Telefon-kihangosító CB55-ös készülékhez
(különös formájú, ritka darab)

Ha lassan is, de azért haladok. Ez a sarok speciel nem az eddig elért eredményekről szól.
Az a baj, hogy mikor csak úgy lógatom a fejem bele a világba, épp ide nézek. Párszor
már ott tartottam, hogy egészen egyszerűen elhordom innen a lomokat. Vagy mint
ahogyan azt anyámtól tanultam, dobok rájuk egy terítőt. Nehéz a választás na!
Jöjjön az alig látszó telefonhangosító. Azért esett rá a választásom, mert nem
működik. Egyáltalán nem. Vagyis valószínűleg valami egészen egyszerű
baja van. Pár fotó, igazítás, bemutató, már jöhet is a következő lom.

 

 

Persze mielőtt nekiállnék, még kerengek kicsit. Például elteszem ezeket
a gyönyörűséges villámvédő kapcsolókat a rádióépítős dobozomba.

 

 

Hogy minek nekem porcelán aljzat? Vettem és kész! Megy ez is a dobozba.
Majd egyszer, mikor majd rádiót építek, egy messzi messzi galaxisban...

 

 

Mikor megláttam a piacon, szerelem volt első látásra!
Na és ha randa? Én se vagyok szép!

 

 

Bevallom őszintén, hogy oldalról nézve sem látok benne semmi szépséget.

 

 

Egy nehezebb napon a formatervező elvtársnő megtaposta a derékszögű vonalzóját.
Talán mondanom sem kell, hogy ez a különös formaterv ezen a napon született.
Viszont ez a doboz legalább könnyű és kicsi. Ez nem volt mindig így!
Álljon itt ennek érzékeltetésére egy újságcikk.

 

 

Természetesen megadtam volna a forrást is, csak az sajnos
lemaradt az évekkel ezelőtt eltett képek mellől.

 

 

Hol is láttam ilyen potmétert? Hát persze!
A Tünde rádióban. Ez se ma volt...

 

 

A doboz hátoldala sem igazán tobzódik a derékszögekben. Persze ettől
akár még lehetne szép, csak ugye nem az. A Tuchel csatlakozó
 magnetofon felvételhez, vagy fülhallgatóhoz lett beépítve.
Esetleg egy külső érzékelő tekercset lehet ide bedugni.

 

 

Olyan ez a dobozka, mint a csúnya lány.
Alulról nézve sokkal jobban mutat, mint az összes többi látószögekből.

 

 

Megmaradva a csúnya lány találó példájánál: - a lába nem csak felemás, de csálé is.
Persze értem én, hogy alul jön ki a hang, s így képez tölcsért az asztal lapjával.

 

 

Volt egyszer egy Magyar elektronikai ipar...
Ahogy így elnézem, a máshonnan lemaradt derékszögeket ide sűrítette át a tervező.
Egy korábbi Vatera aukcióból (ahol a gyári papírja is megvolt) kiderült az ára.
1965-ben 750 forintba került. Akkoriban ez megvolt vagy félhavi fizetés!

 

 

Mint az a korabeli (konkrétan 1969-es) Ezermester újságbéli hirdetésből kiderül,
a túltermelt készletet - a kor szokásának megfelelően - az Ezermester boltban
árusították ki, mégpedig csökkentett, immár mindössze 595 forintos áron.

 

 

A teleptartó fedele különösen szép.

 

 

A fedelet tartó csavar szépségéről pedig csak ömlengeni tudnék!

 

 

Ez egy amolyan magyar szokás. Beleadunk apait anyait, aztán valahol elcsesszük
az egészet valami hülye részlettel. Már úgy értem, hogy behorpadt a műanyag
szúnyogháló, mégpedig egészen a hangszóró membránjáig. Mondjuk ez nem
is csoda, mert a dobozkát odébb téve, magam is többször ráfogtam erre az
alkalmatlan hangszórórácsra. Aztán majd zörög a membrán, ha hozzáér...

 

 

Hiába a jó minőség...
Ripsz-ropsz elmúlik az a 10-15 év, és nem marad benne energia semmi!
Mivel nem találtam itthon 9 Voltos elemet, nyomtam bele egy akkut.
Meg sem mukkan!

 

 

Végre valami, ami látható méretű alkatrészekből van összeállítva.
És még a panel sem zöld!

