Ionizátor
(ötvenivel szindróma)

Ide oda kapkodok. Most éppen kihúztam valamit valamit a lomosból.
Nagyobb dolgok is vannak útban, de ezt már elígértem, így nem a kukában végzi.
Piac végén vettem az "ötvenivel" nénitől, mikor már minden olcsó.

 

 

Szép a teteje. Szép domború. Nem áll meg rajta semmi!

 

 

Az oroszok még a hálózati csatlakozó dugóra is ráírták az árat, 17 kopejka.

 

 

Persze a műszaki adatok is fel vannak tüntetve.

 

 

A szerkezet alja. Ez is szép domború. Vagyis mindenen billegni fog!

 

 

Hátul kijön belőle a hálózati zsinór.

 

 

Elől kijön belőle az ionizált levegő.

 

 

Riga egy volt szovjet város, illetve Lettország fővárosa. Jól cseng a neve.
Szerintem mi is nevezhetnénk el dolgokat helységneveinkről. Agyagosszergény,
Almáskamarás, Andornaktálya, Babosdöbréte, Badacsonytördemic,
Biharnagybajom, Bükkmogyorósd, Ökörítófülpös, Röjtökmuzsaj, Tunyogmatolcs
Ki-ki képzeljen hozzá egy-egy szép tárgyat a felsorolt nevekhez.

 

 

Elsőre horogkeresztnek néztem, de csak egy kockásított nyolcas.
Mondjuk egy horogkereszt, az azért kicsit durva lett volna egy orosz holmin!

 

 

Sündisznó legyen a vánkosom, ha ez nem egy
Villard feszültségsokszorozó hátulnézetben!

 

 

Ez pedig egy glimmlámpa.

 

 

Ezt sosem értettem...
Az igaz, hogy a 25 nano farád az egyenlő 0,025 mikro faráddal, de miért kell így írni?
 

 

Az oroszok nem csak a színek, hanem a formák terén is nagyot tudtak alkotni!
A felül látható hasáb egy dióda, elvékonyított végű lemez lábakkal, festék jelöléssel.
A zöldpöttyös fekete dióda alatt látható piros ellenállás legalább szabványos forma.
Persze a lába az egy egészen különleges felületvédelemmel van ellátva!
Újkorában mintha ezüst lenne, aztán befeketedik, majd kiszőrösödik.

 

 

A panel mintázata egyszerű, a célnak tökéletesen megfelel.

 

 

Szép felirat a panelen.

 

 

Ebből jön ki az ionizált levegő.
Körben a réz szegély az egyik elektróda, a hegyes tüskék pedig a másik.
Hogy nem látod a tüskéket? Elsőre én sem láttam. Viszont éreztem!

 

 

Aranyos!
Még jó, hogy eredeti (összeszerelt) állapotában nem fér oda az ujjam.

 

 

Az eleje, amire azt kell mondjam, hogy szép.
Van nekem itthon egy magyar gyártmányú ionizátorom is, hát az nem szép!

 

 

Bedugtam a konnektorba. Világít a glimmlámpa. Néha magam is elgondolkodom
azon, hogy milyen bátran dugok a konnektorba mindenféle igencsak bizonytalan
eredetű / állagú piaci lomokat. Egyszer majd ráfaragok. Azt meséltem már, mikor
gyermekkoromban találtam egy nagyon szép rakéta porszívót? Nem? Levittem
a pincébe, mert gondoltam kipróbálom. Ha jó, kitakarítom vele a fáspincét.
Bedugtam, felpörgött, szívott mint az állat, de valamiért hátranéztem.
Látni sem lehetett a füsttől, a mögöttem lévő pincerész megtelt!
Kikapcsoltam. Megnéztem közelebbről. 127 voltos volt...

 

 

Ez meg pont arra való, hogy nagyfeszültséget mérjen vele az ember.
Száz forintért vettem a piacon. Gondoltam egyszer biztosan jó lesz valamire.
Hogy elszállt az a röpke tíz esztendő, s ugye hogy máris kellett!

 

 

Nem igazán akar megjelenni a nagyfeszültség a masina kimenetén.
A nagyfeszültség a levegő ionizálásához kell. Az ionizált levegő
élettanilag jótékony hatású. Ezt a kondit rányomogattam
egyenként minden beépített kondira, hátha jótékony
hatása lesz. Hát nem lett...

 

 

 

Ez egy nagyon fontos lépés, mielőtt beletapenol
az ember egy olyan dobozba, ami hálózati villásdugóval kezdődik,
kondenzátorokban folytatódik, majd nagyfeszültségű ionizáló tüskékben végződik.

 

 

Jaj! Páka!

 

 

Kiszedtem az összes kondit a panelből.

 

 

Általában 60 nanofarad amit mutatott a kondi mérőm.
Ez bőven jó a kondira írt 25 nano helyett!
Lemértem az összes diódát.
Mind jó volt!

 

 

Elegem is lett mára ebből a kacatból, megy ki az előszobába a többihez.

 

 

A hangfal mellett látható egy felhúzós kisautó.
Lemezárugyári játék, majd lesz ő is a szétszedtemben.
Csak azért raktam ide a képét, mert többször a frászt hozta rám!
Óvatosan méregetek az ionizátorban, agyon ne vágjon, erre ez a kis vacak
magától felberreg az asztal szélén...

 

 

Ha már úgy is be volt kapcsolva a páka meg a kondi mérő is, hát lemértem ezt
a gyönyörűséges forgókondit is. Ez a forgó olyan szép, hogy valószínűleg idővel
építek köré egy rádiót. Persze ez nem ma lesz, és lehet nem is ebben az életemben.

 

 

Még eljátszottam ezzel az USB IDE illesztő panellel, de ez annyira unalmas...
Inkább szétszedem a felhúzós kisautót, az legalább berreg!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.