Körmöskonnektor
(MÜM 14 módra)

Egy pince a munkahelyemen.
Vajon melyik polc lehet az enyém?
Nem nehéz a válasz, amin van valami.
Tehát minden lakott Salgó polc az enyém.
A polcok előtti lomok is mind hozzám tartoznak.

Egészen valószínűtlen dolgokat is megőrzök.
Ez egy valódi bőr szerszámos táska. Még valamikor 1980-ban vettem fel a raktárból.
Nekem úgy dereng, hogy ez a táska már akkor sem volt új, most már ugye pláne nem az.
Azt szerettem benne, hogy degeszre lehetett tömni mindenféle felszereléssel.
Ha valami már végképp nem fért bele, felkötöttem rá telefonzsinórral.

Valamikor 1990-ben bevágtam ezt a táskát a sarokba, azóta őrizgetem.
Hol szekrény mélyére van dugva, vagy egy polc tetejébe, most meg itt a pincében.
Mint a képen látható, nem ürítettem ki, van benne régről minden.

Mondjuk hogy a Simson mopedem dugattyúja mit keres benne, azt nem tudom.

Valami marha a hajtókar felső végén található alátéteket acélra cserélte.
Ezek az alátétek nem sokat dolgoznak, mindössze annyi a feladatuk, hogy
a görgős kosarat ne hagyják kioldalogni a hajtókar és a dugattyú közötti résen.
Az acél alátétek ridegek, egyszer csak nem bírták tovább a folyamatos rángatást.
Elpattantak, majd a henger felömlő nyílásain keresztül darabjaik feljöttek a dugattyú
és a hengerfej közé. Innen lett volna kiút a kipufogó gázok kiömlő csatornáján keresztül,
de mire megtalálták volna a kiutat, addigra szépen beékelődtek. Azért még hazajöttem vele.
Mondanám, hogy kertek alatt szépen csendben. De miért tenném? Mikor iszonyatos hangja volt!

Hatodik kép, végre eljutottam a mai céltárgyhoz.
Nem kell elárulnom melyik konnektor készült a MÜM 14-es szakmunkás képző intézetben.
Tudtam, hogy van nekem ilyenem elrejtve, és még arra is emlékeztem, hogy hol tartom.
Szép dolog ez így 20 év távlatából, mikor a tegnapi dolgokra már nem emlékszem...

Mint ahogy például erre a rádióra sem.
Sosem volt ilyen készülékem, mit keres ez a cuccaim között?
Persze nem baj hogy itt van, úgy is gyűjtöm a táskarádiókat. Ez meg még szép is.

Ez egy valódi svéd mintájú benzinlámpa.
Fel kellene polírozni, és akkor jó lenne szobadísznek.
De mivel szegénykém ilyen ramatyul néz ki, a pincémet díszíti.

CB 76-os telefon készüléket már szedtem szét,
majd egyszer ezt a nyomógombos változatot is bemutatom.
Persze vannak félretéve régebbiek is.  24-es (kurblis is), 35-ös, 55-ös.

De térjek csak vissza a körmöskonnektorhoz.
Az biztos hogy hazahoztam, majd letettem ide az asztalra.
Tettem ezt annak ellenére, hogy az asztalt szeretném lomtalanítani.
Az a tervem, annyira lepucolom, hogy semmi szétszedni való se legyen rajta!

Milyen jó helyet találtam a konnektornak? Beletettem a csavartartóba.
Hülye tárgyak bujkálnak előlem. Persze értem én őket, tudom hogy félnek!
Van ott jobbra a zöld tasak. Mielőtt meg találnád kérdezni, elmondom mi is az.
Hamvasrózsa púder normál bőrhöz. 10 grammos kiszerelésben, és két forintos áron.
Anyukám találta a minap egy fiók mélyén. Majd beküldöm a Retronómba...

Ez már nem az a fajta konnektor, amit mi készítettünk ipari tanuló koromban.
Persze a technológia, illetve a technológiai fegyelem teljes hiánya ezt a darabot is jellemzi.
A középen kiálló két csavar tartja a konnektort. A konnektoron a vezeték bemeneti nyílása alul van.
Ezen a konnektoron a vezeték átbújtató nyílás (szélső kerek lyuk) meg oldalt van.
Csinálsz amit akarsz, valahonnan nézve úgy is ferde lesz.
Ha belepusztulsz se tudod normálisan felszerelni!

Azon a konnektoron amit mi készítettünk, még magunk gyártotta körömtartó volt.
Egy "U" alakú lemezdarab, amin két bevágás volt a körmök füleinek.
Ezt a lemezt egy szegecs tartotta középen.
Ezen az újfajta konnektoron már nem csak a tartóköröm gyári, hanem a körömtartó is.
Valaki érti amit írok? Mert én nem nagyon...

Mindjárt vége a cikknek, és még el sem meséltem mi a fene ez a kerek izé.
Az a neve hogy körmöskonnektor. Van a falban egy kerek lyuk, kilóg belőle a telefon drótja.
A drótot átdugjuk a fentebb látható lyukon. Persze nem fér át rajta, de ez most mindegy...