 

 

Emlékeim szerint ez a hangszóró (mint a forgatógomb is) a Videoton Madison BZS51
kisrádióból származik, de ilyen (illetve igen hasonló) volt a Tünde zsebrádióban is.
A Tünde egy szép női név. Ellenben ez a hangszóró... Volt ilyenem. Sajnálatosan
nulla tartású papírból van a membránja. Mondjuk az igaz, hogy úgy általában
az összes többi zsebrádió hangszórója sem valami szuper gyártmány...

 

 

Ez az érintkező kapcsolja be az elektronikát, mikor rátesszük a kézibeszélőt
a dobozra, pontosabban szólva a négyzet alakú fehér nyomógombra.

 

 

Csak ránézek, s már mondom is a kapcsolási rajzot. Darlingtonnak kötött tranyók
fogadják a jelet, majd közvetlenül betolják egy fázisfordító trafóba.
Onnan újabb két tranyó következik, majd a kimenőtrafó.
Gondoltam ezzel aztán semmi bajom sem lehet.
Mint ahogy az lenni szokott, elbíztam magam.

 

 

A készülék kapcsolási rajzát ezen cikk megírását követően három évvel találtam
meg az 1969-es Ezermester újságban. Ugyan nekem most már nem igazán kell
ez a rajz, de attól még kitettem ide, hátha másnak még szüksége lesz rá.

 

 

Ez a tekercs érzékeli a telefon hallgatója által keltett mágneses teret. Azért ilyen fura
szerzet, úgy értem azért van két darab tekercs (alul és felül), mert búgáskiegyenlítős.
Ha csak egy tekercs lenne, akkor nem csak a hallgató változó mágneses terét venné,
hanem összeszedne a környezetből minden más elektromos berendezés által keltett
zavarjelet is, ami leginkább búgás. A búgást kiküszöbölendő, két tekercs van sorba
kötve, de ellentétes kezdet - véggel. Ezzel a megoldással a távolról érkező hálózati
zúgás kioltódik. Ellenben a felső tekercs közelebb van a telefon hallgatójához,
így az ő jelét a fordítva kötött alsó tekercs nem oltja ki. Nagyon ügyes!

 

 

Ez egy igencsak érdekes szerelési technológia. Persze mai szemmel nézve már
nem az, hiszen manapság kifejezetten szokás a panel mindkét oldalára SMD
alkatrészeket pakolni. No de hol volt még ilyesmi a hatvanas években?

 

 

Mivel ez a dobozka meg sem mukkan, a hangszóró egy kicsit sem kattan, ezért vagy
a tápfeszültség, vagy pedig a hangszóró körül lesz a hiba. Rámérve a készülékre,
a tápfeszültségre, az rendben eljut a panelig. Ellenben mikor megnyomom az
elektronikát bekapcsoló rugókat, akkor eltűnik. Lemegy teljesen nullára!
Vagyis van valahol egy szép rövidzár. Az az érzésem, hogy nem lesz itt
semmi gond. Rövidzárat jól gyógyítok! Gondoltam elhamarkodottan.

 

 

Először erre a részre saccoltam a hibát. Ugyanis ha kihagyjuk a készülékből
a csavarok feje alól a gyárilag nem véletlenül beszerelt műanyag alátéteket,
akkor épp a tapasztalt rövidzárat kapjuk eredményül. Persze mondanom
sem kell, hogy természetesen nem itt, illetve nem csak itt volt a hiba.

 

 

A bekeretezett részben a fázisfordító trafó felfüggesztő lemezkéje látszik. Úgy tart,
hogy át van dugva a panelba vágott résen, majd fogóval el van tekerve.
Mondhatni tökéletes megoldás. Csakhogy vezeti az áramot!

 

 

Mégpedig ide, a trafó másik oldalára. Ilyenkor azért felmerül az emberben a kérdés:
Mégis hogy a retkes p*csába működött ez eddig? MEÓ mit mondott rá?

 

 

Fogtam egy fogót, s elhajtottam az áram útjából a jobb oldali érintkezőt.

 

 

 

Miután a tápfeszültség sarkai közt elterülő látványos rövidzárat megszüntettem,
már ad magáról némi életjelet. A felvétel alatt hallható éktelen éktelen
recsegést meglepő módon nem a bekapcsoló kontaktus okozza.

 

 

Egészen biztos, hogy nem gyárilag ilyen! Valószínűleg az előző fuser szedte ki
innen a tranzisztorokat, s átforrasztotta a panel másik oldalára. Szerintem
az alsó trimmer potméter cserélve lett, nem ide illő, nem korhű darab.

