Orosz hangszórók
(vezetékes rádióhoz)

Mindegy hol kapok bele, úgysem jutok előre! Gondoltam legyen az előszoba.
Hazahozom a piacról az újabb kacatokkal teli szatyrot, erre nincs hová letennem.
Persze hiába rendezem a problémát, az makacsul újra és újra generálja magát!
Ha csak időlegesen is, de azért megpróbálom felszabadítani a kispolcot...

 

 

Érthetetlen miért veszek meg dolgokat, mert mi van ebben a két dobozban?
Mi lenne más, hát egy egy hangszóró. De minek? Vezetékes rádióhoz.
Az ember csak úgy ránézésre megmondja, akár tovább is állhatnék,
de én nem! Én, hazahozom, dédelgetem. (valójában szidtam)

 

 

Szép neve van, de ennyi szó elég is mára a négy évnyi orosz tanulásról...

 

 

Ki van a képen, mi van a képen? (kérdezte Egri Jancsi a tévében)
Hangszórórácson keresztül fényképezett lengőcséve szemből nézve.

 

 

Élgomb a hangerő szabályozásához.

 

 

A doboz lába a dobozból van.

 

 

Akár azt is mondhatnám, hogy szép.
Nem szép, de akár mondhatnám...

 

 

A hátának még szebb a színe mint az elejének!

 

 

1977-ben készült, 5 egész rubel volt az ára.
A felső két sort felolvastattam magamnak az asszonnyal.
Jelentem a helyzet változatlan! Máskor sem igen értem amit mond...
Valójában pedig ezt azt jelentik a betűk:
A világító hálózathoz nem kapcsolható. Névleges feszültség 30V
Köszi Nemka!
De hogy az asszony mit mond azt továbbra sem értem...

 

 

Akasztóhely, és még érthetetlen szövegek...

 

 

Nem akart kinyílni, nem láttam csavart.
Valami volt, de mintha melegen elnyomott műanyag lett volna.
Gondoltam feszegetem kicsit, s jól gondolám vala.
Illetve nincs gondolám, mert hiszen mit is kezdenék vele itt az aszfalton...

 

 

Hát ez kinyílt. Az van benne amire gondoltam.
Illetve nem, de hát sört és p*n*t nem szoktak ilyen dobozban tartani...
 

 

Hangszóró, illesztő trafó, és egy potméter.
A hangszóró szól, az illesztő trafó illeszti a hangszórót
a vonali feszültséghez, a potméter pedig szabályozza a hangerőt.

 

 

 

Rákötöttem próbából az erősítőmet, igen randa hangja van de azért szól.
Miért is ne szólna? A hajléktalannak akitől vettem nincs otthon...
Akarom mondani nincs áramszolgáltatás a közelében.
Ha nincs áram, nem dugta bele.
Úgy is csak zúgna...

 

 

A trafó a lehető legegyszerűbb.
A lábai egyszerűen magából a tekercselő huzalból vannak.

 

 

A trafó rögzítése nincs túlbonyolítva.

 

 

68 kiloohmos potenciométer a hangerő szabályozáshoz.

 

 

A bevezető kábel tehermentesítése sem lehetne ennél egyszerűbb.

 

 

Úgy nézem ez még teljesen új, a vezeték összetekerése gyári állapotú!

 

 

Az van odaírva, hogy rádió számára.
Már csak azért hogy ne dugjuk bele az erősáramú hálózati konnektorba.

 

 

Kell egy hengeres dugó, ami illeszkedik mondjuk egy banánhüvelybe.
Mindenféle megoldás eszébe jut az embernek, de csak az oroszok gyártják le lemezből!

 

 

De nézzük a másik dobozt, ez valamivel szebb.
Jobb az alakja, és a fekete alapon bézs rács egészen jól mutat.

 

 

Egy szovjet várban, százhuszonötszörös gravitációs térben, oroszlán gletteli a kapualjat.
És még én vagyok a hülye?

 

 

Itt is van hangerő szabályozó gomb.

 

 

A lába ennek is a doboz anyagából van.

 

 

Hát ez bizony papírból van.
A lyukak meg azért kellenek, az iszonyatos hangnyomás le ne tépje a hátlapot!

 

 

Ennek is 5 rubel volt az ára, és ez is 77-ben készült.
Fene tudja, nem volt olyan nagy gond az a központilag meghatározott fix ár!

 

 

Lehetne bele építeni például egy rádiót,
de szerencsére még idejében elhessegettem a gondolatot.

 

 

Ez még szűz, nem piszkálta senki.
Én is minek piszkálom?

 

 

Csak kivettem belőle a hangszórót, bár nem volt sok értelme.
Persze nekem sincs, így azért már érthetőbb a dolog.

 

 

Amíg nem kerül ide valamilyen módon mágnesezhető fémszemét, addig nincs gond.
Ha meg idekerül, lesz nagy recsegés ropogás!

 

 

Ennek fehér a dugója.

 

 

A dugó fémlába pont olyan mint az előbb.

 

 

A lábacskák a dugóban sajtolással vannak rögzítve.

 

 

Nem volt sok értelme szétszedni, mint ahogyan megvenni sem! De mi is ez valójában? Vezetékes rádió hangszórója. Ilyen volt például szállodákban, iskolákban, laktanyákban, és egyéb munkahelyeken. Központilag volt egy rádió egy erősítővel, innen jött a műsor. Ha keverőpult is volt, akkor a helyi üzeneteket is tudta továbbítani a rendszer. Magnóval lemezjátszóval kombinálva kész is volt a mini rádióstúdió. Ennek tipikus példája az iskolarádió. Tegyük fel száz hangszóró van. Ha azt szeretnénk hogy mindegyikre jusson 1 Wattnyi teljesítmény, akkor 100 Wattos erősítőre van szükségünk. Hagyományos erősítő ide nem felel meg, mert azokhoz kisohmos hangszóró (hangszórórendszer) illeszkedik. Ilyen helyeken általában 100 Ohmos kimeneti impedanciájú erősítőket használtak. Tegyük fel egy hagyományos erősítőre rákötünk egy hangszórót. Semmi hiba, illeszkedik a 4 Ohmos hangszórónk az erősítőhöz. De mi van akkor, ha a hangszóró az iskola másik végében van? A hosszú vezeték ellenállása tegyük fel (az egyszerűség kedvéért) 96 Ohm. Erősítőnk kimenő teljesítménye jórészt a hosszú vezetéket fogja fűteni, a hangszóró membránjának mozgatása helyett. Az erősítő kimeneti jelszintjéből mindössze 4% jut el a hangszóróig. Ugyanez a helyzet 100 Ohmos vezeték ellenállás, 100 Ohmos hangszóró, és persze 100 Ohmos meghajtás esetében már 50%! Mindezt azért mondtam el, hogy érthető legyen a dobozokban található trafó szerepe. Nem gyártottak külön erre a célra 100 Ohmos hangszórókat, hanem egy trafóval oldották meg az illesztési feladatot.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.