RFT Stern Record táskarádió
(magamban csak nagygombosnak hívom)

Kész a Tápi a Philips az Amerikai autórádió, és a faládikás műszer is.
Már csak a nagygombos (így hívom) táskarádió van hátra. Öröm nézni az ilyen polcot!

 

 

Ezt a rádiót csak és kifejezetten a hatalmas gombja miatt vettem meg. Az volt az érzésem,
hogy letörött az oldalsó gomb, vagy egyszerűen csak elszakadt a skálahúr, és a tulaj
az egyszerűség jegyében fúrt egy lyukat az előlapra (oda ahol belül a forgó van),
 és rászerelt egy gombot. Ez teljesen nyilvánvalónak látszott, hiszen nem szokás
gyárilag egy ekkora bumszli randa nagy gombot hergelni egy rádió előlapjára.

 

 

A gombot illetően teljesen biztos voltam a dolgomban, hiszen még ott is van a készülék
oldalán az eredeti gomb helye. Persze csak addig érdekelt a dolog, míg meg
nem vettem. Vagyis megvettem, majd feltettem a polcra. Aztán egyszer
csak megláttam egy régi Rádiótechnikában az alábbi vásári beszámolót.

 

 

Ez persze nem pont ugyanaz a rádió, hiszen az enyémen nincs URH sáv,
de mint a leírás is mondja, ez egy készülékcsalád.

 

 

Ez az izé meg kiesett a rádióból. Nem jó jel, de ez nem egy mai készülék,
meg van neki engedve, hogy apróbb dolgokat elhullajtson.

 

 

A skála szép, bár talán kissé visszafogott a színösszeállítás.

 

 

Ez egy hatalmas nyomógomb. Ha rátehénkedek, bekapcsol a skálavilágítás.

 

 

A hangerőszabályozó élgombja valami egészen valószínűtlen átmérőjű!
Én a magam részéről kedvelem az ilyen emberléptékű holmikat.

 

 

Szerintem ez a gomb a kihúzható botantenna vége. Piszkáltam, de nem akart kijönni.
Szokatlanul érdekes szögben áll, vajon hogyan lehet mögötte az antenna?
Csak nem keresztben van a dobozban?

 

 

A rádió füle betolható, és kissé már törött.

 

 

A gombsor teljesen ép. Hangszín, hullámsávok, bekapcsoló, ahogy írtam balról jobbra.
Mondjuk nem volt nehéz kitalálni a hangjegyből, meg az EIN / AUS rövidítésből.

 

 

A készülék hátlapja a kora ellenére ép, a teleptartó fedele sem hiányzik,
csak kissé repedt.

 

 

Ha nem írnák oda, akkor is kitalálnám, hogy az ajtó mögött vannak az elemek.

 

 

A néhai félbevágott Németország keleti felében készült,
már ha mond ez még valakinek valamit...

 

 

Jack a fülesnek, tuchel a magnónak, és piktogramok az értetleneknek.

 

 

Ami ennyire masszívan oda van grétzva, az nem lehet kamu!
Hogy pontosan micsoda, azt ugyan nem tudom, de hogy kettő, az holtbiztos!
Majd később (már úgy értem későbbi rádiós cikkekben) megemlítem a pinás szálat.
Már persze csak azért, hogy vigyek egy kis szexet a rádiós témákba.
Szóval lehet, hogy a stasi (kelet német titkosrendőrség)
miatt ennél többet nem lehetett megereszteni.

 

 

A teleptartó hiányzik, de ha nekem eddig nem hiányzott...

 

 

A készülék alján vannak az összetartó csavarok. Gondolom azért,
hogy ne látszódjanak, nehogy ingerenciám támadjon kinyitni a dobozt. Pedig de!

 

 

Ezek mennek a mosásba.

 

 

A korábban talált kiesett kicsiny műanyag rudacska pont olyan mint az ott, viszont
nincs meg a helye. Már úgy értem, a doboz mindkét oldalán megvan a
kis hasáb, ami amúgy a készülék fülét tartotta a dobozban.

