Apukám építette műszer
(nekem készült)

Ez a polc már tulajdonképpen üres, a papírdobozokban nincs semmi.
A mai szétszedés tárgya a balra látható koszos szürke színű doboz.
Direkt a szétszedés miatt hoztam fel a pincéből, no nem mintha
idefent a lakásban nem volna éppen elég bemutatni való lom.

 

 

Apukám építette nekem, ez kérem egy egyedi darab!
Más műszer nem lévén, mindent ezzel mértem.
Aztán egyszer rám jött a műszer építhetnék!
Sajnos mire készlettem, addigra elment
a kedvem az egész elektronikától...

 

 

Kicsit rozzant, de ez is nem csoda, hiszen hosszú éveket kallódott a pincében.
Mielőtt levittem volna, idefent hányódott. Lett helyette digitális multiméter,
s mivel "kiesett a pixisből", nem lévén rá szükség, mindig csak útban volt.

 

 

Szégyellte magát a rozzantsága miatt, folyton elbújt a fotómasina elől.

 

 

Az eleje az összetartó csavarnál törött.

 

 

Az oldaláról hiányzik a nullázó forgatógomb.

 

 

A skála jó állapotban van, csak koszos és hiányzik a plexi.

 

 

A kapcsolót balra kapcsolva egyent, jobbra kapcsolva váltót mér a műszer.
A méréshatár váltás a műszerzsinór végén található banándugó átdugásával történik.

 

 

Ezzel a rövidzár dugóval, illetve ennek az odébb dugásával pedig azt tudjuk eldönteni,
hogy áramot, vagy feszültséget mérjen a műszer. Hogy miért dugó, és miért nem
egy másik kapcsoló? Ezt sajnos apukámtól már nem tudom megkérdezni...

 

 

A Tanértnél táblaszám volt a műszer házának alapanyaga, a szikosztyrol lemez.
Melegen hajlítható, könnyen fúrható, reszelhető, törhető, és ragasztható.
Én szerettem vele dolgozni, bár erősen koszol. A forgács statikusan
feltöltődik, és rátapad mindenre, de a porszívó lazán legyőzi!

 

 

Illesztéseknél kisdarab lemezzel szépen lehet kötni.

 

 

Vajon miért írta apukám a végén két "e" betűvel azt hogy belseje?
Ezt sem tudjuk már meg soha...

 

 

A sarkokba hasábokat ragasztva ennél sokkal masszívabb dobozt is össze lehet hozni.
Persze mit szólók bele? Majd 40 év alatt mi az a kis törés...

 

 

Kis fantáziával bármit meg lehet formázni lemezből.
A sarkoknál hajlítva van, ehhez apukámnak volt egy lemezhajlító gépe.
Egy darab deszka volt, ami felett ellenálláshuzal volt kifeszítve.
A huzalra feszültséget kapcsolva az felmelegedett.
A hajlítási vonalnak megfelelően a műanyag lemezt be kellett tolni a huzal alá.
A sugárzó hőtől a szikosztyrol meglágyult, és már lehetett is hajlítani.
Amint a lemez kihűlt (esetleg hideg vizes rásegítéssel), úgy maradt.

 

 

Tiszteletből nem szabadna belekötnöm, de egyszerűen nem tudom megállni,
hogy meg ne jegyezzem, nem logikus a felépítése! A körbefutó színes drótok
elhagyhatók lettek volna, ha az alkatrészeket logikailag fordítva tervezte volna
be apukám. Persze mit kötözködök? A magam építette műszerek se jobbak...

 

 

A tanértnél sok szép színes banánhüvely volt, bár a színek most a kosztól alig látszanak.
Eredetileg persze nem így nézett ki a műszer, legalábbis nem ilyen színe volt.

 

 

Az egyenfeszültségű, illetve egyenáramú mérés alkatrészei.

 

 

Ez pedig a váltóáramú oldal.
Jól látszik a bakelit lapra szegecsekből és drótokból felépített, kvázi nyomtatott áramkör.
Illetve a lerakódott portól nem is látszik olyan jól, de ez most mindegy...

