Zsebműszer
(de előbb rengeteget mellébeszélek)

 

Néha mondhatni alkotói válságba kerülök. Csak ülök a székemben, és nincs
kedvem semmihez. Kirakósozom, vagy valami régi újságot lapozgatok. Nyáron
még csak hagyján, ilyekor felpattanok a bicajra és huss! Már javítom is a defektes
kereket. Aztán van hogy írnék valamit, de nincs kész egy fél szétszedtem fotósorozat
se. Ilyenkor téblábolok a szobában, felmérem a helyzetet, aminek általában nem
szétszedés lesz a vége, hanem elkeseredés. Olyan nagymennyiségű kacatot
halmoztam fel, sosem fogom tudni mindet bemutatni. Ilyenkor aztán
elgondolkodom. Most akkor panaszkodom, vagy dicsekszem?
Mert ugye kacat ide, kacat oda, ragaszkodom a lomokhoz!

 

Lelöktem a kupakot a fényképezőgépről, illetve lelöki a kitolódó optika magától,
mikor elfelejtem levenni. Tervbe vettem, hogy először az asztalomat szabadítom fel.
A fadoboz, amibe belesepertem a lomokat, már majdnem üres. Nézzek onnan valamit?
Tudom mi van benne. Maradék, amihez nem volt kedvem. Inkább bele sem nézek...

 

 

Levettem egy dobozt a polcról, volt rajta egy címke: Rádiót építek
Ööö... De nem most!

 

 

Erre a dobozra is ugyanaz volt írva, mint az előzőre.
Hát, ez a rádió sem ma fog megszólalni...

 

 

Ezt a rádiót (akár hiszed akár nem, ez ugyanis az) viszont már hallottam szólni.
Már csak pár hét munka kéne hozzá, hogy bedobozolásra kész állapotba kerüljön.
Van nekem most ingerenciám párhetes projectbe kezdeni? Hát... Nincs...

 

 

Mi lehet a faládikában? Rádióépítéshez való alkatrészek.
Ma nincs kedvem összerakni semmit, de mondjuk szétszedni se...

 

 

Pedig alany az van bőven.
Egy ilyen képről nem is lehet beszélni, mert egyszerűen túl sok téma van rajta.

 

 

Gondoltam szűkítek kicsit a látószögön, de ez így még mindig túl sok.
Itt vannak például a hangszórók, majd lesz hangszórós szétszedtem is.
Még egy lengőnyelvest kellene keresni, meg mondjuk egy gerjesztettet.
Gerjesztettet láttam is egy barátomnál a pincében, majd elhozom ha még
nem dobták ki. Persze nem most hozom el, most nem is volna hová tenni.

 

 

Itt vannak igen egyszerű tárgyak, például ott az a két átkapcsoló doboz.
Ezekben szinte nincs semmi csak a kapcsoló, pár szál drót és a csatlakozók.
Jó szétszedtem alanyok, nem fog belefáradni az agyam a szövegírásba az biztos!
Van még itt négy rádió, a Tokai-t, meg az összeszerelős oroszt már be is mutattam.
Aztán ott van az alsó polcon a BRG MK21 és az MK25, amik azért nem lesznek olyan
egyszerű szétszedtemek, mert ezeket a magnókat ki is szeretném pofozni.

 

 

A virágcsokor előtti rádiósóra igen bóvli tartalommal bír.
Az Orionton rádió emlék, ilyen szólt éveken át a konyhában.
A szürke, kétnormás URH sávos rádió érdekes lehet belülről, ezért
 is vettem meg, de azóta sem volt kedvem belenézni a dobozba...

 

 

A fehér szatyorban egy Unitra M531-es kazettás magnó van elbújva, illetve eldugva,
mégpedig nem véletlenül! Annyira koszos a szerencsétlen, valósággal ragad!
Van itthon ugyanilyen magnó tisztább alakban is, de ebben DNL zajcsökkentő van.
Persze csak addig érdekelt, amíg meg nem vettem, két éve hever itt a polcon...
Jobbra az a picike magnóforma valami egy magnó. Innen nézve a méretéből ítélve
kazettás lehet, de nem az. Ez egy orosz orsós magnó! A gyári dugasztápja is megvan.
Alatta egy picike telefonközpont, amibe ha belenéznék, kipróbálnám, mehetne is.
Mehetne, mert mindkettőt régen elígértem, azért is vannak idetéve szem elé.
Mert hátha kedvem támad őket szétszedni, és akkor lesz egy kis hely.
De nem támad kedvem, menjünk tovább...

 

 

Itt ez a jó kis videókamera, Molnár Feri adta mikor legutóbb arra jártam.
Az az igazság, hogy becsapott vele. Azt mondta rossz, de semmi baja!
Így, hogy jó, így valahogy nem visz rá a lélek, hogy elpusztítsam...
Pláne, hogy a pince mélyén mintha lenne hozzávaló monitorom.
De ahhoz a monitorhoz van egy korban hozzáillő kamera is.
Ez megint kezd túl bonyolulttá válni, megyek is odébb...

