EF kijelzős orosz digitális asztali óra
(elkelt)

Az első rádiót a neve -Tápi de lux- miatt vettem meg, a másodikat meg azért mert olcsó volt.
A harmadik esetében kíváncsi voltam, miért tették rá azt a nagy krumpli gombot. (gyárilag ilyen)
Jobbra lent rádió meg azért jött velem haza, mert nem kínai. (mexikói)
Na ezen az utóbbi rádión ül mai szétszedésem tárgya, az orosz EF kijelzős óra.
Nem ez jött volna a sorban (már ha létezik egyáltalán valamiféle sorrend), de elkérték.
Ha meg elkérték, akkor szétszedés után eltűnik, vagyis egy lommal kevesebb.
No nem mintha útban lett volna, igazág szerint azt sem tudtam hol van.

 

 

Ahogy megfogtam, nyomokban letöröltem róla a port.
A porréteg vastagságából lehet következtetni a polcon eltöltött időre.
Amúgy emlékszem én erre az órára, sokáig az ágy végében ült a Calypso magnón.
Végül azért tettem el onnan, mert folyton lerúgtam. Féltem, hogy még valami kárt teszek benne.
 

 

Szép neve van.
Az oroszok a konnektorba dugható órákra ráírták -Elektronika-, majd besorszámozták.
Persze nem mindig tettek így, ezen az órán például nincs sorszám,
de ez csak az ellenség összezavarása miatt van.
Míg a kapitalisták forgatják az órát a számát keresve,
Grisa titokban kommunista röplapokat tömköd a zsebükbe.

 

 

Van az óra elején egy ilyen rács szerűen kiképzett rész.
Az ember azt hinné, hogy itt jön ki az órából a hang, de nem!
Az volt a terv, hogy míg a NATO katonák a hangra várnak, addig
orosz agitpropok Pravdába csomagolják át uzsonna hamburgereiket...

 

 

Az óra tetején van egy gomb. Azért nagy, mert orosz!

 

 

Ha éppen nem nyomjuk be, akkor elég meredeken kiáll.
Nem baj, legalább látszik, hogy be van-e kapcsolva az ébresztő.
Az ember lefekszik, odanéz hogy mi van, de persze sötétben egyáltalán
nem látszik a gomb. De semmi baj, mert a kijelzőn van az ébresztőnek pöttye.

 

 

Az óra alja.
Ez a merev fekete műanyag valami volna a gumiláb...

 

 

A "T" betűvel jelzett nyíláson keresztül lehet benyúlni az órába a gyertyakulccsal.
A jobb oldali jelzés pedig arra szólít fel, hogy azonnal vedd elő a sperhaknidat.
Ha be mersz szólni, hogy a lyukak mögött nincs semmi, akkor irány a gulág!

 

 

Újabb két lyuk, itt legalább az egyik nem felesleges.
A bal oldali lyukon keresztül lehet beállítani az óra pontosságát.

 

 

Szerintem kifejezetten szép a hátlapja.
Ugyan a hátlap szépsége valami egészen lényegtelen egy asztali óra esetében,
de attól még miért ne lehetne szép?

 

 

A hálózati zsinórt valaki levágta az óráról.
Ez azt jelenti, hogy vagy döglött az óra, vagy a kukás eladta külön a zsinórját.
A barna gomb egy kívülről cserélhető hálózati biztosíték, egy letűnt kor gyermeke...

 

 

Ezekkel a gombokkal lehet beállítani az órát, nekem a nullázó gomb tetszett a legjobban.
Pláne tetszett, hogy azután sikerült megnyomnom, miután végre sikerült beállítanom az órát.

 

 

Nem csak úgy Elektronika 6, hanem mindjárt 6.15!
Vajon milyen lehetett mondjuk a 6.12 verzió?
Igaz, hogy azt még mókusok hajtották?

 

 

Ez egy ajtó, de minek?

 

 

Minek minek? Elemnek!
Azért kell elem az órába, hogy áramszünet esetén ne felejtse el az időt.
Most nem próbáltam ki, de úgy dereng, hogy ugyan az időt nem írja ki elemről, de legalább ébreszt.

