Medline SE-2000 vérnyomásmérő
(anyukám is hozzájárul a szétszedtemhez)

Fekete doboz, de nem repülőgépből jött, hanem a telekről.

 

 

Anyukám vérnyomásmérője.
A dobozban még ott van a kezelési utasítás.

 

 

Szent ég! Ez majdnem 10 éves, és még csak most esett szét?

 

 

Szerintem szép formája van.
A rengeteg használattól a piros gombról lekopott a festék.

 

 

Fehér alapon feketét nem jó fényképezni.
Azt tapasztaltam, ha teszek mellé valami színeset, jobb lesz a kép.

 

 

Ez is része a rendszernek, hiszen ez a befőttes gumi tartotta a doboz fedelét.

 

 

A mandzsettából jövő gumicsövet a készülék oldalába kell csatlakoztatni.

 

 

A mandzsetta ragasztása foszlik, 10 év használat után már szabad neki.

 

 

 

A kompresszornak nincs baja, szépen felfújja a mandzsettát.

 

 

Mondjuk nem kell ennyire kövérre fújni.
Illetve jelen esetben de. A készüléknek az a baja, hogy leereszt a mandzsetta.
Kilyukadt, foltozni nem lehet, a lyukat sem tudtam rendesen behatárolni.
Ha víz alá nyomnám, akkor egyből kiderülne hol lyukas, csak minek?

 

 

Vérnyomásmérő alulnézetből.
Akinek magas a vérnyomása, de nem foglalkozik vele,
az nem a vérnyomásmérőt fogja nézni alulról, hanem az ibolyát, és szagolni.

 

s

Jóféle elemek, amit a szintén rézfejű Duracell akkukról már nem tudok elmondani.
Pár nap alatt maguktól kimerülnek, el sem indul velük a kamera.
Kellett nekem jó nevű márkás holmit venni...

 

 

Nem is gondoltam, hogy magyar gyártmány, ahhoz valahogy túl szép a formája.

 

 

Levan plombálva, vagyis még nem piszkálta senki.
Na majd most!

 

 

Egyszer érne meglepetés, hogy valami más lenne a dobozban mint amire számítok...

 

 

Alul a fehér pettyek a nyomógombok mögötti érintkezők.
A rézkarika forma egy piezo csipogó.

 

 

Olyan érzésem van, mintha a kijelző egyik oldalát nem tartaná semmi.

 

 

 

És tényleg!

 

 

Balra a kompresszor, jobbra az őt meghajtó motor.

 

 

Az excenter nincs túlbonyolítva.
Jobbról a vastag a picinyke motor tengelye, amire egyszerűen rá van hegesztve egy másik tengely.
Ez a másik tengely (ami erősen kóvályog) hajtja a kompresszort.

 

 

 

Azért így érthetőbb, mint ahogy leírtam.

 

 

Kihajtottam a panelt, de nincs alatta semmi újabb csoda.

 

 

Ez egy elektromágnes mozgatta szelep.
A kompresszor felfújja a mandzsettát, az elektronika pedig ezen szelepet vezérelve leengedi.

 

 

Jön még egy cső az elektronikára, ennek a végén van a nyomásmérő és egy mikrofon.
A mikrofon füleli mikor indul meg a véráram, illetve a pulzust is számlálja.

 

 

Nekem tetszik ez a mini kompresszor. Vajon elvinné a szintén mini festékszórómat?
Elteszem ezt a műszert. Ha egyszer odajutok, hogy festenem kell, majd kipróbálom.

 

 

Hirtelen ötlettől vezérelve befoltoztam a mandzsettán található lyukat.

 

 

Mondjuk kicsit hülyén nézek ki könyöktájon kiálló satuval,
de ha jól belegondolok, satu nélkül sem mutatok jobban...

 

 

Na! Már megint felidegesítettem magam!

 

 

A szívem is hogy ver...

 

 

Mekkora az esélye annak, hogy lefotózok egy LCD modult váltás közben?
Szinte nulla, tehát sikerült.

 

 

Jópofa matrica, csak nincs a dobozon adapter csatlakozó aljzat.
Aztán rájöttem hol van, bár nem egyszerű eset!
A csatlakozó a matrica alatt van.

 

 

Fogyasztói társadalom...
Kezdem elfogadni a dolgot. Vettem hát helyette egy másikat...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...