 

 

Szép állat! Olyannyira szép, hogy szinte már csöves. Persze nem az, de ebben az időben
álltak át a gyárak a hordozható rádiók esetében a tranzisztorra. A korábban megszokott,
és már bevált alkatrészkészlettel mentek tovább. Hatalmas hangszóró a hatásfok miatt.
Nagy trafók és nagy kondenzátorok, nagy kapcsolók. Talán az ellenállások amik picik,
hiszen nem kell belőlük nagy, alacsony az áram, és a feszültség is. A többi alkatrészből
kezdetben nem is igazán gyártottak picit. A Rádiótechnika hasábjain több cikk
is megjelent az 1950-es és a 60-as években, hogy miért nem lehet
zsebrádióba való méretű alkatrészeket kapni.

 

 

Ez a hangfrekvenciás végfok.
Mind a fázisfordító, mind a kimenőtrafó (mai szemmel nézve) hatalmas méretű.

 

 

Azért raktam oda az elemet, hogy érzékelni lehessen, milyen nagy is a kimenőtrafó.
Ötletes módon a trafó leszorító lemezét használták hűtőbordának,
pontosabban szólva erre van rászegecselve a hűtőzászló.

 

 

A doboz oldalán a lyuk mögött nem a kitépett gomb van, hanem egy antenna csatlakozó
aljzat, ami inkább autórádiókon volt divatban. Ez például azért van így, mert ez
a készülék autóban is üzemképes. Régen az nem úgy volt mint manapság,
hogy rengeteg rádiója volt (lehetett) az embernek. Például volt hasonló
gyártmány itthon is, ha jól emlékszem Camping néven. Tuti van itthon
valahol a pince mélyén. Idén erőst belehúztam a rádiókba, de szerintem
simán marad tucatszám jövőre is. Azok a kondenzátorok meg mekkorák már...

 

 

Elég érdekesen nézhetett ki ez a rádió autóba építve, az oldalából kilógó kábellel...

 

 

A Rádiótechnikából származó leírás szerint családelv alapján készült ez a rádió.
Még asztali változata is volt. A belseje példás felépítésű, ha nem is kihúzható,
de azért modul felépítésű. Ez például a KF erősítő modul. Ha kiszedném
innen, megállná a helyét egy másik AM rádióban a végfok,
és a bemeneti fokozatok között.

 

 

Ez meg a hullámváltó, vagyis a modulátor / oszcillátor fokozat.

 

 

Ott van elbújva a burkolat alatt az első tranzisztor.

 

 

A forgókondi légforgó. Nálunk a Sonett csöves zsebrádió forgóját volt szokás kezdetben
házi készítésű zsebrádióba építeni, mert ezt lehetett kapni, illetve az volt elég pici.

 

 

A rádió belső vázát a dobozban alul, ilyen érdekes forma csavarok tartják.
Nem csatlakozik hozzájuk semmi, felül meg átlag fejű csavarok
vannak, vagyis nem látom a dolognak semmi értelmét.

 

 

Hatalmas ez a tekerő gomb!
Szerintem akkor is nekem van igazam, és igenis hülyén mutat az előlap közepén!

 

 

Hatalmas hangszóró van benne.
Persze lehet, hogy ez csak a sok "modern" bóvli után tűnik nekem furcsának.

 

 

 

Teljesen jól működik, semmi sem recseg benne. Nem kontakthibás sem itt, sem
a többi hullámsávon. Hiába no, még ha kelet is, de azért csak német minőség!

 

 

A nyomógombos hullámváltó mind méretileg, mind felépítésben örökség a csöves időkből.
Igaz, hogy nehéz a sok vastól, meg úgy általában nagy is, cserébe időtálló.
Ha javítani kell, jobb is ha nagy, mert nem vagyok én órás!

 

 

Kisujjnyi méretű 500 mikro 10 voltos elektrolit kondenzátor.
Nem szedem ki, hogy lemérjem, ez kérem biztosan nem csökkent kapacitású!
Bezzeg a maiak...

