CB 555 telefon
(szobadísznek pont jó lesz)

Jé! Egy zsák. Vajon mi lehet benne? Van az úgy, hogy így kezdődik
egy szétszedés, de persze tudok nyitni sittes konténerrel is.

 

 

Telefonközpontban zsákban mi más volna, mint telefonok?
A CB811-est (jobbra fent) már láttuk, jöjjön most a CB55-ös. (balra fent)

 

 

Célzottan tettem rá az újságpapírra a készüléket. A cél az asztal tisztaságának
megóvása volt. A háttérben látható rádiót vajon szétszedtem már?
Illetve ha nem is pont ezt, de itthon van egy párja. Majd azt.

 

 

Fúj de koszos! Lesz róla mit leáztatni.
Ezt legalább nem csak megszokásból mosom ki.

 

 

Nem csak a külseje, de az elérhető belsőbb részek is koszosak. Azt mondanám,
pont így néz ki a hentes telefonja, de ezen állag eléréséhez még csak nem
is kell hentesnek lenni. Van aki eleve ilyen tisztasági szinten él...

 

 

És akkor odanyomja a kezembe, hogy hallgassa meg, hogy mennyire recseg.
Elsők között tanultam meg: Idegen telefont nem teszünk a fülünkre!
Mondjuk az igaz, hogy a vágóhídon a gépsor melletti telefon
pont úgy nézett ki, mint ami mellett állatokat ölnek le.

 

 

Nekem erősen hiányos a fogsorom (elől már alig van), de így teleköpni a mikrofont...

 

 

Nem mondom, hogy még sosem láttam zöldpenészes mikrofont,
csak mindig meglep. Szénmikrofont mutattam már belülről?
Hogy hogy nem? Már tudom is mit boncolok legközelebb.

 

 

A mikrofon az még csak hagyján. Teleköpi mert nyáladzva beszél. De a hallgató?
Addig rendben van, hogy fülzsír. No de hogy a csudába jutott át?

 

 

Már miért ne itt mosnám ki? A tányérok sem mutatnak különbül
egy kiadós ebéd után, mint ahogy ez a telefon kinéz.

 

 

Adok neki rendesen a mosószeres vízből. Persze darabjaira szedve jobban tisztítható,
csak kinek van kedve egy ennyire koszos vackot szétszedni? Múltkor szemeztem
is egy Verhovina mopeddel. Volt nekem ilyen régen, nem is egy, de mindjárt
három! Gondolkodtam rajta, megveszem. (20-ért árulták, ami alkuval 10)
Már persze nem használatra gondoltam, mert arra teljesen alkalmatlan,
hanem szétszedésre. Aztán le is mondtam róla, mert eszembe jutott,
hogyan néztem ki a mindennapi motorszerelés után. Meg az a szag!

 

 

Szóval ez az a gép, amit minden nap szerelni kellett, hogy menjen. Olyan mérhetetlenül
gyenge minőségű alkatrészekből van összerakva, hogy az ember el sem hiszi, míg
meg nem tapasztalja. Ahogy így elnézem ezt a gépet, az első sárvédő, és a
tank kivételével minden alkatrészével meggyűlt a bajom. Mondjuk jó
kis szétszedtem cikk lenne belőle, mert a motor szinte minden
egyes tengelyéhez, csavarjához lenne egy jó történetem.

 

 

Tisztul a kép, csak nem férek az ujjkorong alatti részekhez a porecsetemmel.

 

 

Nincs akadály annak, kinek csavarhúzót adott az Úr Pesten!

 

 

Belülre is kap vizet, mosószert, ecsetelést. Ecsetemet meséltem? Nem? Akkor ezt
most nem úszod meg! Kinyitottam a szekrényem. Iszonyat bűz dőlt ki belőle!
Amolyan szarszagféle. Átnéztem mindent, de nem találtam meg a forrást.
Papírok, gépek, eszközök, alkatrészek, de semmi olyan, aminek szar
szaga lehet. Végül kiderült, hogy az ecsetem a bűnös. Fürdettem
valamit (mint most ezt a telefont), s az ecsetet vizesen tettem be
a szekrénybe. Nem mindegy, hol szárad meg? A hol az mindegy,
de a miből van az nem! Ez valami állatszőr ecset, s mikor szárad,
valami iszonyat szaga van! Száradt a telefon a szekrényben, majd
kisvártatva hazahoztam. Letettem a polcra. Gondoltam majd mindjárt
folytatom a szétszedést. Aztán ahogy szokott, az a pár év sebesen elrepült.

