Philips EL3538a csöves orsós magnó
(direkt csak azért vettem hogy belenézhessek)

	Megláttam és megszerettem, pedig undok egy nagy dög! A piacot is csak félig néztem át, ez meg csak jött velem szembe. Illetve le volt téve egy asztalra, de én egy orsós magnót még csukott szemmel háttal ellenszélben is azonnal kiszúrok! Szegény bicaj meg görbült alatta rendesen míg hazatalicskáztam. Persze ha mások felraknak egy malacot a csomagtartóra, akkor hol vagyok én a magnómmal...
	Hol vagyok hol vagyok? Hát itt az előszobában. Az asszony már meg sem lepődik ha a "mit vettél" kérdésére orsós magnót adok válaszul. Egyre több magnó van itthon, és nem csak orsós de kazettás is! Majd jól kiszórok mindent ha végeztem velük. Szerencsémre más bolondok is lakják e földet, eddig még minden kacatom gazdára talált!
	Ez itt egy átmeneti állomáshely. Vagy szétszedem pár napon belül az ide rakott holmit, vagy leviszem a pincébe és akkor ki tudja mikor kerül rá sor. Most úgy döntöttem, hogy szétszedem mielőtt a pincébe kerül. Ha már egyszer kiadtam érte 3.000 forintot csak azért hogy belenézzek, akkor nézzek is bele!
	Nagydarab magnó, majd kétszer akkora mint a Terta811-es! Mondta is az eladó hogy 20.000 forintom fogja bánni. Én meg azt feleltem rá, hogy maga fogja bánni ha nem adja olcsóbban! Nem akartuk megbántani egymást, ezért inkább megalkudtunk. Mondjuk a 3.000 forint talán kicsit sok, de ez mégiscsak egy régi magnó. Az újabbaknak nincs ennyire ára, a ZK246-ost például simán odaadták egy ezresért.
	Viszont egy ócska fekvő arcú kazettás decket nem akartak 4.000-nél alább adni, pedig de szép kerek műszere volt! Szinte már hallottam a lombfűrészem zizegését ahogy vágom őket körbe... De maradjunk a tárgynál, nézzük ezt a magnót. Illetve nem is nézem, hanem mérem. Nem is olyan nehéz, mindössze 12 kiló.
	Szép a füle és a csatja.
	Hatalmas hangszórórács van rajta, de vajon mekkora lehet a hangszórója? Általában a gyártók a rács méretével csalnak, sokkal nagyobbnak mutatják a hangszórót. Például a Tesla B4 / B400 úgy néz ki, hogy szemből csupa rács, a hangszóró meg jó ha van 15 centis...
	Philips, ez szerintem nem jelent jót. Én egyszerűen nem szeretem a szerkezeteiket, mindig valami bajom volt velük. Persze aki javítással foglalkozik az másképp látja a dolgokat...
	A magnó alja. Mindenesetre jó nagy hűtőrács van rajta ami kell is, hiszen ez egy csöves magnó! Az elektroncsövek fűtenek, a melegnek ki kell valahol jönni a dobozból. Persze nem itt jön ki a meleg, itt a hideg levegő megy be. A felmelegedett levegő körben a fedél körül hagyott résen távozik.
	Bőven hagytak helyet a hálózati zsinórnak, rendes dolog a konstruktőrtől. Persze megtehette, jó nagy a doboz...
	Erről a címkéről olvastam le, hogy tulajdonképpen milyen magnót is vettem.
	Lehet hogy unalmas, hogy mindig lefotózom a készülékek gumilábát, de ez egy egészen különlegesen szépen elrohadt darab!
	Ez alatt lesz a hálózati feszültség választó kapcsoló.
	Ha mondom!
	Ezzel az érdekes forma dugóval lehet kiválasztani, hogy hány voltos országban vagyunk. Ha mellényúlunk és a biztosíték is bírja, szerencsétlen esetben azonnal kiég a csövek fűtése.
	A csatlakozások olyan régifélék, hogy még banándugósak. Néhány műszerzsinórral bármit bármivel össze lehet dugni, persze összekeverni is könnyű a sok banándugót!
	Úgy néz ki mint egy duncsikás arc hiányos fogsorral. Na jó, szép ez csak kötözködtem kicsit...
	Nem három ágú a tüske, hanem csak egy zászlócska van rajta. Tulajdonképpen miért ne, ha így is megtartja a szalagorsót...
	Tekerős a számláló nullázója, ez miért volt divat?
	Ez egy csavarfej hatszögletű csavarhúzóhoz.
	Ebbe a kerek ablakba tették az amúgy ovális varázsszemet, hogy szimmetrikus legyen a magnó arca a kerek forgatógombbal.
	Szép Philips embléma.
	A magnó oldalán található csatlakozásokon túl van még az előlapon egy tuchel csatlakozó. Biztosan ez a mikrofon bemenet, ezt majd ki is próbálom ha van élet a magnóban.
	Ez a forgatógomb sem nem szép, sem nem kényelmes a kezelése.

