Metánmérő
(mert már miért is ne lenne itthon)

A szobát kéne felszabadítanom a lomoktól, de én a legtávolabbi pincémben turkálok.
Ez a kupi úgy alakult ki, hogy idehordtam azokat a holmikat, amik nem kellenek.
Úgy értem nem kellenek minden nap. Ehhez a pincéhez nem is volt kulcsom.
Sem nem fogy, sem nem nő a lomtenger. Aztán mégiscsak lett kulcsom.
Valójában nem történik semmi. Nagy néha benézek szörnyülködni.
Gondoltam mi lenne, ha néhanap innen is kiszednék valamit.
Legyen valami rikító. A piros szemetesvödör unalmas.

 

 

Az LB 24-es telefonkészülék meg szépen belesimul a környezetébe.

 

 

Felhoztam hát a rikító narancssárga dobozt.
Gondoltam nekiülök, szétszedem, lefotózom, megy vissza a pincébe.
Persze ez nem egy mai gondolat! Úgy értem fél éve hogy ezt gondoltam, azóta itt hever...

 

 

Volna itthon netán, pár molekula metán?
Adna ha kérem, csak amíg megmérem?

 

 

Végre valami hazai, bár némi pontatlanság látszik rajta.
Szerintem nem ott van az előlapon a lyuk mint belül a kijelző, de majd meglátjuk.

 

 

A "power" gombot úgy nagy általánosságban függőlegesen szokás beszerelni,
mert ebben az állapotában egyértelmű mikor van egy gép bekapcsolva.
Persze e tény egyáltalán nem zavarta a műszerészt, aki az eredeti
kapcsolót (forgókaros volt) egy oda nem illőre cserélte ki.

 

 

Szép embléma.

 

 

Ez a gázérzékelő robbanásmentes tokja, egy katalitikus érzékelő van benne.
Vagy egy érzékeny orrú manó, kezében egy apró kapcsolóval...

 

 

Nem mondom, hogy csúnya a doboz, csak valahogy olyan bumszli.
A képen látható lyukon keresztül kell áramot adni a készüléknek.

 

 

Mégpedig 4 voltot, aminek pontosságára tapasztalatom szerint igen érzékeny.
Akkut meg csak a robbanótéren kívül szabad benne cserélni.
Ebből mindjárt két dolog is kiderül. Egyrészt az,
hogy akku van benne, másrészt meg
az, hogy robbanótérben volt.

 

 

A doboz elő és hátlapjában van egy bemart vájat, amiben sziloplaszt van.
Részben jól illeszkedő rugalmas illesztést ad, másrészt némileg tömít is.
A doboz több helyen lyukas, vagyis bármilyen gáz vagy gázkeverék
bejuthat a készülékbe de az gyújtóforrásként nem tud akkora
energiát leadni, hogy a közeg felrobbanjon.

 

 

Kifejezetten szép felépítmény! Alul a tápegység, középen a mérőpanel, felül a kijelző.
De honnan van nekem ilyen? Szerintem egy selejtezés alkalmával vettem ki a szemétből.
Maga a műszer amúgy nem látszik használtnak. Még a pincémben töltött pár év sem hagyott
rajta nyomot, teljesen tiszta. Gondolom valamelyik telefonközpont kábelvezető istolyában
teljesített szolgálatot, míg le nem cserélték valami modernebbre. Kellett is gázérzékelő,
hiszen a telefonközpont alatt fut össze a központ ellátási területéről az összes kábel.
A kábelek (általában) csövekben futnak, behozzák a bárhonnan kiszivárgó gázt.
Régen a kábelek külső köpenye ólomból volt, benzinlámpával forrasztották.
Még az utcai aknákba is csak úgy volt szabad lemenni, ha az ember vitt
magával gázérzékelőt. Ha ez elkezdett csipogni, először a működő
benzinlámpát kellett kihajítani a kábelaknából! Volt ilyen eset.
Megszólalt a gázérzékelő, repült kifelé az aknából a lámpa.
Egyszeri járókelő gondolta, milyen szép lámpát talált.
De a működő benzinlámpa bizony nagyon meleg!
Az meg úgy van, hogy minél melegebb valami, annál gyorsabban tudjuk letenni!

