Kometa 206 orosz orsós mini magnó
(mert ezt aztán tényleg nem lehetett otthagyni a piacon)

Erről a polcról még csak az Amerikai autórádiót szedtem szét.
Szeretnék pár olyan polcot, amire odanézek és azt mondhatom: Ez kész!
Persze át is rendezhetném a tárgyakat, de valamiért úgy érzem, hogy az csalás volna.

 

 

Legyen ez a magnó, ezt már úgy is régen elígértem.
A magnó tápegységébe minap már belenéztünk.

 

 

Kometa 206 a magnócska neve.

 

 

Ez itt egy "T" betű, de tényleg! Csak az oroszok így rajzolják.
Persze ez egyértelműen az ellenség megtévesztése miatt van. Míg a NATO erők azon
tanakodnak mi van odaírva, a vörös hadsereg megnyeri a harmadik világháborút.
Már többször leírtam, de ez mind semmi, hiszen az oroszok így is gondolták!

 

 

Szép logó.

 

 

Kevésbé szép műszer.
Biztos mondtam már, hogy a műszer a magnó dísze. Mondjuk ez éppen nem...

 

 

Értelmesen sorba rendezett gombok, ez egy általános sorrend.
Így vannak a gombok az MK25-ön és a Calypso M8-on is.

 

 

Nem csak felülről, de szemből is oda vannak rajzolva a funkciók a gombokhoz.

 

 

Van aki a hátlapra teszi a csatlakozókat, hogy ne legyen szem előtt,
és van aki az előlapra, hogy szem előtt legyen.

 

 

Hangerő és hangszín gombok, ekkorka magnóra nem is kell semmi több.

 

 

Mikrofon és lemezjátszó bemenet, hangszóró kimenet, a BY pedig a vonalkimenet.
Onnan vagyok ilyen okos, hogy -mint később azt látni fogjuk- kipróbáltam.

 

 

A magnó fedelének zsanérja látszana a képen, már ha sikerült volna...

 

 

A tápegység csatlakozója. Belül az érintkező nem éppen központos,
de ez csak azért van, mert kicsit csavarhiányos a magnó.

 

 

A doboz szép fényes felületű, tükröződik benne a magnó hordfülének tartócsavarja.
De csak az egyik, mert a másik csavar hiányzik...

 

 

Ha ezt a gombot (és a párját) megnyomom, akkor levehetem a magnó fedelét.

 

 

Így ni. Szalagot is adtak hozzá, illetve gondolom azzal együtt találta a kukás.
Egy ezresért adta oda, ami nem volt egy ár érte.
Legalábbis nekem megérte, hiszen én imádok magnókban turkálni.
Ez meg ráadásul orosz is!

 

 

 

Elsőre megszólalt, bár igencsak szögsebesség ingadozása van a hangjának.
(magyarán szólva nyávog)

 

 

A fejegység egészen korrekt, csak persze mini.
Maguk a fejek normál méretűek, csak jól össze vannak zsúfolva.

 

 

 

Mint már említettem nyávog.
Ez a videó meg hogy került ide? Ezen már láthatóan szét van szedve a magnó...

 

 

Az orsózótüskén a szokásos három helyett csak egy szárny van, és az is rugóból.
Egyrészt forgatja az orsót, másrészt rá is szorul a szalagorsó, vagyis leget lóbázni a magnót.

 

 

A teleptartó fedele hiányzik, de az megy ritkaságszámba ha megvan!

 

 

A mechanika nem fért el a teleptartótól, ezért a teleptartó széléből ki van vágva.
Ebben persze az a szép, hogy ez gyárilag ilyen!

 

 

180 rubelbe került 1969-ben.
Hat éves voltam, már meg tudtam fordítani a szalagot az öregem Terta magnóján.

 

 

Elsőre semmi különös, de mint tudjuk, az ördög a részletekben rejlik.

 

 

Éppen szidni akartam az orosz potmétereket, erre ezek nem recsegnek.

