HF generátor és millivolt mérő egyben
(nem vagyok rá büszke)

A pincében rejtegetem, mint valami sötét családi titkot. Ott van a polc közepén
az élére állítva. Tulajdonképpen nem is akartam szétszedni, de az első
hanggenerátoromat már láttuk, a harmadikra meg szükségem
volt, csak nem működött. Megjavítottam, belefotóztam,
és ha már a harmadikat szétszedtem, szóval egyszer
az életben betarthatnám az időrendi sorrendet...

 

 

Felülről nézve semmi gond, szokvány doboz amit a boltban akkoriban
(mikor készült) kapni lehetett.

 

 

A doboz alján nincsenek fölös lyukak, vagyis a dobozt nem lakta e műszer előtt senki.
Ez nem mindig van így. A dobozokat sokszor újrahasznosítottam,
ha tegyük fel éppen meguntam a tartalmukat.

 

 

A csavar már kissé rozsdásodik, gondolom a fáspince miatt.
A gumiláb meg kezdi elhagyni magát. Lehet, hogy gumiláb fetisiszta vagyok?

 

 

Két piros vonal ott maradt a hátlapon...

 

 

Fogjuk rá, hogy kívülről szép. Mondjuk szerintem belülről is az.
Ha csak kicsit is olyan jó volna, mint amennyire szép, nem a pincében lenne eldugva.
Szóval innentől semmi jóra se számíts...

 

 

Szerettem volna egy hangfrekvenciás millivolt mérő műszert. A könyvekben rengeteg
kapcsolási rajz van, ráadásul egyik sem bonyolult még az én tudásszintemen sem.
Egy apróbb probléma volt, mégpedig az, hogy egyszerűen képtelenek voltak
a könyvbéli rajzok meghajtani ezt az 1 milliamper érzékenységű, (vagy
inkább nevezzük érzéketlenségnek) alapműszert. Csinálhattam én
bármit, nem kart elmenni a mutató a végállásig. Vagy ha mégis
elment hatig a mutató, akkor meg a skála linearitásának volt
annyi, átrajzolni meg nem volt kedvem. (bár nem nagy ügy)

 

 

 

Így működnek az értelmetlen flancolásként a mérőműszerbe épített méréshatárt jelző
LED-ek. Tudom, hogy ennek nem sok értelme volt, de ha egyszer nekem sem...
A mutató pedig azért vergődik oly csúful, mert... Erről majd kicsit később.

 

 

Szerettem volna egy jelgenerátort is, kell az mindig az audió dolgok méréséhez.
Hogy ebből meg mi lett... Ne nézd tovább, ha nem bírod a műszaki horrort!
Balra a kapcsoló állítja be a frekvenciát. A három hétszegmenses kijelző
jelzi vissza, hogy hol áll a kapcsoló. Szóval nem frekvenciamérő, csak
elektronikus számkijelző. A kis gombbal a kimeneti jelszint váltható,
 a sárga gombocska a power. A jobbra fekete tekerő meg a kimeneti
jelszint folyamatos szabályozását valósítja meg. A zöld LED meg...

 

 

 

Nem egy nagy tudású szerkezet. de sajnos van ennél nagyobb baja is...

 

 

Rendes gyerek vagyok, hiszen beletettem a műszerbe a teljes dokumentációját, méghozzá
az eredeti kockás füzetlapok formájában. Mondjuk az, hogy pont a tápegységre
tettem a papírokat... De Mindegy, hiszen nem melegszik ez annyira...

 

 

Mondom! Ha olyan jó volna, mint amilyen szép...

 

 

A hálózati trafót magam tekercseltem.
Persze a trafótekercselés nem egy annyira bonyolult dolog.
Igen érdekes és egészen egyedi a hálózati zsinór tehermentesítésének kiképzése.

 

 

A jelgenerátor maga egy annyira elcseszett valami, hogy az egyszerűen elképesztő!
Tisztázzuk! Tudnék építeni rajz alapján egy teljesen kommersz HF jelgenerátort?
Igen. Volt rajzom? Igen. Voltak hozzávaló alkatrészeim? Igen. Vagyis semmi
értelmes magyarázat sincs arra, hogy miért ez az elképesztő szörnyszülött
lett megvalósítva! Leírni is borzalom, hogy mi ez a disznóól! Nincs meg
a végső rajz, amit mondjuk nem is csodálok. Valahol leltem egy olyan
rajzot, ahol a 7400 két kapujából kettes frekvenciaosztót produkáltak.
Az, hogy létezik kettes osztó IC, az engem egyáltalán nem zavart, hiszen
volt egy maréknyi 7400 a tarsolyomban. Tehát TTL szintű RC oszcillátor, majd
7400 kapukból kiképzett kettes osztók, mindez egy valami elvadult kapcsolóhálózattal
kombinálva. De ez nem volt elég, tudom még fokozni a borzalmat! Majd nézd meg a kijelzőt...

 

 

A jelgenerátor kimenti erősítője.

 

 

Ezzel a fokozattal legalább nincs baj. Mondjuk nem csoda, hiszen nem saját fejlesztés.
Volt annyi eszem, hogy ellestem valahonnan. De akkor a generátort miért nem?

