Kétlapátos kézi mixer
(pont ez hiányzott)

Ezzel az elektromos időzítő órával szemezek már egy jó ideje.
Logikailag (de hol van nekem olyan) ennek kellene következnie.

 

 

De ember tervez, Isten végez! Illetve az asszony iderakta nekem ezt az izét.
Állítólag én vettem neki...

 

 

Ez a boltban kapható legkisebb kézi mixer. Részben azért jó, mert pici.
Lakótelepi lakásban a konyha mérete kicsi, egy rendes konyhaszekrény be sem fér.
Ha meg nincs konyhaszekrény, nincs mibe pakolni a mindenféle lomokat.
Persze nem lom ez! Erre gyorsan rájön az ember, ha csak egyszer is kézzel ver tojásból habot!
Vagy mondjuk hiába is keverjük, egyre csomósabb lesz a palacsintatészta.
Pontosan ilyen esetekre van kitalálva ez a keverőgép.
Ami a képen éppen benne van fej, az leginkább habverőnek jó.
A készülék alatt látható másik pedig, ha tésztához nem is, de sűrűbb anyagokhoz való.

 

 

Legnagyobb megelégedésünkre van megtervezve.

 

 

Tulajdonképpen igen. Teljesen normális és célszerű formája van.

 

 

A bilikék és a fehér szín kombinációja nem túl szerencsés, de nem kell mindenbe belekötni.
Pláne úgy nem, hogy szegényke éppen beteg, mert hiszen ezért került hozzám.
Asszony szerint nem ment minden fokozatban, meg bűzlött is kissé.
Azért persze amit éppen csinált vele, azt még befejezte.

 

 

 

Érdekes mód nekem elindult, ha nem is elsőre.
Viszont tényleg igen erős áram szag jön belőle!
A motorja köhögve betegesen szaggatottan jár.
Érzem előre, a konyhát érte pár forintnyi kár...

 

 

A két nagy lyukba kell beledugni a keverő lapátokat.
Van ott az a kulcslyukforma rés, annál fogva talán falra lehet akasztani.

 

 

A műszaki adatokat értem. Ezeket úgy általában mindenkinek értenie kéne.
Már csak azért is, hogy ne dugjon be a konnektorba oda nem való dolgokat.
Azt már biztos meséltem, mikor kiskoromban találtam egy porszívót lomtalanításkor.
Nagyon megörültem neki, gondoltam felporszívózom vele a fáspincét.
Szívott mint állat, jó hangos is volt, aztán valamiért hátranéztem.
Elmondanám mit láttam a hátam mögött, de a füstön kívül persze semmit.
Ennyit mára a 110 voltos porszívó, és a 220 voltos hálózati feszültség találkozásáról.
Visszatérve a mixer matricájára, az ikonokra vagyok kicsit kibukva.
Ez egy annyira jól kitalált dolog, hogy valamennyire műszaki ember létemre
csak az utolsót, azaz a kettősszigetelés jelét ismerem fel közülük. Persze ez az én gondom...
Na de ha nem nekem, akkor mégis ki a fenének szólnak ezek az ikonok?

 

 

Nézegetem a boltban az ezerrészes bitkészleteket, de eddig még nem vettem.
Most meg pont kéne egy spéci fej ehhez a hülye fejű csavarhoz.

 

 

Persze semmi baj, van itthon éppen elég szerszám.
Az egyik csavarhúzómból készítek egy a csavarhoz megfelelőt a többi szerszámommal.

 

 

Kevéske reszelés a satuban...

 

 

S már készen is van a nagy mű.
Ez első két csavart simán nyitja, de a harmadikhoz nem fér oda.

 

 

Mégpedig azért nem, mert túl hosszú a szigetelő műanyag a csavarhúzón.

 

 

Lefaragtam belőle, most pont jó.
Mégiscsak jó, hogy nem vettem meg azt a bitkészletet!
Most azon morognék, hogy van megfelelő csavarhúzóm, csak persze rövid...

 

 

Asszony szerint már több éve megvan ez a masina, mégis milyen szép tiszta a belseje.
Persze a külseje is tiszta. Az asszonynál minden ilyen, mert ők nagyon takarítós népek.
Bezzeg a mi villanymotoros húsdarálónkon 20 év távlatából is vannak fasírtnyomok...
A legrondább állagú tárgy a konyhában a fritőz kosarának kiemelő karja volt.
Persze nem csoda, hiszen minden egyes sütésnél ráfröccsent egy csepp olaj.
Ez a tárgy (amúgy érthetetlen okból) éveken keresztül kimaradt a mosogatásból.
Aztán azt játszottam vele, hogy minden egyes mosogatáskor elmosogattam.
Akár használva volt, akár nem, zsupsz bele a többi közé!
Kellett neki pár hónap, mire minden lejött róla...

 

 

De térjünk csak vissza a mixerhez, hiszen meg kellene javítanom.

 

 

 

Ránézésre a motor nem szikrázik, de érezhetően nem jár egyenletesen.

 

 

Nincsenek látható égésnyomok a forgórészen.

 

 

 

Lekapcsoltam a lámpát, így már jól láthatóan szikrázik.
Persze nem az a baj, hogy a szénkefénél szikrázik, az természetes.
Az a baj, hogy néha szikrafelhő veszi körbe a kommutátort. Ez nem egy jó jel!
Ráadásul nem csak a keféknél szikrázik a forgórész, ami az előzőnél is rosszabbat jelent.

 

 

Kivettem a mechanikát a dobozból, és ráakasztottam a zsinór végére egy ellenállásmérő műszert.
Bekapcsoltam a mixert, majd elkezdtem kézzel szépen lassan tekerni a forgórészt.
Néhány százaléknyi eltérést volna szabad mutatnia a műszernek.
Ehelyett sajnos több helyen átmegy szakadásba.
Ez a motor ez bizony már kuka!