 

 

Íme a tekercskészlet a hullámváltó tetején. Ahhoz, hogy ezt lássuk, le kellett innen vennem
egy szürke burkoló lemezt. Érdekes mód ez nem fémből van, vagyis nem árnyékolás,
hanem csak egyszerű mechanikai védelem a rengeteg sok kis zsinórnak. Régen
sokszorta járt nálunk javításon apukám egyik kollégájának a táskarádiója.
Gyönyörű példány volt! Nyomógombos hullámváltó, kb. így szerelve
mint ahogy ezt most látjuk. Öreg bácsié volt a rádió, ha kimerült
az elem, mindig belepiszkált. Mivel már nem látott jól, nem
látta a tekercsekről jövő vékony drótokat. Apukám meg
nem győzte kitalálni, melyik tekercsnek hová való a vége...

 

 

Ha egy forgatógombról az a véleményünk, hogy az lehúzható,
akkor azonnal kezdjük el keresni a rögzítő csavarját!
Ez kérem egy komoly élettapasztalat.

 

 

A skála mögött a fehér papírt szövött bevonatú gumiszál feszítette ki, csak a gumi
az évtizedek során kissé megereszkedett. Úgy feszítettem rajta,
hogy párszor pluszban rátekertem a tartóra.

 

 

Ezt finoman szólva nem sikerült megragasztania az előttem erre járt reparátornak.

 

 

Kiszedtem a hangszórót, s így majdnem felülről láthatjuk a végfokozat paneljét.
A trafók, bár kapcsolástechnikailag nem így adódik, a panel két szélére vannak kitolva.
Ez azért jó, mert egy esetleges leeséskor nem töri ketté a panelt a középre szerelt trafó.

 

 

Kicsit poros, de a fotó inkább a kondenzátorok méretéről szól.

 

 

Két darab tranzisztorok.
Jobbról a fekete lovag bókol, balról pedig a fényes páncélos hajt fejet.

 

 

A skálavilágítás nyomógombja egészen brutális felépítésű.
Manapság egy egész rádióban nincs ennyi vas!

 

 

A hullámváló nyomógombjai majdnem tiszták. Mivel kiszedni nem lehet őket,
vagy minimum nem tanácsos, majd itt helyben kapnak egy kis alkoholos dörgölést.

 

 

Ez a rádió nem volt annyira koszos, mint a minap boncolt Philips.
Persze ez is hagyott nyomot maga után a kád szélén fürdés után, de még öblítés előtt.

 

 

Azért jól láthatóan más színe lett a nyomógombnak.
A bal oldali pöcök meg szétszedés közben törött le a doboz tetejéről.

 

 

Azért van ott az a bevágás, hogy beférjen a csavarhúzó a gombot rögzítő csavarhoz.
A potméter tengelyének lapos részét sajnos nem lehet odatekerni...
Ha nehezen is, de csak sikerült találnom valami hibát!

 

 

 

A potméter, bár már több mint negyven éves, köszöni jól van.
Nem kér kontaktsprayt! Bár én ne recsegnék ennyire...

 

 

A forgókondi aszimmetrikus típus. Ez azért van így, mert a modulátor átfogása
relatív nagyobb, mint az oszcillátoré. Vagyis mikor a forgókondi két fele egyforma,
akkor kell egy soros (pading) kondenzátor, így meg nem. Legalábbis középhullámra nem.

 

 

A végfok panelja alulnézetből.
Alulról a kettes hármas csík viszi át a vezérlést a végtranzisztorokra.

 

 

Szeretem a polcon a helyet, mert tudok rá pakolni. Sajnos minden kis résbe azonnal kerül
valami lom, mint például most is. Részben idei cél, hogy több szabad polc legyen,
hogy legyen kedvem nekiállni dolgoknak. Már úgy értem, hogy félbe tudjam
őket hagyni (legyen hová eltenni), hogy bármikor elővehetőek legyenek.