 

 

Érintkező, van még elszórva belőle pár darab szerteszéjjel a magnóban.

 

 

Balra a motor, jobbra a lendkerék.
Kettejük között ellentét nem, csak lapszíj feszül.

 

 

Kondenzátorok, melyek keménypapír közbetét segítségével vaspánttal vannak rögzítve.

 

 

Olyan rosszak lennének az orosz tuchelek, hogy rács mögé kell őket zárni?
Talán kicsit sok a vas ebben a magnóban, bár a végeredmény nem lett nehéz.

 

 

Vasburokban, gumiágyban, öntvény alumíniumházas röpsúlyos motor.
A röpsúly nem közvetlenül vezérli a motort, hanem egy tranzisztor közbeiktatásával.

 

 

 

Forog, ahogy forog ki akar lendülni, ha sikerül neki, akkor túl gyorsan forgott,
s ilyenkor kikapcsolja a motor a saját tápfeszültségét.

 

 

Kicsit széthúztam hogy látszódjon, ez egy csatlakozó.
Hasonlít minden más csatlakozóhoz, de igazából semmi más csatlakozóra sem hasonlít.
Illetve de. Közel így nézett ki a Tesla B4-ben a végtranzisztorokra menő csatlakozó.
Ez itt a hangszóróra viszi a jelet. Azért van itt, hogy ketté lehessen venni a dobozt.

 

 

A mechanika felülnézetből.
Tulajdonképpen egészen jól néz ki, sokkal rosszabbra számítottam!

 

 

A fejek sem nem kopottak, sem különösebben nem koszosak.
Maga a szalagvezetés teljesen normálisan néz ki.

 

 

Jön a görgőhíd bal felől, aztán egyszer csak véget ér, majd egy rugóban folytatódik.
Mikor a rugólemeznek is vége, újra a görgőhíd jön végén a gumigörgővel.
Jó ez így, bár a görgő jól láthatóan lejjebb van a kelleténél!

 

 

A meghatározhatatlan színű drótok rendben vannak,
de a könnyedén azonosítható fehér és a sárga színek miatt valaki a gulágon végezte!

 

 

A tápcsatlakozó mind szemből, mind pedig hátulról teljesen normálisan néz ki.
Valószínűleg már hónap vége volt, s a konstruktőrnek aznap nem futotta vodkára...

 

 

A jobb oldali orsózó tüske.
A bal oldalról jövő hajtás a felcsévélés, a jobbról érkező pedig a gyorspörgetés.

 

 

 

Kicsit ferde a hajtótengely, felnyomja pörgetéskor a tüskét.
A tüske felső széle ekkor súrlódni kezd, de annyi baj legyen...

 

 

A visszapörgetés szíj, és persze dörzsáttételen keresztül van megoldva.

 

 

Ez a műszer nem csak szemből, de oldalról is csúnya!

 

 

A fejek hátulnézetben. A képen balszélen látszó (piros nyíllal jelölt)
szalagvezető ferdesége nem a fényképezőgép optikájának torzítása!

 

 

Néhány korábban már említett érzékelő, és a nyomógombok által mozgatott karocskák.
Egyszerű az egész, rengeteg átlátható hatású beállító csavarral hangolhatjuk be a mechanikát.

 

 

Itt mondjuk nincs min tekerni, pedig valamin kell,
mert a piros nyilakkal jelölt lemeznek nem így kell állnia!

 

 

Ez egyrészről a fejet mágnesesen árnyékoló lemez, másrészről ezen van
a szalagot a fejtükörhöz odanyomó (jelen esetben kék) filcből készült lapocska.
A jobb alsó részen benyúló szalagvezető villa alsó részében akadt fel a vaslemez alja.
Csavarok errefelé nem lévén, kicsit igazítottam rajta a laposfogómmal.
Már rányomódik a szalag a fejre, lettek magas hangok.

 

 

Találtam az asztalon egy 3-as anyát, gondoltam megkeresem honnan esett ki.

