PCMCIA kártya
(nem tudom mire való, de nem is érdekel)

Össze kéne raknom egy dobozt, amiben relék vannak.
Azt mondtam, hogy kész lesz, azt már nem olyan egyértelműen, hogy mikor lesz kész.
A dobozba lyukakat kell majd fúrni. A munkapadon nem látjuk mi van, de nem is baj.
A szerszámokhoz nem férek hozzá, nem is látszik hol vannak, oda se fér a fotómasina.
Balra az idei télen igencsak megfogyatkozott aprófa készlet, és egy AKAI mechanika.
Jobbra egy rakás fa látható, melynek túloldalán ott van maga a pince a szerszámokkal.
Ilyen körülmények között nem lehet normális munkát végezni! (amúgy nem is szoktam)
Megígértem magamnak, minden héten rendbe teszek egy ilyen rumli gócot. Sok van ám...

 

 

Szóval itt van ez a kupac fa.

 

 

Itt meg az aprófahiány.

 

 

Kidobáltam a fahasábok egy részét a pince elé.

 

 

Aztán mégiscsak rendbetettem őket, így jobban látszik hogyan haladok.

 

 

Egy idő után elfogyott a fa.

 

 

Persze mind egy szálig megvan, csak kissé szétaprítottam.
Ez egy amolyan mindenévi fahasáb szétszedtem.

 

 

Ennyi aprófa vagy elég egy évre, vagy nem.
Nem szeretem a félmegoldásokat!

 

 

Kiszórtam hát egy újabb adag fát a pince elé.

 

 

Ezeket is szétcsapkodtam apróra.

 

 

Na! Ennyi már biztosan elég lesz a következő fűtési idényre!

 

 

Akartam én tovább is folytatni a rendezkedést (szart), csak megsebesültem.
Még szerencse, hogy nem vágtam le az egész ujjam!
Hogy rendelném az öt sört?

 

 

Az egyik következő góc a szerszámos polcok sora.
Leveszek valamit, visszateszem, ugyanez oda-vissza sokszor.
Először szép rend volt ezeken a polcokon, most már nem találok semmit.
Le kell söpörni az összes vackot, majd rá kell írni a polc szélére, hogy mi van rajta.
Nem azért hogy tudjam, hiszen látom, hanem hogy ezentúl mindent a helyére tegyek vissza.

 

 

Ehelyett megelégedtem azzal, hogy kivittem a szemetet.
Majd összesepertem, és újra és újra kivittem.
Azóta van hogy feketét tüsszentek...

 

 

Egyrészt alig bírom felemelni a kezem (kicsit kivette a karomból az erőt a balta),
Másrészt az ujjaim sem tudom egyértelműen becsukni. (izomláz)
Harmadrészt meg vagyok sebesülve. (kényeske)
Szóval ma valami könnyűt bontok.

 

 

Ez egy PCMCIA kártya, csak nem tudom mire való.

 

 

Azt már értem, hogy az egyik fele PCMCIA, aztán jön egy kábel.
De hogy mivégre ez a felhajtás?

 

 

Nagyon lapos, és nagyon sok lába van, ez a PCMCIA csatlakozó.

 

 

Van a dróton még ez a krumpli.

 

 

A drót végén pedig egy újabb csatlakozó.
Gőzöm sincs mibe lehet jó, semmi hozzávaló hardvert nem találtam itthon.

 

 

A másik végéhez valót találtam.

 

 

Azért lehet a laptopok kijelzőjét kinyitni, hogy az oldalukra fordítva se dőljenek el.

 

 

Ide kell bedugni a laptopba a PCMCIA kártyát.
Egy ilyen kártya bármi lehet, tipikusan hálózati kártya vagy modem.

 

 

Ide sluttyan be.

 

 

 

Még akkor sem mondanám jó felvételnek, ha a kezemet akartam volna videózni...

 

 

A matricákat hiába is simogatom, nincs alattuk érezhető csavarfej.
A kártya sarkánál sem látszik semmiféle bonthatóságra utaló nyom.

 

 

A másik sarkán sem látok semmit.

 

 

 

Akkor széttöröm, mint egy szelet nápolyit!

 

 

A régi jól bevált módszerek ugye...

 

 

Hányszor mondtam már, hogy nem szedek szét trendi elektronikus holmit?
Mindegy... Hiába is beszélek magamnak... Sosem figyelek oda rám!
Ezekben az újkori vacakokban nem igazán van érdekesség...

 

 

Sűrű, soklábú, nagyon vékony csatlakozó.
Azt hiszem visszaszokok a rádiók és a magnetofonok boncolására.

 

 

Mert ugye hiába szép ez a körbe lábú IC, ha egyszer érdektelen...

 

 

Kit érdekel, hogy ezek kétirányú buszmeghajtók nyolcasával?

 

 

Találtam a panel másik oldalán ezt a matricát.
Hurrá! Akkor sem tudom ki a franc vagy...

 

 

 

Nézzük meg inkább, hogy mi van a kábelen található krumpliban.

 

 

Ilyen esetekre előkapom a fotómasinához a mini állványt.
Apróbb probléma, hogy e két eszköz gyártója még sosem találkozott egymással!
Még jó, hogy a menetet eltalálták... A fényképezőgépbe valamiféle tömegközéppontba
kellett volna az állványmenet, az állványnak meg ha már bólintós a feje, akkor kellene
valami tömeg a lábába, mert alapállapotban pofára esik az egész felépítmény.
Rátekertem egy maréknyi forrasztóónt az állvány hátsó lábára,
de még így is kell nehezéknek a kombinált fogó.

 

 

Nem akar lejönni a krumpliról a műanyag burok.
Ha már egyszer krumplit írok, akkor stílszerűen leharapom.
Persze nem a maradék három szuvas fogammal, hanem csípőfogóval.

 

 

Tessék! Az élet újabb nagy rejtélyére derült fény!
A drót közepi krumpliban nincs semmi, csak egy ferrit cső, amin átmegy a kábel.
Az ő dolga az, hogy megegye a zavarokat. Pontosabban a vezetékeken érkező
hirtelen felfutású feszültségtüskék ellen védi a kábelvégi elektronikákat.

 

 

Megsértettem a szigetelést.
Hülye sértődős kábel!

 

 

Ha nem is szép, illetve nem lett a legszebb, de azért egy metszet.
Nincs különösebb értelme tovább bontani ezt a csatlakozó dugót.

 

 

Ezért hatalmas lelkesedéssel farigcsálom széjjel!

 

 

Teljes hosszában megblankoltam a kábelt, és lehúztam róla az árnyékoló harisnyát.
Ezt elteszem, mert még jó lesz egyszer valamire! Vagy nem...

 

 

Ez viszont tényleg kellhet! (vagy nem)
Ezek nagyon vékony, és igen hajlékony vezetékek.

 

 

Ezeket meg pont be akarta harapni a szemetesvödröm, hát megetettem szegénykét.
Valójában ez egy külső CD író illesztő kártyája az USB térnyerése előtti időkből.
Köszönet a megfejtésért Bachtermannak!
Illetve a kártya leírásáért Németh Krisztiánnak!

 

 

Ha nem is volt valami feltűnő, de (csavarmániám miatt) észtevettem a kábelvégi
csatlakozóban megbúvó két meglehetősen formátlan de szép csavart.
No de hova a csudába tegyek ilyen formátlan csavarokat?

 

 

Ezt a problémát korábban már sikeren megoldottam.
Van formátlan csavarokat tartalmazó dobozom.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...