Asztalfiók nagytakarítás
(de inkább csak kiszemetelés)

Félretoltam a széket, mert útban lesz.
Beülök a szoba közepére az asztal középső fiókjával, és kiszemetelem.

 

 

Mert ugye már akkora a rend, hogy nincs is más dolgom...

 

 

Ide készítettem magam mellé a porszívót, lesz neki mit enni!

 

 

A barnábbik lemezre polírpapír van ragasztva, az AKAI magnó fejét csiszoltam rajta.
A világosabb lemezen (ami amúgy szalagparketta) forrasztani szoktam.
Míg nem ezen forrasztottam, egyre rosszabb lett az asztal.
Most már persze mindegy min forrasztok...

 

 

Kezdem a könnyebbik végével, a balhátsóval.
Ide ritkán szóródik be szemét.

 

 

Hogy ezeket a nedvszívó zacsikat miért gyűjtöm, az rejtély!

 

 

Ez egy tartalék fül az íróasztalomhoz.

 

 

A fiókokon tényleg ilyen fülek, az asztal alatt pedig rendetlenség van.

 

 

Az asztalfiók elválasztói redőnylécből vannak, gondolom ez került a kezembe.
A redőnylécen van egy fém címke, gondolom a gyártó adataival.
Sajnos ebből a szögből, és a festék miatt olvashatatlan.
Majd talán a következő nagytakarításkor...

 

 

Kötszer, leukoplaszt, és a kettő modernkori kombinációja. Kell ez egy ilyen fiókba!
Az ember hol megégeti a kezét, máskor meg levág egy darabot az ujjából...

 

 

Utálom az iratkapcsot!
Biztos azért van hátra dugva a fiókba.

 

 

Az ember egy idegen fiókban mindenféle különös dolgokat talál.
De hogy a saját fiókomban? Mégis minek nekem ez a fadarabgyűjtemény?
Persze nem volt komoly a kérdés, bár tényleg nem tudom. Kidobni nem fogom őket!

 

 

A gyanta a forrasztáshoz kell, a szivacs pedig a Weller páka tartójába.
Hurrá! 52 évre elegendő pákatartóba való szivacsom van!

 

 

Ezek ilyen mindkét oldalon ragadós lapocskák.
Talán még soha semmire sem használtam őket, de azért jó hogy itt vannak.

 

 

Ez már a fiók csiszolós rekesze. A bal oldali fadarabon valóban csiszolni szoktam.
A jobb oldalin viszont fúrni. De ez azt hiszem ez elég nyilvánvaló...

 

 

Fúrókészlet, alatta kifogyott filctoll. A tollak csövéből időnként szerszámot készítek.
Középen a fényes egy bőrlyukasztó készlet darabja, de ebből is szerszám lett.
A végén láthatóan pöckök lógnak ki, ilyenre reszeltem egy feladathoz.
A mini satuban nincs okosság, éppen csak megfogja az anyagot.

 

 

Legalább azokat a csiszolópapírokat kidobhatnám, amik láthatólag elvannak használódva.
Persze nem teszem, hiszen hová is lenne akkor a világ?

 

 

Ócska kés, inkább spaklinak volt használva. Újabb kifogyott filctoll...
A réz kupak a WC kifestésekor kellett volna, de végül nem kellett.
Ami talán érdekes, az a jobb alsó szerszám. Trafóvasból ollóval.
Ezen lemezdarabbal simán kinyitottam az összes NDK autót!
Ez volt a céges Barkashoz rendszeresített tartalékkulcsom.

 

 

Itt azért már volt szemét bőven.

 

 

De így, hogy nincsenek ott az "értékes" dolgok, már könnyű kiporszívózni.

 

 

Ez a középső fiók legneuralgikusabb pontja.
Ide van beszórva a legtöbb szemét, és a legtöbb szerszám.
Már többször gondoltam rá, hogy ki kellene innen tenni a szerszámokat!

 

 

Most például kitettem őket. Úgy volt, hogy vettem egy óráscsavarhúzó készletet.
Majd megláttam egyet amiben csillagcsavarhúzók voltak. Egy újabban csőkulcsok.
Aztán villáskulcsok meg imbusz kulcsok. Meg mindenféle más egyéb szurka piszka.
Tettem hozzá ezt azt ízlés (hát van nekem olyan) szerint. Az eredmény nem maradt el!

 

 

Azt mondhatnánk, hogy tulajdonképpen itt nem is volt sok szemét.

 

 

De volt, mert ezek is mind onnan jöttek ki!
Ezeket kiszórtam kézzel szerszámválogatás közben.
Ilyen vastag szemétrétegben simán elbújik egy csavarhúzó!

 

 

Minden apró lomnak megvan a maga története.
Ez egy TANÉRT által gyártott villanymotor forgórészének záró eleme.
Pontosabban a záró elemnek a széle, amit lefűrészeltem. Kellett valamire az anyag többi része.
Apukám ebből a motorból akart szélgenerátort készíteni a telekre.
Odaért a villamosítás, mielőtt elkészült volna.

