Orosz nyomkodós lámpa
(mert az oroszok is gyártottak ám mindent)

Tulajdonképpen szép a fekete alumínium színkombináció.
Van a jobb alsó sarokban egy apró gombocska. Ha megpiszkálom...

 

 

Akkor kiugrik a generátort hajtó kar a helyéről.
Mondjuk könnyebb zsebre tenni ha a kar be van csukva.
Például a minap boncolt hasonló csak piros és nem orosz lámpánál
nem lehet rögzíteni a kart. Bele is akad mindenbe...

 

 

A lámpa másik oldalán is van egy gomb, de vajon mit kapcsol?
Csak nincs benne elem, mint a kínai lámpában?

 

 

Nem elemet kapcsol, de még csak nem is kapcsoló.
Az izzót mozgatja a foncsorban!

 

 

 

Így e!
Azt tudjuk állítani, messzire, vagy közelre világítson a lámpa.
Persze a teljesítmény miatt eleve csak közelre világít, de attól még megadhatjuk a módját!

 

 

4 rubel volt az ára, ami olyan 60 forint lehetett a 70-es években.
Ez egy kifejezetten olcsó lámpa!

 

 

A neve ZIP, és ez a lámpa még létező termék!
Még megvan a gyár, érdemes megnézni a katalógusukat.
(köszönet az információért Petri Andrásnak)

 

 

Viszonylag könnyen adta magát.
Hat csavar tartotta össze, és az elejét kellett lepattintani.
A jobb alsó sarokban látható üveg valóban az. Az oroszok már csak ilyenek...

 

 

Nem, nem szaros az alsónadrágom!

 

 

A lámpa az ami tiszta szar, illetve gépzsír, ezt törölgetem a kinőtt alsógatyámmal.

 

 

Különösen elvarázsolt formájú foglalat.
Nem csoda, hiszen ez egyben a körtét tologató gomb is.

 

 

A generátor lemezelt vasmagjai szegecseléssel vannak rögzítve.
A két fél tekercs drótja középen össze van hegesztve!

 

 

Nézegettem mi tartja a helyén ezt a lapot, aztán megpróbáltam levenni.
Azonnal lejött! Csak a három távtartó cső pereme tartja a helyén.

 

 

Innen nézve pontosan ugyanolyan mint a többi.

 

 

Csak tiszta merő egy szar az egész.
Az oroszok nem képesek normálisan viselkedni, ha zsíros doboz kerül a közelükbe!

 

 

Hiányzik egy fog, de nem is látszik a kosztól, hogy miről beszélek...

 

 

Tiszta zsír az egész, és most már én is...

 

 

Egy kézzel ügyködök, mert nem akarom összekenni a fotómasinát.

 

 

A racsni is be van zsírozva, pedig ezt nem kell bekenni!
Ennek éppen az a lényege, hogy a centrifugális erőtől szabadon repked a két kis szárny.
Ami most helyette szabadon repked, az néhány keresetlen szó...

 

 

Elegem lett belőle!
Nagyon csúnyán mutat a kis fehér fotómasina összezsírozva!
A kis gép annyira megsértődött a zsírkosz miatt, hogy nem volt hajlandó megörökíteni a mosást...

 

 

Azért így már tisztább, szárazabb érzés!

 

 

Összerakni nem egy kunszt, alig van pár alkatrészből.

 

 

Most már  jól látszik, hogy hasonlóak, azaz mindketten fogatlanok vagyunk.
Bár nekem hiányozna csak egy fogam...

 

 

Szerintem nem én dörgöltem le a foncsorozást.
A negyedik képen jól látszik, hogy az bizony már eleve igen hiányos volt.

 

 

Ebből a szögből úgy néz ki, mintha ferde volna a forgórész tengelye.
Persze szó sincs róla, hogy csak úgy nézne ki!
Kiegyenesítettem.

 

 

Az állórész két tekercse, és a forgórész a mágnessel.

 

 

Nagyon úgy nézett ki, hogy elrepül a kart feszítő rugó, de nem repült el.
Nem repült el, hanem egy akkorát csapott az ujjamra...

 

 

Nem is kell hozzá szerszám, könnyedén össze lehet mozgatni az alkatrészeket.
Ebben az állapotban tényleg csak a távtartó csövek pereme tartja össze az egészet.

 

 

Elég sok eszközben bújik meg valami apró, de zseniális részlet.
Jelen esetben ez az. A házba ragasztott filcpapucsok kenik folyamatosan a tengelyeket.
Részemről úgy döntöttem, nem borítom bele a lámpába a gépzsíros dobozomat.
Persze a kenés az kell a tengelyeknek, gondoltam kap egy kis WD40-et.

 

 

Mondom egy kicsit!
Hülye palack. Kicsit nyomok rajta, erre összekeni nekem az egész asztalt...

 

 

A tokot jobbról balról három három csavar húzza hozzá a belső részhez.
Tulajdonképpen az egész szerkezetet ezek a csavarok tartják össze.
Ügyetlen szétszedéskor szétrepülhet az egész miskulancia!

 

 

Visszapattintottam a lámpa elejét.
Tegnap ilyenkor is pont itt tartottam...

 

 

 

Recseg ropog a hiányzó fog miatt, de azért működik.

 

 

 

De mire is való egy ilyen lámpa tulajdonképpen?
Elemlámpa pótlására nem, mert folyamatosan lefoglalja az egyik kezünket.
Amire tökéletes, az a nagyon ritka használat.
Oda kell tenni, ahol ritkán kell, de akkor viszont nagyon!
Tipikusan pincei kapcsolótáblához jön jól, biztosíték csere idejére.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.