Kézi szkennerek
(egy csapásra kettővel kevesebb)

Mivel a szobámban található tárgyak nem keltették fel az érdeklődésemet,
ezért lementem a pincébe. Persze a pincében se jobb a helyzet, maximum ezeket
a tárgyakat nem láttam unalomig nap mint nap a polc szélén a puszta létükért reszketni.
Az orosz órástükör megér egy misét, a nyomógombos kézibeszélő végre valami
ami rendesen össze van szerelve, a két szkenner meg teljességgel felesleges,
vagyis bátran elpusztíthatom őket. No persze nem mintha egyébként
félni szoktam volna szétszedés közben...

 

 

Először az egyiket találtam meg, és lazán ledobtam a robogó ülésére.
Aztán ahogy a polcon turkáltam a lomok között, megint a kezembe került.
Még csodálkoztam is, mert mintha az előbb már egyszer odébb raktam volna.
Jól emlékeztem a dologra. Mondjuk pár perce azt sem tudtam, hogy van ilyenem.

 

 

Ráadásul mindjárt kettő is van. Élőben, úgy értem használatba véve, sosem volt ilyenem.
Mikor én szkennelésre adtam a fejem, akkor már rendes lapolvasó formára váltottak a gyártók.
Ez a kézi tologatós szkenner egy elég egy halott ötlet. Ha nem értenéd mi ez, hát ez egy
olyan szkenner, amibe nem beleteszed a papírt, és ő majd elintézi a dolgot, hanem
neked kell kézzel tologatni a papíron a képen látható eszközt. Ügyes kütyü mi?

 

 

Tipikusan nem szabványos portra csatolható eszközök.
Az egyiknek PS2-höz, a másiknak meg monitorhoz hasonlít a csatlakozója.
Mindkét szkennernek saját kártyája volt, ami persze sosincs az eszköz mellett a kukáspiacon...
USB előtti vad idők voltak ezek ha mondom!

 

 

Levágtam a kábeleket, megy minden egyből a szemetesbe!
Szóval az ember megvett egy ilyen szkennert, és nem csak úgy rádugta a gépre,
hanem előtte be kellett szerelni az eszközhöz kapott egyedi illesztő kártyát is, ami persze semmi
máshoz nem volt jó. Nekem szerencsém volt, az első szkennerem SCSI csatoló felületű volt.
Mondjuk az igaz, hogy egy kóbor meghajtón kívül semmi más SCSI eszközöm sem volt.
Meg a SCSI kábel egymagában vastagabb, mint ez a két kis fonnyadt együttvéve.

 

 

Ugyan az egyik Genius, a másik meg Qtronix, de a forma ugyanaz.
Nem dereng, hogy ezektől alapvetően eltérő formájú kézi szkennert láttam volna.
Egy pár éve szinte tele volt ilyenekkel a piac, mindig jól megnéztem őket,
s mint az látható, kettőt el is hoztam. Vagy ki tudja honnan vannak...

 

 

A Geniusnak hatalmas íves gombja van, a Qtronixnak meg nagy kerek.
Működés közben a sötét színű plexi alól fény dereng.
Ez nem dereng, hiszen élőben sosem láttam,
viszont jól belenéztem a dobozokba.

 

 

Beteszem őket a színes plexi feliratú fiókomba.

 

 

Levágtam a kábeleket, közben meg ott volt a végükön
állatkodásomtól pár centire a csatlakozó. Ej, de sajnálom...

 

 

Belülről is azonos a felépítményük.

 

 

Először is valamivel meg kell világítani a papírt.
Az egyik masina LED-ekkel oldotta meg, a másik pedig fénycsővel.

 

 

Először azt hittem, ezek itt a LED-ek, de aztán mégiscsak felvettem a szemüvegem.
Szóval ezek itt a LED-ek soros áramkorlátozó ellenállásai.

 

 

Így világít a LED sor, csak nem nagyon látszik, de majd én mindjárt megmutatom.

