SONY TR-1829 rádió
(javítás)

Ezt a sarkot akarom felszabadítani, de aztán mindig rakok ide valamit.

 

 

Most például ezt kaptam javításra.

 

 

Pukis zacskó is van rajta, össze ne törjön.

 

 

Meg még reklámújságba is bele van bugyolálva.
Mintha a külsejére kellene vigyázni...
 

 

Én először kávéőrlő rádió címet adtam a cikknek.
Aztán a neten utána olvastam ennek az igen fura forma kisrádiónak.
Általában fadarabnak, vagy szemetesnek hívják. De volt piros, és elefántcsont színű is.
Ezen utóbbiak gondolom kevésbé hasonlítottak fadarabra.

 

 

Engem felülről akkor is kávéőrlőre emlékeztet.

 

 

Meg alulról is!

 

 

Oldalról is, de itt azért már vannak jelek.

 

 

Itt van például a hangerő szabályozó gombocska, és a rádió skálája.

 

 

 

Így lehet bekapcsolni, és állomást keresni. Kicsit persze fura, de működőképes.
A 60-as években a tranzisztorkorszak eljövetelével mindenféle dologba rádiót volt szokás szerelni.
Megtehették, hiszen a tranzisztoros rádió olyan pici, hogy tulajdonképpen bármibe belefér.
Az olyan tárgyak szinte rádió beépítéséért kiáltanak, amin kerek dolgok vannak.
Például játékautó. De egy tranzisztoros rádió befér a gyufás skatulyába.
De még ennél is kisebb rádióm is van itthon, csak nem találom!
 

 

A hangszóró kiesett a rádió aljából.

 

 

A hangszóróról meg leesett a mágnes.
Ennyit mára a csomagolás sikerességéről, de nem így volt.

 

 

Jól látható gyűrődésnyomok vannak a hangszóró lengőcsévéjén.
Az a mágnes leesett már párszor a hangszóróról!

 

 

Aki a mágnes visszarakásával foglalkozott, nem bánt valami óvatosan a membránnal.
A papír széle körben szét van szakadva.

 

 

A rádió alját elfordítva majd kiemelve lehet cserélni az elemeket.

 

 

A tulajdonképpeni rádió bent van a doboz mélyén.

 

 

Ez a három csavar tartotta össze a dobozt.
A három közül kettőnek igencsak érdekes az állaga.
Hogy folyt be oda a csavarokhoz valami, amitől elrohadtak?
Illetve hogy folyt be úgy, hogy a rádió többi részében nem tett kárt!

 

 

Hogy a vezetékek ne szakadjanak ki, bele vannak fűzve a teleptartón található lyukba.

 

 

Ilyen darabkák hullanak ki a rádióból.
Lehet hogy az előbb elkiabáltam, hogy csak a csavarok rohadtak el?

 

 

Ez tényleg úgy néz ki, mint egy darab fa.
Pontosabban fogalmazva mint egy darab nagyon koszos fa!

 

 

Milyen érdekes megoldás ferdén beszerelni egy ferritantennát.
Persze erről szó sincs, egyszerűen csak ki van esve a helyéről.

 

 

Ez a rádió még a tranzisztoros korszak viszonylagos elejéről való.

 

 

Például a kimenő és fázisfordító transzformátoroknak még színes vezeték lábaik vannak.

 

 

A panelen a rádiófrekvenciás rész külön le van árnyékolva egy darab rézlemezzel.

 

 

Nem találtam több összetartó csavart, hát kerestem pöcköket.
Három beakadó köröm tartotta a fényes karikát, a skálaüveget meg semmi.

 

 

A forgatógombot csavar tartotta.

 

 

Mégpedig ez a csavar.
Mondjuk kell is, mert hatalmas ez a gomb.

 

 

Hogy tömegénél, meg a tekergetésnél fogva össze ne törje a szokvány vézna kis
forgókondenzátort, ez utóbbinak érdekes rugalmas felfüggesztése van.

 

 

A nagy gomb alatt körbefut egy filckarika, hogy ne menjen bele a por a dobozba.
Jól látszik a filc hatása, a filcen kívül tiszta kosz a rádió.
Igaz ami igaz. a filcen belül is...

 

 

A nagyon koszos részeket (vagyis szinte mindet) kimosom.

 

 

A rádió belseje meg kap egy kis denaturált szeszt.

 

 

Potméter forma potméter, csak picike.
Nem volt kedvem szétszedni, ezért elveim ellenére kontakt sprayt kapott.

 

 

A skálaüveg ki van esve a helyéről.

 

 

De már vissza is ragasztottam.

 

 

A hangerőszabályozó gombját visszacsavaroztam, mielőtt még el találna veszni.

 

 

De mi legyen ezzel a hangszóróval? Ragasszam meg a membránját?
Láttam már ilyet, pocsékul nézett ki!

 

 

Kicsit szétkaptam a szobát, de csak mert az ágy végében lakik a hangszórós doboz.

 

 

Meg ilyen hatalmas pormacskák is laknak arrafelé...

 

 

Valahogy olyan üresnek tűnik ez a doboz. Hol vannak innen a hangszórók?

 

 

Az előbb említett agyonragasztott példányt azt persze megtaláltam...

 

 

Még a hangszórókosár is el van rohadva!

 

 

Csináltam egy kis kupit, de nem leltem mérethelyes hangszórót.

