Akkus csavarbehajtó, illetve fúrógép
(rendelésre)

	Mai szétszedésem tárgya egy akkumulátoros fúrógép, illetve csavarbehajtó. Jópofa szerszám, hogy elvoltunk nélküle évtizedekig...
	Ide lehet betenni az éppen használaton kívüli csavarbehajtó bitet.
	Tulajdonképpen formás darab, szinte nincs is szívem szétszedni.
	Miért kell mindent becézni? Miért nem lehet egyszerűen ráírni hogy ronda? Ráadásul odaírják hogy "france" ami elég valószínűtlen...
	A keresztben álló fekete az irányváltó.
	A fordulatszám percenként nullától 550-ig terjed. Mondjuk azt sejtettem hogy nullától indul, különben állandóan forogna. 18 voltos akku kell neki, maximum 10-es fúró fér bele a tokmányába. Alulra kisbetűvel oda van írva hogy kínai. Tudtam!
	A tokmány mögött nyomaték szabályozó kapcsoló van. Ezzel lehet beállítani a gép maximális nyomatékát. Ha megáll a tokmány (mert betekerte a csavart), akkor nem tépi le a csavar fejét, illetve nem ég le az állóra fékezett motor, illetve nem fordul ki a csuklónk.
	Szemből nézve hagyományosnak látszó tokmány, de az újfajta megoldású, nem kell hozzá tokmánykulcs. Egy belső áttételen keresztül kézzel is meg lehet annyira húzni, hogy jól megfogja a fúrószárat. A csavarbehajtó bitek meg úgyis hatszögletűek...
	Van rajta hűtőlyuk is.
	Ide való az akkumulátor, azt persze nem adtak hozzá a piacon...
	Sebaj, mert van itthon hasonló gépem. Egyszer megpróbáltam csavarbehajtásra használni. Salgó polcokat szereltem össze. Tehát nem ki, hanem be kellett tekerni a csavarokat. Ha csak egy kicsit is szoros volt a csavar (használt alkatrészek voltak) már nyekegett szegény gép, ezért lecseréltem egy 1 lóerős Bosch fúrógépre. Az meg folyton le akarta tépni a karomat...
	Sajnos ez az akku 9,6 voltos a szükséges 18 helyett. Annyi baj legyen, legfeljebb lassabban fog forogni.

Nem hogy forog, de még füstöl is!
Először csak egy kicsit füstölt, aztán előkaptam a kamerát, és nyomtam neki.
Ennél jobban nem indult be, de ezt a mennyiségű füstöt stabilan tudta.

Gondoltam kinyitom s megnézem mi füstöl benne. Persze ha nem füstölne, akkor is kinyitnám, hiszen direkt ezért vettem. Szerencse hogy rossz, mert mit is kezdenék vele ha jó lenne?

Bezzeg kibontva nem füstöl...

	Ez az akkumulátor csatlakozója. Alulra fekete vezeték megy, felülre pedig piros. (csak lemaradt a képről) Aki azt gondolja, hogy a piros vezeték a pozitív, az téved!
	A gép kapcsolója, mely egyben a fordulatszám-szabályozó is. Gondoltam szétszedem, de most nem az elektronikán van a hangsúly, hanem a mechanikán.
	Ez a szabályozó elem. Impulzusszélesség-modulációval dolgozik a masina, hallatszik is a sípolás a motorból.
	Ez egy BUZ11-es típusú FET. Nyitott állapotban nagyon pici a belső ellenállása, mindössze 40 mΩ. Vagyis nem esik rajta az amúgy is alacsony akkumulátor feszültségből. Kicsi a veszteség, nem melegszik.
	Ekkorka az egész motor.
	Az áttétellel együtt sem nagy.
	Kapott a gyerek is egy fényképezőgépet, azóta nem lehet megállítani. Mindenbe beledugja...
	Levettem a motort az áttételről. Gondoltam szétszedem, de minek? Annyi motort szétszedtem már, ez se más mint a többi. Mondjuk a szénkeféi a megszokottnál komolyabb felépítésűek a nagy áramfelvétel miatt.

Így működik a fordulatszám-szabályozó.
Jól hallatszik a motor zaja mellett az előbb említett sípolás.

	Az áttétel, illetve annak egy része. Ide középre csatlakozik a motor fogaskereke. Nem egy bonyolult valami, nem lehet rosszul összerakni, nem is próbálom meg...
	Ez nem egy tiszta munka...
	A zsír ellenére potyognak a fogaskerekek...
	Meg valahonnan kihullott egy csomó csapágygolyó is!
	Találkozott a lábam az egyik lehulló fogaskerékkel. Ebből koradélutáni fürdés lesz!
	Kiszedtem az összes bigyót.
	Ezzel így nem lehet tovább dolgozni...

Beültem a fürdőszobába a mosandó lomokkal.
Azért káromkodom, mert az alkatrészekről lemosott zsír átköltözött a kezemre.

