SONY kézi CB rádió
(igen régi darab)

Az asztal felszabadítási projecten kellene dolgoznom, helyette itt matatok.
Gondoltam előveszek valami olyat, ami aztán a szemetesben végzi.
No nem mintha az asztalomon nem volnának ilyen tárgyak...

Szedtem már szét kis CB rádiót, meg valamivel komolyabbat is.
Gondoltam legyen a sorban egy kézi CB rádió is, erre pont szembejött velem.
Illetve nem szembe jött, hanem ott feküdt a piacon egy asztalon a többi ósdi lom között.
Felvettem. Az egy nagyon jóféle SONY zsebrádió! Mondta büszkén az eladó.
Ez nem zsebrádió, hanem egy CB rádió, mondtam ki tényszerűen.
Az eladó értetlenül nézett. CB adóvevő. Van egy párja.
Nincs meg a párja. (mondta letörtem az árus)
Visszatettem, gondoltam biztos drága.
Akkor nem viszed el kétszázért?
Őszintén! Ott lehetett hagyni?

Nem is bóvli, hanem SONY, bár én alapjaiban véve bóvlit kerestem.
Valami ellenpontban gondolkodtam a normális CB rádiókkal szembeállítandó.

SONY adóvevő, kincs lehetett a maga idejében.

Ez egy mérőműszer, ami a telepek állapotát hivatott jelezni.

A használati utasítás rá van nyomtatva a dobozra.
Először húzzuk ki teljesen a teleszkóp antennát.

Kapcsoljuk be a rádiót, és állítsuk be a vételi hangerőt.

Nyomjuk meg az adásgombot, és beszéljünk.
Engedjük el a gombot, és a rádió ismét vételkész állapotba kerül.

Apró pici ablakon keresztül számok láthatók, ahogy a hangerő gombot tekerjük.
Minél jobban felhangosítjuk a rádiót, annál nagyobb számot láthatunk az ablakban.
Annyira elterjedt megoldás, mindenen így néz ki a hangerő gomb, észre sem vesszük.
Illetve bele sem gondolunk, hogy ez mennyire egy felesleges valami!
A hangerőt úgy is halljuk, minek ezt számokkal visszajelezni?
Pláne mikor a hangerő gomb egyben a bekapcsoló is.
Egyszer valaki kitalálta, ha jól mutat akkor marad!

A rádió oldalnézetből.
Valószínűtlenül hosszúkás formája van.

A másik oldalán van egy bőr fül, bele tudjuk dugni a kezünket, hogy el ne hagyjuk.
Mondjuk a fül kissé túlméretes, a lábam is átférne rajta...

Ez egy fülhallgató csatlakozó. A hozzátartozó ikon egy fület ábrázol.
Annyira elszoktam az értelmes jelektől, először nem is értettem mi akar ez lenni!

Van rajta külső telep csatlakozó is.
Ugyan kézi rádió esetében általában nincs a felhasználónál semmi amit ide bedughatna,
de ha stabil helyen akarja használni (például otthon vagy autó), legalább megteheti.

Hatalmas piros színű adás-vétel nyomógombja van.

A rádió doboza "u" alakú hajtott alumínium lemez.

A teleptartó sérült.
Mindegy, mert úgy is szétszedem és kidobom.

Ez nem egy bóvli CB rádió, elektronikailag teljesen korrekt felépítmény.
A vevő szuper rendszerű, az adó rész 1 csatornás AM modulációjú.

Mivel a hangszóró előtti rács egészen keskeny (hiszen maga a doboz is),
gondoltam hátha valami érdekes vékonyka hangszórót rejt a doboz.
De nem. Szokásos zsebrádió méretű hangszóró, ferdén szerelve.

Az adó rész tekercsei.

Az elektronika valóban korrekt, csak olyan régiesen néz ki.

Itt vannak például ezek a pici trafók, manapság teljesen kimentek a divatból.
A két trafó közti fekete tranzisztoron SONY felirat látható.

A külső telepcsatlakozó nem csak úgy ott van, hanem oda is van csavarozva!
Persze kellett is, mert a korabeli gyenge minőségű bakelit nyáklap nem tartotta
meg a nagyobb tömegű, vagy a külső mechanikai hatásoknak kitett alkatrészeket.

Tipikusan ilyen például a potméter, amit gombjánál fogva tekergetünk.
Zsebrádiókban úgy oldották meg, hogy ne kelljen normális felépítésű
potmétert alkalmazni, hogy egyszerűen odaszegecselték a potméter
a nyomtatott áramköri laphoz a szélső (kapcsoló) lábainál fogva.