 

 

A kicsiny erősítő panelja olyan amilyen. A fóliacsíkok vezetik az áramot, oszt kész!

 

 

A panelterven jól látszik, hogy először vonalasnak készült, majd mégiscsak pacás lett.

 

 

Egy tárcsa kapcsolja az alap oszcillátor kondenzátorait, egy másik az osztókat,
és egy harmadik a kijelzőt a diódás vezérlő mátrixon keresztül.

 

 

Mivel nem voltak pontos ellenállásaim, ezért több darabból raktam ki a kimeneti osztót.

 

 

Ez a kijelző panel hátulja. Én is rajzolhattam volna pár számot a kapcsoló köré,
mint bárki más normális ember, de én nem...

 

 

Léteznek hétszegmenses számkijelzőket megható, illetve mindenféle módokon át, le, fel,
szét, és ki tudja még milyen irányokba kódoló integrált áramkörök. De én persze nem.
Viszont én vagyok a barom, aki kirakja a szegmenskódolást OA1182-es diódákból!

 

 

Persze ha van itthon panel, dióda, kedvem, és az eszem is elment, akkor miért ne?

 

 

Hogy kábelkorbácsot is varrtam, az még csak hagyján. De miért fehér az összes vezeték?
Ha valaki, akkor én mint telefonos, annyi színes drótot hozhattam volna haza...

 

 

Nem is oly rég kérdezte valaki, hogyan kell kivarrni a kábelt.
Hát így.

 

 

Nem volt egy normális dolog, hogy megfúrtam a műszert a hat LED-nek!
Mindezt csak azért, hogy ne kelljen felirat a kapcsoló gombja köré.
Egyes részeket profin megcsinálok, a lényeg meg egy okádék...

 

 

A millivolt mérő panelt nem fogjuk megnézni közelebbről, mert alaposan beburkoltam.

 

 

Lehet, hogy borzasztó, de működik. Úgy fejlesztettem, mint bármi mást. Mivel alapvetően
nincs semmi ez irányú képesítésem, ezért a legprimitívebb amatőr módon, vagyis a
"megy / nem megy" elvet alkalmazva készült. Normális rajzokon a műszer egy
erős negatív visszacsatoló kör része a diódákkal együtt, hogy a diódák
kezdeti szakaszban (nyitófeszültség) nem lineáris karakterisztikáját eltűntesse.
Ehhez képest itt semmi ilyesmi sincs, mégis egész jól működik. Ez valószínűleg azért van,
mert az egy milliamperes alapérzékenységű műszer mutatója mire megindul, a diódák
már rég túlvannak a nemlineáris szakaszukon. A méréshatár váltásakor meg
azért vergődik a mutató őrült módra, mert ilyenkor a műszer a saját
csatolókondenzátorainak a töltését kisütését is megméri.

 

 

A panelt Merklin fémépítő alkatelem tartja.
Tulajdonképpen a Merklinről tértem át az elektronikára.
Ahogy elnézem ezt a műszert, jobb lett volna, ha a fémépítőnél maradok.

 

 

Ahova nem jutott Merklin, oda jutott valami hasonló az apróvas feliratú dobozomból.

 

 

A millivolt mérő bemeneti osztókapcsolója. Az osztó maga a panelen kapott helyet.

 

 

Ezek a LED-ek...
Egyszerűen nem tudok betelni a saját hülyeségemmel!

 

 

A kimeneti jelszint kapcsolójának fokozatai kézzel vannak feliratozva.

 

 

A folyamatos szintszabályzó gomb ellenben gépi számozású.
Mind a mai napig őrzök egy ív ezüst színű öntapadós számmatrica lapot.

 

 

Hihetetlen foltokat tud hagyni a nikotin.
És az is hihetetlen, hogy ez engem 20 éven át egyáltalán nem zavart!
Na jó, most sem zavar. Bár rezgett a léc, hogy megpucolom!

 

 

Ez egy "szeretem" típusú gomb, apukám hozta a Tanérttől.
A műszeren mind a ki, mind a bemenet hétköznapi RCA harangcsatlakozó.
Miért van mellette egy banánhüvely mint földelési lehetőség? Mindent én sem tudhatok!

 

 

Akinek az eddig látott borzalmak közt nem tűnt volna fel, annak is leesik ezen ábra láttán:
TTL IC-kből négyszögjel fog kijönni! Négyszöggenerátor audió célokra?
És mégis hogy néz ki az a szerencsétlen négyszögjel?

 

 

Nagyítás.
Bár inkább az oszcilloszkópom elrejtés (power off) funkcióját kellett volna bevetnem.

 

 

Van mikor ilyen jelet ad ki magából a műszer. (?)
De ez nem egy választható lehetőség, hanem egyszerűen hol ilyen a jel, hol meg olyan.

 

 

Nem volt normális (pici) méretű trimmer, ezért ez az óriás lett beültetve a panelbe.
Hátulról...

 

 

Felraktam a polcra.
Emlék ide, emlék oda (vagy talán éppen azért), vissza fog kerülni a pincébe.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...