	Kétszer mentem neki Ultrával és VIM-el, végül sikerült annyira lemosnom minden részletet, hogy ne fogjon. Gondoltam leszedem a tokmányt, ezért kitekertem a tokmány közepében mélyen ülő balmenetes csavart.
	De a tokmány nem jött le, ezért elkezdtem ütni ezzel a pontozóval.
	Erre beleszorult a pontozó a csavar lyukába.
	Mindegy, majd csak lesz valahogy, addig is nézzük az áttételt. Most már (hogy nem áll minden zsírban), látszik mi micsoda.
	Persze azért még vannak kérdések. Például hová valók ezek a golyók?
	Alul van a tokmány, annál fogva fogom az áttételt.
	Először ezt a három fém fogaskereket kell betenni.
	Aztán jön ez a köztes tengelyes fogaskerekes tárcsa.
	Aztán jön hogy elgondolkodom, hová is való ez a fogaskerék?
	Kiszedtem az eddigieket, és beraktam a mélyben található lyukakba a golyókat. Kétszer annyi golyó volt mint lyuk, ezért minden lyukba két golyót tettem.
	A belül fogazott henger egyik szélén vannak ezek a kiálló részek. Ezek mennek neki a golyóknak. Jó játék ez az összerakás! Mikor szétszedtem nem láttam semmit a zsírtól...
	Golyók, fogashenger, három fém fogaskerék. Eddig jó.
	Most jön a jobbra látható valami.
	Ezt betéve újabb három üres tengelyt kapok eredményül.
	Ide jönnek a műanyag fogaskerekek. Szerintem jobb volna ha itt is fém fogaskerekek lennének. Valamint ez a rész mintha bentebb lenne a kelleténél. Vagyis a motor fogaskereke nem illeszkedik teljes szélességében ehhez a háromhoz. Pedig nem hagytam ki semmit. Mondjuk ha beraknék egy egy (illetve pontosan három) alátétet a fogaskerekek alá...

Tudom nehéz felfogni a látványból a működést, ezért leírom.
A tokmány forog, a villanymotor tengelyén a fogaskerék is forog.
A motor fogaskereke most épp nincs a képen, hiszen akkor nem látnánk
 bele az áttételbe. Oda megy be a három műanyag fogaskerék közé a meghajtás.
Amit fogok, az áll, hozzá van rögzítve a fúrógép házához.
A fényes fogaskerék koszorú alapesetben áll, ekkor átviszi a forgást az áttétel.
Ha túl nagy a nyomaték, akkor a fogaskerék koszorú elemelkedik a golyóktól,
és a belőle kiálló pöckök a golyókon kattogó hangot hallatva megszakítják az áttételt.
Vagyis ha a fényes fogaskerék koszorú forog, akkor a tokmány megáll.
Aki ebből a leírásból felfogta a működést, az mehet gépésznek!

	A motor szemből.
	Itt volt ez a vaslemez, ami első ránézésre teljesen feleslegesnek látszik hogy itt legyen!
	Viszont ha innen nézem?
	Így már érthető minek van itt. Ez zárja le az áttételt, hogy ne dőljön ki belőle a zsír.
	Összeszereltem, és a tokmányba szorult pontozónál fogva befogtam a satuba.
	Mielőtt elkezdtem volna ütni, tekergettem kicsit. Mint látható menetes. Ráadásul jó masszív, hiszen hiába ütöttem a kalapácsommal, meg sem mozdult!
	A tokmányt leszedve most szemből nézzük az áttételt. Egyelőre még nem látszik semmi.
	A két csavart kitekerve lejön a tokmány mögötti kúpos rész.
	Itt a lényeg, ez a nyomaték szabályozó vezérlője. Mikor a kúpos részt tekergetjük, akkor ezeken az emelkedő lépcsőkön keresztül egyre erősebben nyomjuk neki a golyókat annak a csőnek (ott ahol a kitüremkedések vannak), így a golyók egyre nehezebben ugorják át a kiugró vállakat.
	Ez a három közbetét még ott volt. A bal oldaliból pöckök lógnak ki, ők illeszkednek a rugókba. A középsőből kilóg három szárny, ezek támaszkodnak a fentebbi képen látható lépcsőfokokra. A jobb oldali meg összetartja az egészet.
	A tokmány mögötti rész. Ezen van a kúpos borító amit tekergetve a nyomatékot szabályozzuk. A rugók másik végén a golyók vannak. Tulajdonképpen szöveges feladatot csináltam a robbantott ábrából...
	Meg szép nagy kupit az asztalon. Még szerencse, hogy hullámpapíron álltam neki szerelni, így most nem kell lemosnom az asztalt! Végül összeraktam a gépet, hiszen semmi baja. Ugyan most éppen nincs az áttételben egy csepp zsír se, de valahogy nincs is kedvem beletenni.
	Lehet leveszem a tokmányt, és összekombinálom egy reszelőnyéllel. Jó lesz sorjázó fúró befogó szerszámnak. Ez hülyeség, hiszen nemrég vettem olyan bitet ami pont sorjázó, és igazándiból az, nem holmi csigafúró. A sorjázó bitet belefoghatnám ebbe a gépbe. Már csak az akkumulátor hiányzik. De minek törném magam, mikor van itthon fúrógép több is, meg akkus is...

Így működik a nyomaték-határoló.
Nagyobb fokozatban a fele feszültségű akkumulátortól elgyengült motor át sem ugratja.