Balra a piros gomb, jobbra az általa megnyomott kapcsoló.
Nem jöttem rá, hogy minek volt e két alkatrész találkozása méhviasszal bekenve...

A KF olyan mint bármely zsebrádióban, ami érdekes lehet az az ellenállások formája.
Nem a két végükön van lábuk mint az általában megszokott, hanem csak az egyiken.
A jelölésük már nem felirat, hanem színjelzés, de olyan mintha kézzel készült volna.

Először azt hittem, hogy ez a kvarc, aztán rájöttem, hogy ez a mikrofon.
Onnan vagyok ilyen okos, hogy a minap daráltam le egy nagyothalló
készüléket, és abban is pont ilyen formájú mikrofon kapszula volt.

A wobler használható műadónak is, kipróbálom van-e élet a rádióban.
(a woblerben meg azért van élet, mert végre méltóztattam gyártani hozzá egy hálózati zsinórt)

Tekergetem a wobleren a finomhangolót, működik a rádió.
Nem baj, akkor is szét fogom szedni!

Ki lehet belőle termelni például ilyen ügyes fémlemez darabokat.
Ezekkel bármit össze lehet csavarozni, van már belőlük egy egész fiókkal.
Persze manapság már nem rakok össze semmit, nem is tudom hol van az a fiók...

Először nem értettem minek van itt ez a kis bilincs.

Aztán rájöttem, hogy a kvarcot tartja.
Akkor sem értem miért kellett ide az a bilincs!
A kvarc kb. nulla tömegű, esze ágában sincs kiesni...

Kicsit megrongálódott az előlap, mikor kiszedtem belőle az apró műszert.

Mi lenne, ha letörném innen ezt a rácsot, és eltenném.
Ááá...

Az "u" alakú doboz újrahasznosítására nincs ötletem, megy a szemetesbe.

Mai szemmel -illetve mai eszközök belsejéhez szokott szemmel- tisztára valószínűtlen,
hogy egy kézben hordozásra tervezett eszközben belül vas váz legyen!

Mondanom sem kell, hogy van egy "műanyag darabok" feliratú dobozom is.
Ez például arra lenne jó, hogy kivágjam belőle azt a részt, amiben a réz anya van.
Hagynék rajta körbe egy kis műanyagot, annál fogva oda lehetne ragasztani valamihez.
Szépen meg lehet vele javítani mondjuk egy letörött műanyag előlapot.
De manapság már nincs értelme megjavítani semmit...

Ezt elteszem, hátha jó lesz egyszer valamire,
bár én nem szeretem a dugasztápos eszközöket, mert folyton zabálják az áramot.

Nemrég nyitottam meg ünnepélyes keretek között a harmadik potméteres dobozomat...

Ezek voltak a teleptartó csatlakozói.
Nem jók semmi másra, de azért elteszem őket...

A rádióban két kvarc van, mégpedig azért, mert a vevő rész szuper rendszerű.
Vagyis az adó azon a frekvencián dolgozik, ami a kvarcra van írva,
de a vevőnek ettől a középfrekvenciával eltérő értékű
kvarckristályra van szüksége. Punktum!

Az adásvétel átkapcsoló piros gomb.
A fémbetét közepe nyomogatta magát a kapcsolót.
Ennek a fémlapocskának a közepe volt bekenve méhviasszal.
Szerintem még nem láttam olyat, hogy méhviaszt kenésre használtak volna.

A mikrofon kapszula nem rozsdás, csak elrohadt rajta a szivacs...

Ez a műszer annyira szép, és annyira pici!
Mivel tetszik, helyet meg nem foglal, hát ezt is elteszem...

A kihúzható ostorantennának csak a külső burkolata maradt meg.
Szép, hosszú, fényes, elteszem...

A hangszórót meg pláne elteszem,
hiszen múltkor is milyen jól jött a SONY kisrádió javításához!

Az elemtartó olyan, mintha sohasem használták volna.
Ennek persze ellentmond, hogy a másik vége ripityára van törve.

Ezt a felcsavarozós rugót kimentettem belőle.
Bevallom, a másikat is...

Végül nem tudtam megállni, és letörtem az előlapról a hangszórórácsot.

A panelt nem most fogom szétszedni, hanem majd ha összegyűlik belőle jó sok.
Jelentem már alakul a helyzet egy újabb alapos pákázásra...

Mondjuk nem tudom minek nekem ez a sok kis bizbasz,
de szerintem attól még gyűjthetem őket.

Fura forma tranzisztor SONY felirattal.

Múltkor kivettem a HF trafós dobozomból két trafót, most majd visszapótolom őket.

És akkor jöjjön a szokásos záró kép a kimentett csavarokról...