Nyomógombos kézibeszélő
(végre valami, ami nem bóvli)

Lementem a pincébe, mégpedig a pincének is a legtávolabbi sarkába.
Négy ajtót és öt zárat kell kinyitnom mire ide eljutok, de csak ide evett a fene!
VL100-as tévét már szedtem szét, ráadásul ez nem is az a darab, hanem az, ami a másik
javításához kellett volna. A felső papírdobozra valami műszer van írva, de nem az van benne.
Küldtem valakinek egy analóg műszert, amit persze megevett a posta.
Mindezt csak azért történt, mert nincs belőle itthon több!
De vajon mi lehet az alsó papírdobozban?

A slagokat összekötő bogyókat ki fogom szórni a szemétbe, nézzük inkább a többit.

Ez a számológép csak azért piros kijelzős, mert valaki a minap kék színűt szeretett volna.

Redna redna Zsiguliba kötelező darab egy ilyen orosz órástükör!

Kilógott a polcból valami bőrszíj, meghúztam, ez volt a végén.
Na ugye, hogy van még itthon analóg műszer!

A szkennereket azóta már szét is kaptam.

A videókamera, és a hozzávaló monitor szerintem kellemes szétszedtem alanyok lesznek.
A kamera sajnos döglött, a monitor tudtommal működik.

Kihúztam a másik bőrtokot is, gázérzékelő a szentem.
A citromsárga konnektor talán valami stabilizátor lehet.
A kék műszer (mert az) jelfogó meghúzási idő mérő eszköz.

Ugyan a lomoktól a lakásban nem férek, de azért még hoztam hozzájuk...

Ez a mai alany. Ez egy szerszám, és nem is akármilyen!
Ez egy amerikai mintájú, angol gyártású nyomógombos hívóművel ellátott kézibeszélő.
Ez egy telefonos szerszám, a telefonáláson kívül sok mindenre alkalmas.
A sok kínai ratyi szar után érdemes megnézni egy ilyet!

A zsinórja belül vezeti az áramot.

Kívül meg vászon szövése van.
Lehet, hogy az autómat nem tudnám vele elhúzni,
de ha felkötném vele magam, akkor az bizony sikeres project lenne!

A zsinór végén a krokodilcsipeszek kicsit krumplik, de hát ez mégiscsak egy szerszám.
Arra való, hogy mindenféle drótokra csíptessék rá a telefonszerelők.
A zsinórja eltéphetetlen, a krokicsipesz szigetelt.
Vagyis nem szakad, nem ráz!

A mintás rész középen, az gumiból van.
Ezt a szerszámot szinte csak készakarva lehet elejteni!

A kezelőgombok a hallgató háta mögé kerültek, jó helyen vannak itt.
Mindenféle kunsztokat tud, például ki lehet hangosítani,
át lehet kapcsolni LB (helyi telep) üzemmódba,
és kereső oszcillátor is van benne.

Ennél a karabinernél fogva mondjuk szerszámövre lehet csíptetni.
Nem akarok ömlengeni, de a mai tárgyak nagy részében szó sincs értelmes
megoldásokról, egyszerűen felülírja a célszerűséget a design. Ezt meg öröm nézni!

Behallgatás, beszéd váltó kapcsoló.
Vagyis szépen csendben bele lehet vele figyelni egy vonalba.
Ami fekete sáv a kapcsoló körül van, az bizony gumírozás, itt nem folyik be a víz!

A "POL" gomb polaritást vált, a "MUTE" meg kikapcsolja a mikrofont.
A középső gomb nem tudom mit csinál, bevallom, sosem volt ilyen beszélőm.
Ez onnan van, hogy egyszer nagyon régen egy selejtezés alkalmával belemarkoltam
a kosárba, és kivettem belőle hat épebb darabot. Gondoltam majd összerakok hatból egyet.
Az első hármat nem sikerült feltámasztanom, aztán feladtam...

Itt sem folyik be a víz, ezek a gombok is gumiból vannak.
Akár szakadó esőben is lehet használni ezt a műszert, szerintem nem árt neki!

A másik oldalon a tone / pulse átkapcsoló található.

Ott túl a rácson egy picike hangszóró van.
De itt sem tud bemenni a víz, mert cefetül be van ragasztva ez is.

Ha jobban megnézzük azt a csavarfejet, akár
kereszthornyos, akár hagyományos csavarhúzó is jó hozzá.
Persze ugyan ez csak egy apró kedvesség a gyártótól, de azért jólesik!

Kifejezetten jó fogása van, de ezen kívül tud még valami más érdekességet is.
Ez az eszköz nem azért ilyen formájú, mert formatervező éppen ezt álmodta,
hanem azért ilyen, mert ez a forma illeszkedik az ember arca, és a válla közé!

Ezt a részt le lehet venni, nem patentos, két erős csavar tartja.

Gondoltam a zsinórjánál fogva kifeszítem a pici hangszórót...

...de csak a csatlakozóit sikerült letépnem.

A karabinert két csavar tartja.
Szerintem ez nem hogy a kézibeszélő, de még az én súlyomat is simán bírná!

