Tápi deluxe táskarádió
(csak a neve miatt)

Ezeket a szerencsétlen BRG MK27-eseket kéne szétszednem, hogy ne rugdossam ki
őket folyton a szoba közepére. De nem, én a Meridian 201-el szemezek. Csak azért
nem őt szedem szét, mert fel kellene másznom az asztalom tetejére, hogy elérjem.

Ez a polc sincs sokkal lentebb, de az ágyra mégiscsak könnyebb fellépni. Ha innen
valamit szétszedek, akkor ez a polc is túl lesz az 50%-os határon, mert
a barkácsolt műszert, és az amerikai autórádiót már láttuk.
Jöjjön hát az, melyiket a legkönnyebb levenni.

Szép kis rádió. Van benne élet, hiszen a múltkor már próbáltam,
illetve ezzel teszteltem le a kurblis mobiltöltőt.

Azt mondja a gugli, hogy ez egy indiai cég. Akár csak ezért is megvettem volna,
hiszen nem sok elektronika van itthon ebből az országból.

A skála szép.
Közép és rövidhullámot tud a rádió.

A felirat azt akarja mondani, hogy mind elemről, mind hálózatról működik.
Ellenben aki nem tud angolul, simán azt hiszi, hogy ez valami mérőműszer.

Gyorsan kipróbáltam. Ez kérem nem mérőműszer! Ez csak egy plusz skála a hangoláshoz.
Mindenesetre ügyes trükk! És valljuk be, egészen jól mutat.
Már persze ha látszana a videón a mutató...

Végül ez győzött meg. Vagyis ezt a rádiót kifejezetten csak a neve miatt vettem meg.
Szokás a célország nyelvén (vagy ha nem, akkor angolul) valami jól hangzó
nevet adni a készüléknek. Vajon ez mely ország nyelvén hangzik jól?
Beadtam a google fordítónak a "tápi" szócskát, íme az eredmény:

Talán Izlandi és Román nyelven hangzik a legrosszabbul, de igazán értelmesen egyiken se.
De még mindig jobb minőségi kacsatápra utalni, mint mondjuk Panashiba nevet adni
egy rádiónak. Ezt is persze csak azért írom, mert ilyen nevű készülékem is van.

Oldalnézet. Sem nem törött, sem nem különösebben koszos.

A rádió másik oldalán vannak a tekerők, kb. olyan mint egy Sokol, csak nagyobb.

Élgombok. Én a részemről nem szeretem őket.
Szerintem sokkal jobb valami jól megfogható, megtekerhető kerek gomb.

Csodák csodája, még a teleptartó fedele is megvan.

Hálózatról is működik, utalt is erre az előlapi felirat.

A hullámváltó kapcsolója a hátlap közepén van, mondom én, hogy olyan Sokolos!

Internet azt mondja, hogy van ilyen nevű cég. Mondjuk az komoly kérdés,
hogy mi lehet pontosan a TATA product. Lehet, hogy nem Indiai
gyermekmunkások szerelték össze, hanem vénemberek?
Valójában a TATA egy indiai autógyár (thx Király Gyula), és
még csak nem is kicsi! Például felvásárolta a Jaguart és a Land Rovert.

Egy fiatal házaspár gyereket vár. Csak még nevet nem találtak neki. Megszólal a férj:
Nevezzük úgy, mint a nagyapámat. Hát hogyne... Mégis milyen név az, hogy TATA?

A teleptartó mögötti rész szinte mindig szét van rohadva, mert mindenki benne hagyja
a készülékben az elemeket. Aztán egyszer csak úgy nyolc év múlva előveszi, és
elcsodálkozik, hogy a múltkor még szólt. Mondjuk nekem is van itthon egy
olyan rádióm, amit elemmel együtt vettem a piacon. Furcsálltam is, hogy
honnan jön, illetve mi az az érdekes sistergő zaj, mikor beparkoltam
a bicajjal a pincébe. Gondoltam ereszt valamelyik kerék, már megint egy defekt,
de csak a Schneider feliratú táskarádió sistergett a szatyromban. Pár éve lehet, hogy
ez történt. Most, hogy ezt írom, megnéztem, még szól a rádió. Én sem vagyok különb...

