General Electric zsebrádió
(igen régi darab)

Fogyjon innen is alapon nézzünk valamit a polcról.
A gázpisztolyt már korábban szétszedtem, a Philips rádiót most hagyjuk, jöjjön a GE.

Kifejezetten szép zsebrádió. Alapjaiban véve nem látszik réginek, de az!
A megszokott zsebrádió méretnél kissé vaskosabb, persze a GE amerikai cég,
és az amerikai készülékek nem voltak éppen anyagtakarékosak. (lásd autók)

Tükörfényes a díszelőlap, látszik benne a fényképezőgép.
Azért (is) van ráírva hogy 8 tranzisztoros, mert ez annakidején amolyan szintmérője
volt a zsebrádióknak. Még csaltak is vele bizonyos gyártók. Diódának (vagy semminek)
bekötött (esetenként eleve rossz) tranzisztorokat szereltek be a készülékbe.
Az előlapra meg büszkén ráírták hogy 14 tranzisztoros!
Ha a vevő belenézett, még látta is őket...

Az állomáskereső forgatógombja.
Ezzel a készülékkel kapcsolatban olyan érzésem van, hogy arányos.
Persze a többi zsebrádió is mind hasonló, de ezt valamiért emberléptékűnek érzem.

A hangerő szabályozó gomb, ami egyben a kikapcsoló is.
Szépen el is van rejtve a doboz szélébe, meg hozzá is lehet férni.

A hátlap szokásos, a zsebrádióknak mindnek ilyen van.
Mondjuk a fülhallgató csatlakozó nem biztos hogy itt van a legjobb helyen.
Ha kiáll a készülék hátuljából egy 2 centi hússzú dugó, akkor nem lesz könnyű zsebre tenni!

Első ránézésre olyan mint a többi,
viszont ha közelebbről megnézzük, de nézzük is meg közelebbről...

Az elemtartó a szokásos, talán csak annyi a furcsa hogy nincs benne rugó.
Azért nincs, mert itt maga az érintkező tartja az elemet a helyén, nincs műanyag burkolat.
A panel jobb sarkában némi anyagfolytonossági hiány látható, de ez minden kisrádiónál így van.

Az elemtartó érintkezője persze el van rohadva, de ez is megszokott jelenség.
A tulajdonos előkapja a fiókból a kisrádiót, bekapcsolja, de az nem szól.
Érdekes... (esik gondolkodóba) Egy éve még semmi baja sem volt!
A régi elemek bizony nem voltak ilyen tartósak mint a maiak.
(nem a kínai vackokra gondolok) A külső burkuk egyben
az elem negatív pólusa is volt. Ha kilyukadt a cink
tartály, akkor kifolyt a trutyi, bele a rádióba.
A bal oldali kondi lábát is megette!

A forgókondenzátor szokványosnak néz ki.
Ha közelebbről megnézzük a lábait, akkor olyan mintha a panel furat galvánozva lenne.

A rádió alkatrész készletét tekintve finoman szólva szedett-vedett!
Az oszcillátor tekercs burája szép fényes feliratos, az első (és a többi) KF matt bádog.

Ennek a tranzisztornak úgy fénylik a kalapja, alig tudtam lefotózni!
Amerikai létére a fazonja inkább egy szovjet mintájú MP42-esre emlékeztet.
A bal alsó sarokba belóg a ferritrúd, látszik a szépen kivitelezett térközös tekercselés.

Ez a tranzisztor leginkább egy AC128-asra emlékeztet, csak nem olyan hosszú a sapkája.

Úgy néz ki mint egy P422-es a Sokol rádióból, csak műanyag szoknya van ráhúzva.
Azért van körbeszigetelve, mert a tranzisztor fém sapkája egyben
valamelyik lába is elektromos szempontból.
Jobb ha nem ér hozzá semmihez!

Ez meg olyan mint egy korai BC108 még a fémsapkás időkből.

Ez meg egyértelműen 2SA15-ös fazon!
Jól látszik (balra lent az üres lyukon) az előbb említett furatgalván.
Ezt azért alkalmazták, mert kezdetben a nyomtatott áramkörökről a rézfólia könnyen
lejött, márpedig az hordozta az (oda nem csavarozott) alkatrészek súlyát.
Ugyan ezek az alkatrészek igen kis tömegűek, cserébe egy zsebrádió
igen nagy gravitációs hatásnak kell ellenálljon! (például leesik)
Némi dobálástól képes az alkatrész a mozgó tömegénél
fogva feltépni a panel másik oldalán a rézfóliát.

