Elektroncsöves nagyothalló készülék
(ne csak tranyós dolgok legyenek)

Nemrég a nagyothalló szétszedésénél megemlítettem, hogy vajon milyen
lehetett egy elektroncsöves készülék. Hát tessék! Már itt is van, hogy belenézzünk.
Köszönet a képekért Olasz Péternek!

Természetesen ezt is be lehet kapcsolni. Sőt!
Itt kell csak igazán figyelni a bekapcsolásra, hiszen az elektroncsövek
fűtése szinte zabálja az energiát, gyorsan ki fognak merülni az elemek / akkumulátorok,  ha
elfelejtjük kikapcsolni a készüléket! A csavarnak kinéző tárgy pedig
a hangerő gomb, vagy inkább a gomb hiánya.

A vastagabbik kétlábú dugó az 1,5 voltos fűtőtelep csatlakozója.
A vékonyabbik háromlábú pedig a 37,5 voltos anódtelephez csatlakozik.
Ez utóbbi azért háromlábú, nehogy fordítva dugjuk be, hiszen a fűtőfeszültség
 polaritásával ellentétben az anódfeszültség polaritása nem mindegy!
Az elemeknek mai szemmel nézve igen fura formájuk volt.

Multitone London Type: H46764
Vagy ugyanaz a cég készítette, mint a korábban bemutatott tranzisztoros készüléket, vagy nem.

Az egyik felében nincs semmi, csak a mikrofont védő vékonyszövésű réz szita.

Viszont a másik oldala...
Szóval itt már vannak csuda dolgok!

Itt van mindjárt a két elektroncső.
Középen a csavar egy rugót tart, a rugó szárai pedig két a elektroncsövet.
Alul a fehér kapcsolósáv a hangszínszabályozó kapcsolója. Ha betekertük a csavart
a megfelelő lyukba, akkor, szóval ez a mai DIP kapcsoló vagy jumper korabeli megfelelője.

A DF91-es csövet mifelénk 1T4T-nek hívták.

Mind a DF91-es, mind a DK 91-es elektroncső fűtőárama 50 milliamper,
vagyis ketten együtt éppen 100 milliampert fogyasztanak.
Nem tarthatott valami sokáig az az elem...

Íme a mikrofonbetét.
Valószínűleg a kor hangulatának megfelelően kristálymikrofon.

A szerelés a kor technikai színvonalának,
és az elektroncsövekhez kidolgozott technológiának megfelelő.
Hát, azt kell mondjam, azért jó dolog volt, hogy feltalálták a nyomtatott áramkört!