Ez itt a lényeg kérem! Ott az a sok weblap a mindenféle csodával, és jórészükön
sem nem lehet a képekre kattintani, sem nem lehet benézni a dolgoknak
az ő mélységességükbe. Ez meg kérem nem egy ilyen weblap!

A ferritrúd le van törve, illetve a ferritrúd tartói vannak letörve.
Mi tagadás, ettől kissé én is.

Sárga háttéren sárga tárgyat fotózni? No nem mintha feketén jobban mutatna...

Gondoltam odavarrom a ferritrudat a helyére. (már megint sárga alapon sárga tárgy)
Egyszer javítottam egy kisrádiót, ami elég furcsán viselkedett. Tulajdonképpen akart
ő működni, csak nem tudott, mert a gazdája a levált ferritrudat csupasz dróttal kötötte
hozzá a panelhez A csupasz drót rövidrezárt menetként viselkedve
tulajdonképpen söntölte a modulátortekercset.

Először levakartam a fölös viaszt, majd egyszerűen odaszorítottam a ferritet a helyére.
A viasz addig odafogja, amíg megvarrom.

Miután odavarrtam, az előbb leszedett viaszt rámelegítettem a spárgára.
Így biztosan nem fog kioldódni! Régen szokás is volt a kábelvarrócérnát viaszban kifőzni.

A hálózati csatlakozó aljzat, a trafó, és az érdekes mód stabilizált tápegység.
Ez utóbbi megoldás ilyen kiskategóriás rádióban egyszerűen nem szokás.
Gondolom abból indult ki a gyártó, hogy Indiában nem stabil a hálózat
feszültsége. Beütöttem a googl-ba: India elektromos hálózat

Ez volt az első kidobott kép.
Forrás: http://www.amrita-it.com/india/dia/dia1.htm
Ilyen kábelezés mellett, az a csoda, hogy egyáltalán van áram a konnektorban!

A potméter, és a forgókondi teljesen hagyományos.
Hangszínszabályzó az meg nincs.

Ez egy érdekes részlet.
Először azt hittem, a teleptől jön az áram ezen a vastag dróton keresztül, de nem!

A vastag rézdrót körbefut a dobozban (két menet), és ő a keretantenna. Még sosem láttam
táskarádióban keretantennát! Mondjuk sem botantenna, sem antennacsatlakozó aljzat
nincs, pedig egy rövidhullámot is fogó rádióban szokás lenni botantennának, és vagy
antennacsatlakozónak. A keretantenna drótját melegen elnyomott, az előlap
anyagából kiképzett műanyag felöntések tartják, de sok helyen
nincsenek is szétnyomva a pöckök.

A hangszórón semmi érdekes, szép nagydarab kerek példány. Emlékszem, hogy mennyire
örültem, mikor apukámtól kaptam a kezdő rádiós kísérleteimhez egy deszkadarabra
csavarozott hangszórót, ami amúgy egy iskolai demonstrációs rádiópad nevű
oktatóeszköz eleme volt. Semmi különös, csak egy "L" alakú deszkán
egy hangszóró. A membrán előtt mechanikai védelmül (és talán díszítésképp is)
néhány krómozott fém rudacska vonult át. Fogalmam sincs hová lett, pedig úgy általában
szoktam tudni, hogy hová került a holmim. Amit legutóbb nem találtam meg,
az a szovjet tranzisztor készletem. Valahol volt egy hosszúkás dobozban
(amiből jó sokat kidobáltam átrendezés miatt) vagy úgy két liter.
Persze lehet, valahol ott vannak elbújva a pince mélyén...

A rádió panelján azért látszik, hogy indiai szerelés. Persze attól semmivel sem lesz jobb
egy rádió, hogy egyenesen állnak a panelban az alkatrészek, csak
a girbegurbaság valahogy nem bizalomgerjesztő.

A hangfrekvenciás részben csak egy trafó van. A huzalátmérőből arra következtetek,
hogy ez a vezérlőtrafó. A kimenőt el lehet hagyni, például úgy, ahogy
az Orionton rádióban csinálták. Mindegy... Úgy is szétszedem
majd azt is, és akkor jöhetek vissza beszúrni a linket...

Balra egy "hatalmas" fekete elkó, jobbra a demodulátor dióda.