És még egy újabb formájú tranzisztor. De miért nem egyformák vannak benne?
Régen az nem úgy volt mint manapság, mikor egy BC182-es mindenhová jó egy rádióba!
A különböző helyeken üzemelő tranzisztoroknak más és más szempontoknak kellett megfelelniük.
Az első tranzisztornak üzemelnie kell a vételi frekvencián, s közben efelett még oszcillálnia is.
A paraméterei nem mászhatnak el üzem közben, mert elhangolódik tőle a rádió.
A KF fokozatokban üzemelő tranzisztoroknak már csak 455kHz-en kell jól teljesíteniük.
Ha menetközben mászkálnak a paramétereik semmi gond, majd az AGC megoldja.
Az AGC Automatikus Gain (erősítés) Controll (beállítás), arra való, hogy minden
adó (közel) azonos hangerővel szóljon a rádión, még az egészen távoliak is.
A hangfrekvenciás erősítő első tranzisztora kis zajú, nagy bétájú (erősítésű) kell legyen.
A fázisfordítót meghajtó tranzisztornak már némi teljesítményt is kell tudnia szolgáltatni.
A HF végtranzisztoroknak pedig el kell tudniuk látni árammal a kimenőtrafót.
Ma már mindezen feltételeknek tökéletesen eleget tesz bármelyik kisjelű tranzisztor!
Régen a Ge (germánium) alapú tranzisztorok korában ez nem így volt!
Egy olyan tranyó ami képes volt 100 milliwattot leadni a kimenőtrafóra,
az biztosan nem volt hajlandó 1 megahertzen berezegni az oszcillátor fokozatban!
Ha meg az embernek volt egy olyan tranyója ami rövidhullámon is rezgőképes volt,
azt biztosan nem próbálta bele tönkretétel végett egy végfokba!

A fülhallgató csatlakozó aljzata.
Ha réz találkozik a nedvességgel, abból zöldülés lesz az tuti!

Ez egy 8-as anya ami az asztalomba van beütve.
Azért van itt, mert régen trafótekercselés közben ide volt csavarozva a menetszámláló.
Most a lábam szokott itt lenni úgy kb. a térdhajlatnál. Kicsit megizzadok és már ki is zöldül!

A rádió doboza üresen.
Talán kicsit masszívabb kivitel mint a ma megszokott.
Például a panelt három csavar tartja a helyén, és az elemtartó alatt felöntések vannak.

Két csavar tartja a helyén a díszlapocskát.
A díszlap méretét és tömegét tekintve ez talán kicsit túlzás.
Jól látszódnak a doboz szélénél a felöntések, amik körben a panelt támasztják alá.

A panel zöld, de ezt mintha már mondtam volna...

A gomb kerek. Nem látszik semmi érdekesség, hacsak az nem hogy még mindig kerek!
Például (illetve ellenpéldául) a Sokol rádió forgatógombja igen különös műanyagból van.
Annyira puha, hogy képes az ujjal történő tekergetéstől úgy elkopni, hogy eltűnnek a recék!

Láttam már hasonlót máshol is, de nem ismerem az idevezető technológiai folyamatot.
A beforrasztott alkatrészek lábát nem levágják csípőfogóval, vagy nem szabják eleve méretre,
hanem hosszúra marad, majd valami gép (láthatóan forgó késsel) szintben levágja az összes lábat.

A hangszóró az ami igazán érdekessé teszi ezt a rádiót!

Az hogy rozsdás egy kicsit, az nem érdekes...

Ez a kis celluxszal megragasztott szakadás is mindennapos.

Na de ez? Ez a hangszóró közepe. Itt szokott lenni a lengőcséve.
Itt semmi ilyesmi sincs, csak egy szegecs látszik egy beleforrasztott dróttal.

Ez a hangszóró motorja.
Jól látszik az ide tartó három színes vezeték.
Vagyis nincs a készülékben kimenőtrafó, az maga a hangszóró!
A hangszóró bifiláris (két huzal párhuzamosan egyszerre) tekercseléssel készült.

De ez még mind semmi!
Ha innen nézzük a hangszórót, akkor ami nem látszik, az a megszokott mágnes.

Levettem ezt a kis műanyag fedelet, hogy lássuk a lényeget.

Íme itt van! Ez bizony egy lengőnyelves hangszóró!
Ez a megoldás valamikor a 20-as években kiment a divatból,
egyszerűen leváltotta az egyszerűbb és jobb dinamikus hangszóró.

A középső lapocska maga a lengő nyelv, ami tulajdonképpen egy vaslemez.
Ehhez van hozzáforrasztva egy darabka drót, ami átviszi a mozgást a membránra.
Az egész mozgó rendszernek viszonylag nagy a tömege, ráadásul tele van különböző
rezonanciapontú mechanikai elemekkel, ezért finoman szólva nincs szép hangja ennek
a konstrukciójú hangszórónak. Magyarán szólva kicsit sípláda hangja van...
 

Meglepően jól sikerült közelkép a forgókondenzátorról.
Szépen látszanak a vékony műanyag szigetelő lapocskák, és az ő rögzítésük.
A ferritrúd általában kerek szokott lenni, vagy például lapos. (mint a Sokol rádióban)
Jelen esetben viszont téglalap keresztmetszetű. Nem lógnak róla a drótok, hanem van ott
mellette egy bakelit lapocska, ezek hordozzák a ferritrúd (modulátor tekercs) kivezetéseit.

Csak egy csavar volt meg a rádióban, de van miből pótolnom a hiányzókat...

Összeraktam.

Raktam bele két akkut. Ugyan ezek feszültsége eleve
olyan mint két kimerült elemé, de ettől még szólnia kell a rádiónak.

Délután volt, ilyenkor nem hemzsegnek a középhullámú sávban a jól vehető adók.
Kettő azért így is jól hallhatóan fogható...