Philips 15RL312 Philetta táskarádió
(csak mert olcsó volt)

Annyit emlegettem, hogy szinte hihetetlen, hogy szétszedtem a Tápi delux rádiót!
Azon gondolkodtam, persze nem hirtelen elkapkodva, hanem már
hosszú hónapok óta, mi lenne, ha folytatnám a sort?

Legyen ez a szép fényes Philips, amit valószínűleg csak azért vettem meg, mert olcsó volt.
Mikor kezd vége lenni a piacnak, nem került vevő az árura, leesik az ár.
Valahogy így kellett lennie, mert nekem nem szokásom
megvenni semmit, amire Philips van írva.

Megtaláltam a rádió dokumentációját az egyik Kádár könyvben.
Semmi különös. Egy teljesen átlagos rádió adatait látjuk.

A hullámváltó kapcsoló az előlapon van.
Mivel ez egy kezelőszerv, szerintem itt is van a helye.

Talán mondtam már, hogy nem vagyok oda az élgombokért.
Ez valószínűleg azért van, mert nem lehet őket gyorsan tekerni.

Egyszerű hátlap, néhány érdekes felirattal.

A kimerült elemeket azonnal vegyük ki a rádióból.
Majd mindjárt meglátjuk, hogy ez mennyire fontos felirat.

Ez meg azt jelenti, hogy a trópusokon is használható. Ennek az a lényege, hogy bírja
a készülék a szélsőséges hőmérsékleti viszonyokat, változásokat, és a 100%-os
páratartalomtól sem ijed meg. Ez utóbbi főképp a hangszóró strapabíró
mivoltára utal. Persze egy ilyen feliratú rádiónál minden mást is
impregnálni kell, aminek csak árthat a magas páratartalom.

Eljár dugasztápról is, van rajta antenna csatlakozó, meg hangszínkapcsoló.
Hogy ez utóbbi miért pont a hátlapon van?
Mondjuk sokszor nem kell...

A készülék tetejéről készült fénykép csak annyiban informatív,
hogy kiderül, milyen sűrűn is takarítok én.

Pedig oda volt írva a hátlapra, hogy szedjük ki őket.
Csak nálam több éve hever a polcon ez a rádió, már rég semmi élet sincs az elemekben.

Ááá...
Alig van berohadva...

Mindegy, mert úgy is kimosom, de akkor sem egy szívderítő látvány!

Nem is a típusa lényeges, azt tudtam eddig is, hanem jobbra fent az egy csavar.
Ha az elemből kijövő szmötyi bejut a rádióba, akkor ott is minden így fog kinézni.

Szerencsére az elemtartó viszonylag zárt felépítmény, nem mállott szét semmi.
Valójában még az elemtartó érintkezői is épen maradtak.

A kapcsolási rajz azért nem semmi! Erről beszélek, ha azt mondom, hogy Philipses!
Az AC187-188 komplementer tranzisztor páros direkt azért lett kitalálva, hogy
ne kelljen fázisfordító trafó. Azért nem kell, mert ezeknek a tranzisztoroknak
a bázisa (diódán ellenálláson keresztül) közvetlenül össze, illetve azonos
fázisú vezérlőjelre köthető, nem szükséges hozzájuk fázisfordító trafó.
Azért a negatív visszacsatolás fiziológiai hangerőszabályzóval való
összekombinálása sem egy mindennapi megoldás! Ahogy a rádiót
felhangosítjuk csökken a hangfrekvenciás végfokozat negatív
visszacsatolása, nő az erősítés. Érdekes megoldás annyi szent.

A forgó is Philipses egy kicsit.
Úgy kb. másfélszer akkora a mérete, mint a megszokott.

Jé... Ebben is keretantenna van, mint a nemrég boncolt Tápiban.
A Tápit is mindig csak emlegetem. Most meg majd mehetek vissza beszúrni a linkeket.

Biztos én vagyok a hülye (mondjuk ez eddig sem volt kérdéses),
de bele tudok bambulni egy szépen kivitelezett modulátortekercsbe.

Mondom, hogy Philipses!
A KF trafók serlegeinek mérete jó kétszer akkora, mint az a hasonló kaliberű rádiókban szokás.

A sávváltó kapcsoló kontaktos.
Hát, akkor ennyit mára a trópusálló kivitelről...

A tekercsen nincs árnyékoló serleg, a kondenzátor sárga is, meg kövér is.
De ezt már tényleg csak undokságból mondom.

A végfokozat. A tranzisztorok, ahogy azt illik, hűtőbordára vannak szerelve.
De mi az a fényes fekete pötty ott a balszélen?

Ez egy tranzisztor.
Egy időben divat volt ez a furcsa tokozás, aztán viszonylag gyorsan kiveszett.

Balra egy un. huzal trimmer kondenzátort láthatunk. Ez úgy működik, hogy a huzal rá van
tekerve egy porcelánból készült csövecskére, aminek a belső fele fémezett, ez a fémezés
adja a kondenzátor másik fegyverzetét. A huzalt le lehet tekerni a csövecskéről, így
csökkentve a kondenzátor külső fegyverzetének méretét. Ha végeztünk a beállítással,
akkor a letekert drótot lecsippentjük. Mégiscsak olcsóbb (és mechanikailag általában
stabilabb is), mint egy csavarhúzóval állítható kondenzátor. Nem utolsó sorban megvan
az az előnye is, hogy a rádió gazdája nem lát csavarsliccet, ezért nem is tekergeti el.
Valamint csak kell jelentenie valamit a "trópusálló" feliratnak is.