 

 

Öntapadós papírra írógéppel készült a műszer eredeti feliratozása.
Jobbra az látszik, hogy letéptem a fele papírt, és módosítottam a méréshatárokat.

 

 

A sárga és a kék színű ellenállás műszerpontosságú, a piros és pláne a zöld nem az!
Persze ez nem akkora gond, ha az ember méréssel kiválasztja az amúgy
10%-os pontosságú ellenállások közül a megfelelő értékűt.

 

 

Az a drót az nem lóg, hanem ott van összeforrasztva az áramméréshez szükséges sönt.
 

 

De vannak itt nagyobb söntök is.
Apukám tudta mennyire "óvatosan" fogja kezelni kisfia ezt a műszert.
Nem véletlenül nem volt szabad hozzányúlnom apukám Univekájához!

 

 

Ez is egy szép nagy sönt, csak nem látszik a portól.

 

 

Lesöpörtem róla a port, így már látszik.
A forrasztási nyomok enyhe rövidítések, ezekkel van a sönt pontosra beállítva.

 

 

Én meg a sarokba lennék beállítva, ha az asszony meglátná mit porolok!

 

 

Szerény véleményem szerint ez egy különösen silány minőségű trimmerpotméter!
Véleményemre rácáfolva soha semmi baj nem volt vele ebben a műszerben.

 

 

Ami a skálán a poron és az ujjlenyomatokon felül látható, az kérem nikotinköd!
Hiába hagytam abba a bagózást már vagy tíz éve, visszamenőleg nem számít...

 

 

Ez egy kifejezetten strapabíró műszer.
Az alapműszer egy nagyobb darab iskolai bemutató eszköz kissé összefűrészelt változata.
A két üres lyukban eredetileg vékony rugalmas drótok voltak, ők voltak a mutató ütközői.

 

 

Ütközött rajtuk a mutató, ezért kiszedtem őket. Illetve nem az ütközés,
hanem a mutató sorozatos elhajlása miatt szedtem ki az ütközőket.
A mutató ugyan poros, de azért jól látszik rajta egy ronda törés.
A mutatón átvonuló majdnem párhuzamos vonal a mutató
felépítésére utal. Összesodrott sztaniolpapírból van.

 

 

Brutális az a mágnes, meg a hozzátartozó vasak!

 

 

Íme a nullázó mechanizmus, csak sajnos alig látszik a portól...

 

 

Meglett a nullázó csavarja, csak persze nem ide való.

 

 

Hanem ide.

 

 

A tetemes porréteg ellenére is láthatóan vastag drótból van tekercselve a műszer motorja.
A műszer alapérzékenysége (bár ezt inkább érzéketlenségnek nevezném)
1 milliamper, cserébe viszont szinte tönkretehetetlen.
És valljuk be, nekem épp ez kellett!

 

 

Szokásos szocializmusbéli WC gumiláb.

 

 

Illetve négy darab, ezek tartották a műszer fenéklemezét.

 

 

Sokkal finomabb megoldások is vannak, de talán épp az ilyen tank dolgok
miatt maradt meg ez a műszer mind a mai napig működőképes állapotban.
Az öt milli textilbakelit még egy hülyegyerek számára is elpusztíthatatlan!

 

 

Miután a "panel" másik oldala kész, nem árt erről az oldalról is ellenőrizni,
nem keletkezett-e némi rövidzár a túltolt mennyiségű forrasztóóntól.

 

 

Ez a műszer egy emlék apukámtól, de ilyen koszosan nem lehet kitenni a polcra.
Tudom hogy állatság, de akkor is berakom a kádba fürdeni.

 

 

Jó ez a két kép egymás alatt, látszik az előtte / utána színkülönbség.
Például a felső képen szinte nem is látszik a piros-kék mágnes.
A burkolat pedig visszanyerte eredeti szép szürke színét.

 

 

Kiraktam száradni a tavaszi napmelegre az alkatrészeket.
A fényképezőgépet meg nem állítottam át napfényre, azért ilyen fura színű a kép.

 

 

Milyen szép színes...

