Szintadó - szintvevő
(átviteltechnikai mérőműszerek)

Felhoztam őket a pincéből.
Itt jó helyen vannak. Volt itt már annyi minden...
Elígértem őket ezer éve, de azóta is csak kerülgettem a feladatot.

 

 

Az asszony mindig azt mondja, hogy törölgessem már meg, amit éppen szétszedek.
Ugyan most nincs itt, de ha itt volna akkor mondaná, és jelen esetben igaza is lenne!

 

 

Na! Most meg azért nem férek hozzájuk, mert vizesek.
Mindig csak ezek a hülye kifogások...

 

 

Másnapra tiszták és szárazak. Nincs mese, végre neki, illetve nekik állok.
Nincs mese? Már miért ne lenne? Még el sem mondtam honnan vannak!
Céges selejtezésből mentettem ki őket. Olyan szépek voltak,
hogy semmiképp sem hagyhattam őket veszni!

 

 

Már eleve az se semmi, hogy ilyen szép füle van a doboznak. Szinte könyörgött:
Géza! Vigyél haza! Megragadtam az alkalmat, és persze a dobozok fülét, és
egyből nem hoztam őket haza. Először az öltözőszekrényemben voltak
elrejtve, majd a pincében hevertek éveket. Aztán költözéskor láttam,
hogy ezekre a melóhelyen semmi szükség, ezért továbbra is maradtak.
Miután megszűnt az irodám, egy dohos pincébe kerültek, majd pár év múlva
egy szárazabba. Néhány éve megszántam őket és hazajöhettek velem. Azóta már
a fáspincében állomásoztak. De mi a csudát meséljek a fülről? Talán azt, hogy
apukám akkumulátortöltők összefusizásából egészítette ki a családi kasszát.
Minden volt hozzá a Tanértnél, kivéve a fület, amit külön kellett megvenni
a boltban. Hogy ennek mi köze van ehhez a műszerhez? Na jó. Semmi...

 

 

Ez a csat annyira szép is, meg jó is, hogy mindjárt lelopom innen!
Persze az idők folyamán megtanultam türtőztetni magam.
Hazudik ha mondom! (a szerkesztő megjegyzése)

 

 

A gumiláb fémből van, ami jelen esetben jót tesz a tartósságnak.

 

 

Hatalmas fényes csavar terpeszkedik a doboz alján.
Honnan eredhet nálam ez a csavarmánia?
Talán még a Märklines időkből.

 

 

A dobozok teteje belülről valami plüss szerű anyaggal van kárpitozva.
Jópofa ez a doboz, lehetne barkácsolni bele mondjuk valami rádiót.
No de hol vannak az én rádióépítős terveim? Valahol a jövőben.

 

 

De nem barkácsolok én ezekbe semmit...
Már eleve azért sem, hiszen nem üresek.
Aztán meg ugye el is ígértem őket.

 

 

Ebből az 1982-es Rádiótechnikában megjelent hirdetésből kiderül, hogy
mi is ez a két doboz. Úgy nézem, hogy még sosem voltak használva,
legalábbis nem látszik rajtuk semmiféle szokásos kopásnyom.
Egy kis szocializmus anno:
Volt a cégnél egy műszerfelelős, aki a mindenféle műszerek beszerzését illetően
döntött. Hogy nekünk mi kell? Azt tudtommal soha senki sem kérdezte meg.
Persze nem is kellett nekünk műszer semmi, mert mégis minek? Telefonos
simán elvan egy UNIVO voltmérővel. Sokuknak még az is sok volt. Szóval
nem létező igényeink ellenére, időnként csuda műszerek érkeztek a raktárba.
Ez a két gyönyörűség ez semmi! Egyszer a 90-es évek elején érkezett egy hatalmas
doboz. Volt benne egy akkora műszer, hogy alig hittem a szememnek! Még színes
LCD monitor is volt benne, amiről akkoriban azt sem tudtuk eszik-e vagy isszák!
A rádió és televízió közvetítő vonalak bemérésére kaptuk, melyek épségének
ellenőrzésére Kovács Ernő kollégám számtárcsás kézibeszélőt, valamint
zsebtelepet használt. Ernő egy nagyon rendes gyerek volt, de az
elektromossággal kapcsolatos tudásszintje a törzsfejlődés
folyamán megrekedt valahol a "megnyalom a zsebtelepet,
ha csíp akkor jó" szintnél. Szóval rajtam kívül senki rá sem
nézett a csuda műszerre, használni meg pláne nem merte senki!
Mondjuk a milliós ára eleve elég riasztóan hatott. Olyan öt éve még
láttam ezt a műszert egy sarokban, de valahová elkallódott. Majd beszélek
a raktárossal, hátha ott rohad valamelyik zugban. Egy belenézést
azért mindenképp megérne az a gyönyörű műszer.

