Philips nyomóslámpa
(nekem ez a legöregebb nyomóslámpám)

	Valószínűleg végtelen ciklusba került az agyam. Ezt abból gondolom, hogy már napok óta csak nyomkodós lámpákat boncolok. Ígérem, most egy darabig kerülni fogom a zsinnyegtetős lámpákat. Eddig ez a legrégebbi darab, olyan régi, hogy még vasból van!
	Ha megnyomom a hajtókar mögötti kis gombot, akkor kiugrik a hajtókar. Ügyes megoldás, így sokkal jobban zsebre lehet tenni.
	Az eleje elég hülyén néz ki...
	Se foncsor, se semmi, csak egy műanyag kupak. A hajtókar is igen kényelmetlen, nem jó a fogása.
	Cserébe viszont eddig ez a legkisebb lámpa. Simán elfér az ember tenyerében!

Igen régi darab, de tökéletesen működik.
A hangja az mondjuk borzalmas...

	A hajtókar belsejére azonosító szám van karcolva. Mindegy mi az, azonosító számának márpedig lennie kell! Ez a szocializmusban így volt. A többi rendszerről érintetlenség okából kifolyólag nem tudok nyilatkozni. Aztán utánanéztem a dolognak az interneten. Ez a lámpa a második világháború korából való.
	Mégpedig TYPE 7424 eredeti Holland Philips gyártmány. Az internet szerint a Wermacht részére is készült. Aktuális ára 19.000 forint. Nem baj, én már elígértem ajándékba... Chat Resti! Küld el a címed, postázom a lámpát
	Tekergettem a lámpa kupakját erre meg arra, de ha egyszer nem csavaros...
	Viszont ha nem csavaros, akkor húzásra ki kell jönnie a burának. Kijött.
	2,4 voltos 100 milliamperes nagyítós izzó van benne.
	Meg még biztosan van benne ez meg az, amit mindjárt meg is nézünk. Erről az oldalról szemlélve két rendes, és egy fura fejű csavar tartja össze.
	Kicsit elegem lett a makrózáshoz eddig használt előtét optikámból! Hiába is pucolom meg a lencséit, csak azért is homályos képeket készít! Gondoltam biztosan belül koszos. Kitakarítottam, bár nem volt koszos. Mind a jelenség oka, mind a fotózott tárgyak homályban maradnak. Gondoltam akkor lehet a géppel van valami, ezért kipróbáltam a másik fotómasinával. Ennek a próbának az eredményét láthatjuk balra. Én már tudom, hogy kapok magamtól januárban egy olyan szép fényképezőgépet...
	Lecsavaroztam az oldalát. A fura fejű csavart is könnyedén ki lehet tekerni fogóval, vagy csipesszel.
	A lámpa mögött volt ez a papírdarab. Keménypapír. Hogy ez most pontosan minek volt ott, azt nem tudom. Talán részben a foncsort pótolja a fehérségével. Vagy talán azért van ott, hogy izzócsere alkalmával nehogy kedvet kapjunk belepiszkálni a lámpába?
	Hogy pontosan minek van szám a hajtókart tokban rögzítő lemezdarabon, az kétesélyes: - rendelési szám (mai nevén vonalkód) - belső azonosító (kérdéses esetben egyértelműen azonosítja a lámpát)
	Két szál drót jön ki a generátorból. Az egyik közvetlenül rá van forrasztva a generátor fémházára. A másik varnish csőben halad tovább a piciny izzó foglalatáig.
	A lámpa másik oldalát is levettem. Itt mind a három csavarnak fura formájú feje volt. Gondolom eredetileg minden csavar ilyen volt. Szerintem ennek a fura fejű csavarnak nem sok értelme van. Hiszen ha valaki szét akarja szerelni, akkor úgyis sikerülni fog neki. Ha meg lötyögni kezd a csavar, meg akarjuk húzni, akkor biztosan nem lesz hozzá szerszámunk!
	Hagyott rajta nyomot az idő, de némi koszon kívül teljesen épnek látszik.
	A piciny izzó foglalata. A külső rész maga a vasváz, majd papír szigetelő, távtartó, szegecs, rézlemezke. Mondjuk a papír szigetelő nem való nedves környezetbe, márpedig ez a lámpa esőben biztosan beázik! Persze ilyen kis feszültségnél, meg váltóáramnál nem lesz különösebb elektrolízis.
	A generátor forgórésze ki van egyensúlyozva. (lyukak) Ez fontos! Ha nem volna kicentirozva, akkor szétzizegné a lámpa a kezünket!

Ennél a típusnál valahová a tengelybe van beszerkesztve a racsni.

	A hajtókar visszahúzó rugója az eddig látott lámpákhoz képest tökéletes helyen van. Úgy értem nem akar mindenáron rácsapni az ujjamra!
	Ha sebes nem is lesz tőle az ujjam, de koszos az igen...
	Alaposan megdörgöltem. Hátha lakik benne egy dzsinn! De csak szemét szóródott ki belőle. Ki mit érdemel ugye... Jól befújkáltam WD40-el, ettől érezhetően könnyebben forognak a tengelyek. A hangja szelídült valamicskét, persze még mindig nem nevezhető egy halk szavú lámpának.
	Már a minap is alaposan összezsíroztam szegény fotómasinát az orosz nyomóslámpával, szóval okos gondolat volt tőlem koszos dolgok fényképezéséhez fehér gépet venni...

Bevilágítok vele az asztal alá.
Nem olyan nagy baj, hogy nem látod mi van ott, éppen elég ha én tudom...