 

 


Gondoltam rendezkedek egy kicsit a szobában, amolyan bemelegítésképp, mielőtt
még nekiállnék szétszedni valamit. Lehajigáltam a polcok tetejéről a könyveken
heverő szalagorsókat. Szotyi maci somolyogva állítja, hogy nem ő volt a tettes.

 

 

Kerestem egy üres papírdobozt (már egy hete fociztam vele az előszobában), amibe
belefértek az orsók. Még pár tekercs szalag is melléjük fért. Az kérem úgy volt,
hogy elkezdtem meghallgatni a szalagokat, s a melyiket meghallgattam, azt
átettem a polcon ülő maci másik oldalára. Macitól balra meghallgatni,
macitól jobbra meghallgatva. Aztán az asszonnyal karöltve teljesen
összekevertük a polcok tartalmát. Most már mindegy. Majd akkor
hallgatom meg őket újra (hátha van rajtuk valami érdekes), majd
ha készen leszek a direkt erre a célra vett négysebességes
Philips magnó kipofozásával. Juj de messze van az!

 

 

Ez nem az a Philips, mert ezt nem hallgatni, hanem csak dísznek vettem.
A Sokol 310-es rádiót már láttuk, és a nagyon fényes Philipset is.
A narancsszín telefon is volt már, meg a CB35-ös is. Már csak
a kettejük között ücsörgő CB55-ös van hátra. No meg az,
hogy a két fél CB35-ös készülékemet végre egyesítsem.

 

 

A CB35-ös készülékekhez most nincs kedvem, őket majd valamikor máskor.
Levettem a másik két telefont, helyükre feltettem a szalagokkal kitömött
papírdobozt. Egyre hülyébben néz ki ez a szoba! Igaz, hogy nem
panaszkodom, hiszen mindig is ilyet szerettem volna.

 

 

Olyan ügyes vagyok, hogy most meg a narancsszín bolgár telefonnak nincs helye.

 

 

Jó lesz itt. Épp a minap tettem helyre (levittem a pincébe) az itt őrizgetett
árnyékolt kábeldarabjaimat, melyeket néhány SCART kábelnek
a szétszedés oltárán való feláldozásával tettem magamévá.

 

 

Tologattam, rakosgattam, lengettem felette az asztali lámpám, végül csak be kellett vinnem
a napfényre, hogy normálisan le tudjam fotózni. Így is folyton azt játszotta, hogy
hátulról kapja a napfényt. Ha meg helyet cseréltünk, akkor meg árnyékot
vetettem rá. Végül úgy sikerült, hogy fél seggel kint ültem az ablakban
a muskátlin. Mit gondolt aki látott? Trágyázok? Felhúzott gatyában!

 

 

Hiányzik az elejéről a telefonszámtartó.
Múltkor kidobtam egy CB76-os piros házat. Most bezzeg jól mutatna a feketén a piros.

 

 

Az oldalsó matrica szerint a Magyar Posta tulajdona. Ha meglátom a postáskisasszonyt,
nem hogy telefont nem kap, de egérutat sem a lebaszás elől! Minap kaptam postán
egy bárányt. Sima levélként lett feladva. Vagyis nem könyvelt küldeményként.
Azért illett volna hagyni egy papírt, hogy menjek már be a bariért a postára!
De már azt is eljátszotta, hogy az ajánlott küldeményt beadta két ajtóval
odébb egy céghez. Én meg a postán vertem az asztalt, mert mégis mi
az, hogy be van írva a könyvbe, hogy átvettem? Hagyjuk a postát...

 

 

 Ezeket a készülékeket eredetileg vászonzsinórral szerelték, de aztán jött a műanyag.

 

 

Nem tart valami sokáig a kábel, alig van belőle húsz centi. A kábel másik végén eredetileg
nem konnektor volt, hanem fixre volt kötve. Már úgy értem, hogy ötvenes évek.
Nem volt szabad kihúzni a telefont, ezért nem is lehetett. Majd ha találok
egyet, megmutatom hogyan nézett ki. Kb. akkorka volt, mint egy
gyufás skatulya, és fixre bele volt kötve a készülékzsinór.