 

 

Ez a szintadó műszere.
Szabványos jelszint jön belőle, amit a szintvevővel lehet mérni.

 

 

Ez a szintvevő műszere.
Ezzel lehet mérni, hogy mi jutott el a szintadó adta jelből a kábel másik végéig.

 

 

A Magyar Telekom akkor még Magyar Posta volt. Ugyanolyan zöld Barkas
kisteherautója volt a csomagkihordónak is, mint a telefonszerelőnek.
Hogy is volt a hülyeségi sorrend? Rendőr, postás, vasutas.
Meg persze ilyen hülye versikék is voltak:
Buta postás ne nevess,
Gyere egyél bableves!

 

 

Az ezüstszín leltárcímke alatt egy másik, de aranyszín leltárcímke van.
Ennek persze alapjaiban véve semmi értelme, de valamit csak kellett
csinálnia egész évben a gazdasági osztályon dolgozó (bájosnak nem
mondható) kolléganőmnek, akinek nevét sajnos nem tudtam
megjegyezni, mert a főnököm bányarémnek hívta.

 

 

Nagyon szép ez a műszerfal!

 

 

De ez se kutya!

 

 

 

A kék gomb megnyomására a műszer megméri, hogy jó-e benne az elem.
Jó hát! Bár nem elem van benne, hanem a tápegységemből jövő kábel.

 

 

Magyar gyártmány.
A gyári szám gravírozva van az előlapba.

 

 

Még megvan a cég, de a weblapjukat nem találtam.

 

 

A piciny bőröndben a műszer felett egy kábeltároló rekesz van kiképezve.
Ügyes! Így talán nem veszik el a kábel.

 

 

Meg is van mindkét műszer eredeti mérőzsinórja.

 

 

Kicsit megremeg a kezem a banándugók láttán, de nem lopom le őket.
De mi lenne, ha azt mondanám, hogy nem is voltak meg...

 

 

Normálisak ezek?
Nem elég baj, hogy ég a ház, még igyam is le magam?
Mit szólnak majd a tűzoltók, hogy részegen kószálok a tűzben? Nooormális...
Ez egy előzetes kép a készülő tücsök és bogár fotósorozatomból.
Még hogy készülő...

 

 

Ez a háromlábú aszimmetrikus banándugó annyira randa, hogy az már szép!

 

 

Az egyik nagy fényes csavart még tartja a dobozban a biztonsági rögzítő alátét.
Én viszont már alig bírom tartani (türtőztetni) magam. Csavaaar!

 

 

Így (műbőr borítású doboz nélkül) már kicsit bumfordinak tűnnek,
de a téeszelnök sem mutat jól műbőrkalap nélkül.

 

 

Érdekes megoldás, hogy a mérőmű nullázó gombja a skála sarkában van.

 

 

Szép ez a fémből készült élgomb.

 

 

A műszerek előlapja körben gumival tömített.
Mondjuk ettől még simán befolyik a víz a gombok mellett...

 

 

Annyira szép ez a műszer...
Harminc évvel ezelőtt azonnal elkezdtem volna erősítő előlapot tervezni hozzá!

 

 

 

Mint hallható, az oszcillátor oszcillál, s mint hallható, kissé kontaktos a kapcsoló.
Mondjuk 30 évnyi pihenés után meg van neki engedve!

 

 

Hátulról egyformák.

 

 

A teleptartójuk is azonos.
Szerencsére nincs bennük szétrohadt elem.

