Szintadó - szintvevő
(átviteltechnikai mérőműszerek)

Felhoztam őket a pincéből.
Itt jó helyen vannak, volt itt már annyi minden...
Elígértem őket ezer éve, de azóta is csak kerülgetem a feladatot.

Az asszony mindig mondja, hogy törölgessem meg amit éppen szétszedek.
Ugyan most nincs itt, de ha itt volna akkor mondaná, és jelen esetben igaza is lenne!

Na! Most meg azért nem férek hozzájuk, mert vizesek.
Mindig csak ezek a hülye kifogások...

Másnapra tiszták és szárazak. Nincs mese, nekiállok!
Nincs mese? Már miért ne lenne? Még el sem mondtam honnan vannak!
Céges selejtezésből mentettem ki őket. Olyan szépek voltak, nem hagyhattam őket veszni!

Már eleve hogy füle van a doboznak... Szinte könyörgött: Géza! Vigyél haza!
Megragadtam az alkalmat, és persze a dobozok fülét, és egyből nem hoztam őket haza.
Először az öltözőszekrényemben voltak elrejtve, majd a pincémben hevertek éveket.
Aztán költözéskor láttam, hogy ezekre a melóhelyen semmi szükség, ezért maradtak.
Miután megszűnt az irodám egy dohos pincébe kerültek, majd pár év múlva egy szárazabba.
Néhány éve megszántam őket és hazajöttek velem, azóta a fáspincében állomásoztak.
De mi a csudát meséljek a fülről?
Apukám akkumulátortöltők fusizásából egészítette ki a családi kasszát.
Minden volt hozzá a Tanértnél, kivéve a fület, amit külön kellett megvenni a boltban.
Hogy ennek mi köze van ehhez a műszerhez?
Na jó, semmi...

Ez a csat annyira szép is, meg jó is, hogy mindjárt lelopom innen!
Persze az idők folyamán megtanultam türtőztetni magam.
Hazudik ha mondom! (a szerkesztő megjegyzése)

A gumiláb fémből van, ami jelen esetben jót tesz a tartósságnak.

Hatalmas fényes csavar terpeszkedik a doboz alján.
Honnan eredhet nálam ez a csavarmánia?
Talán még a Märklines időkből...

A dobozok teteje belülről valami plüss szerű anyaggal van kárpitozva.
Jópofa ez a doboz, lehetne barkácsolni bele mondjuk detektoros rádiót.

De nem barkácsolok én ebbe semmit, már eleve azért sem, hiszen nem üres!

Ebből az 1982-es Rádiótechnikában megjelent hirdetésből kiderül, hogy mi is ez a két doboz.
Úgy nézem sosem voltak használva ezek a műszerek, legalábbis nincs rajtuk kopásnyom.
Szocializmus anno...
Volt a cégnél egy műszerfelelős, aki döntött a mindenféle műszerek beszerzését illetően.
Hogy nekünk mi kell, azt tudtommal sohasem kérdezte meg senki! Persze nem is kellett
nekünk műszer semmi, mert mégis minek? Telefonos simán elvan egy voltmérővel...
Szóval nem létező igényeink ellenére, időnként csuda műszerek érkeztek a raktárba.
Ez a két gyönyörűség ez semmi! Egyszer a 90-es évek elején érkezett egy hatalmas doboz.
Volt benne egy akkora műszer, nem hittem a szememnek! Még színes LCD monitor
is volt benne, amiről akkoriban azt sem tudtuk eszik-e vagy isszák! A rádió és
televízió közvetítő vonalak bemérésére kaptuk, amiknek ellenőrzésére Kovács Ernő
kollégám számtárcsás kézibeszélőt, és zsebtelepet használt. Ernő nagyon rendes
gyerek volt, de az elektromossággal kapcsolatos tudásszintje a törzsfejlődés
folyamán megrekedt a "megnyalom a zsebtelepet, ha csíp akkor jó" szintnél.
Rajtam kívül senki rá sem nézett a műszerre, használni meg pláne nem merte senki!
Mondjuk a milliós ára eleve elég riasztóan hatott. Olyan öt éve még láttam
ezt a műszert egy sarokban, de valahová elkallódott. Majd beszélek a raktárossal,
hátha ott rohad valamelyik sarokban. Egy belenézést megérne az a műszer.

Ez a szintadó műszere.
Szabványos jelszint jön belőle, amit a szintvevővel lehet mérni.

Ez a szintvevő műszere.
Ezzel lehet mérni, hogy mi jutott el a szintadó adta jelből a kábel másik végéig.

A Magyar Telekom akkor még Magyar Posta volt.
Ugyanolyan zöld Barkas kisteherautója volt a csomagkihordónak, mint a telefonszerelőnek.
Hogy is volt a hülyeségi sorrend? Rendőr, postás, vasutas. Meg hülye versikék is voltak.
Buta postás ne nevess,
Gyere egyél bableves!

Az ezüstszín leltárcímke alatt egy másik, de aranyszín leltárcímke van.
Ennek persze alapjaiban véve semmi értelme, de valamit csak kellett csinálnia
egész évben a gazdasági osztályon dolgozó (bájosnak nem mondható) kolléganőmnek.
(akinek nevét nem tudtam megjegyezni, mert a főnököm bányarémnek hívta)

Nagyon szép ez a műszerfal!

De ez se kutya!

A kék gomb megnyomására a műszer megméri, hogy jó-e benne az elem.
Jó hát! Bár nem elem van benne, hanem a tápegységemből jövő kábel.

Magyar gyártmány.
A gyári szám gravírozva van az előlapba.

Még megvan a cég, de a weblapjukat nem találtam...

