Weimar falióra
(mert volt ilyenünk régen)

Nem azért vettem meg, mert kell, hanem azért, mert emlék.
Az úgy volt, hogy apukám kapott egy órabelsőt, kifúrt egy tányért,
körben szépen beszámozta, és tán egy jó évtizedig ez volt a konyhai óra.
Pontosabban szólva azt akarom mondani, hogy a mechanikája pont olyan volt,
mint a képen látható órának. Elektromos szerkezet, de semmiképp sem szokványos.

 

 

Az óraüveg egyik oldalán zsanér van.

 

 

A másik oldalon meg zár.

 

 

 

Előbbi kettőből következik, hogy az óra üveg eleje nyitható.
Ennek sok értelmét nem látom, hiszen van az óra hátulján mutató beállító gomb.

 

 

Szép neve van.

 

 

Állítólag nem mindenki tud órát gyártani, de a németek például igen.

 

 

Elsőre legfeljebb az tűnik fel az embernek, hogy góliát elem kell bele.

 

 

A mi óránk annyiban különbözött ettől, hogy annak a burkolata átlátszó volt.

 

 

A két órában van közös is, például az, hogy már egyik sem működik.

 

 

Az elem jó, pedig nagyon régi.

 

 

Az elemtartóba nem úgy kell betenni az elemet, hogy berakjuk, és már bent is van,
hanem miután betettük, a jobb oldali tárcsával be is kell szorítani a helyére.

 

 

 

Azért kell ez a csavarozós módi elemtartó, mert a villanymotor miatt
nagy áramok folynak. Persze csak a szinte semmit sem fogyasztó
egyéb megoldású elemes órákhoz képest nagyok.

 

 

Egyetlen osztás napi 30 másodpercnek felel meg. Hurrá! Tudok németül!

 

 

Hiába van rendes akasztója, valaki megtoldotta egy zsinórhurokkal.

 

 

Valószínűleg övé volt az óra.
Vagy maga írta rá, vagy az órás. (hogy tudja kinek kell visszaadni)

 

 

Kitekertem a csavarokat, majd lehúztam a mutató állító gombot.

 

 

No kérem erről van szó! Maga az óra teljesen hagyományos anker kerekes. Attól elektromos,
hogy a háttérben látható villanymotor párpercenként felhúzza az órát hajtó rugót.
Pont annak a falnak a másik oldalán aludtam, amire a mi óránk volt
akasztva, és még emlékszem a falon átszűrődő motorhangra.

 

 

Ez a rész épnek látszik, ami szerencse, hiszen nem vagyok egy órás típus.
Valójában az van, hogy ezeket a részeket csak utólag látom kinagyítva a monitoron.

 

 

Az óra rugója. Elég ilyen picike is, mert csak pár percig kell tudnia energiát szolgáltatni,
hiszen ha kezd lejárni, a motor egyből felhúzza.

 

 

Ez az óra nem egy mai darab, meg persze nem is véletlenül dobták ki.
Szóval valószínűleg van ennek már minden baja.

 

 

 

Például ragaszthatom vissza, hiszen a villanymotor eredetileg nem jár ki a helyéről.

 

 

A csavar kitekerésekor kiszóródott rozsda egy óra esetében nem éppen jó jel.

 

 

A kép címe "kivettem", de igazából kiesett a motor magától.

 

 

Fura, hogy nem bilincs tartotta, hanem gyárilag ragasztva volt.

 

 

 

Hiába adok feszültséget a motorra, nem indul el.
Sajnos még akkor sem indul, ha tekergetem a tengelyét.

 

 

Nem forszíroztam a csigakerék levételét, inkább azt mondanám, hogy a kezemben maradt.
Vagyis ha forgott is volna a motor, az áttételt nem hajtotta volna.

 

 

Azért vannak a motor oldalán ezek a bordák, hogy legyen mibe
belekapaszkodnia a ragasztónak.

 

 

 

Addig addig piszkáltam, csak elindult.
Sajnos megáll, és nem csak hogy a legkisebb terhelésre, de még csak úgy magától is.

 

 

A motor át van hidalva egy diódával. Gondolom a kikapcsoláskor keletkező
ívet hivatott megszűntetni a kapcsoló kontaktuson.

 

 

A modellmotorok jó része ezzel az egyszerű megoldással van bezárva.

 

 

A kommutátor nem látszik a kosztól.

 

 

A kefe sem fénylik, vagyis nem csoda, hogy ezek nem akartak érintkezni!

 

 

Szerencsére ez csak kosz, illetve odaszáradt zsír, ami könnyedén lejön.

 

 

Azért így mindjárt másképp néz ki.

 

 

A kép címe: nem tiszta
Jelen esetben nem arról van szó, hogy koszos lenne,
hanem arról, hogy ennek a komplexumnak a működése számomra nem tiszta.

 

 

 

Gondoltam kézzel odafogom a motort, és megnézem felhúzza-e az órát.
Ez az a kísérlet, amit nem kellett volna elvégezni...

 

 

Kivettem a motort tartó bakot.

 

 

Remélem nem igaz a felirat a tubuson, és csak a motor egyik oldalát fogja odaragasztani.

 

 

Letettem a motort a kacatok közé száradni.

 

 

Ez a kép és az előző között mindössze annyi a különbség, hogy közben eltelt fél év.

 

 

A motor ide bújt el, közvetlenül az autóskártya mellé.

 

 

Mi van a kezedben kisfiam? Nagyító. Nem azt kérdeztem kitől kaptad!

 

 

Itt kérem minden csálé! Ez vagy direkt van így, vagy minden el van görbülve.
Mivel nincs kedvem szétszedni, mindent kiegyengetni, majd összerakni,
ezért egyszerűen úgy döntöttem, hogy márpedig ez direkt van így!

 

 

 

Majdnem jó lett, csak a motort bekapcsoló érintkezőn kell még igazítani.

 

 

Aztán nem csak igazítani kellett, hanem még csiszolni is kicsit.

 

 

 

Végül, ha nem is vagyok egy órás típus, csak sikerült összerakni.

 

 

Gondoltam biztos az optika torzítása, de nem! Valóban ennyire ferde az óra fa része.

 

 

Pont ugyanolyan szép, mint mikor megvettem...

 

 

 

Szépen jár az óra, csak zajos, és időnként megáll.
Persze tudom én azt, hogy egy ilyen régi órát nem véletlenül dobnak ki.
A mi régink például a vége felé már csak úgy volt hajlandó felhúzni magát, ha góliát helyett egy
zsebtelep volt rákötve. Kicsit hülyén nézett ki, az amúgy szép falióra tányérja alól
lelógó zsebtelep, de ily módon "túltáplálva" simán eljárt még pár évet.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.