 

 

Gondoltam hátha szerencsém van, és csak ez a kis potméter recseg
a tőle megszokott módon. Sajnos őt kikötve sem szűnik meg
a fülsértő jelenség. Akkor ennyit mára a szerencséről.

 

 

Barna színű MM elkó. Egyszer kaptam Apukámtól egy marékkal. Igen gyorsan
a kukában végezte az összes, pedig igazán nem voltam az a kidobálós fajta!
Ha nem törött le a lába, akkor egyszerűen csak kontaktos volt.
Ez itt meg épp ki van folyva. Már cserélem is!

 

 

Valami egészen hihetetlenül gyenge minőségű a panel, pedig a hordozó már nem
bakelit, hanem masszív üvegszálas műanyag. Épp csak odatettem a pákát, s már
vált is fel a fólia. Gondolom nem én voltam a fő ok. Pláne nem a kímélő
Wellerrel, hanem betett neki a korábban végzett forrasztgatás.

 

 

 

A két kondenzátor cseréje után mindjárt keresztüljut a generátorom jele az erősítőn.
A recsegés most szegény generátoromból jön, pedig jóféle a szintszabályzó potija.

 

 

Ugyan a legfőbb recsegő a hibás trimmerpotméter, de sajnos nem csak az. Mint az
ezen a képen látszik, a hangszóró egyik lába eleve a testre van kötve. Ugyan
a hangszórórácsnak felhasznált műanyag szúnyogháló szigetel, ellenben
a hangszórókat rögzítő acélpálcikák nem. A panelt rögzítő csavarok
alatt nincs műanyag alátét. Épp csak hozzáérek a dobozkához, erre
 fel nekiáll recsegni ropogni az egész. Ezt hívják úgy, hogy földhurok.

 

 

Még jó, hogy nálam szépen szét vannak válogatva a dolgok. Csak odanyúlok a műanyag
alátétes dobozomhoz, s választok kedvemre. Először úgy volt, hogy három alátét kell,
de aztán rájöttem, hogy egy is elég lesz... Három csavar tartja a panelt. Kettő földet
visz az alumínium alaplemezre, de nem ezekkel volt a baj, hanem a harmadikkal.
Ő ugyanis pont ugyanezt csinálta (alaplemezre vezetés), csakhogy a tápfesszel.
Eredetileg, mikor beletúrtam e dobozkába, azért nem jött elő a jelenség, mert
odébb volt reszelve a panelen a lyuk. Vérzik ez a vacak, nem is egy sebből!

 

 

Ez a trimmerpotméter a kontakthiba személyesen. Amíg meg nem mozdítottam, addig
persze jó volt. Illetve nem, hiszen nem jó helyen állt a darlingtonok munkapontja.

 

 

Betettem helyette azt az oroszt.

 

 

Szép kis hangszóró, csak mint azt írtam volt,
mintha újságpapírból lenne a membránja.

 

 

Nem tudok segíteni a behorpadt rácson, mert oda van ragasztva. Akkor így marad!
Összeraktam, és rátettem a telefon beszélőjét. Megtekertem a hangerő gombot.

 

 

Ennek az előbb még semmi baja sem volt!

 

 

Ezt hiába ragasztanám meg, úgyis eltörne.
Van egy olyan érzésem, hogy nem akar ez a dobozka élni!

 

 

Természetesen az éppen kellő dobozt esélytelen kihúzni a hangfaltól.
Mert ugye mi tagadás, mióta nem javítgatok zsebrádiókat, ritkán
kell a potméteres doboz, s ez okból bizony hátra lett sorolva.

 

 

Ami gombot elsőre találtam, az természetesen lyukas.

 

 

Ez viszont tökéletes!

 

 

Az ott középen, még ha nem is látszik, az kérem egy zéger gyűrű.
Ha most nem látszik, mit mondjak azután, hogy megreptettem?

 

 

Szépen kitörölgettem belőle a koszt, feszítettem az érintkezőkön, elméláztam a régi
szép időkön, mikor még láttam, hogy hová esett le az elrepült zéger gyűrű.

 

 

Még tiszta szerencse, hogy fel vagyok készülve az ilyen helyzetekre!

 

 

Még szebb is, mint amilyen eredetileg volt!

