Női karóra
(mert ez a benga nagy dög is csak a helyet foglalta)

Előszedtem ezt a szerencsétlen lomos dobozt.
Ugyan beledugtam a rendetlenséget, de ettől még ott a rendetlenség.
No nem mintha máshol nem volna kupi, de ez még így dobozba dugva is szem előtt van!
Néha azon gondolkodom: Mi lenne ha kivágnám ezt a dobozt?
Vajon hiányát észrevenném-e?
Mindegy...

 

 

Lesz olyan szétszedtem, hogy kondenzátor. Ez még csak hagyján, nem lesz vészes.
Szétkapom a pár kondit, megnézzük őket belülről, pár mondat az egész.
De a jobbra látható fekete kábeltől általában sokkot kapok!
Azért van itt, mert lesz videójáték szétszedtem.
A Videoton tévéfocival fogok nyitni.
Aztán jön az orosz TV foci.
Nagyon gagyi videójáték már volt.
Persze még lesz is pár, mert van még itthon.
Innentől elszabadul a pokol, mert túllőttem a célon.
Bárhová is nyúlok, kiesik egy videójáték, vagy egy joystick!
Egyszer nekiállok, de tudom hogy legalább egy napom rá fog menni.
Ott van például a Nintendo, amit már szét is szedtem. A cikk is meg van írva.
Össze is van rakva, akár ki is dobhatnám. Erre támad egy ötletem a feltámasztására!
Nem bonyolult. Annyi az egész, hogy (kicsit) össze kéne kábelezni a frekvenciamérőmmel.

 

 

Itt ez a két szép óra, nem fogom őket szétszedni.
Bevágom mindkettőt a mérőműszeres dobozomba, oszt jóvan!
Viszont azt a pici sárga téglalapot, ami amúgy egy örökgyufa, azt szétszedem.

 

 

Ácsorogtam az utcán unottan, épp egy kollégámra vártam.
Hogy, hogy nem, az utcában éppen lomtalanítás volt. Szegény embert ág is húzza!
Hihetetlen önuralmat tanúsítottam, mikor nem mentem oda a velem szemben kipakolt szemétkupachoz.
Az egyik lakó kihozott egy újabb doboz lomot, és ráborította a tartalmát a szeméthegyre.
Ekkor oda gurult elém, a balra látható automata biztosíték foglalatostul.
Hát mit tehettem volna, ha egyszer önként jelentkezik?
A másikat meg azért kaptam, merthogy ilyenem úgysincs. Pedig de!
Mese nincs! Szét fogom őket szedni működésüket bemutató képsorok keretében.
Az eredeti terv is ez volt, csak az időtényezővel van némi probléma.
Talán majd most. Gondolom bizakodva sokadszorra...

 

 

Ez három banándugó, ezekkel könnyedén elbánok.

 

 

Egyszerűen beteszem őket abba a dobozba, amelyikben a készülő rádió alkatrészei vannak.
Ezzel a dobozzal az a probléma, hogy nem csak ez az egy van belőle!
Néha egészen különös dolgok is idekerülnek.
Ott van mindjárt példának okáért a hajcsavarókészlet.
Ez például annyira kell egy rádióhoz, hogy az valami csuda...
Én mindent ki tudok magyarázni. Jó lesz elektroncsőre védelemnek!
Őőő, izé. Akkor most csöves rádiót fogok építeni? Biztos vagyok én ebben?

 

 

Hagyjuk ezt a rádióépítős dolgot a francba...
Itt van inkább ez a női karóra, most ezt fogom szétszedni.
Gondoltam hátha lendületbe jövök a sok kis apró vacak boncolásától...

 

 

Ezt a tákolmány lemezjátszó korrektort már szét is szedtem.
Már csak a szöveget kell megírni...

 

 

Ez egy hallókészülék. Mindig is szerettem volna egy ilyet.
Szerencsére tényleg csak ez az egy darab van belőle!
Külön szerencse, hogy még nem szorulok rá...

 

 

A pici fogasnak már találtam helyet, a pincében van egy dobozom amibe pont beleillik.
A villanykapcsoló nem lesz olyan egyszerű, mert ki kell cserélni az előszobait.
Néha már annyira villog a mennyezeti lámpa, egészen rossz nézni!
Ez tényleg így van, valóban rossz nézni a villogó lámpát.
A gyertya sem lesz egyszerű eset, mert nem az.
Ez nem egy szokványos gyertya.
Ezt szét lehet szedni!

 

 

 

Gondoltam nekiállok a szétszedésnek.
Kérdem az asszonyt, hozna-e nekem kávét a konyhából.
Akkor ennyit mára a szétszedtem project asszony általi támogatottságáról...

 

 

De nézzük ezt az apró órát.
Valóban apró, szinte nem is látszik. Én is alig vettem észre a földön.

 

 

Vettem egy szép új fényképezőgépet, kifejezetten a makro tulajdonságai tetszettek meg.
Nem kell semmiféle külön optikát odafognom, elég csak megnyomni a gombot.
Persze nem így van, mert az eddigiekkel ellentétben ez egy komoly gép.
Nem csak be lehet állítani rajta majd mindent, hanem be is kell!
Majd talán egyszer elolvasom a használati utasítását...
Addig is nézhetjük a félresikerült képeimet...

 

 

Ez egy tényleg pici óra, még a kisujjamhoz képest is az!

 

 

Minek ide ez a felirat, mikor szabad szemmel úgy sem tudom elolvasni?

 

 

Az órán belül még ennél is apróbb feliratok vannak.
Talán a manóknak?

 

 

Az óra eleme valóságos óriás a csavarhúzóm hegyéhez képest!

 

 

Mondjuk az előbbi nagycsavarhúzó volt, kerestem helyette egy picit.
Ennek pont jó az éle az órában található apró csavarokhoz.
Apróbb hiba, hogy a csavarhúzó vége le van törve.
Én nem török le, mert van itthon reszelő!

 

 

Ez egy jó kép.
Jó homályos, és jó zajos...
Majd kísérletezhetek a megvilágítással.

 

 

Kiürítettem az óra belső vázát.

 

 

Voltak benne ilyen hatalmas vasdarabok.
A jobb alsó lemezben vagy egy kő.
Szóval ez nem sok köves óra.

 

 

Brutális méretű csavarok.
Ezeket szabad szemmel már tényleg nem is látom...

 

 

Az óra elektronikai alkatelemei.
Olyan pici a panel, szinte nem is látni hogy zöld!
A fekete négyzet az osztó IC, a fényes rúd pedig az időalap kvarc.
A jobbra és balra elszórt formátlan aranyszín valamik pedig az elemtartó érintkezői.

 

 

Valószínűtlenül apró fogaskerekek...

 

 

Balra egy távtartó és egy alátét látható.
Jobbra az elektromotor forgórésze (ami mágnes) éppen vonzódik egy vasdarabhoz.

 

 

Ez pedig az apró villanymotor tekercse. Egyszer már áttekercseltem egy ilyet,
de az sokkal nagyobb volt! Az az óra még most is jár, ez viszont megy.
Mármint így ahogy van, a szemetes vödörbe.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.