Olyan érzésem volt, mintha a gumiborítás nem ragasztva volna.
Miközben apró darabokban tépkedtem le, akkor sem éreztem, hogy ragasztva lenne.
Érzéketlen állat vagyok na!

Csak kifeszegettem a pici hangszórót a hátsó borítólapból.
Ugyan nem volt sok értelme, de megtettem...

Menjünk tovább befelé.
Illetve majd én haladok, te meg csak figyeljél!

A csavarok hosszan tartanak, szerintem ha százszor ki-be tekerném őket,
akkor is ugyanúgy tartanának mint újkorukban!

Ez volt az én nagy bánatom ezzel a szerkezettel kapcsolatban!
A feliratos díszlap alatt csavarok vannak, nem lehet szépen összeszerelni.
Persze a gyárban, jobban mondva a szervizben, biztosan van másik matricájuk...

Érdekes, de engem a 30 év telefonszerelői múltam alatt,
még sosem érdekelt a telefonvonal elektromos polaritása!

Amerikai minta alapján az Egyesült Királyságban készült.
Az Egyesült Királyság nem Kínában van, hanem egy Britannia nevű sziget Európa partjainál.

Mikor a fentebb látható címkét letéptem, előkerült az utolsó csavar is.

A két fél közötti gumiszigetelés miatt igencsak nehezen jött szét.
Először azt hittem, hogy még van benne valahol csavar, de csak a szigetelés volt.
Manapság egy holmit nem hogy a szigetelés, de még a csavarjai sem tartanak rendesen össze!

Most már csak a hallgatóhoz, és a mikrofonhoz tartó vezetékek miatt nem jön szét.

Érdekes mód a hallgató és a mikrofon egyforma.
Az ember azt hinné, hogy a benyomódások rések, majd ott jól befolyik a víz!

Igen, tényleg rések, bár csak kinagyítva látszanak.

De semmi baj, mert itt van ez a gumitömítés.

Meg ez a celofán karika.
Márpedig a hangon kívül itt kérem nem megy be semmi!

A gyakorlatilag nulla tömegű hallgatót és mikrofont, két két csavar tartja a helyén.
Ez bizony elég elpusztíthatatlannak látszik!

Persze én tudom, hogy úgy kell kinyitni mint egy konzervet.
Azért csak óvatosan, mert a tépett vaslemez széle olyan mint egy kés!

Ez egy picike dinamikus hangszóró, illetve mikrofon.

Ha sikerülne olyan erővel földhöz vágnunk, hogy ez az erőhatás kimozdítaná
a lengőcsévére tekercselt rézhuzal tömegénél fogva a membránt, akkor
a középen látható aprócska pöcök ezt mégiscsak megakadályozza.

Persze ellenem nem volt védett a szerencsétlen...

Nézzük az elektronikát.

Azon gondolkodtam, mi lenne, ha egy másik ilyet utána kötnék a kocsinak,
és pattogtatnám magam után pár kilométert. Szerintem túlélné!

Ezeket a gumi dolgokat elteszem.

Zöld panel, mindenben ilyen van...

Az érintkezők felülete aranyozott.

Azt hittem, hogy ez széthúzós csatlakozó.
Hát, tulajdonképpen széthúztam...

Tök jól ragad ez a gumilapocska!
Illetve minden más is amihez hozzáért. Például a kezem, meg az exponáló gomb...

A középső asztalfiók zárjának belső oldalára ragasztottam,
gondoltam hátha egyszer kelleni fog valamire...

Ez a szivacs is ragadt, de én aljas módon megszabadultam tőle.
Illetve ezt csak úgy gondoltam, mert mikor kidobtam örökre beleragadt a kisvödrömbe.

A vonali interface.
A jobbra látható lábasjószágok feladata, hogy megvédjék az elektronikát a telefonvonaltól.
Na ez az, ahol ez az amúgy nagyszerű eszköz elhasalt a honi körülmények között.
Lehet ámerikában nincs ISDN, meg 320 voltos távtáplálású PCM11-es.
Mindenesetre nálunk valami megöli ezeket a szerencsétleneket.

A barna színű valamit nem én törtem össze, egyszerűen szétvetette a túlfeszültség.
Részemről ezért nem szeretem az érzékeny elektronikát a szerszámokban.
Persze az én tárcsás beszélőm meg egy őskövület, viszont nem is
megy tönkre holmi túlfeszültségtől. Mondjuk a fázisra
arra különösen nagyot szól a hallgatóbetét!

Ez meg itt egy hatalmas krumpli nagy dióda.
Azon gondolkodtam, egy ilyen beszélőt újkorában kéne módosítani.
Kéne bele egy soros párszáz ohmos ellenállás, amit időnként cserélnék ha szét találna égni.

Szép ez a panel, végre valami fekete a sok zöld után!

Majd jól megmentem innen ezt a pici kapcsolót.
A gumiborítás úgy rá volt nőve, izomból alig bírtam róla lefeszegetni!

Azok a nagy hosszú csavarok is ebben voltak!

Szereztem egy elemcsatlakozót, meg egy kisdarab piros-fekete drótot.

A többit meg beszórtam ebbe a dobozba...