 

 

 

Azért jövök vele visszafelé, mert bevittem a nagyszobába a CB 55ös készülékhez.
Gondoltam ha ahhoz tervezték, hát próbáljam azzal. Igen különös módon működik.
Illetve nem működik. A telefonból, illetve a hallgató mágneses teréből egy foszlány
nem sok, annyit fel nem szed, de a Hi-Fi torony mellett elsétálva valamit érzékel.

 

 

 

De hogy nem mágneses teret, az hót ziher! A sárga dobozka ugyanis mágneses térérzékelő.
Szerinte teljesen csendben vannak a Hi-Fi cuccaim. Azaz nem jár bennük az áram.
Az érzékelő jó, mert mikor nekifordítom a kamerának, veszi annak zavarjelét.

 

 

Miközben azon töröm a fejem, hogyan tovább, jó lesz az még valamire alapon,
mondhatni rutinból, kilopom a 9 Voltos elemből a csatlakozópapucsot.

 

 

Addig addig nézegettem, hogy csak találtam egy újabb recsegő forrást.
A kimenőtrafó egyik lábacskája nem volt rendesen beforrasztva.
Mégis mit fogok még hibásnak találni ebben a dobozkában?

 

 

Hol volt búgójel a bemeneten, hol meg nem. Berágtam. Két Ge tranyót Si-re cseréltem.
Kicsit utána állítottam a munkapontot. Tökéletes lett! Szólni persze most
sem szól, de legalább a bemeneti ponttól stabilan viselkedik.
Mi van, ha hiányzik az érzékelő tekercsből a vasmag?
Gondoltam beletolok egy darabka ferritrudat.

 

 

Még tiszta szerencse, hogy van belőle egy egész fiókra való. Így jó dolgozni.
Nem kell a boltba szaladgálnom semmiért! Elég csak a fiókokat
kihúzogatnom, meg a dobozok fedelét nyitogatom.

 

 

Az eredmény konkrétan semmi. Gondoltam kipróbálom egy másik tekerccsel.
No de honnan szedjek egy telefon mágneses terét érzékelő tekercset?

 

 

Természetesen őrzök a polcon gyárit.
Tán élni sem tudnék nélküle!

 

 

Hogy ne kelljen tuchel aljzatot keresnem, felhasználom azt ami a dobozban van.

 

 

 

Az erre a célra kitalált érzékelőt rádrótozva, teljesen normálisan működik.
Vagyis hibás az eredeti érzékelő tekercs. Milyen hiba fog még előjönni?

 

 

Mese nincs, meg kell hogy bontsalak.

 

 

Mielőtt még nekiállnék, eljátszottam egy kicsit a gyári külső érzékelővel.
Ha jól számoltam, és a képlet is stimmel a tekercsmérőm tetején,
akkor ennek a tekercsnek 130 henry az induktivitása.

 

 

A detektoros rádióhoz való 4000 Ohmos fülesnek pedig 516.
Nekem valahogy soknak tűnik, de ez most mindegy.

 

 

A lényeg az, hogy az eredeti érzékelő tekercs nem hajlandó berezegni.

 

 

Ami nem is csoda, hiszen szakadt az egyik fele.
És a másik fele is! Nem akar ez a dög élni...

 

 

Szépen le van varrva, de majd én visszafejtem!

 

 

Miután leszedtem a lezáró papírt, egyből találtam egy szakadást. Gondoltam itt a vége!
Visszaforrasztottam a leszakadt drótot. Az igaz, hogy ez az alsó tekercs, de nehogy
már egy próba erejéig ne legyen jó fordítva beszerelve? Márpedig nem lett jó!
Ez a tekercs, a kezdet javítása után is teljesen szakadt. Kicsit eljátszottam
a masinával. Az érdekelt, hogyha szakadtak a tekercsei, akkor mégis mi
a csudát érzékelt a Hi-Fi tornyom mellett? RF térerőt. Már úgy értem,
a torony rádiójába dugott antenna közelségét. Meg a hálózati kábelét.

 

 

Gondoltam keresek egy beleillő tekercset. Még tiszta szerencse, hogy van belőlük
itthon egy egész dobozzal! De ezt mintha már többször is említettem volna...

 

 

Nem tudom, hogy ez miből van. Jó. Mégiscsak tudom. Drótból, meg műanyagból.
Szemmel láthatóan kevés rajta a menet ahhoz, hogy elegendő jelet szedjen fel.