 

 

Az első rádiót a neve miatt vettem meg. Nem lehetett otthagyni "TÁPI De Lux" névvel!
A második rádió egy Philips, ezt csak azért hoztam el, mert olcsó volt.
A harmadik rádiónak a buta nagy gombja tetszett meg.
(mint később kiderült, ez gyári)
A negyedik gép az meg valami csuda!
Egyrészt vadonat új, másrészt amerikai. (mexikói)
Mechanikusan programozható, variométeres hangolású, csak
középhullámú, és ami a legnagyobb csuda az egészben az az, hogy ez a
rádió ez teljesen új! De nem csak úgy, hogy nem volt még használva, hanem úgy,
hogy a felsorolt ósdi építési elvek ellenére, ez nem egy régi rádió, hanem belülről modern.

 

 

Nintendót bemutató cikk már félkész, de most nincs kedvem befejezni.
Azt a pár régi újságot meg be kéne szkennelni, és akkor ezek is eltűnnének.
Ezek nem egy délutános projectek, hagyom is őket, mint ahogy a félkész, arcán
fekvő Weimar falióra cikke sem ma lesz befejezve. Kicsit elakadtam vele a felhúzós
résznél. Állandóan összetekeredik az egész, én meg már rosszul látok. Például milyen óra?

 

 

Balra fent az a pici harang, na az szokott csengeni, ha kész a mikrosütő a melegítéssel.
Csak most nem cseng, mert a harangocska itt a szobában, a mikró meg kint a konyhában.
Ez már évek óta így van, és biztos vagyok benne, hogy nem ma fog megváltozni a helyzet!

 

 

Ez a rádiósóra annyira koszos volt, hogy így ahogy látod kimostam.
Vagy túlélte, vagy nem. Akár így, akár úgy, gyorsan át fog esni a szétszedésen.
Legyen ez a mai alany? Pont annyira nem, mint ahogyan a Calypso magnó sem ma lesz.
Jobbra lent a denszeszes üveg mellett van egy kis zippzáras táska, egy régi számológép
lakik benne. Valamelyik nap már majdnem szétszedtem, de aztán persze mégse...

 

 

Ez egy újabb neuralgikus pont a szobámban. Itt lenne a lábam, már ha beférne.
Az első magnónak szép gombjai voltak, ennyi elég is volt, hogy megvegyem.
A második magnó egy M531-es. Bár van belőle itthon, de ez is olcsó volt.
A harmadik magnó olcsó is volt, meg fényes is. Veszélyes kombináció!
A negyedik magnó egy szép deck, úgy kell beledobni a kazettát mint
az autómagnókba. Ez ritkaság, ezért, meg a diszkrét alkatrészekből
építet Dolby panelja miatt hoztam el. (meg mert hülye is vagyok)
Aztán rádobtam a kupac tetejére egy 486-os laptopot, arra rá
egy olyan gép amivel a némák beszélnek, meg egy falióra,
mindezt megbolondítottam egy ritka Gelka erősítővel.

 

 

A barna zsákban egy Uwertura orsós sztereó magnó van, de már nagyon régóta.

 

 

A jobb oldali joystick egy rém bóvli vacak, viszont a bal oldali az már döfi!
Egy napom ráment, de ennek minden kapcsolója úgy kattan mint valami műszer!
Ha játék közben leestem valahonnan, akkor nem a joystick volt a hibás, az már biztos!
Csakhogy ennek bemutatásához elő kéne venni egy videojátékot.
No nem mintha nem volna itthon, de kedvem az...

 

 

Ez meg egy fénypisztoly, arra való, hogy lehet vele lövöldözni a képernyőre.
Ha politikust látok, elő is szoktam kapni, de nem működik.
Ennek sem ma nézzük meg a belsejét...

 

 

Az asszony szeretett volna egy ilyen nagydarab vekkerórát, hát megvettem.
Persze döglött, meg szét is van esve, de majd kipofozzuk.
Persze ez sem ma fog megtörténni...

 

 

Átmentem a nagyszobába, és kinyitottam a szekrényt.
Az a piros, az egy diavetítő, majd belenézünk ha lesz hozzá kedvem...

 

 

Ez meg apukám régi hálózati / elemes vakuja.
Kellemes emlék fűződik hozzá. Mikor megrázott, leestem a szekrény tetejéről...

 

 

Milyen szép műszerek, ráadásul mindkettő működik is.
Csakhogy a digitális multiméter jobban látható a vaksi szememnek...

 

 

Ezeket meg sem próbálom felsorolni.
Az alsó polcon látható VEF222-est már bemutattam.
A felső polcon a kosztól nem látszó rádió (és a többiek) még majd
ezután jönnek, már ha odaérek valaha ehhez a szekrényhez a csavarhúzómmal...