 

 

 

Ugyan nincs rákapcsolva a műszerre semmi, de a mutató mégis mozog.
Nem egy nagy rejtvény, fújja a szél...

 

 

A vajsárga banánhüvelyek fehérré változtak.
Hiába no, tud az ultra mosópor!

 

 

A műszer szárad, kimentem a konyhába ebédet barkácsolni.
Csórók voltunk na! Nem igazán volt nekem zsebpénzem kiskoromban...
Csak néztem vágyakozva a 4 forint 50 filléres gesztenyepürés dobozt a kirakatban.
Anyagiak híján általában tiroli túrós rétest vettem, az csak 2 forintba került.
A rétest is nagyon szerettem, de a rétes akkor sem gesztenyepüré!
Emlékszem, azt terveztem, ha nagy leszek, majd akkor...
Veszek majd egy halálos adag gesztenyepürét...

 

 

Fél liter tejszínhab lesz rajta!

 

 

Ennek a tervnek most köszöntött be a megvalósulása.
Íme egy lapostányérra való (amúgy 25 deka) gesztenyepüré fél liter habbal.

 

 

Ebéd után lementem a pincébe megkeresni a mérőműszer plexi előlapját.
Ez a lapocska az első hibás mérést (elferdült mutató) követően nem volt rajta a műszeren.
Mikor kaphattam én ezt a műszert? Szerintem valamikor a 70-es évek elején közepén.
Vagyis a plexilapocska mintegy 35 éve kallódik valamerre, az meg nem sok idő!
Vagyis még meg kell hogy legyen, mégpedig egyszerűen azért, mert nem
emlékszem rá, hogy kidobtam volna. Íme itt egy doboz, melyben
máshová nem sorolható lomok vannak. De nincs itt a plexi.

 

 

Kimentem és megnéztem, de rajta van az ajtónkon a névtáblánk.
Akkor ez honnan van? Illetve hol volt?

 

 

Mikor kellett a Koncert magnóra egy ilyen fül, akkor levettem egy Tertáról.
Most meg tessék!

 

 

Ebben a dobozban hálózati zsinórok vannak.
Legalább tudom hol találok kábelt a Junoszty tévéhez.

 

 

Van egy fiókom telve színes, és persze víztiszta plexidarabokkal.
Az a baj, hogy ez a fiók viszonylag új keletű, a műszer plexije meg régóta hányódik.

 

 

Ez egy mini szúrófűrész csak sajnos semmit sem lehet vele elvágni.
Egyszer bekerül a szétszedtembe. Addig is tovább rejtegetem, mint múltam sötét foltját.

 

 

Megvan a vonalzós doboz!
Csuda dolgok vannak ám benne, csak nem használom őket.
Eredetileg fent voltak a lakásban, csak mivel feleslegesnek ítéltettek, lekerültek a pincébe.

 

 

Ugyan nem tudok vele számolni, de azért minden jobb családba kell egy logarléc!

 

 

Ez meg egy annyira egy ötletes valami!
Tologatni lehet a papíron, közben a kis ablakon jelzi, hogy mennyit toltuk.

 

 

Alul van neki egy ilyen hatalmas görgője.
Mondjuk játszi könnyedséggel lehet vele centinként egyeneseket húzni.
Talán mondanom sem kell, hogy orosz...

 

 

Ez pedig a trafótekercselős dobozom. Illetve ezek nem is dobozok, hanem fiókok.
Új bútor jött a céghez, a régi nem kellett senkinek. Vitték szemétbe az összes asztalt.
Én szemfüles módon (hörcsögállat) kihúzogattam az összes asztalokból mind a fiókokat.
Először a melóban voltak bevetve, gyönyörű rendet tudtam velük tenni a szekrényemben.
Aztán feleslegessé váltak, és egy pincébe dobálva kallódtak, végül hazahoztam őket.
Itthon telipakoltam a fiókokat, csak kezelhetetlen lett a kupac fiók egymáson.
A következő selejtezéskor hoztam egy csomó bútorlapot. (szekrényajtó)
Egy rakás csavar, fűrészgép, és némi munkaóra felhasználásával
hatalmas fiókos szekrényeket faragtam a bútorlapokból.

