Műholdvevő fejegység
(volt már ilyen)
Volt már ilyen a
szétszedtemben, de azt nem én szedtem szét.
Még szerencse, már komolyan megijedtem hogy ennyire kihagy az agyam!
Mondjuk kihagy, de azért még nem ennyire...
Azt mondja ne dobjam a kukába! Sajnálom, már késő...
Van belőle egyes kettes négyes, ennyi beltérit
lehet rákötni.
A távtáplálást bármelyik lábán elfogadja.
Azt a műanyag szoknyát felszerelés után ki kell
húzni.
Ez védi valamelyest a csatlakozókat az időjárási viszontagságoktól.
Csak azt tudom mondani mint a nőgyógyász: Ezt már valaki piszkálta!
Háromfelé esett szét. Szerintem a gumikarika még jó lesz valamire!
Csavar nincs, hát feszegetem a házat.
Erő (és doboz) feszítésemet siker koronázta.
Ilyen kis akasztók tartják össze a dobozt.
Persze csak az első kinyitásig, utána inkább csak hevernek letörve szanaszét.
De nem a doboz a lényeg, hanem a belseje.
Látszik hogy ugyanezt az öntvényt használják a négyes fejhez is.
Az elektronikát takaró fedél sziloplaszttal van
rögzítve.
Ha sikerül valahol alátolni a csavarhúzót, már lent is van.
Ez a dobozka másik fele, itt is van egy panel.
De nézzük az első panelt. Nagyon szép a mintája!
Persze ez se kutya! Ferencvárosi színekben
pompázik.
Meanderek vannak rajta mintának, kis legyezők, stilizált Merklin alkatrészek...
Ezt a csavart is ki akartam tekerni, de nagyon
nehezen forgott!
Ugyan csavar, de nem összetartásra szolgál, inkább valami hangoló elem lesz.
A panel kiszedhetetlen a fémházból!
Illetve kiszedni kilehet, de nem egyben jön ki...
Ezt a valamit ezt felismerem, ez is valami.
Itt sem volt semmi érdekes, unalmasak ezek a trendi holmik!
Itt jött be a jel a parabolatükörből.
Ez a kis akasztófa szerűség csatolta ki az üregből a műholdról érkező jelet.
Lusta voltam elővenni a pákát, egyszerűen feltéptem a csatlakozó lábát a panelről.
Az egyiket kitudtam tekerni, a másik meg sem
moccant.
Ezért sajnos most csak egy felesleges csatlakozó aljzatom van.
Az én szintemen mindössze ennyi hasznosíthatót
találtam.
Persze ez nem a terméket, hanem engem minősít...