 

 

Pedig ránézésre milyen szépen egyben van...

 

 

Például a kapcsolóján szinte nem is látszik a használat.

 

 

A felső sor a tulajdonképpeni kapcsoló, az állórész tekercsei között váltogat.
Az alsó érintkezőnek látszó valami, az a kapcsoló mechanikája.

 

 

Ránézésre semmi baja a forgórésznek, de ha egyszer mérve szakadt...

 

 

Tetszik ez az áttétel!
Nem tudom pontosan mire volna jó, de akkor is tetszik!

 

 

Ahová a piros nyíl mutat, ott vannak szétégve a drótok.
Persze meg lehetne tekercseltetni a forgórészt, de ez ma már nem éri meg.
Másik forgórész cserealkatrészként pedig szintén nem éri meg.
Maga a csere díja többe kerül rezsióradíj szinten,
mint egy új mixer a sarki kisboltban!

 

 

Ez a kondenzátor oda volt ragasztva belülről a dobozhoz.
Jó masszív ez a ragasztó, csak valahogy olyan gusztustalan...

 

 

Így működik a keverőlapátok kidobó gombja.

 

 

 

Így azért jobban látszik. Megnyomjuk a gombot, a két rudacska
a lyukakon keresztül kilöki a helyükről a lapátokat.

 

 

Nem azért vettem elő a fehér papírt háttérnek,
mert most jutott eszembe, hanem mert a motor koszos.
Pontosabban a két nagy műanyag fogaskerék be van zsírozva.
De nem ám csak egyszerűen zsíros, hanem szerintem grafitos zsíros.

 

 

Már az összes ujjaim ilyen szép fekete mintásak.

 

 

Ez a része jó. Valamikor régen ilyen esetekben szépen eltettem a dolgokat alkatrésznek.
Aztán az ember előbb utóbb (én igencsak utóbb) rájön, hogy ez teljesen felesleges!
Pláne felesleges egy hétköznapi, boltban bármikor kapható eszköz esetében.

 

 

Gondoltam szétszedem a forgórészt, de elég érdektelen ahhoz képest amilyen koszos.

 

 

Ott az a két gyönyörűségesen hosszú csavar, én meg nem tudom őket onnan kiszedni!
Persze ha levenném a műanyag fogaskerekeket tartó zégereket, akkor sikerülne.
Mármint sikerülne nyakig összekennem magam azzal a hülye szürke zsírral!

 

 

Elmorzsoltam pár könnycseppet, és benne hagytam a csavarokat...

 

 

A bal oldali csövecskén át volt fűzve a hálózati zsinór, ez a zavarszűrés része.
Az a pár csavar meg könyörgött, hogy ők mindenképpen maradni akarnak!
Ezen kívül megmentettem még a mixerből egy darab befőttes gumit is.

 

 

Bementem a Tescoba, és megvettem a legolcsóbb (1.700 HUF) Tesco gazdaságos mixert.
Érdekes mód pontosan ugyanúgy néz ki mint a régi, csak a bilikék szín maradt el...

 

Második menet
(mert a nőknek soha semmi nem elég)

Tetszik az asszonynak az új mixer. Már miért is ne tetszene? Hiszen pont olyan mint a régi.
Egy apró különbség azért van, mégpedig a hálózati zsinór rövidebb mint eddig volt.
Ennyivel kell hosszabb zsinór. (mutatja Andi) A másik keze kilóg a képből.

 

 

Összefogtam a három zsinórt (régit, újat, hosszút), és rátekertem a kezemre.
A régi készülék zsinórja jól láthatóan legalább 20 centivel hosszabb volt.
A pincében talált hálózati zsinór (a leghosszabb) pont jó lesz hosszra.

 

 

Az új mixer belseje pont olyan mint a régi.
Ennyit mára a garanciáról, bár 1.700 forint értéknél ez egyszerűen lényegtelen...

 

 

Melegtakonnyal van beragasztva a zavarszűrés a dobozba,
bár szerintem inkább csak egymáshoz ragadtak, nem pedig a dobozhoz.

 

 

Érvéghüvely a biztos kötés érdekében.
Szerintem meg kifejezetten lötyögtek benne a drótok...

 

 

Gondoltam kihagyom belőle a zavarszűrést, de aztán mégse.
Ha nem teszem vissza ezeket az izéket, akkor zavarná mondjuk a TV adást.
Bár amilyen színvonalú tévéműsorok manapság vannak, akkor már inkább a zavarcsíkok...

 

 

Megblankoltam a drótokat.

 

 

Aztán szépen összecsavartam őket.

 

 

Nem egy érvéghüvely, de ebben lazuljanak meg a drótok ha tudnak!

 

 

Ugyan beleszorultak a zavarszűrés alkatrészei, de azért be is ragasztottam őket.
Annyira gusztustalan ez a melegtakony ragasztó pisztoly, hogy kezdem megkedvelni...

 

 

A régi és az új mixer hálózati zsinórja végül is egyforma hosszú volt,
csak az új mixer zsinórjának jó része belül rá volt tekerve a zavarszűrőre.

 

 

Ezt a dolgot meg nem értem.
Mégis miért nagyobb az egyik kijárati lyuk?
Mind a belső mechanika, mind a keverő lapátok egyformák!

 

 

Egyszer minden kiteljesedik, a problémák megoldódnak, a titkokról fellebben a fátyol.
Van ennek a masinának egy ennél komplexebb, un. bödliforgatós változata is.
Ennél a gépnél a nagyobbik lyukba csatlakozik a tálat forgató áttétel.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.