 

 

Úgy nézem soha nem is volt!
Kicsit elakadtam, mégis miféle elem való ebbe?
Ja persze! Zsebtelep. Hogy kiesnek az ember fejéből a dolgok...
10 éve nem láttam laposelemet, erre már fel sem ismerem a hozzávaló teleptartót.
Ez megvan?
Kérdi a trafikos a gyereket: Hogy hívnak kisfiam?
Lapos Elemér
Nem azt kérdeztem mér küldött az apád!

 

 

Így néz ki a laposelem. (illetve ez három laposelem)
Sajnos egyikben sincs semmi feszültség...

 

 

A gyártás dátuma 1990. 23. hete.
Alig telt el 20 év, és máris ki vannak merülve? Micsoda dolog ez kérem?
Azt meg sem merem kérdezni: Mégis mit keresnek a polcomon 20 éves zsebtelepek?
Miért? Az asszony már 40 is elmúlt, mégse dobtam ki!

 

 

Rákötöttem a generátoromat a szintvevőre. Mér?
Hát azért, hogy lássuk hogy mér!

 

 

 

Érzékeny a műszer, a testem által összeszedett környezeti zajfeszültséget is megméri.
Mondjuk a mai környezetben ennek a zajnak igen magas a szintje.

 

 

A műszer dobozának is van külön lába, bár csak a plüssel bélelt dobozban ül vele.

 

 

Nem nyílt ki, végül rájöttem hol kell neki befeszíteni.
A fotómasina olyan rossz szemmel nézte ténykedésem, nem is mert odafókuszálni.

 

 

Van itt kérem minden!
Aki érti érti, aki nem az lapozzon...

 

 

Üvegszálas panelek.

 

 

Mindenfelé mindenféle alkatrészek.

 

 

A doboz körbe van panelozva, a kép közepén meg egy körkapcsoló ül.

 

 

Ugyan az egész doboz eleve árnyékolt, de egyes
részek ezen kívül külön is árnyékoltak.

 

 

Mondjuk azt a nagy sárga kondenzátort nem bíztam volna a lábaira.

 

 

A háromlábú banándugó ellenpárja oldalnézetből.

 

 

És persze az elmaradhatatlan Isostat kapcsolók...

 

 

A kábelek össze vannak varrva.

 

 

A doboz sarkainál a panelek között elektromos átkötések vannak.
Bevallom őszintén, nem szívesen szedném szét javítás ügyileg!
A Tungsram BC212-es tranzisztor alatt távtartó lapocska van.
A jobbra látható kék színű ellenállások műszerpontosságúak.
A fekete Remix kondenzátoron a gyártás dátuma 1978...

 

 

Összeszereléskor az egyik csavar egyszerűen elszakadt.
Mondjuk eltörött a kedvenc csavarhúzóm a múltkori mélyláda barmoláskor,
és ha az ember keze hozzászokik egy szerszámhoz, nehezen áll át másra.
Még ekkora egy hülye magyarázatot egy törött csavar miatt...

 

 

A másik doboz is jól méri az elemet.
Jópofa ez a széles skálás tükrös műszer. Rezeg a léc, rezeg!

 

 

Belülről ez is olyan mint a másik, csak persze teljesen más.

 

 

Hogy ne csak érdektelen részleteket fotózzak, itt van ez a kupak.
Ebbe tekeredik bele hátulról a hatalmas fényes csavar.

 

 

Ahogy így elnézem, ez a panel a műszer belső tápegysége.

 

 

Két körtárcsás kapcsoló, és rengeteg fazékmagos tekercs.

 

 

A trimmerpoti beállító csavarja befelé nézne a műszerbe (nem lehetne hozzáférni),
ezért egy kis segédpanel (valamint távtartók és csavarok) segítségével megfordították.

 

 

A potméter tengelye kapott egy bakelitlapocskából kiképzett csapágyat,
hogy ne tudjon lötyögni.

 

 

A fazékmagos tekercs kivezető drótjain szövött vászonszigetelés van.

 

 

A körkapcsoló tárcsáin az érintkezők aranyozottak.
Mondjuk egy műszernél ez így dukál!

 

 

A vázszerkezet ötletes.

 

 

Búcsúzom tőletek szépségeim...

 

 

Majd jön Árpi, és elviszi az egész miskulanciát...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...