A sávváltó kapcsoló teljesen hagyományos. Ez nem minden rádióban van így!
A Sportban például valami egészen lehetetlenül beszorulós kerek kapcsoló van,
a VEF-ben dobváltó. Ami a Sokolban van, az meg semmi másra nem emlékeztet.

A KF-ek, és az egyéb alkatrészek szokványosak, csak a szerelés trehány egy kicsit.

Ez speciel nem egy jó jel! Ennek pont olyan sárga színe van, mint a skálamutatónak.
Megnéztem igazam van-e. Igen. Sajnos hiába tekergetem a gombot, áll a mutató.

Nincs mese, ki kell szedni a helyéről a panelt. Persze minek nekem ehhez ok?
Érdekes, hogy a rádiónak belül van egy vaslemez váza, és ez gumírozottan van rögzítve.
Ez egyszerűen nem szokás egy ilyen átlagos rádiónál. Mikor már majdnem kijött
a panel, de azért mégse, akkor szúrtam ki a panel közepén egy elbújt csavart.
Az ilyen elbújt csavarok azért veszélyesek, mert az ember azt hiszi, hogy
már nincs több kitekernivaló, csak erőltetni kell egy kicsit, aztán törik.
Végül újra be kellett kapcsolni a pákát, mert le kellett kötni pár drótot.

A két sárga pöcök a skálamutató két széle, vagyis kellene hogy legyen közepe is.

Persze van is, csak le van törve.
Ahogy én is...

Kifordítottam a rádió belsejét. Én az ilyen óngombócos forrasztásokat szeretem.

Nem írom le, mert nem szeretek csúnyákat írni, de ha megnézed mi a neve ennek
a képnek, akkor az azt jelenti, ha ez a húrozás innen leesik, olyan nincs, hogy én
ezt ide visszategyem! Értem én ezt. A kis átmérőjű részről tekeredik a skálahúr
a dobra, ez hajtja a forgót. A babák nagyobb átmérőjű dobjáról megy a húrozás
a mutatóhoz. Ez egyfajta lassító áttétel a forgatógomb, és a forgókondi között.

Direkt megvan a helye a mutatónak. Oda kell betenni, illetve úgy kell felrakni
a skálahúrra, hogy a mélyedésbe illeszkedjen. Mikor ezzel megvagyunk,
és a rádió is bele van téve a dobozba, akkor valami alkalmas
eszközzel (például csavarhúzó vagy csipesz) el kell
tolni a mutatót jobbra, egy olyan másfél centit.

Én így oldottam meg a mutató rögzítését, mert a középső letört pöcök visszaragasztása
eddigi tapasztalataim szerint reménytelen vállalkozás. A ragasztó azért nem fogja
meg, mert elérett az anyag, szinte szét lehet morzsolni. A melegen beletolt
dróttól ugyan a helyén fog maradni a letört rész, de tartani azt nem
nagyon fog. Így meg az volt a baj, hogy túlságosan kötődik
a mutató a skálahúrhoz, igen nehéz volt odébb
tolni, hogy legalább a helyén álljon.

Sikerült az operáció, már mindkét mutatót mozgatja a gomb.

Mindeközben kiesett a helyéről az egyik rugalmas felfüggesztést biztosító gumibogyó.
Ez egyszerűen felesleges ebbe a rádióba, de azért visszateszem.

Furcsálltam is, hogy milyen könnyen lejön az állomáskereső gombja.
Ez persze nem is csoda, hiszen ketté van törve. A rögzítő rész ott maradt a tengelyen.

Napközben nem sok minden jön be középhullámon, csak a legközelebbi két adó.

Átdörgöltem denaturált szeszes ronggyal, de szinte alig volt koszos. Például van olyan
rádióm, amit azért vettem meg, mert annyira koszos volt. Úgy értem annyira, hogy
más ott hagyta volna, én meg nem akartam az életem annak tudatában leélni,
hogy veszni hagytam. Persze először visszaraktam fintorogva az árus elé
a földre, s érdeklődésére azt a választ adtam, hogy nem kell, mert túl
koszos. Így esett, hogy még egy szatyrot is kaptam hozzá, csak
vegyem meg. De hogy miért kell nekem minden szétszedésre
váró lomot folyton megemlítenem... Majd jöhetek
vissza beszúrni a rengeteg linkeket...