 

 

Nem innen...

 

 

Ráakasztottam a magnóra a próbahangszórómat.

 

 

 

Edda Ünnep...

 

 

Spiritusz és fültisztító pálcika segítségével pucoltam kicsit a magnón.

 

 

A fekete kosz a gumi alkatrészekről válik le, a barna pedig a szalagról.
Vagy az egyik fülemben korom volt, a másikban meg szar...

 

 

 

Miután a szalaghúzó görgőt magasság szempontjából a helyére állítottam, már jól húz a magnó.
Már csak ezért mondom, mert ezelőtt ha csak ránéztem a bal orsóra, már le is állt a szalag!

 

 

Az elektronika panelja. Túrtam hozzá az interneten gépkönyvet.

 

 

Kapcsolástechnikailag semmi különös, bár...
Ellenütemű törlő oszcillátor, röpsúlyos tranzisztoros kombinált
fordulatszám-stabilizátor, tranzisztoros egyenirányító a felvételi kivezérlés-jelzőhöz.
Szóval ez nem is olyan bóvli magnó...

 

 

Ez a kapcsoló pont úgy néz ki, mint a Sokol rádió hullámváltója.

 

 

Meglepően nagyméretű trafók.

 

 

A tranzisztor előnye az elektroncsővel szemben (a fűtés elmaradásán túl) az,
hogy nem döglik be! Még az orosz tranzisztor sem döglik be!
Nem kell cserélni, nem kell foglalattal szerelni!
Kíváncsi lennék az orosz magyarázatra, mert nem lehet mindent ráfogni a vodkára!

 

 

A fordulatszám-stabilizátor külön panelen kapott helyet, és ez így is van jól.

 

 

A magnó fékrendszere nem működött, gondoltam ránézek.

 

 

Képes volt ilyen érdekes formákat alkotni a szalagból.

 

 

 

Így csinálta.

 

 

Két felálló vaslemez közé szorított gumilap a fék.
Mint a leszóródott fekete gumidarabkákból látszik, kopik.

 

 

 

Ugyan később szóltam, de azért ő még idejében bekapta...

 

 

Meg lett a kiesett anya helye, a magnó aljában a lábacska csavarjához tartozott.
Két csavar a magnó alját tartja, a másik kettő meg trükkösen csak a lábat...

 

 

A hangszóró nem túl bizalomgerjesztő!

 

 

 

A hangja viszont nem annyira rossz, legalábbis ahhoz képest nem,
hogy a membránt megnyomva jól hallhatóan súrlódik a lengőcséve a résben.

 

 

A piros nyilakkal jelölt pontokon anyák vannak a házba öntve.

 

 

Semmiféle csavar nem akart belekapni.
A 2,6-os nem stimmelt, a hármas meg nem ment bele.
Azért nem ment bele, mert valaki rárakott a 3-as alátétre egy 2,6-osat.
Nem volt könnyű kiszedni a felesleges alátétet, mert oda volt ragasztva méhviasszal!

 

 

Most őszintén!
Kinek másnak jutna eszébe így rögzíteni egy anyát, mint az oroszoknak?

 

 

Összeraktam, hiszen ez a kismagnó el lett ígérve.

 

 

 

Most meg azt játssza, hogy kontaktos...

 

 

Az a doboz az pont jó lesz.

 

 

Ha mondom!

 

 

Rákötöttem a kábelem némi forrasztóónból rögtönzött csatlakozó segedelmével a magnóra.

 

 

Keringtem körbe körbe, hova dugjam a kábelt,
aztán rájöttem milyen rendes ember is vagyok én.
A hangkártya aux bemenetét kidrótoztam az előlapra.
Erre fel semmi említésre méltót sem találtam a szalagon.
Azt ezért megemlítem, hogy a kismagnó meglepően normális
 hangon muzsikált a külső erősítésen keresztül.
Kicsit ugyan nyávogott, de sebaj...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.