Azt mondanám kifejezetten kényelmetlen tekergetni.

	Ez a kis fekete pöcök azért van itt, hogy ne tudjuk véletlenül lenyomni a felvétel gombját.
	A bal oldali gombok. A hangszóró jel a lejátszás, a középső a mikrofon felvétel gombja, a jobb oldalit meg nem próbáltam...
	A középső gombok. A két szélső a jobbra balra gyorspörgetés, a középső pedig a stop gomb.
	A jobb oldali gombok. Ez a sebességváltó. Ez a magnó három sebességes, mégpedig a legjobb elosztásban! - a 4,75 pont jó kabarét vagy prózát felvenni a rádióból - a 9,5 már zenére is megteszi - a 19 az igényesebb felvételeknek van
	Minden magnóról le lehet szedni a fejtakaró burát.
	Mondjuk miért a hátsó részt? Innen nem nagyon lehet hozzáférni a fejekhez pucolás céljából. Mert pucolni azt bizony kellett! A korabeli szalagokról úgy mállott a vasoxid, mintha kötelező lenne! Nekem volt olyan szalagom, amiről nagy darabokban vált le. Úgy nézett ki utána a magnó, mint amit teleszórtak barna konfettivel...
	A főtengelyt és a szalagvezetőket innen is meg lehet pucolni. Érdekes megoldás a kombináltfej árnyékoló burába való szerelése. A Terta811-esnél nem volt árnyékolva a fej, s ettől búgott is a magnó rendesen. A konstruktőr úgy oldotta meg a problémát, hogy a fej mellé beszerelt egy búgáskompenzáló tekercset. Ez ellenkező előjelű brummot szedett össze, az elektronika meg kivonta a kettőt egymásból.
	Tettem rá szalagot, mert van itthon. Mutat a magnó működésre utaló jeleket. Tulajdonképpen szól, de ez inkább csak zaj. Recseg ropog az egész, a mechanikában meg nem nagyon forognak a dolgok...
	Hiába tekertem ki a látható csavarokat, nem jött le a fedél. Gondoltam biztosan van még csavar a szürke műanyag fedél alatt is, s így is volt! Óvatosan lehúztam a műanyag fedelet, mert éreztem hogy az egyik fele már törött. Erre kijött a dobozból egy darázs.

Az asszonyra rájött a dilihopp, darazsakká alakítja át a villanykörtéket.
Ahogy halad előre a projectjével, a lakásban egyre sötétebb van...

	Így már mindjárt más! Most már elvégezhető az egész szalagpálya nagytakarítása. Nem mondom, hogy különösebben koszos, inkább csak általános por és szmötyi van benne.
	A szalagpálya kényelmes felépítésű, van benne hely bőven mindennek. Egyes magnóknál ez nem így van! Valami érthetetlen okból össze van nyomorítva sok magnó szalagpályája. Pedig ezen (vagyis a normális szalagvezetésen) múlik minden, hiszen a magnó a szalagra írja fel a hangot, és onnan játssza vissza. Ha itt baj van, rég rossz az egész...

A mechanika kicsit szorul, de azért működik.

	Nagyon rendes dolog hogy a varázsszem lábai le vannak takarva egy papírral, így ugyanis nem vágja agyon a tulajt a csövek anódfeszültsége. Például a Koncert M4a-ban nem volt letakarva a varázsszem elektromos fele, meg is emlékeztem a konstruktőrről!
	Ezért lötyög a magnó szürke takaró lemeze. Letörött a tartóka, most ott ül az alaplemezbe szorulva. Ez tulajdonképpen egy banándugó.
	A másik fele is le volt már törve, de azt még tartja az utólagos ragasztás.
	Kicsit koszos de szép. Engem mindig elbűvöl egy orsós magnó belseje...

Nyomogatom a gyorspörgetés gombjait, de nem történik semmi...

	Figyeljük meg a képen a számlálót hajtó szíj formáját. Feszességnek semmi jele sincs!
	Ez egy rugós feszítő görgő, ami a magnót hajtó szíjat tartja feszesen. A számlálóén kívül ez az egy szíj van a magnóban. Igen hosszúnak néz ki, körbe van tekerve mindenen. A motor például pont a magnó átellenes sarkában van.
	Tiszta csoda, de a szíj a képen látható berepedések ellenére még nem szakadt el, és időnként még kicsit forgatja is a tüskéket! A szíj mögött színkódolású ellenállás és egy kondenzátor látható.

Íme a szíj mozgás közben.
A bejárt út annyira valószínűtlen, szerintem rokkant igazolványa is van!

