CB81MM telefonkészülék
(no nem mintha útban lett volna)

Mekkora kincs volt a maga idejében egy ilyen telefon!
Most meg...

 

 

Nyomógombos készülék! Ez valóságos státuszszimbólum volt a 80-as években.
Kereskedelmi forgalomban egyáltalán nem lehetett telefonkészüléket kapni.
Telefon csak a postai vonalhoz járt, ahhoz meg adott készüléket a posta.
Persze nyomógombos készüléket azt nem. Mindenki tárcsást kapott.
Pedig ez a készülék nem egy nagy kunszt ám, itt készült nálunk.
A Mechanikai Művek gyártotta, pont mint a tárcsásakat.

 

 

Szerintem a tárcsás készülék a szebb.
Legalábbis ennek a készüléknek a formájához jobban
illik a kerek számtárcsa, mint ez a szögletes nyomógombos hívómű.

 

 

Belülről nézve, a hívóműtől eltekintve, pont olyan mint egy CB76-os készülék.
Ilyen nyomógombos MM81-est csak egyszer láttam gyári csomagolásban.
A Köztársaság téri pártházba vittünk pár darabot, direkt külön nekik
hozták, egy plusz darab sem volt! Vagyis tilos volt lopni belőle.

 

 

 

Így szól, illetve nem szól a készülék csengője.

 

 

 

És így szól, miután beállítottam a harangokat.
A hangolás lényege, hogy a csengő kalapácsa ne érjen hozzá egyik haranghoz se.
Ha hozzáér, akkor tompán fog szólni a csengő csilingelés helyett.
A lényeg, hogy a kalapács és a harang között legyen pártized milliméternyi rés.
Ebben az esetben a kalapács csak lendületből csapódik neki a harangnak.
Az eredmény jól hallható.

 

 

Mennyi színes drót...
Az egyik fele a hívóműtől jön, a másik fele pedig az automatától.
Az automata az az érintkező rugócsoport, amit a telefon beszélője mozgat mikor a helyére tesszük.

 

 

Ez egy külön érintkező, mégpedig a földelő gombhoz tartozik.
A földgomb arra való, hogy alközponti melléken városi vonalat vegyünk vele.
Megnyomtuk a gombot, és ha volt szabad vonal (és jogosultságunk), kaptunk egy vonalat.
A háttérben látszik, hogy ezt a készüléket javította valaki, ráadásul nem valami szakszerűen.
A hosszú csavar két darab négyes anyával van megrövidítve.

 

 

Az előtérben középen látszik a földelő gomb.
Mögötte a háttérben a másik kettő az automata villája.
Azért villa neve, mert a régi készülékeken ennek a részletnek
valóban villa formája volt. Ide kellett visszaakasztani a kézibeszélőt.
A földelő gomb mögött a fekete pötty, pedig az előbb említett csavar vége.
Látszik kevés volt a két 4-es anya, a műszerész meg erősebb mint amilyen okos.

 

 

Nincs ebben semmi érdekes.
A telefonvonalból veszi a működéséhez szükséges energiát.
Kvarcvezérelt elektronika, mely a hagyományos számtárcsa funkcióját valósítja meg.
Ha megnyomjuk az egyes gombot egyszer, ha meg a nullást akkor tízszer szakítja meg a vonalat.
Mindeközben rövidre zárja a telefon hallgatóját, különben megsüketülnénk a kattogástól.

 

 

Külön panel van a gomboknak, és külön egy másik az elektronikának.
Egy kicsit nagyobb panelen simán elfért volna az elektronika a gombok körül.
Nem kellett volna sokkal nagyobb panel, szinte elég lett volna annyi is ha szögletes.
Vagyis képzeld oda a kerek laphoz a leeső részeket. De az a rendszer igen pazarló volt.
Ha egyszer a tárcsa eredetileg kerek volt, akkor a szögletes gombokhoz is kerek panel dukál.
Mindezt persze azért, hogy szemből lehessen bedugni a hívóművet a telefonba.
Mintha nem volna mindegy, honnan van betéve...

 

 

Szépen feliratozott panel, akkoriban ez volt a szokás.
Gondoltam kiszedem az alkatrészeket, de a gondolatot tett már nem követte...

 

 

Ez egy kifejezetten ügyes technikai részlet. Szeretem mikor valami jól van megoldva!
Be kell dugni a tehermentesítőt a szögletes lyukba, és 90 fokkal el kell fordítani,
majd ugyanezt el kell játszani a másik zsinórral is. Nem kell hozzá szerszám.
Csak egy egy mozdulat, és a zsinór szinte kitéphetetlenül a helyére kerül.
De mindig akadnak bármiféle tehermentesítőnél erősebb ügyfelek...