 

 

Tessék!

 

 

Meg van világítva a papír, toljuk felette a szkennert.
A tolást pontosan vissza kell jelezni az elektronikának, erre szolgál amit a képen látunk.
Ez alapvetően egy gyorsító áttétel, amit a szkenner hasán található gumigörgő hajt.
Mi toljuk a szkennert, a görgő forgatja az áttételt, az áttétel végén ott van az a
lyukacsos tárcsa, ami pontosan olyan mint amilyet az egér golyója forgat.

 

 

 

Nyikorog kicsit, de hát öreg a szentem...

 

 

Ez meg itt a szeme.
Ezen az optikán keresztül vetül rá a kép a CCD érzékelőre.

 

 

Az áttétel elemei kiszerelve. Mondhatnánk, hogy értelmetlen,
de aki az ezermester újságon nőtt fel, annak mindenre van ötlete!
Például rászerelem ezeket, és még egy hosszú görgőt, mondjuk bármire.
Meghajtom a lyukacsos tárcsát egy kismagnó motorjával. A két egymás mellett
lassan forgó gumihengerre ráteszek egy orvosságos üveget, amiben homok, és persze
a homokkal csiszolandó tárgyak vannak. Aztán elfelejtkezem a dologról egy időre.
Az üvegcsében a homok bőszen teszi a dolgát, csiszolja a, a mit tudom én mit...

 

 

Az optikából a CCD-be érkező jel a szürke kábelen bejut az elektronikába, aki ettől
teljesen összezavarodik, és ijedtében átküldi az adatokat a dróton a PC-ben található kártyába.

 

 

Ez a CCD, ilyen van videó kamerában is.
Persze az két dimenziós, ez meg ugye csak egy.
Vagyis ez az érzékelő csak egy csíkot lát a világból.

 

 

Mivel az egyik IKEA-ban vásárolt fiókos akármire "lencsék" címke került,
gondoltam kiszedem innen ezt a pici optikát. Mint látható, ő nem így gondolta.
Apró darabokban lefarigcsáltam róla a műanyag burkolat felét, de esze ágában sem
volt kijönni a helyéről! Bezzeg ha azt szerettem volna ha nem mozdul el...

 

 

Közmondások ide vagy oda, mindig a puszta erő győz...

 

 

Mivel a szkenner tulajdonképpen lát, aljas módon odatettem elé a szerszámokat,
majd megkérdeztem tőle: Na! Tudod-e most mi jön?

 

 

Pont olyan darabokból áll, mint a másik.

 

 

Viszont ennek az optikáját könnyedén ki tudtam szerelni.

 

 

Unalmas panelek, és még csak nem is mind, mert ez így hiányos.
Eredetileg volt benne még egy panel, amit csodák csodája elhasználtam.
Ez egy nagyfeszültségű tápegység panel (transzverter) a szkenner fénycsövéhez.
Az asztalomra készült belőle egy lámpa háttérvilágításnak.

 

 

Itt van ni!

 

 

Fadarab, telefonzsinór, fülke kézibeszélő zsinór védő spirál, szkennerbe való fénycsőtáp.
Mindez az egyszerűség jegyében a PC-hez való kishangfal dugasztápjáról jár.

 

 

A fénycsőre átlátszó slag van húzva, nehogy összetörjem.
Nem is rossz a fénye, de szinte sosem használom...

 

 

Rengeteg erű árnyékolt kábel, biztosan kelleni fog, és akkor meg nem lesz!

 

 

A színes drótokat kiszedtem a burkolatból, mert ugyan van egy asztalfiókra való
szép színes drótom, de ha 25 centi zöld kellene, akkor biztosan nincs elég hosszú!

 

 

A másik kábel belülről kicsit más, ennek csak néhány ere volt árnyékolt.

 

 

Nem volt szívem veszni hagyni a színes drótokat!

 

 

Ez a kép meg azért készült, hogy ne mindig csavarok legyenek az utolsó fotón.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.