Hátul kilóg ez a két köröm.
Ha elkezdjük befelé tekerni a konnektor elején a két csavart, akkor a körmök kinyílnak oldalra.
Belekapaszkodnak a falba beépített műanyag dobozba, és masszívan rögzítik a szürke tárcsát.
Ezek után a képen kb. középen látható csavart (és a párját) kitekerjük, ezekkel rögzítjük
a telefon konnektort a szürke karikához. Mint látjuk a csavar rozsdás.
Mondhatnánk, hogy a 20 év állásban rozsdált be, de nem!
Ahogy visszaemlékszem, már újkorában is ilyen volt.
Vagy még betekeréskor, de kitekeréskor szinte mindig, kihozta a szürke karikából a menetet.
De ez nem volt probléma, majd nemsokára meglátjuk miért nem.

Ezen tanultak szegecselni a vasas ipari tanulók.
Jobb "játék" volt, mint mondjuk vaskockát reszelni.
Én a fúrótartó készítőket irigyeltem, azóta sincs ilyenem.
Ez egy kúpos fejű szegecs, süllyeszteni kell hozzá az anyagot.
Egyik osztálytársam újított. Azt mondta, ő ötösével is tudja csinálni.
Összefogott öt szürke karikát, majd meghúzta az állványos fúrógép karját.
Mindezek után bután bámulta, a hármasból nyolcassá vált hatalmas lyukakat...

A körmöt oldalra kitoló csavaros áttétel része, az el nem forduló téglalap alakú 3-as anya.
Persze helyes működésről szó sincs! Az a hármas anya az igenis el tud fordulni.
Persze alapesetben nem, de ha pocsék a menet, rozsdás a csavar...
A produkált jelenség a csavarhúzónk erősségétől függ.
A vékonyka csavar fejét le lehet tépni csavarhúzóval.
Az se jobb, mikor megszakad a menet az anyában, és se ki, se be!
Vagy berágódik, és mégiscsak átfordul az anya. Ilyenkor mikor azt hisszük,
hogy végre sikerült meghúzni a csavar, kattan egyet, és kiesik a konnektor a falból.

Ez volna a konnektort tartó két csavar.

Ez meg a régiféle telefonkonnektor.
A bal oldali a régebbi, még jórészt fémből készült.
A jobb oldali már újabb, döntően műanyag alkatrészekből van.
A bal oldali olyan szép (és hibás), lehet csinálok neki külön szétszedtemet.
Egyik konnektor rögzítéséhez sem szükséges süllyesztett fejű csavar,
ezért az általam látott összes körmös konnektorban ilyen van.

Alapvető különbség a két konnektor között a felfogató csavarjaik távolságában van.
Ide kívánkozik még egy másik történet. A fém konnektort tilos volt közvetlenül falra szerelni!
A technológiai utasításban az szerepelt, hogy a konnektor és a fal közé egy un. fatárcsát kell szerelni.
A fatárcsa valóban fatárcsa volt, mintegy öt centi átmérőjű fekete karika, közepén lyukkal.
Két másik előkészített (előfúrt) lyuk is volt rajta, a konnektort tartó csavaroknak.
Tehát a fatárcsát a falhoz egyetlen nagyobb csavarral lehetett rögzíteni.
A fém konnektort a fatárcsához pedig két kisebb facsavarral.
Probléma volt, hogy a fatárcsa anyaga keményfa.
Abba csavart csak úgy bele nem tekertél!
Elő kellett fúrni a csavaroknak cigányfúróval.
Mikor végre falra került a konnektor, öt centit kiállt.
Fatárcsa, konnektor, és még csak ekkor jött a telefondugó.
Valami rémesen nézett ki! De ez volt előírva, és ellenőrizték is!
Ezért volt az, hogy a lakások zömében a telefonkonnektort valamely
ajtó vagy ablak tokjára szereltük. A tok eleve fa, oda nem kellett fakarika.

A fém konnektor tartócsavarjai 34 milliméterre vannak egymástól.
Ezt a konnektort sehogyan sem lehet normálisan felszerelni a körmöskonnektorra.
Hogy középen nem lesz rajta, az biztos!

A műanyag konnektor csavartávolsága 26,5 milliméter.
Ehhez a konnektorhoz készült a körmös.

Persze a körmös csavarjainak távolsága nem stimmel hozzá.
ezért mindegy, hogy van-e menet egyáltalán a szürke karikában.
Akár van, akár nincs, az csavar az mindenképpen feszülni fog benne!
A körmöskonnektor egy sokszorosan elátkozott termék, pont úgy is néz ki.
Az ipari tanulók utálták készíteni. A melósok sem szerették felszerelni, és akkor
még meg sem említettem az ügyfeleket, akiknek a lakásában a fehér fal,
és a fehér konnektor közé ott volt beékelődve ez a szürke karika.