 

 

Újabb két rádió. A New Wave nagyon fekete, a Philips pedig szokatlanul fényes.
Már úgy értem, hogy a Philipsnek aránytalanul csillog az eleje, de tőlük bármi kitelik.

 

 

Ezeket az RT újságokat már félig feldolgoztam, majd leviszem őket a pincébe.
Addig is elvan rajtuk a medve meg a retikül forma kisrádió...

 

 

Az AKAI4000DS már be lett mutatva, de újra lesz a szétszedtemben.
Volt nekem régen ilyen magnóm, csak útban volt, s ezért eladtam.
Aztán annyira hiányzott a látványa, hogy vettem egyet dísznek.
A régi magnóm GX fejes volt, ez meg nem, vettem hát hozzá.
GX fejet persze már nem lehet kapni, én is egy fél magnóval együtt vettem.
Szóval most van egy fölös GX mechanikám tartalékban a pincében,
meg három beépítésre váró fejem egy dobozban a polcomon.

 

 

Mindenféle dolgok, emlékek, ajándékok, lomok.
A picike hóembert és a szellemecskét az asszony barkácsolta.
A két lépegető lesz majd a szétszedtemben, persze mint sejthető, nem most...

 

 

Középen kicsit balra van egy rádió.
Az az érdekessége, hogy az Amerikában rendszeresített cartridge kazettás magnóba való.
Ez egy nyolcsávos kazettás magnó, amibe ha nem volt rádió, a kazetta helyére lehetett bedugni.
Mivel ilyen magnót eddig nem sikerült szereznem, ezért nem ma nézzük meg a hozzávaló rádiót.

 

 

Mióta tervezem, hogy a csillárba való izzókat elteszem innen...
A kép közepén terpeszkedő óra meg úgy került hozzám, hogy megvettem.
Először megnéztem, láttam hiányzik az elemtartó fedele, visszadobtam a gyékényre.
Ekkor üvöltött rám az eladó: ÖTVENIVEL Aztán itthon tettem bele elemet.
Nézegettem, de sehol sem találtam rajta az időt beállító gombokat.
Ez bizony egy a német központhoz szinkronizáló DCF óra.
50 forintot megért, bár a plafonra vetítője nem jó...

 

 

Ezt a hangkártyát egy 286-os laptopból szedtem ki, ami majd szintén lesz a szétszedtemben.

 

 

Érdekessége, hogy nem fért bele a laptopba, ezért a kilógó lábak le lettek vágva.
Sajnos a laptopban sok élet nincs, de ez talán mégsem akkora nagy baj.
Szóval így néz ki, mikor körbenézek szétszedtem alany után
a szobában. Nem csoda, ha nem tudok választani!

 

 

Végül ezt a kettőt szúrtam ki magamnak.
Az egyik műszer a megmaradt pár DVD lemez előtt ült, a másik meg a wobleren.

 

 

Elég volt mára a mellé dumából! Ezt fogom szétszedni.
A plexi búra alatt tespedő másikat majd még a héten felboncolom.
50 forint volt a piacon. A szemüvegem nem volt rajtam, nem vettem észre,
hogy hiányzik a műszer mutatója. De nem csak a mutatója, hanem a többi része is.
A fényes csík a skálán az eredetileg tükörből volna, és mutató tükröződne benne.
Ha pont felülről nézzük, akkor nem látszik a mutató tükörképe.
Ez egy igen pontos leolvasást megvalósító módszer, már ha a tükör az tükör...

 

 

Gyanúsnak kellett volna lennie, hogy hiányzik belőle a csavar.
Persze szemüveg nélkül...

 

 

Van benne egy panel pár alkatrésszel, alapszintű mérésekre bőven megteszi.
Legalább nem egy drága műszert tesz tönkre elsőre a gyerek...

 

 

Potméter, dióda, ellenállás...

 

 

A plexitető patentos, tulajdonképpen véletlenül vettem le.

 

 

A műszer doboza nincs valami szépen kimunkálva, de ez mindegy...

 

 

A kapcsoló nincs agyonbonyolítva, ennyi az egész.

 

 

Meg persze a tulajdonképpeni érintkezők magából a nyáklapból kialakítva.

 

 

Nem szabvány banándugós mérőzsinór való hozzá.
De vajon minek van ott az a potméter?

 

 

Mikor nem lehet hozzáférni, viszont oda van írva, hogy ott van.

 

 

Innen nézve semmi értelme az egésznek.
Minek oda az a potméter, ha nem férek hozzá?

 

 

De rájöttem, hogy oldalról is lehet nézni, s innen hiányzik a gomb.
Szemből még mutató nélkül is szép, ezért is maradhatott a polcon.
Most vissza is raktam, de a következő dobozolásnál irány a pince!

 

 

 

 

 

 

 

És végül az igazolószelvény, mely azt bizonyítja, hogy
másnak sem tartott sokáig e műszer. Köszönet
a használati utasításért Kopácsi Tamásnak!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.