, vagy ha nem, hát kivágok mindent a...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.