Handyzoom fényképezőgép
(pedig megígértem nem veszek többet)

A kép címe: Lomos polc Apróbb hiba, hogy ezt a nevet az összes polcom kiérdemli.
Van itt kérem minden! Például ott az a pink orosz óra, amit már szét is szedtem.
Azért van még itt, mert ezen kívül még valami mást is ígértem az új gazdájának.
A barna papírdobozban egy orosz TV foci van. Úgy voltam vele, szétkapom,
bemutatom, megy az új gazdájának. Különben miért is tartanék egy ilyen randa
hullámpapír dobozt a polcon? Ha jól emlékszem, akkor öt éve hogy idetettem...
A Dlink meg a Dialcom modemet szétszedés után csak úgy visszadobtam a polcra.
Van ott a "minek vettem fel a földről" típusú zöld dózer előtt egy műanyag süni.
Tulajdonképpen nem jó semmire, viszont hibátlanul működik, tehát marad.
Pumukli meg azért pucér, mert azt hiszi, hogy nem látják. Pumukli nem is létezik!
Az van, hogy Éder mester hallucinált, mert beszívott a sok hígítós faragasztótól.
Pumuklitól jobbra egy általam készített hanggenerátor látható, majd ő is sorra kerül.
A felső kazetta tisztító, az alsó meg demagnetizáló. Ezekkel meg az van, hogy ahhoz,
hogy működés közben bemutassam őket, olyan magnó kell, amiben látszik a kazetta.
Persze van ilyen magnóm, de az már be sem fért ebbe a szobába. (ami amúgy a hall)

Szedtem már szét fényképezőgépet? Persze, nem is egyet. Megígértem magamnak,
hogy nem veszek többet. Minek? Volt már egyszerű, meg orosz, meg bóvli gép is.
De szedtem szét már HP digitálist, Kodak tárcsafilmest, sztereót, és polaroidot is.
Sokszor van a piacon, hogy az ember nem tud továbbmenni, mert eldugul a sor.
Ilyenkor lehet bosszankodni is, de nem azért járok a piacra. Mérgelődés helyett
ilyenkor azt szoktam csinálni, leguggolok, és megnézem azt ami éppen ott van.
Minden kupac lomban van valami érdekes, ha nem tetszik úgy sem veszem meg.
Néztem ezt a fényképezőt, persze láttam rajta, hogy semmi szükségem sincs rá.
Ilyenkor jön az, hogy az eladó igen jól bevált pszichológiai trükköt alkalmaz.
Egyszerűen rám ordít: ÖTVENIVEL
Jól tudják mit csinálnak, mindig bejön nekik ez a trükk...

Csak nem vágom ki úgy ezt a vackot, hogy nem szedem szét!
Persze sokat nem értek a fotózáshoz, mint látható, ezt a gépet is fejjel lefelé tartom.

Nálam jobban már csak Kelly Bundy fogja rosszabbul a gépet...

Rá van írva a gépre a neve.

Méghozzá kétszer!
Ennyire azért nem vagyok hülye!
Bár ha belegondolok, hogy megvettem ezt a roncsot, mikor nem is kell...

Az apró lyuk mögött fényérzékelő van.

A piros búra mögött meg egy piciny lámpácska.
Érdekes, hogy rendes izzó van benne, nem pedig LED.

Exponáló gomb.

Kedves dolog, hogy még mindig mutat valamit az LCD kijelző.
Gondolom pár évet állhatott a gép mielőtt kidobták, nálam is ült pár évet,
de az elemnek ez meg sem kottyant! Viszont hiába kapcsolom be, más nem működik.

Átnézeti keresője van.
Szerintem ezzel nehéz lesz befogni a témát egy zoomos gépnél.

Felül is vannak rajta gombok, és itt is van egy LCD kijelző.

A vakut -illetve a villanócsövet és a tükrét- valaki kipiszkálta.

Hogy ez pontosan mire lesz jó, azt nem tudom, de elteszem.
Ugyanígy eltettem az összes mindenféle gépeimhez kapott szíjakat is.

Sikerült kinyitnom, mert open jó helyen piszkáltam meg.

Ezek az érintkezők a beletett film tokjához csatlakoznak.
Miket ki nem találnak...

Azért nem működött a gép,
mert a nagyobb áramigényű részeket működtető elem kimerült.

Meghámoztam mint egy narancsot.

Nem csak műanyag, hanem fém alkatrészek is vannak benne.

És nem patentos, hanem csavarozva van!

Mindenfelé panelek vannak a gépben.

A paneleket színes drótok, vagy ilyen hajlékony nyáklapok kötik össze.

Négy szeme van, akkor ez egy fél pók?

Rengeteg fogaskerék van a gépben, illetve már csak volt.
Most a szobámban vannak széjjelszórva, mert ahogy a gépet forgattam,
hullottak belőle szanaszéjjel a sok kis fekete áttételek. Vagy a porszívó fogja őket
beharapni, vagy majd mezítlábolás közben én...

Öklömnyi kis gép, még szét sem szedtem teljesen, s máris beborítja az asztalt.

Ezen a két szemén keresztül nézte mit kell fényképeznie, illetve hová kell fókuszálnia.
Az egyik üregből már ki is piszkáltam az érzékelőt.

Gumigomb, és az LCD kijelző.
Jó kis gép ez, nem kell belőle semmi...

Mert mégis mi a fenének nekem ez a sok vacak?

Mondjuk a lencséket elteszem. Valamiért kellett volna a múltkor, de nem találtam.
Tudtam, hogy vannak valahol lencsék egy dobozban, de nem találtam meg őket.
Aztán egyszer csak előkerültek, most már van belőlük egy kis fiókra való.

Törpe villanymotorok.
Ebből is volt már egy kisebb gyűjteményem, de gyorsan megszabadultam tőlük.
Azt hiszem elküldtem őket valakinek, aki vasútmodellezik.

Ez az izzó olyan pici, alig lehet lefényképezni.
De hogy miért izzó, miért nem LED?

Van benne panelre forrasztott körbelábú IC, és panelre integrált is.

Megint valami érzékelő.

Hát ez kijött...

Ez a vaku panelja, vigyázni kell vele, mert gonosz kis szerkezet!
Ha nem is halálos, de nagyon tud rázni ha belepiszkálunk!
A feltöltött vaku kondenzátor meg iszonyat nagyot tud szikrázni!

Itt van még megmaradva a gép optikája.

Nagyon okos kis optika, ügyesen mozgatta összevissza a lencséit.
De hiába okos, ha egyszer én vagyok az erősebb!

Az optika közepében volt még egy nagyobb darab, ami szintén sok kisebből volt.
Mondanám, hogy kár érte, de nem kár!

Szerencsére az aprócsavaros dobozomban volt még némi hely...