 

 

Erre a fiókra az van írva: Műanyag
Csak persze sajnos nincs benne a keresett darab.
Én sejtem merre lehet, de nem véletlenül nem ott kezdtem...

 

 

Ez nem fiók, ez egy, egy, egy szemétdomb!
Ide szórtam be mindent az ágyneműtartóból, aztán rátettem a kábeleket is.

 

 

Közeli.
Valahol ott mélyen bent lesz amit keresek...

 

Kidobtam a szekrényből a hatalmas kábeles szatyrot.
Vagy ki kellene dobni ahogy van, vagy rendbe kéne tenni.
A két megoldás közül jelenleg az "így marad" mellett döntöttem.

 

 

Hihetetlen, de nem is kellett áttúrnom a kupacot, ott van pont középen amit keresek!

 

 

Olyan amilyen, de ez az.
Tele van festékpöttyel, majd megpróbálóm róla lemosni.

 

 

Volt a sarokban még egy szatyor, de abben is csak kábeleket találtam.

 

 

Minden tárgynak meg van a maga története, erről például sosem találnád ki micsoda!
Ez egy motorom teleszkópja, illetve annak a vascsőnek egy része, ami motor
hátsó teleszkópját helyettesítette. Képzelheted milyen volt a motor...

 

 

Ezt talán már említettem régen, ez egy általam barkácsolt tuner előlapja.
Persze fénykorában azért ennél jobban nézett ki. A más színű
betétek az előlapon, a készülék belsejében érintő
szenzorokban folytatódtak, vagyis
motor vitte a mutatót...

 

 

Ez meg egy asztalos szorító. Mindig néztem a boltban, de nem vettem belőle. Minek?
Aztán egyszer bútorépítés közben rájöttem, hogy sokkal kevesebb kezem van mint kéne.

 

 

Ennek a doboznak nagyon más lett a színe!

 

 

Gondoltam megragasztom, megszolgálta a nyugdíjat.

 

 

Ha nem láttuk volna az eddigi képeket, vagyis nem tudnánk miről van szó,
ezt a fotót nézegetve nem is nagyon jönnénk rá...

 

 

Ez se sokkal jobb kép, mert túldominál a mintás háttér.

 

 

Másnap reggel összegyűjtöttem a lakás különböző részeibe rejtett összetevőket.
Olyan ez, mint húsvétkor az eldugdosott tojások a kertben.
Milyen stílszerű, hiszen éppen húsvét van!

 

 

A műszer plexije már jobban elbújt mint az előző kettő.

 

 

A fenéklemez meg pláne nem látszik. Talán nem így kellett volna odatenni!
Ott van amúgy a szép új biztonsági bitkészletem tetején.

 

 

Irigy vagy mi?
Van benne mindenféle bit, nem kell többet csavarhúzót formára reszelnem!

 

 

Az alját a gumilábakkal együtt visszacsavaroztam, a rövidzár dugót is megleltem.
Kedves családi történet, mikor kizártak a konyhába, mert nem nézhettem valami
filmet, én meg átdugtam apukám tápegységéből a rövidzár dugót a konnektorba,
hogy ha én nem, akkor a többiek se tudják nézni! Ez volt az egyik első esetem az
elektromossággal való ismerkedés rögös útján.

 

 

Kicserélhettem volna fényesre, vagy lecsiszolhattam volna a rozsdát, de nekem így tetszik.
Vannak ám magyarázatok a tarsolyomban a lustaságra!

 

 

Azért nem nullán áll a mutató, mert hanyatt döntve fotóztam a műszert.
Persze erre az esetre is ki lehet egyensúlyozni a mutatót, de
ez a póz ennél a műszernél nem éppen megszokott.

 

 

Az előlapról sajnos nem jött le a festékpettyek tengere...

 

 

Érdemes visszalapozni az oldal elejére megnézni, hogy milyen színe volt tisztítás előtt.

 

 

Szerintem szép lett. Illetve szép is volt.
Kicsit bumfordi, kicsit tank, de pont ilyen kellett legyen az engem túléléshez.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.