 

 

A készülék aljából kimállottak a gumilábak, így a készüléket összetartó három csavar
leér az asztalra. Akkor már tudom is, hogy mi csikorgott az előbb.

 

 

Hogy a jó k. anyukádat karcold össze!
No nem mintha ez a karc olyan sokat ártana az asztalom esztétikájának...

 

 

Nekem ne volna itthon gumis dobozom? Mindjárt kettő is van! Persze mindkettő
hol másutt, mint a polc legtetején. Modern dolgok is vannak a dobozban, meg
persze telefon gumilábak is. Nem is tudom... Miből nem hoztam én haza...

 

 

Nem tudja valaki, hogy a spéci piros árnyékolt kábellel történő varrástól eltekintve,
mégis hol a csudában lehet pont ilyen, un. kézműipari papucsot kapni? Már ott
tart az asszony, hogy van egy bőr aktatáskám a pincében, abból kiszabja.

 

 

Felrakom legfelülre a dobozt, visszaviszem a nagyszobába a széket, leülök az asztalomhoz.
Megveregetem a vállam. Egy részfeladat megoldva. De hol a negyedik gumiláb?
Tényleg csak háromig tudok számolni? Szerencsére nem. Ha jó formában
vagyok, megy az nekem négyig is, csak a negyedik gumiláb elbújt.

 

 

Egész jó kép, bár nem csodálom, hogy kiakadt a fényképező.
Gondolom nem tud mit kezdeni azzal, hogy fénylik is, meg hogy fekete is.

 

 

Alig van benne valami. Az előbb látott tárcsa, a még be nem mutatott, s a későbbikben
teljesen el is felejtett kézibeszélő, a képen látható csengő, valamint a szürke
tömbbe sűrített összes többi alkatrész. No de hová tökítettem el
a kapcsolási rajzot? Ha nem szkenneltem be, az jópofa
dolog lesz, mert a múltkor elajándékoztam
 a telefon kapcsolási rajzos könyvemet.

 

 

Márpedig nem szkenneltem be a rajzot.
Túrhattam a netet, mire találtam egy használható példányt.

 

 

Van ennek a csengőnek valami varázsa. Valahogy olyan letisztult...

 

 

Mint említettem, a minden más ebben a szürke kockában van, csak nem látjuk.
Bevallom őszintén, egyáltalán nem dereng, hogy valaha is kinyitottam volna egy ilyet.
Azt hiszem épp most jött el az alkalom, hogy ezt a hiányosságot pótoljam.

 

 

A tehermentesítő a vászonszigetelésű zsinórokhoz lett méretezve.

 

 

Műanyagok ha találkoznak. Valami oldószer kipárolgott a CB 67-es készülékzsinór
tehermentesítőjéből, amitől meglágyult a szürke műanyag.

 

 

Az automata.

 

 

Ez a rugócsoport kiképzés nem épp a készülék büszkesége, bár egyszerű, és stabil.

 

 

A szürke puttonyra mély benyomást tett a fekete tehermentesítő.

 

 

Két csavar tartotta a helyén, össze meg egy se.

 

 

Már úgy értem, hogy különösebb akadály nélkül lejött róla a szürke doboz.
Amit a képen látunk, az az indukciós tekercs.

 

 

Amit ezen a képen látunk, az nem tudom mi. Mondanék ilyeneket, hogy ellenálláshuzalból
van tekercselve, és az önhang-csökkentő áramkör része, de ez csak találgatás...
Majd mindjárt felmászok a polcra a rajzért. (illetve beszúrtam az előbb)
Ez egy tekercs, a tárcsa impulzusai által keltett zavarok szűrésére.

 

 

Kondenzátor. Kell egy sorban a csengővel, hogy egyenáramúlag szakadást mutasson
a készülék mikor letettük, váltóáramúlag viszont ott legyen a csengő.

 

 

Jó alaposan össze van építve.

 

 

Tankérem nem én voltam!
Ez magától esett ki. És ahogy elnézem, nem is mostanában.

 

 

Ide való keresztbe, csak kell hozzá egy anya.

 

 

A csavar állagát tekintve úgy nézem, ezen sosem volt anya.
Vagy ha igen, akkor az még a rozsdásodás előtt volt.

 

 

Előkaptam a hármas anya feliratú dobozomat.
Persze egyik sem stimmel a kettőhatos csavarra...

 

 

Még jó, hogy kettes anyából is van egy egész dobozzal.
Mondjuk két egyforma anya (mint ahogy csavar is) az nálam nagyon ritka.