 

 

Ez a panel pont olyan, mintha én rajzoltam volna kézzel, persze nem én rajzoltam.
A gyártótól kapott információ alapján ez egy prototípus, természetes, hogy
a panel kézzel van rajzolva. Akkoriban erre a célra nem nagyon volt
számítógép (legalábbis nálunk nem jellemző), hanem ember,
név szerint műszaki rajzoló rajzolta meg szépre a panelt.
A BD135-ös tranzisztornak egy nagyobb fóliadarab
a hűtése, szóval ezt sem a kínaiak találták fel...

 

 

Az előlap belülről.
A gázérzékelő melletti lyukakon jön ki a dobozból a csipogás, ha valami (metán) gáz van.

 

 

Nem akartam tönkretenni ezt a műszert, hátha jó lesz még valamire.
Szóval nem romboltam szét a gázérzékelő részét.

 

 

Az előlap szemből.
A vidám rózsaszín ellenállások magyar gyártmányok,
a komor azonosíthatatlan (valahol a barna és a vörös között) színűek szovjet gyártmányok.

 

 

Piezo csipogó.

 

 

Az előbb említett orosz ellenállások, két piros LED, majd az LCD kijelző.
Vagyis nem csak riaszt a műszer, hanem számszerűen is megmondja mekkora a gáz.
 

 

Ez a szép nagy ICL7106-os IC egy AD átalakító plusz LCD meghajtó.

 

 

Az érzékelő jelét feldolgozó mérőpanel. Van itt minden a korabeli technikából!
LM324-es négyes műveleti erősítő, UA741-es, CD4011-es, 555-ös időzítő.
Szép rendezett a panel, szépen sorban egyenesen állnak az alkatrészek.

 

 

Jól van összeszerelve. Úgy értem szét is lehet szedni, engedik a vezetékek.

 

 

A három akku 3,6 voltot ad, a kijelzőt meghajtó IC pedig 9 voltról üzemel,
ezért van egy pici transzverter a műszerben, ami a szükséges tápfeszültségeket előállítja.

 

 

 

Először azt hittem, a tápegység adja ezt a sziszegő hangot, de végül
az derült ki, hogy a csipogó, illetve az őt meghajtó elektronika őrült meg.

 

 

Egyáltalán semmit sem csinált a műszer, már persze az idegesítő sziszegésen kívül.
A piros nyíllal jelzett potmétert kicsit megmozgatva elindult a kijelző.
Szerintem ez a poti kontakthibás, de engem nem érdekel.
Én ugyan biztosan nem fogom megjavítani!

 

 

A paneleket összekötő vezetékek szét is húzhatók ennél a csatlakozónál fogva.
Szép megoldás, gondolom fejlesztés közben cserélgették a paneleket.

 

 

A kijelzőt szemből fotózva kiderül, a hetes szám már nem látszik ki rendesen a dobozból.
Erre az esetre vonatkozott a szerszámkészítők azon mondása: Vidékre jó lesz!
Mondjuk egy prototípusnál elmegy, mire késztermék lesz belőle,
addigra úgy is kijavítódnak az ilyen apróbb hibák.

 

 

Gondoltam kicserélem a döglött akkukat kevésbé döglöttekre.

 

 

Ezek újkorukban sem teljesítettek valami jól...

 

 

Ezek viszont már biztosan több mint 10 évesek, nem igazán veszik fel a töltést.

 

 

Elég komoly töltőelektronika van a három akkuhoz.

 

 

Még egy 723-as stabilizátor IC-t is kapott a tápegység.

 

 

Az akkukra hegeszteni szokták a kivezetéseket, de nekem csak forrasztópákám van.

 

 

Kaptak az akkuk lábakat.

 

 

Nem csoda, hogy nem vette a három sorba kapcsolt akku a töltést,
hiszen az egyik akku lába ki van szakadva a panelből.
Ekkora tömegű akkut illett volna rögzíteni,
vagy nem kellett volna dobálni a dobozt!

 

 

Soványan néz ki, legfeljebb majd nem működik olyan sokáig.
(illetve három döglődő akkuval kevesebb van a polcon)

 

 

A távtartó kis híján átesik a panelbe fúrt lyukon.
Prototípusnál még megengedett az ilyen illesztési probléma.

 

 

Ezt nem sikerült eltalálni, a csatlakozó nem éppen a lyuk mögött van...

 

 

 

Miután pontosan 4 voltot küldtem be a dobozba, meg a kontaktos potit
is megpöcköltem, veszettül nekiállt csipogni a doboz.
Pedig nem is ettem bablevest...

 

 

Most már (hogy minden láb be van kötve) szépen veszi az akkusor a töltést.
Csak sajnos nem tartja...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.