 

 

Igen egyszerű mintázatú a telefon paneljának rajzolata.
Ez nem is csoda, hiszen szinte nincs rajta semmi...

 

 

A kézibeszélő mikrofon fedele alatt egy jóféle mikrofon betét,
magában a fedélben pedig több ebéd kissé undorító maradványa található.

 

 

Ez nem szénmikrofon, hanem egy RFT (volt NDK) gyártmányú elektronikus mikrofon.

 

 

Úgy kell kibontani, mint mondjuk egy konzervet.

 

 

Négy darabra esik szét, az első kettő érdektelen.

 

 

Ez egy un. kristály mikrofon betét.
Házilagos körülmények között (értsd az eredeti elektronikája nélkül) használhatatlan.

 

 

A membrán közepe hozzá van ragasztva a piezo lapocskához.
Ez a mikrofon fordítva is működik, azaz hangszórónak is jó.
Persze a membránfelület miatt csak magas sugárzónak alkalmas.
Szétkaptam egy zsák ilyen mikrofont, majd a kiszedett mikrofon
betéteket felvarázsoltam egy tenyérnyi nyomtatott áramköri lapra.
Nem mondom hogy nem szólt, mert szólt, csak nagyon halkan csipogott.
Gondoltam kevés a vezérlőfeszültség, ezért kissé feltranszformáltam a jelet.
Egyből sokkal hangosabb lett, viszont a piezo lapocskák elkezdtek szikrázni.
Inkább bevált fényjátéknak mint hangszórónak, de elvan a gyerek ha játszik...

 

 

Az alkatrészek el vannak bújva a fekete kupak alá.

 

 

Ide ni!
Egy szem B318D IC, ami semmi másra nem használható,
meg két kondenzátor és egy ellenállás. Ennyi az egész, illetve majdnem.
Van még a mikrofonban négy dióda, de az fekete kupakban van a kék lapocska alatt.
Nem hagyományos diódák, hanem szelénlapocskák.
Ezek biztosítják, hogy a mikrofon polaritás független legyen.

 

 

A kis fekete kocka a sokkvédő, a nagy fekete kocka a csengő soros kondenzátora.
A kis trafó a hallgató egyenáramú leválasztása miatt kell, és egyben ő
az önhang csökkentő áramkör egy része a többi bigyóval.

 

 

 

A CB76-os sorozatú készülékek típushibája.
A panel középen van rögzítve, viszont a szélén vannak a tömeget képviselő alkatrészek.
Odacsapjuk a telefont az asztalhoz, a trafócska a súlyánál fogva eltöri a panelt.
Kellett volna a panel két szélére egy egy csavar, vagy üvegszálas panel.
Ez a hiba végig benne maradt ebben a készülékben, míg le nem
váltotta a CB811-es típus. A CB811-esben a paneltörős
konstrukciós hibát lecserélték egy csomó másikra,
de erről majd egy más alkalommal mesélek...

 

 

Még sorozatszáma is volt a telefonkészülékeknek.
Odáig nem fajult a rendszer, hogy ennek alapján nyilvántartották volna őket,
viszont arról volt karton a telefonközpontban, hogy kinek hány,
és pontosan milyen típusú és színű készüléke van.

 

 

Ez a csengő hangerő szabályozó gombja.
Persze nem elektronikus (hanem mechanikus) mint ahogy a csengő is részben az.

 

 

 

Így működik.
Az excenter egyre jobban eltolja a csengő kalapácsát a harangtól.
Ha normálisan be van állítva (de sosem szokott),
akkor akár ki is kapcsolja a csengőt.

 

 

Ez a sokkvédő dióda. A telefon hallgatójával van párhuzamosan kapcsolva.
Két antiparalel kapcsolt dióda (illetve szelén lapocska) van benne.
Ha ez nincs benne a készülékben, a hallgató kicsinysége
ellenére kirángatja dobhártyánkat a helyéről!

 

 

Undok ügyfelek készülékéből szokás volt kiszedni a sokkvédő diódát.
Ha ezt kombináltuk a hallgató rövidre záró rugó elállításával a számtárcsában,
nem kellet várni a sokkra, elég volt az ügyfélnek fülön tartott beszélővel tárcsáznia.

 

 

Ki tudja hol lehet méltó helye ennek a készüléknek?
Én a szemetes dobozban helyeztem el.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...