 

 

Néztem mik azok a fekete pettyek a trafón. Penész...

 

 

Ez nem utólagos gányálás!
Az automata villája kiesés ellen gyárilag egy darabka rézdróttal van rögzítve.

 

 

Bent a tárcsa.

 

 

Kint a tárcsa.
No de minek szedtem ki? Már persze azon túl, hogy ez a szétszedtem rovat.

 

 

 

Azért szedtem ki, mert igen különös módon működik. Ugyan visszaforog, de csak
akkor, ha belülről (most épp onnan nézzük) meglököm a regulátort.
De még így is csak csigaványadt üzemmódban tekeredik.

 

 

A regulátor közelről. Az a baja, hogy be van zsírozva.

 

 

Nem hogy nem kell, de egyenesen tilos zsírozni!
Egy csepp varrógépolaj a tengelyvégekre, és semmi más kenőanyag nem kell bele.

 

 

Persze ahhoz, hogy a regulátort kiszedjem, előbb teljesen ki kell tekerni ezt a csavart.
Ezt sosem szerettem (rengeteg tárcsát javítottam), mert előbb meg kell oldani
a kontraanyát, de ahhoz nem lehet hozzáférni laposfogóval, csak jusztával.
A jusztafogó, mint ahogy a neve is mutatja, jusztírozásra, vagyis érintkezők
hajlítására való, nem csavaranyákhoz. Vagyis gyenge egy ilyen feladathoz.
Persze ha lett volna egy ideillő csőkulcsom...

 

 

Kitörölgettem a regulátor házából a belekent zsírt.
Ha itt zsír van, akkor a regulátorkarok végén kilendülő súlyok beleragadnak.
Épp az előbb láttuk videón, hogy forog tőle vissza a tárcsa.

 

 

Ezek is be voltak zsírozva. Mondjuk ha a felületre egészen vékonyan, mondhatni zsíros
ronggyal áttörölve, az még elmegy, de vastagon bekenve összeragad az egész. A jobbra
látható szárnykerék is beragad, és a balra látható racsni is. Azt meséltem? Vecsei Feri
osztálytársam, aki sokkal erősebb volt, mint amennyire okos, mikor a tárcsát tanultuk,
eltörte a szárnykereket. Szomorúan mondta az oktatónak, milyen csúnya baleset történt.
Kiment a tanári asztalhoz, és kapott egy másikat. Úgy látszik, hogy az oktató fel volt
készülve az ilyen esetekre. Sajnos míg Feri a munkaasztalhoz ért az új szárnykerékkel,
az ismét eltört. Morgott is erősen, hogy minek kell ilyen apró szarokkal foglalkoznunk.
Árokásásban viszont nagyon lemaradt Feri mögött, a sok pesti ványadt kölyök...

 

 

 

A racsni azért van, hogy a szárnykerék csak az egyik irányba forogjon. Ha nem így
lenne, akkor olyankor is hajtanánk az ujjkoronggal a regulátort, mikor nem kéne.

 

 

Ez egy jó kép.
Vajon mi zavarta meg a fotómasinát?

 

 

Ahová a piros nyíl mutat, az a kis pöcök mozgatja a rugócsoportot.

 

 

Mármint ezt. Innen nézve a felső három érintkező a hallgató mikrofon rövidre záró rugó.
Az alsó kettő az impulzus rugó. (gyakorlatilag ezekkel tárcsázunk) A maradék két rugó
az impulzus rugókkal van párhuzamosan kötve. Feladatuk, hogy lenyessék az impulzus
rugók által kiadott utolsó impulzust, ugyanis ők mindig egyel többet adnak. Ez azért
van, hogy nehogy két gyors egyest egy kettesnek érzékeljen a központ. Illetve hogy
ne tudjanak egybefolyni a tárcsázott számok akkor se, ha nagyon gyors a kezünk.

 

 

 

A rugó még nincs benne, szóval visszafelé még tekerni kell, de legalább már lehet.
Már persze azért, mert WD40-el kimostam a racsniból a beszáradt zsírt.
Eredetileg előre sem lehetett normális módon tekerni a tárcsát.

 

 

A tárcsát visszahúzó rugó, és az őt tartó beakadó körmös alátét.
Ha jól emlékszem, három és felet kell húzni a rugón.