 

 

A faliórát szerintem már szét is szedtem, vajon mit keres még itt?
A Nintendós cikk is majdnem kész, és az RT újságokból sem sok van már hátra.
Szóval mégiscsak félbehagyom a dolgokat...

 

 

A cserépkályha egyik felén a zoknik száradnak, a másik felén meg a rádió maradványai.
Kíváncsi vagyok, mikorra írom meg a szöveget a képekhez. Ez mondjuk egy elég
hülye mondat volt, hiszen épp most írom. Inkább arról van szó, hogy fűtési
szezon lesz-e még, mikorra kész lesz ez a cikk. (így lett, eltelt egy év)

 

 

Ha nem is volt nagyon koszos, de láthatóan tisztább lett.
Ez a rádió nem is annyira koszos volt, hanem inkább foltos, ragacsos.

 

 

Sok mindent láttam már, de hogy valaki vízbázisú ragasztóval ragasszon műanyagot...
Már úgy értem, hogy ez a ragasztás tegnap mosás közben szétjött. Pontosabban
szólva a víztől megdagadt, és a résekből kitüremkedett a ragasztó.
Vajon milyen anyag lehetett a ragasztó? Talán csiriz?

 

 

Úgy szokták, hogy a kilógó műanyag pöcköt szétnyomják egy pákába fogott szerszámmal.
Jól láthatóan itt is erről a rögzítési megoldásról van szó, csak itt van középen egy szegecs.
Direkt megpiszkáltam a bonctűmmel, márpedig az ott középen fémből van! Különös...

 

 

Megtaláltam honnan hiányzik a piciny műanyag hasáb.
A doboz hátuljába is való belőle egy egy darab.

 

 

Nincs a készülékben kihúzható antenna, szóval fogalmam sincs mire szolgál ez a dugó.

 

 

Belülről a KF fokozat sarkának menne neki, ha bedugnék valamit a lyukon.

 

 

Már majdnem nem láttuk a KF fokozatot közelről, mikor végre méltóztattam levenni
róla az alumínium árnyékoló puttonyt. Kedves dolog a konstruktőrtől, hogy
a KF-eket mind csavarhúzóval, pedig mind csőkulccsal lehet hangolni.
Ez is egy kedves, de az idők során kiveszett népszokás...

 

 

Az NDK az általánosan megszokottnál valami érthetetlen okból kifolyólag
nyúlánkabb ellenállásokat (hosszúkás zöld izék, színes gyűrűkkel) gyártott.

 

 

Most nézem csak a feliratokat.
Vagyis ugyanez az árnyékoló lemez való az URH sávos változatba is.

 

 

Sem kidobni, sem visszaragasztani nem volt kedvem a levált darabokat.
Zacsiba velük, majd bele a teleptartóba. Ha eddig együtt voltak...

 

 

Súrolás ide, ultra oda, azért csak a pörköltszaft volt az erősebb!
Nem csak itt maradtak apró sárga pettyek, hanem néhol a feliratos részeken is.

 

 

 

Kész is van. Tehetem vissza a polcra.

 

 

Ha nehezen is, de azért csak sikerült lefotóznom a skálavilágítást.

 

 

A teleptartó fedelén gyárilag van egy rés, vagyis a teleptartó helyére be lehetett tenni
például a hálózati adaptert. Alul is van egy ilyen rés, gondolom
ott meg az autórádió adapter kábele jött volna ki.

 

 

Olyan szép lett... Csillog villog, mintha új lenne!

 

 

Szinte hihetetlen, hogy elkészültem ezzel a polccal...

 

 

Annyira belelkesültem, legközelebb szétszedem a Meridian 201-est, és akkor ez a polc
is kifújt, hiszen az alsó, meg a felső generátoromat is láttuk már, meg a GE kisrádiót is.

 

 

Mikor már úgy érzem, hogy egész jól haladok, akkor csak
felnézek erre a polcra, és tökön szúrom magam...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.