 

 

Ebben a lyukban lakik az egyik összetartó csavar, csak nem látszik.
Ez jó jel, még rajta van a csavaron plomba.
Persze nem sokáig!

 

 

 Ez a hátlap belülről, mit is mondhatnék róla...

 

 

Például azt, hogy ennél a résznél fogva törték le a fröccsszerszámról.
Illetve itt volt a szerszámon az a rész, ahol benyomták a formába a műanyagot.
Apukám egyszer hozott a gyárból egy nagycsomó innen levágott műanyag rudacskát,
én meg hangoló csavarhúzókat reszeltem belőlük...

 

 

Az óra belseje.
Ha kidobnám belőle az órát, majd készítenék neki új előlapot,
lehetne építeni az aprócska fadobozba mondjuk egy kisrádiót.
Van itthon pár tucat rádió, szóval ezt a projectet megúsztam...

 

 

Az természetes, hogy a balra látható hatalmas gomb kiesett, hiszen nem tartja semmi.
Annak, hogy a jobbra látható két valami kiesett, annak viszont nem örültem,
merthogy eredetileg ezek ketten tartották (volna) a doboz hátlapját.

 

 

Viszonylag normális szerelés, modern technológia, nem egy alkatrésztemető.
Az óra összes aktív alkatrésze bele van zsúfolva három integrált áramkörbe.

 

 

Az európai oldalon az Isostat kapcsoló tipikusan barna volt,
de az oroszoknak volt egy titkos gyáruk, ahol akár kéket is tudtak gyártani!

 

 

Szép trafócska. Van ráírva minden, csak a műszaki adatok nem!

 

 

Ez az óra hangszórója, ebből jön a csipogás.
Ezen is a legfontosabb adat a gyártás éve...

 

 

Két orosz kondenzátorok, lehet cserélni kéne őket.

 

 

Az a koporsóforma fémputtony egy kvarc.
A világ szerencsésebb részein a működési frekvenciát szokás ráírni,
de az oroszok szerint ennél sokkalta fontosabb az az adat, hogy 1987 08. hóban készült.

 

 

A panel teljesen korrektül néz ki, és most -hogy a port letöröltem róla- már látszik is.

 

 

Ez a kerek váracska forma alkatrész egy trimmerkondenzátor.
Ezzel azt lehet beállítani, hogy pontosan járjon az óra.
Az előbb már láttuk, csak egy lyukon keresztül.

 

 

Diódák. Nézzük meg közelebbről balról a negyediket.
Vagy le van törve a jobb alsó sarka, vagy ami még ennél is rosszabb,
hőre lágyuló műanyagból van a tokja, ami beforrasztáskor egyszerűen megolvadt.

 

 

Éppen hogy fogja valami típusú forrasztás, de így is simán kibírt 23 évet!
Bezzeg egy mai holmi...

 

 

EF, vagyis elektrolumineszcens kijelző cső.
Valóban cső, a fűtőszálak a számok előtt futó vékony vonalak.

 

 

Ezen a képen jól látszik a három fűtőszál.
Mögötte a drótrács a katód, a szegmensek pedig az anódok.
Az jutott eszembe, mi lenne ha próbaképp a fűtőszálat használnám katódnak,
a drótrács lenne a rács, a szegmensek anódjai pedig összekötve az anód.
Vajon lehetne erősítésre használni mint egy rendes elektroncsövet?

 

 

Ismételten elmondom: Tilos így vezetgetni a 230-at, mert megb*sz! Én már csak tudom...
Ha transzformátort tekercseltem, mindig így adtam neki áramot a próbajárat idejére.
Öt perc múlva már el is felejtkeztem a dologról, odanyúltam, és odébb raktam.
Ez annyira típusjelenség volt nálam, hogyha készen voltam egy trafóval,
az elektronok már előre röhögtek rajtam. De persze semmi gond!
Idővel az ember edzettséget szerez. Én például már egészen
nagy sebességgel tudok letenni egy áram járta trafót...