 

 

A tárcsát tartó egyik csavar alól hiányzott az alátét, de négyes alátétből is van készleten.
Mondjuk fura, hogy nem kiszedem, hanem beteszem, de ilyen esetnek is meg kell esni.

 

 

Összekentem a bakelitházat a WD40-es kezemmel. Ahol összekentem, ott jobban néz ki.
Régen ezt úgy csináltuk, hogy valami zsíros ronggyal áttöröltük a készüléket.
Szinte mindegy mivel, még a vajas kenyeres szalvéta is megfelelt.

 

 

Úgy nézem, hogy ez a lyuk pont arra teremtetett, hogy én ebbe RJ11-es aljzatot szereljek.
Utólag belegondolva, szó sem volt róla, hogy kipofozom ezt a készüléket!

 

 

A két véglet szokott előfordulni. Vagy mindenhonnan telefonos cuccok esnek ki, vagy egy
kurva konnektor nem sok, annyi sem akad az egész lakásban! Múltkor berágtam, és
rendeztem a helyzetet. Kineveztem ezt a fiókot telefonos fióknak. Ami ebben
elfér, annyit tartok itthon. A többi lomot vissza is vittem a melóba. Úgy is
oda valók. Most persze itthon kellene egy beépíthető RJ11-es aljzat.
Tudom, hogy láttam valahol. Csak mint a kép mutatja, nem itt.

 

 

Nem hogy meglett, de még az is van ráírva a fiókocskára, hogy: Telefon csatlakozó
Olyan rendes ember vagyok, hogy azon már magam is elcsodálkozom...

 

 

Pontosan ezt kerestem.
Csak azért mondom, mert sokszor előfordul, ha találok is valamit, az nem pont olyan.

 

 

Ha a kerek részt kireszelem, pont beillik a lyukba.
Vajon honnan tudták 1955-ben, hogy mekkora lesz egy RJ11-es aljzat?

 

 

Lefényképeztem a drótok pozícióját, hogy visszataláljak a színekkel a helyükre.

 

 

Aztán inkább maradtam a hagyományos kockás papírnál. Már csak azért is, mert egyrészt
szerintem kényelmetlen visszanézni a fotómasinán a képet, másrészt nem is nagyon
tudom, hogyan kell. Ilyesmiben az asszony nagy. Képes lefotózni az erkélyen
a paprikapalántát, majd az orrom alá tolni a gépet (már úgy értem a fényképezőgép
nézőkéjét), hogy milyen szépek. Ennyi erővel akár a virágosládát is az ölembe tehetné...

 

 

Elővettem egy nagycsomó reszelőt, hogy majd ezekkel jól kireszelem
azt a lyukat szögletesre.

 

 

 

Van énnekem fűrészem. Reszeljen akinek két anyja van!

 

 

Na jó, kicsit reszeltem is. Eddig jó, csak mi fogja a helyén tartani?

 

 

Ugyan megszorul a résben, de így nem maradhat.
Takonyragasztó-pisztoly nem tartaná meg.
Kéne nekem egy laposvas két lyukkal.

 

 

Ilyen esetekre is fel vagyok készülve. Van egy fiókom, amire az van írva: Apróvas
Ebben apró mechanikai alkatrészek vannak, mint például ami most is kéne.
Persze az említett fiók már lent van a pincében, hiszen nem kell, mert
már nem igazán barkácsolok. Ez a doboz a legutóbbi szétszedtemek
által termelődött anyagokat tartalmazza. Akár lehetne is benne amit keresek.

 

 

Valami van, de nem az igazi.
Ki is mondta ezt? Arkagyij Rajkin.

 

 

 

Mire ezt megtaláltam...

 

 

Ha excenter kell, akkor az is van itthon. Persze most nem kell...

 

 

Mi lenne, ha körbenéznék, illetve hátra.
Itt ez a rengeteg doboz. Hátha akad bennük valami.
Mondjuk középen két doboznyi hézag. Majd ragasztok dobozt...

 

 

Ennek a doboznak az a felirata, hogy: Alátétek
Itt van minden olyasmi, ami nem fért bele a többi kategóriába.
Például nincs csapágyak, és órafelhúzó feliratú dobozom, ezért ezek itt laknak.

 

 

Meg persze ezek is, amikre úgy nagyjából ráillik az alátét kifejezés.

 

 

Már vágom is bele a négyes menetet.
Már csak azért, mert az anya már nem férne oda.