	A tüske felett egy relé látható, gondolom a végállás kapcsolóhoz tartozik. Balra lent a motor tengelyének felső csapágyazását látjuk.
	Ez a sebességváltó. A motor tengelyén van egy lépcsős tárcsa, aminek a három sebességtől függően egy egy gumiperemű közlő kerék támaszkodik. Nem egy kerék van amit a mechanika fel le rakosgat, hanem három kerék! Ezeket váltogatva ereszti be a sebváltó a motor tengelye és a lendkerék közé. Hogy a motor tengelye masszívan álljon ezért van felül is csapágyazva.
	Micsoda pazarlás! Az egy szem tuchel csatlakozó miatt mennyi alumínium van elpazarolva...
	Na ekkora a hangszóró, jó ha megvan 15 centis...
	Valamiket kapcsoló rugócsoportok, és a mechanika beállítására szolgáló állítócsavarok.
	A minap körbefutottam a szobában és összeszedtem a polcokon elszórva heverő mikrofonokat, majd bevágtam őket a mikrofonos dobozomba. Úgy látszik ez az egy kimaradt, de aztán találtam még párat elszórva...
	Kicsit sérült de megteszi!

A magnó saját felvételét halljuk vissza.
Meglepően érzékeny volt, szó sincs róla hogy a mikrofonba beszéltem volna!
A főtengely forgott, a többi rész állt, illetve jórészt én tekertem kézzel.
Lendületbe jött a magnó, a lejátszás már rásegítés nélkül ment.

	Íme az előbb említett pók. Legalább húszat lőttem rá a fotómasinával, de valamiért nem akart ráfókuszálni a gép. Ha mégis, akkor meg elmászott a pókocska...
	Csak úgy belefényképeztem a mechanikába. Vannak benne izgő-mozgó dolgok rendesen. Persze sokkal egyszerűbben is lehet magnót készíteni majd megnézzük a Terta811-est. (feltéve ha egyszer elkészülök vele)
	Befényképeztem a tüske (orsózó tengelycsonk) alá. Rendesen van itt gumimálladék! Maga a kuplungszerkezet nem is látszik. A működéséről csak annyit, hogy ha lenyomom a gyorspörgetés gombját akkor láthatóan változik a tüske magassága. Ennél jobban most nem mászok bele...
	Ezzel a csavarral van rögzítve a mechanika a fából készült dobozba. Azon kapom magam, hogy azt nézegetem hogyan fogom szétszedni, kipucolni, rendbe hozni, de aztán még idejében kiadom magamnak a stop parancsot! A Terta is itt van a szobába évek óta...
	Jó darabig elvoltam ezzel a képpel, aztán rájöttem mivégre van a váltóról még egy fotó. Hja kérem! Egy napja is megvan annak, hogy ez a kép készült! A motor tengelye elmosódott, tehát forog, miközben a szíj képe éles, tehát áll. Ehhez képest időnként elindul, és mindenfelé mindenféle bizbaszokat kezd forgatni.
	A magnó fedelében a szivacskarika szétmállott. Ez a szivacs azért van itt, hogy szállítás közben rögzítse a helyükön a szalagorsókat. A mai súlytalan mp3 lejátszók korában el sem tudják képzelni a fiatalok, hogy milyen volt buliba menni kezünkben fülénél fogva lóbálva egy 12 kilós orsós magnót...
	Tulajdonképpen igen.
	Csak nem tudom megállni a dolgot, leveszem a készülék alját. A műanyag takaró lemez összes felfüggesztő része le van törve...

A magnó mechanikájának vázlata.
Ehhez a típushoz valót nem találtam, ez egy hasonló gép könyvéből van.

	A villanymotor. Semmi érdekes, olyan mint bármely másik motor...
	Balra a hálózati trafó, jobbra a biztosítékok. Érdekes hogy a készüléken belül a biztosítékok nem szabadon vannak, hanem foglalatban. Alul az EZ80-as egyenirányító cső látható. A készülék csövezése EF86 / ECC83 / ECL82 / EZ80 / EM81
	A kimenő trafó előtérben az ECL82-es csővel.
	Korabeli szerelési technológia forrasztólécekre komponálva.
	A készülékben óriási lendkerék van!
	Kihúztam az ECL82-es csövet a foglalatából, aztán gyorsan vissza is dugtam, ugyanis erős késztetést kezdtem érezni a készülék kitakarítását illetően...
	Összeraktam a magnót, és levittem a pincébe. Gondolom valaki csak elviszi 3.000 forintért. (el is kelt gyorsan) Kis pucolás, és jó lesz dísznek. Vagy nagy pucolás és egy szíj, és magnónak is megteszi. Lőttem 10 képet egyenes horizonttal, meg véletlenül ezt a ferdét. Természetesen csak ezen a ferdén stimmelt a fókusz!