 

 

Működik az óra, de ezt már elárultam az elején...

 

 

Olyan mint a csúnya lány, sötétben sokkal jobban mutat!

 

 

A doboz jobb oldalát már megtisztítottam, de a bal sem látszik koszosnak.
(pedig amúgy az)

 

 

A hálózati zsinórokat laza eleganciával az íróasztal és a fal közötti résbe szoktam bedobni.
Az asszony a "laza elegancia" helyett egy egészen más kifejezést szokott használni.
A lényeg, hogy nincsenek útban a drótok, ha kell akkor meg csak odanyúlok.

 

 

Visszaragasztottam a doboz sarkaiba a tartóelemeket melegtakonnyal.
Jól tart ez a ragasztó, csak úgy néz ki utána az asztal, mintha letüsszentettem volna.

 

 

Meg minden tele lesz ilyen pókháló szerű valamivel...
Műpókháló? Minek? Van itt igazi is bőven...

 

 

Ez itt kérem egy un. automata kábelrögzítő.
Az ember beleteszi a drótot, benyomja a helyére, szinte kiszedhetetlen.
Éppen ez benne a lényeg, egyetlen mozdulat, és készen is van. Erre az oroszok beragasztják...

 

 

Marha jól tart, alig bírtam kiszedni!
Úgy recsegett ropogott, azt hittem eltörik a doboz háta!

 

 

Tehát beletesszük a drótot.

 

 

Benyomjuk a lyukba, és az onnan nem jön ki többet!

 

 

Nehezen olvasható, de majd segítek. 1987 11. hónapban készült, és 45 rubel volt az ára.
Régebben ezt mindig beleöntötték a műanyagba, de hát 87-ben már lazultak az erkölcsök...

 

 

A hátlapon található két pici felöntés közé gumidarabka van ragasztva.
Ez nyomja a helyére a panelt, és persze tartja is hogy ne lötyögjön.
A hülye kapitalisták meg méretpontos alkatrészekkel dolgoztak!

 

 

Visszafért minden a helyére, ez nem mindig van így...

 

 

A hátlapot tartó egyik csavar nem tart. (a képen az alsó)
Azért nem tart, mert le van kopva a menet a végéről. (gondoltam)
Kerestem egy hosszabbat, az majd beleér a maradék menetbe. (tévedtem)

 

 

Már majdnem össze volt rakva, erre szedhetem szét.
Nem vált be a hosszabb csavar, bele sem kap a menetbe.
Gondoltam azért lehet, mert roncsolódott a menet. (tévedtem)

 

 

Van itthon egy rakás menetfúró, de ezek mind nagyok.

 

 

Ez a készlet kell!
Azt hiszem nem kell mondanom, hogy orosz, hiszen látszik a színén.

 

 

Ezt a menetfúró befogó szerszámot sokkal jobban szeretem, mint a hagyományost.

 

 

Szerintem kényelmesebb vele dolgozni.
Ha rákattintasz a képre, és megnézed az óra alatt a papírt, akkor láthatod, hogy kék.
Vagyis már megint elfelejtettem kihúzni a zsinórt a konnektorból...

 

 

Szép lett (az is volt), már csak az a kérdés, hogy be lehet-e állítani a gombokkal az időt.

 

 

Jelentem igen, bár kicsit kiabáltam közben a vekkerrel.
Néha meghülyül, és ugrik egy nagyot a szám a kijelzőn.
Az ébresztő kapcsolója meg pityókásan félre van csapva.

 

 

Ebben a képben meg az az érdekes, hogy az előző állapothoz képest ki volt húzva az óra
a konnektorból úgy kb. 10 perce, de mikor visszadugtam a konnektorba,
onnan mérte tovább az időt, ahol az előbb abbahagyta.
Pedig nem is raktam bele elemet!

 

 

Kilátszik a fal, lett egy kis hely.
Ha ebben a tempóban haladok, karácsonyra talán...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...