 

 

Panelszéle nyáklap.
Arra jó, hogy mondjuk trafóra felcsavarozva forrlécnek lehet használni.

 

 

Baromi vastag rézdrót, egyes darabok végére szem van hajtva csavarhoz.
Hú! Ez egy ritka nagyon ronda hangfal volt! Azért elmondom hogy nézett ki.
A doboz maga orosz S30-as hangfal. Benne egymás mellett két Tesla mélynyomó.
Ez így magában már teljesen kitölti az előlapot. A magassugárzó a látható drótlábakon,
illetve a drótlábakon álló lyukacsos lemezből készült dobozba volt beszerelve.
Ez a konstrukció engem valahogy egy influenza vírusra emlékeztetett.
Valószínűleg azért, mert mikor elkövettem, meg voltam fázva.

 

 

Mindenből kiszedek valami hasznosat kidobás előtt.
Mielőtt nem gyűjtöttem a hasznos dolgokat ömlesztve, szelektálva szét voltak rakva.
Vagy egyszerűen csak besöpörtem őket a középső fiókba.
Íme ezen tevékenységem nyomai...

 

 

Persze nem csak lom van, akad gyöngy is!

 

 

Így már rendezettebb.
Na jó, akkor nem, de legalább nincs ott az a sok szemét.
Majd alkalomadtán visszapótlom...

 

 

A fiók jobb széle.

 

 

Ezt a lemezt pár éve készítettem a monitoromhoz, és nem is oly rég szedtem le róla.

 

 

Ez a panel a hangfrekvenciás millivolt mérő műszerem béta változata.
Csak annyi volt a baj, hogy alámart a vasklorid a filctollas rajzolásnak...
De sebaj! Ezt a panelt fúrósablonnak használva ripsz ropsz (újabb fél nap)
elkészítettem a műszer második, immáron használható panelját.
Aztán beraktam egy dobozba, és ott ült benne 10 évig!
Végül bedobozoltam, bár nem sok értelme volt.
Egyszer kétszer ha bekapcsoltam...

 

 

Próbapanelek.

 

 

Ezek meg... Próbapanelek?

 

 

Ismét egy trafó szélére való panel.
Ezeket lemezollóval le szoktam vágni a kártyák széléről.

 

 

Ez a panel annyira ismerős...
Az addig rendben van, hogy én csináltam, de mi lehetett ez?

 

 

Mert ezen látszik, hogy egy billentyűzetmátrix.

 

 

Ez meg gondolom egy gyári próbapanel.

 

 

Húzok egy csíkot, ez az egyik tápfesz, majd egy másikat, az meg a másik tápfesz.
A kettő közé az áramkörnek megfelelően pacákat rakok, készen is van a panel.
Tudom hogy nem szép, de ezzel a módszerrel igen gyorsan tervezek nyákot.
Persze csak egyszerű áramkörökhöz jó, de bonyolultat nem is szoktam.

 

 

Ha a fentinél is egyszerűbb panelra van szükségem, akkor megfordítom a lapocskát...

 

 

Ez meg jól láthatóan egy orgona billentyűzete volt.

 

 

A bal oldali fényes doboz a régi mikrofon erősítőm, ehelyett készítettem szebbet.
A jobb oldali panel a nyáklap előtti időkből való forrszemes technikát képviseli.

 

 

De nem csak szögletes paneljeim vannak, hanem kerekdedek is.
És aki azt hiszi, hogy ez volt a paneles fiókom, az téved!
Van egy dobozom nyáklapok sorkapcsok felirattal.

 

 

Honnan van, és mit keres itt ez a zöld gyertya?

 

 

Nem a gyufa a lényeg, hanem a dobozon a felirat.
Gondolom SSTV-t akartam barkácsolni, s ezért írtam fel hol adnak az amatőrök.

 

 

A csatlakozó a drótdarabbal egy RLL terminálból van.
A félkör alakú panelt biztosan én készítettem, de a célja ismeretlen...

 

 

Forrasztási kellékek. Amíg nem volt számítógép, egyszerűen elképzelhetetlen
volt számomra, hogy ezeket valaha is eltegyem az asztalról!

 

 

Ugye mennyivel nagyobb így a rend?

 

 

Azért az apróbb nyákdarabokat is visszaszórom...

 

 

Jobb hátsó rekesz.

 

 

Ezek a szivacsok nekem olyan ismerősek, de nem!
Hurrá! Már 104 évre elegendő pákaszivacs tartalékkal rendelkezem!

 

 

Szegletesre szabott áttetsző fekete szitaszövet.

 

 

Milton kapocs.
A doboz címkéjét elnézve nem egy mai darab!