 

 

Membránnal a doboz oldala felé raktam vissza a hangszórókat.
Eddig miért nem így voltak?

 

 

Lementem a pincébe a hangszórós fiókomhoz.

 

 

Illetve fiókjaimhoz.

 

 

Legalább nem hiába gyűjtöttem a rengeteg lomot!
Ez egy amolyan önigazolás a múltba tekintve, és persze a jövőbe nézve is.

 

 

Erről a panelről beszéltem a múltkor az orosz összerakós kisrádió kapcsán.
Viszont ebbe nincsenek mind beütve a szegecsek, vagyis kell lennie egy másiknak is.

 

 

Ha már úgy is lementem a pincébe, hát belenézek a tucheles dobozomba.

 

 

Dominó tuchel dugót kerestem, csak persze nem találtam...

 

 

Kifelé jövet a szemközti polcra néztem, ott is van egy hangszóró.
Balra lent meg valami számkijelző, amit Árpinak ígértem.

 

 

Gondoltam összerakom a rádiót, száradt már vagy egy hetet.
Az asszony meg azt kérdezte: Útban vagyok?
Nem csak útban, hanem lüke is!

 

 

Normális háziasszony nem tesz hóembert a cserépkályha tetejére!
Mondjuk a kifejezetten lüke háziasszonyok sem szoktak...

 

 

Minek sapka meg sál egy hóemberre?
Csak nem fázik a szerencsétlen?

 

 

Mindegy, hagyom az asszonyt... Összeszedem a rádió darabjait a szobából.
Itt például nincs semmi, ha csak nem a kedvenc próbahangszóróm.

 

 

Itt van a rádió egyik fele.

 

 

Itt pedig a másik.
A maci nem a polcon ül, úgy tolta be külön az asszony a képbe.
Elvan a gyerek ha játszik...

 

 

Egy rádiót ennél sokkalta jobban is szét lehet szedni, ez szinte egyben van.

 

 

Majd elfelejtettem kipróbálni a rádió részt mielőtt összerakom.

 

 

Tiszta csoda, hogy nincs útban a kínai nyomóslámpa a tápegység felé vezető úton!
Ha tartom a tempót, karácsonyra esetleg a szobámon is látszik majd némi eredmény.
Úgy gondoltam, heti egy szétszedtem megfelelően fogja csökkenteni a tárgyak számát.
Aztán körbenéztem, de bárhogy számoltam, legalább heti két tárgyat kell feldolgoznom.
Ez persze csak a szobára érvényes. Ha hazahozok még valami lomot, borul az egész terv!

 

 

Próbának ezt a csehszlovák (már nincs is ilyen ország) autóhangfalat szoktam használni.
A párja ha volt is, rég elkallódott valahol...

 

 

Visszaraktam a díszgyűrűt, meg a gombot.

 

 

 

Persze előtte kipróbáltam a rádiót, nincs neki semmi baja.

 

 

A bajok odébb vannak, mégpedig a teleptartó részen.

 

 

Ez egyik érintkező hiányzik, a másik kettő meg igen redvás.

 

 

Velük szemben (az elemtartó másik felén) valamivel jobb a helyzet.

 

 

Gondoltam megpucolom a szegecset, erre kiesett ami megmaradt belőle.

 

 

Szerintem vettem egyszer az asszony csizmájához egy csomó szegecset.
Ott is van jobbra, még egy spéci fogó is van hozzá!

 

 

Kicsit nagynak néz ki ez a szegecs.
Nincs nekem valamerre egy szegecses dobozom?

 

 

Na ezért akarom felszabadítani az asztalt minden kacattól!
Nem férek hozzá a fiókokhoz. Persze ki is dobhatnám onnan a faládikát.
De úgy érzem, hogy ez egyszerűen csalás lenne! Tudom tudom, nem vagyok normális...

 

 

Végül nem találtam más szegecset.
Ezt viszont ellenőriztem beütés előtt, hogy forrasztható-e.

 

 

Kicsit tágítani kellett a lyukon, mondom hogy vastag ez a szegecs!

 

 

Ezt még vakarni kell egy kicsit, mert így biztosan nem fog érintkezni!

 

 

Tök jó ez a fogó!
Ez persze csak marketing duma volt.
A szegecset laposfogóval nyomkodtam szét, mert ez a fogó...

 

 

Szuda Zoli kollégám (ő adta a rádiót javításra) azt mondta, hogy ez SONY.
És tényleg az! 1.000 forintba került a Vaterán.
 

 

Szépen körbe van feliratozva az alja, még a KF frekvenciája is oda van írva.
A jobb oldalon látható felirat azt jelenti, hogy elemmel működik.
Ha zsinórja nincs, akkor mégis mi másról működne?

 

 

Az elrohadt csavarok helyett kerestem szép újakat.
Illetve használtak ezek is, csak végre nem befelé rakom őket a dobozaimba!

 

 

Beszereltem a rádiót a dobozába, már csak a drótokat kell visszaforrasztani.

 

 

 

A teleptartót külön lehet venni a hangszórós résztől.
Hogy pontosan minek, illetve miért nincs összecsavarozva?

 

 

Piros a pozitív, fekete a negatív, a fekete + fehér meg a hangszóró.

 

 

Végül egy darab szivacsot raktam a hangszóró mögé.
Ez kicsit feszíti az egész felépítményt, és ennyi elég is neki, hogy egyben maradjon.

 

 

 

Meglepően normális hangja van, megy vissza a gazdájának.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.