 

 

Kicsit kifűrészeltem belőle, hogy elférjenek a kábelek.
Ebben az egészben az a szép, hogy úgy van berendezve a szoba,
hogy mindezen műveletekhez gyakorlatilag fel sem kell állnom a székemből.

 

 

Miért is ne illene ide? Amúgy ez az alumínium lapocska egy EVA66 fedőnevű NDK
telefonközpont tápegységéből származik. Rengeteg ilyen volt benne. Ezekből építettek
a diódáknak belül hűtőbordát. Gondoltam következmények nélkül említhetem meg ezt
a tápegységet, mert semmi esély sincs rá, hogy előkerüljön belőle egy bemutatásra
váró darab. Erre fel a múltkor turkálok a pincében, s nem a kezembe akad egy?

 

 

Most mit csináljak? Ez van.
Feketével feketére. Majd egyszer veszek egy fehér filctollat...

 

 

Miniplex fúrógép balra lent.

 

 

Hozzávaló tápegység szembe fent. Mondom, még csak fel sem kell állnom!

 

 

Az előbbi "hármasnak néztem a kettőhatos csavart" történés után jobbnak láttam előkapni
a tolómérőt. Kipróbáltam a szemmértékem. Az első tíz csigafúró négyesnél kisebb volt...

 

 

Van modern akkus fúróm, meg egy öregecske kicsi kék. Persze az akku mindben halott.
Hogy miért nem veszek négy új cellát a kis kékbe, azt nem tudom. Talán azért
mert már olyan ritkán csinálok valamit, hogy nem érdemes. Ellenben
ezzel a nagy géppel meg nem lehet finoman dolgozni!

 

 

Na tessék! Most is eltörte a bakelitet!

 

 

Kéne két pontos hosszúságú, és lehetőleg egyforma fejű négyes csavar.

 

 

Mint azt már párszor említettem, ami nálam a legritkább, az a két egyforma csavar.

 

 

Az eredeti tehermentesítő bal oldala útban volt, ezért egyszerűen levágtam.

 

 

Csakhogy a csavarja is útban van.

 

 

De semmi baj. Nem lesz ott a csavar.
Valamint bármennyit le tudok vágni a tehermentesítőből.

 

 

Őszintén bevallom, jobbszeretem azt a szétszedtemet, melynek a végén az adott
tárgy a kukában végzi. Hát már megint hogy néz ki ez az asztal?

 

 

Mondjuk ez a kötés sem néz ki valami jól...

 

 

Visszataláltam a drótokkal a helyükre.
A többi előrángatott kacattal pedig megtámadtam a fiókjaimat.

 

 

Persze mikor azt hiszem, hogy kész, biztosan találok egy komplett elől maradt fiókot.

 

 

Kész! Mondjuk egy próba azért nem ártott volna, mielőtt betekerem az összetartó
csavarokat. Mikor ennyire elbízom magam, akkor biztosan elrontok valamit.

 

 

 

De nem. Illetve csak annyi, hogy kicsit kihagy a készülék csengője.
Tudom mitől van. Majd mindjárt belegyógyítok az agyába.

 

 

Nem! Azért sem keresek két egyforma fejű csavart!

 

 

Ezt a technikailag szépen kivitelezett részletet az előbb elfelejtettem megemlíteni.
A csengő harangjai alatt lyukak vannak, a lyukakon pedig rézszálakból szőtt háló.
Volt idő, mikor még adtak a részletekre...

 

 

Ennek nem így kell kinéznie. Túl nagy a rés. Ráadásul ferde is. A túl nagy rés okozza,
hogy a csengő kalapácsa nem képes követni a csengető feszültség frekvenciáját.

 

 

Most van jól beállítva. A két álló fegyverzet és a lengőnyelv párhuzamos.

 

 

 

Mindjárt normálisan csörög.

 

 

Egy kissé ugyan talán komor a hangulata, de attól még jól mutat az éjjeliszekrényen.
Kíváncsi leszek, hogy mit fog szólni hozzá a család. Ahogy ezen elméláztam,
majd visszafordultam a szobámba, a következő meglepő kép fogadott.

 

 

Kint már besötétedett. Bent a villany leoltva. Ennek a lököttnek meg
világított a szeme. Én persze rémültemben valami óriásrovarnak
néztem. Hülye ijesztgetős, postán kallódós Timmy báránya!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.