 

 

 

Ilyen csekély menetszámmal nem csoda, hogy kevés az általa leadott jel feszültsége.
Épp hogy hallatszik a hangszóróból valami, annak nagyobb része is inkább csak zaj.
Gondolom, ha egy párhuzamos kondenzátorral elhangoltam volna, hogy ne szedjen
össze a környezetből mindenféle RF jelet, talán jobb hangja lett volna. Mindegy...

 

 

Hiába van számomra már láthatatlan vékony drótból, ha azt akarom, hogy működjön,
akkor úgy is át kell tekercselnem. No de akarom én ezt? Mikor ő maga nem akarja!

 

 

Hét század milliméter vastag az eredeti tekercselőhuzal. Ezt nem vállalom be!
Én kérem dedikáltan fakezű vagyok. Nekem 0,1 alatt szakad a drót!

 

 

Érdekes érzés letekerni a meneteket. Olyan, mintha ki lenne öntve lakkal.
Persze nincs. Illetve nincsenek erre utaló külső nyomok.
Unalmas volt lehúzni a rengeteg menetet.

 

 

Gondoltam gépesített egységgel megyek neki a feladatnak.

 

 

Százasával gyorsabban fogynak a menetek.

 

 

Persze ez igencsak barbár munka. Ellenben haladós!
Marófejjel meneteknek? Én egy állat vagyok!

 

 

Mi lenne, ha nem szedném le a másik tekercset,
hanem csak az egyik felét tekercselném újra?

 

 

Aztán rájöttem, hogy miután megtekercseltem, még mindig dönthetek így.
A szép fémes pettyek nem bronzmetál fényezés, hanem csak a drót pora.

 

 

Mindig útban volt szegény amerikáner (beakadt a vége), mikor kihúztam a fiókot,
ezért egy korábbi rendrakás alkalmával egyszerűen levittem a pincébe.
Franc aki lemegy érte! Majd bevetem helyette az akkus fúrót.

 

 

A tekercselőhuzal a jobb oldali nagy fiókban van. Régen volt egy egész fiók
a trafótekercseléshez szükséges eszközökkel. Persze most is van, csak már
lent a pincében. Nem hozom fel őket. Dolgozom abból, ami idefent akad.

 

 

Milyen szép bordó színe van ennek a huzalnak...

 

 

Megnéztem a Google-el, Albertfalva Buda része.
Én meg azt hittem, hogy egy falu.

 

 

Nem egy szokványos konfiguráció, de arra a néhány percre megteszi.

 

 

Az akku sajnos már rég nem bírja, így helyette a labortápomról járatom a gépet.

 

 

Én hajlékony (sodrott) vezetéket szeretek kivezető huzalnak használni.

 

 

Fiók ki, kiságyam rúdja, rá a spulni huzal, sámli.
Ha nem is ezer, de több mint harminc év multával is fent maradt a rutin.

 

 

 

Először 8 volt környékéről járattam az akkus fúrót, mert eredetileg 9,6 voltos.
Majd azt hallhatjuk, amint Andi cseppet belefolyik, ha nem is érinti közvetlenül
a témát. Ugrik egyet a kép (vágtam), s immáron jóval sebesebben forog a fúró.
Untam magam, gondoltam előbb végzek 12 voltról. Mikor már igencsak
jól hallhatóan nagyon sípol a gép, 20 voltról forgattam. Jól bírta.

 

 

Ez meg itt egy szakadás. Illetve csak volt, mert már össze is kötöttem a drótokat.

 

 

Kezdem unni az ezen dobozkával történő b*szakodást. Konkrétan egyre inkább
az az érzésem, hogy ez a valami egészen egyszerűen nem akar élni! Egy hibáját
kijavítom, kerül helyette két másik. Olyan, mint a BRG Koncert magnója.
Elegem lett belőle, nem is tekercseltem meg az érzékelő másik felét.

 

 

 

Mivel nem akarom én ezt használni, jó lesz ez így is. Már úgy értem, hogyha Afrikába
a piramisokig nem is, de odáig azért csak sikerült eljutnom, hogy bemutassam
hogyan is működött eredetileg. Mit ne mondjak, a fele tekercs miatt,
ennél természetesen kisebb búgással. Doboz mélyére jó lesz...

 

 

Szerintem a CB55-ös telefon kifejezetten szép.
Ellenben a hozzáillő kihangosító csak mechanikailag illik hozzá.

 

 

Jó. Bevallom. A két Ge tranyót nem dobtam ki.

 

 

Jó dolog ez a mini lista! Szépen látszik rajta a haladás.
Ha már a szobámon egyáltalán nem...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...