 

 

Az van odaírva, hogy az ára 3,65 forint. Vagyis 3 forint 65 fillér.
Ma a legkisebb pénzünk az 5 forintos. Hogy elszállt az idő? Meg a fillér! Meg az árak...
A doboz másik oldalára nyomták a dátumot. 1958-as keltezésű a dobozka.
Azt az íróasztalt amiből ezt a fiókot kimentettem, 70-ben vettük.
Valószínűleg a doboz Milton kapocs már akkor ott figyelt
a középső fiókban, s azóta nem dobta ki senki.
Most sem dobtam ki, nem kér kenyeret...

 

 

Ez egy zacskó telefonzsinór végére való plug.
Mit össze kerestem a múltkor?

 

 

Az előbb szögletesre szabott szitaszövetet láttunk, de természetesen van kerek is.

 

 

És ha fehér üvegszálas szögletes kell, hát az is akad.
Ez amúgy egy nyomtatott áramköri lap, amiből kiégett a műgyanta.
A panel eredetileg egy kulcsos főnöktitkári telefonkészülék csengető tápegysége volt.
Leszereltük valahonnan, kérdeztem hová kerülnek a leszedett készülékek.
Azt a választ kaptam, elviszik őket felújítani. Nem nyúltam hozzá.
Aztán pár hét múlva szóltak, hogy segítsünk már rakodni.
Elmentünk a teherautóval a MÉH telepig, és ott
lapáttal leszórtuk a sok kincset a földre.
Ettől fogva mindenféle dolgokat
igen hiányos állapotban
kapott vissza a
raktár!

 

 

Mini irodafelszerelés.
Tűzőgépem még csak van, de a rajzszög minek?

 

 

Gyanta, skálahúr, skálahúr gyári kiszerelésben.

 

 

A barna üvegcsékben kábelszámozók, a befőttesben ferritgyöngyök.
A kerek tégelyben nem paszta van, hanem por, ami azonnal ki is szóródott.
De sebaj, hiszen itt van mellettem öreg barátom a porszívó.
Aztán még kezet is kellett mosnom, meg a fényképezőt
is le kellett törölni, de a takarítás már csak ilyen...

 

 

Visszaültem a szemétkupac közepébe, és megnéztem mi van a nyolcszögletű dobozban.
Gondoltam hátha valami kincs, de csak egy újabb adag gyanta...

 

 

Még ez a középső hátsó rész van hátra, itt is van mindenféle.
Például kötegelő, amit gyorsan kiszemezgetek innen.

 

 

Vettem a múltkor a piacon ezt az IKEA fiókost, és még nem laktam be.
Pont jó lesz a hosszúkás fiók a kötegelőknek.

 

 

Ezek a patronok nem szódás szifonhoz valók, hanem légpisztolyhoz.
Hozott javítani egy Magnum pisztolyt az egyik barátom. Persze nem igazit, csak patronost.
Ugyan életemben most láttam ilyet először, de ez már annyi más izével megesett...
Szóval még egy ilyen gagyi szart mint ez a pisztoly! Az volt a csoda, hogy
a kapott formában valaha rendesen működött. Aztán elgyengült.
Annyira sprőd volt az egész, úgy jó fél órát maróztam!
Miután kiszedtem az összes öntéshibát amibe
 minden mozgó alkatrész beakadhatott,
meglepően jókat lőttem vele!
Úgy értem, hogy még
most is van sörét
az asztalban.

 

 

Van bronzszínű belsőm bowdenhez, és persze sárgaréz színű is.

 

 

Ez egy Krone modulhoz való földelő sáv, de minek van ez a fiókban?
Még a melóban sem láttam ilyet, pedig oda való!

 

 

A bal oldali lemez egy villanyórából van, a jobb oldali pedig egy Calypso magnóból.

 

 

Ez egy kincs!
Magam készítette fúrósablon sokállású körkapcsolóhoz.

 

 

 

Ennek a lemeznek meg az egyik fele fekete, a másik meg fényes.
Mindezek okán természetesen nem volt szívem kidobni.

 

 

Orosz szúrófűrész alkatrésze, csak persze törött.
Viszont olyan üvegszerűen kemény, csigafúró meg sem karcolja!
Ezért én épp erre szoktam használni, vagyis panelt marok mellette csigafúróval.

 

 

Minifor páka feje, majd keresek hozzá egy pákát.

 

 

Nekem úgy dereng, hogy egy gramofon motor tengelyéről vettem le.
A bowden meg bowden...

 

 

Egy különös fejű csavarhoz a Minifor páka fejéből készítettem szerszámot.
Valószínűleg soha többé nem kerül a szemem elé ilyen csavar...

 

 

Itt viszonylag kevés volt a szemét.

 

 

Ez is készült valamihez.

 

 

Piciny körte van forrasztva a drótvégre.
Gondolom valahová mélyre világítottam be vele. De hogy mikor, s mivégre?

 

 

A fiókból kimarad dolgokhoz feliratozok két IKEA fiókot.

 

 

Ez meg itt maradt kint a szoba közepén, de tudom hová való.
Rutinosan beteszek mindent a középső fiókba.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.