A piciny bőröndben a műszer felett kábeltároló rekesz van kiképezve.
Ügyes! Így talán nem veszik el a kábel.

Meg is van mindkét műszer eredeti mérőzsinórja.

Kicsit megremeg a kezem a banándugók láttán, de nem lopom le őket.
Mi lenne, ha azt mondanám, hogy nem voltak meg...

Normálisak ezek?
Nem elég hogy ég a ház, még igyam is le magam?
Mit szólnak majd a tűzoltók, hogy részegen kószálok a tűzben? Nooormális...
Ez egy előzetes kép a készülő tűcsök és bogár fotósorozatomból.
Még hogy készülő...

Ez a háromlábú aszimmetrikus banándugó annyira randa, hogy az már szép!

Az egyik nagy fényes csavart még tartja a dobozban a biztonsági rögzítő alátét.
Én viszont már alig bírom tartani magam. Csavaaar!

Így (műbőr borítású doboz nélkül) már kicsit bumfordinak tűnnek,
de a téeszelnök sem mutat jól műbőrkalap nélkül.

Érdekes megoldás, hogy a mérőmű nullázó gombja a skála sarkában van.

Szép ez a fémből készült élgomb.

A műszerek előlapja körben gumival tömített.
Mondjuk ettől még simán befolyik a víz a gombok mellett...

Annyira szép ez a műszer...
Harminc évvel ezelőtt azonnal elkezdtem volna erősítő előlapot tervezni hozzá!

Mint hallható, az oszcillátor oszcillál, s mint hallható, kissé kontaktos a kapcsoló.
Mondjuk 30 évnyi pihenés után meg van neki engedve!

Hátulról egyformák.

A teleptartójuk is azonos.
Szerencsére nincs bennük szétrohadt elem.

Úgy nézem soha nem is volt!
Kicsit elakadtam, mégis miféle elem való ebbe?
Ja persze! Zsebtelep. Hogy kiesnek az ember fejéből a dolgok...
10 éve nem láttam laposelemet, erre már fel sem ismerem a hozzávaló teleptartót.
Ez megvan?
Kérdi a trafikos a gyereket: Hogy hívnak kisfiam?
Lapos Elemér
Nem azt kérdeztem mér küldött az apád!

Így néz ki a laposelem. (illetve ez három laposelem)
Sajnos egyikben sincs semmi feszültség...

A gyártás dátuma 1990. 23. hete.
Alig telt el 20 év, és máris ki vannak merülve? Micsoda dolog ez kérem?
Azt meg sem merem kérdezni: Mégis mit keresnek a polcomon 20 éves zsebtelepek?
Mér? Az asszony már 40 is elmúlt... Mégse dobtam ki!

Rákötöttem a generátoromat a szintvevőre, mér.
Hát azért, hogy lássuk hogy mér!

Érzékeny a műszer, a testem által összeszedett környezeti zajfeszültséget is megméri.
Mondjuk a mai környezetben ennek a zajnak igen magas a szintje!

A műszer dobozának is van külön lába, bár csak a plüssel bélelt dobozban ül vele.

Nem nyílt ki, végül rájöttem hol kell neki befeszíteni.
A fotómasina olyan rossz szemmel nézte ténykedésem, nem is mert odafókuszálni.

Van itt kérem minden!
Aki érti érti, aki nem az lapozzon...

Üvegszálas panelek.

Mindenfelé mindenféle alkatrészek.

A doboz körbe van panelozva, a kép közepén meg egy körkapcsoló ül.

Ugyan az egész doboz eleve árnyékolt, de egyes részek ezen kívül külön is árnyékoltak.

Mondjuk azt a nagy sárga kondenzátort nem bíztam volna a lábaira.

A háromlábú banándugó ellenpárja oldalnézetből.

És persze az elmaradhatatlan Isostat kapcsolók...

A kábelek össze vannak varrva.

A doboz sarkainál a panelek között elektromos átkötések vannak.
Bevallom őszintén, nem szívesen szedném szét javítás ügyileg!
A Tungsram BC212-es tranzisztor alatt távtartó lapocska van.
A jobbra látható kék színű ellenállások műszerpontosságúak.
A fekete Remix kondenzátoron a gyártás dátuma 1978...

Összeszereléskor az egyik csavar egyszerűen elszakadt.
Mondjuk eltörött a kedvenc csavarhúzóm a múltkori mélyláda barmoláskor,
és ha az ember keze hozzászokik egy szerszámhoz, nehezen áll át másra.
Még ekkora egy hülye magyarázatot egy törött csavar miatt...

A másik doboz is jól méri az elemet.
Jópofa ez a széles skálás tükrös műszer. Rezeg a léc, rezeg!

Belülről ez is olyan mint a másik, csak persze teljesen más.

Hogy ne csak érdektelen részleteket fotózzak, itt van ez a kupak.
Ebbe tekeredik bele hátulról a hatalmas fényes csavar.

Ahogy így elnézem, ez a panel a műszer belső tápegysége.

Két körtárcsás kapcsoló, és rengeteg fazékmagos tekercs.

A trimmerpoti beállító csavarja befelé nézne a műszerbe (nem lehetne hozzáférni),
ezért egy kis segédpanel (valamint távtartók és csavarok) segítségével megfordították.

A potméter tengelye kapott egy bakelitlapocskából kiképzett csapágyat,
hogy ne tudjon lötyögni.

A fazékmagos tekercs kivezető drótjain szövött vászonszigetelés van.

A körkapcsoló tárcsáin az érintkezők aranyozottak.
Mondjuk egy műszernél ez így dukál!

A vázszerkezet ötletes.

Búcsúzom tőletek szépségeim...

Majd jön Árpi, és elviszi az egész miskulanciát...