Ez a tranzisztortok is divat volt egy időben, majd ez is kiveszett. Volt drótlábbal
(mint az rendesen szokás), de a Csehszlovákok gyártottak ilyen forma tranyót
(pl. KC149) lemezből készült lábbal is. Ez utóbbi azért volt jó (utáltam), mert
rendes kerek (átmérő egyes) lyukba nem igazán lehetett betolni a lábát.
Amúgy méretre meg kétszer akkora, mint egy szokvány BC182-es.
A kondenzátor pedig továbbra is sárga, és még kövér is.

Érdekes a forgókondi felfüggesztése. Gondolom azért rugalmas, hogy folyamatosan
 össze tudjon feszülni a két fogaskerék, mert különben lötyögne
az áttétel, nem lehetne normálisan hangolni a rádiót.

Maga a rádió egy belső keretre van felszerelve.

Ez a felépítés azért jó, mert le lehet szerelni a dobozt a rádióról.
Most, hogy ki akarom mosni, ez igen jól jön. A hangszórón meg nincs semmi különös.
Viszont a dobozban meg van! A hullámsávváltó kapcsolója, illetve a kapcsoló
arretáló szerkezete az előlapba van beépítve. Vagyis a panelen van maga
 a kapcsoló, de hogy hol álljon meg, az az előlapba van beépítve. Vagyis
így, ebben a szétszedett állapotban, a panelen található háromállású
kapcsolónak semmiféle határozott pozíciója nincs. Philipses ötlet...

Javításkor igen hasznos, hogy felboncolva jól hozzáférhetővé válnak az alkatrészek.
Ráadásul ebben az állapotában a rádió tulajdonképpen még nincs is
szétszedve, vagyis üzemképes, működés közben javítható.

Azt mondanám, dohányos volt a gazda.

Az azért elgondolkodtató, hogy ha a finomhangoló gombja nikotin sárga,
akkor a hangerő gomb mégis mitől zöldpenészes?

Nem csak a gomb koszos, de érdekes dolgok is kiesnek a rádióból.
Mondjuk még mindig jobb a fényes izé, mint a minapi eset, mikor egy csótányt találtam.

Betettem a csapba a leszedett részeket.

Gondolom a kép láttán már nem is kell ecsetelnem,
hogy miért szoktam megfürdetni a kukáspiacról beszerzett rádiókat.
Ez a feketeség (jórészt) mind a rádió külsején volt, a rádió meg a szobában a polcon.

Elég fura felfüggesztése van a gomboknak, de ha egyszer Philips...
Mondjuk az se semmi, hogy a világszerte megszokott (és bevált) körbeforgó
trimmerkondi helyett egy potméterrel van megoldva rövidhullámon a finomhangolás.

Működik a finomhangoló, bár kicsit csaltam. Tekergetés előtt kapott egy nagy adag kontaktsprayt.

A balra eső két gombot a csapban mostam meg, a jobb oldalit
(mert nem akartam kiszedni a skálahúr miatt) a helyén, denszesszel. Az ultrás víz jobb!

Ezt már piszkálta valaki!
Ezt abból gondolom, hogy ez a tranyó átköltözött a fóliás oldalra.

Úgy nézem, hogy ez a forgó bizony rövidzáras.
Hiába is zárom rövidre a modulátort hangoló felét, még csak nem is kattan.

Ránézésre persze semmi baja.

A Kossuth adó környékén (vagyis a skála elején) teljesen halott a rádió,
de a gombot tovább tekerve feléled, s innentől teljesen normálisan viselkedik.
Nem a tekercsekkel (beállításokkal) van a baj, mert az összes hullámsávon ugyanezt
műveli. Például okozhat egészen hasonló hibát az is, ha hangolás közben leáll az oszcillátor.

Hogy ki tudjam szedni a helyéről, levettem a forgóról a fogaskereket.
Persze azt is csinálhattam volna, hogy csak leforrasztom róla a drótokat.

A Kádár könyvben benne volt a rádió skálahúrozásának a rajza.
Na most ez vagy nem ehhez a géphez tartozik, vagy én nem tudok rajzot olvasni!

A forgót tekergetve elég érdekesen viselkedik a belseje. Hullámzik mint a tenger!
Szerencsére nincs belül semmi összegyűrődve.

Érdekes mód tekerhetem ahová akarom, semmiképp sem rövidzáras.

A kiszedésen, forszírozott megtekergetésen kívül mást nem csináltam a forgóval, de úgy néz ki, hogy
ennyi is elég volt neki a megjavuláshoz. Az ilyen "valamitől jó lett" javítással az a baj, hogy
holnapra újra előjön a hiba, mindezt úgy, hogy már tegnap sem tudtuk, hogy mi volt
a kiváltó ok. Amúgy meglepően sok adót hoz be középhullámon. Igaz ami
igaz, a nap már erőst lemenőben, s ilyenkor javulnak meg
középhullámon a terjedési viszonyok.