Panasonic RS-260US kazettás sztereó ős deck
(csak a gombjai miatt vettem meg)

Már vannak foghíjak, de még mindig az asztal alatti kupival küzdök.
Persze ki is dobhatnám őket, vagy elpakolhatnám, de az csalás volna.
Az M531-esbe nincs kedvem belefogni, az túl nagy falat. Az Englebert
magnót meg ha kiveszem, felborul a maradék! Marad a Panasonic deck.

 

 

Nem mi nézünk bele először, mert ezt már valaki más előttünk megtette.
Hogy miért nem tekerte ki a maradék két csavart? Ezt nem tudom.
Mindegy. Majdcsak kiegyenesítem valahogy a görbe részeket.

 

 

Viszonylag szép formájú, kisméretű magnó.
Ez a kivitel járta, mielőtt a dizájnerek kitalálták a front decket.
Volt a kettő között egy átmenet, a ferde elejű SANYO, mintha a formatervezők nem
merték volna egy lépésben függőlegesre állítani az előlapot.

 

 

Miután a valaki belenézett, megpróbálta visszacsukni a magnó alját.
Ezt a kísérletet a farostlemez mindenféle irányokba való elgörbüléssel reagálta le.
Nem tudom mivel szolgált rá szegényke, hogy ilyen csúnyán elbánjanak vele.

 

 

Igencsak szép fényes vasszörny belseje van.
Nem csak a szorosan vett magnó mechanika, hanem úgy
egyáltalán minden vasból van benne. Mindezek ellenére mégsem nehéz.

 

 

Érdekes állásai vannak a hálózati feszültségválasztó kapcsolónak,
de legalább bárhol használhatjuk a magnót.

 

 

Most nem a feszültségválasztó kapcsolóját látjuk
a lyukon át, hanem az asztalom kopott lapját.

 

 

Mielőtt nekiálltam volna a magnónak, gondoltam kiegyenesítem az alját.
Ehhez először is be kellett áztatni a farostlemezt.

 

 

Próbáltam valahogy jó képet készíteni a magnóról.
Még talán ez volt a legsikerültebb.

 

 

Szép felirat.

 

 

Randa műszerek, ellenben kifejezetten szép gombok.
Valójában csak a két gomb miatt vettem meg.

 

 

Mint már mondottam párszor, a magnó dísze a műszer.
Persze nem mindenki gondolta így...

 

 

Hálózati kapcsoló, és szalagválasztó. De vajon hogyan kerültek ezek egymás mellé?
Az egyik a hálózati feszültséget kapcsolja, a másikon kisjelű, kifejezetten búgást
felszedni szerető érzékeny pontok. Ezek semmiképp sem valók egymás mellé!

 

 

Szerintem túl sok van a gombokból egy sorban.
Ha ilyen rengetegen vannak, az ember könnyen belezavarodik.
Látta ezt a gyártó is, ezért az eject és a felvétel gombokat színekkel jelölte meg.
Mondjuk este, félhomályban, nem sokat érünk ezzel az amúgy szép színjelzéssel.

 

 

A számlálóról annyit tudok elmondani, hogy van.

 

 

A kazettaajtó meg olyan, mintha kicsit ferde lenne. Gondolhatjuk a gép
állt ferdén a kezemben, de nem! Valóban ferde egy kicsit az ajtó.

 

 

 

Mikor ez a magnó készült, még nem volt divat az ajtó nyitását lassítani,
vagy csillapítani. Mondja is szépen nyitáskor, hogy: Plömm plömm.

 

 

Ez a gomb van olyan szép, hogy megvettem miatta az egész magnót.
Gondoltam lehúzom őket, meg kiszedem a hozzájuk való potmétereket.
Aztán itt elakadtam a tervemmel, mert az már nem ugrott be, hogy minek
is nekem ez a két szép gomb. Mivel a magnót elkérték, ezért megúszta,
illetve megfelelő forgatógombok hiányában sosem fog megvalósulni
a fene tudja miféle, de fényes gombok kellenek hozzá projectem.

 

 

A fejhallgató csatlakozó aljzata olyan, mintha utólag barkácsolta
volna ide valaki. De nem! Ez kérem gyárilag ilyen!

 

 

A készülék hátulján a csatlakozók éppen megfelelő számban vannak jelen.
Mind európai, mind pedig amerikai erősítőkhöz csatlakoztatható.

 

 

Ez a matrica már nem olvasható, de úgy is tudjuk mi van rajta.
Ne forgassuk összevissza a hálózati feszültségválasztót,
meg ne cseréljünk biztosítékot ha be van dugva.

 

 

A kazettafészek még nem a későbbiekben elterjedt forma. Vagyis a kazettát
még nem az ajtóba kell betenni, hanem az ajtó alá a magnóba. Azért
van balra az a lyuk, hogy legyen hol megfognunk a kazettát.

 

 

Ez a hülye még mindig fényes...

 

 

A lapszíj nem síkporos, hanem csak úgy egyszerűen poros.
Érdekes a szíj leugrása ellen védő lemezdarab, manapság leszoktak róla.

 

 

Nagyon merem remélni, hogy nem a hálózati biztosíték van ilyen szabadon szerelve.
De!

 

 

Szép dolog egy ilyen nagy lendkerék! Az persze már kevésbé az,
hogy ennyire koszos. Itt is vannak leesés gátlók a lapszíjnak.

 

 

Mivel a magnó nem fém dobozban van, ezért illik egy ilyen árnyékoló lappal
védeni az elektronikát a zavarokkal szemben. Ha meg már úgy is itt ez
a lap, a gyártó szépen rácímkézte, hogy mit művelnek a panelen
az egyes potméterek. Ez egy kifejezetten rendes dolog tőlük.

 

 

Íme a panel. Úgy nézem, hogy nincs rajta semmi említésre méltó.
Jól láthatóan a közepén vonul át a felvétel / lejátszás átkapcsoló.

 

 

 

Van itt még egy másik kapcsoló is, ezt lejátszásra
kapcsoláskor nyomja meg a mechanika.

 

 

Az előbb említett szíjat leesni nem engedő pöckök.
Háttérben a gyorspörgetés fogaskerekei.

 

 

A hálózati feszültségváltó kapcsoló. Valami egészen ésszerűtlen módon a készülék
kellős közepén van! Tehát jobb oldalt hátul bejön a hálózati zsinór, eljön a készülék
közepéig, ott van rajta egy életveszélyes, mindenféle szigetelés és érintésvédelem
nélküli kötés egy sorkapcson. Innen jön tovább a hálózati kábel a készülék jobb
első sarkáig, ugyanis épp itt van a hálózati kapcsoló, ahonnan elmegy az áram
a magnó kellős közepébe, mégpediglen csakis azért, mert ott van a hálózati
feszültségválasztó kapcsolója. Ide érkezik be egy csomó kábel a hálózati
trafóból, ami a készülék bal hátsó sarkában található. Hálózati búgás
jelbeviteli szempontból ötletesebbnek találtam volna, ha egyből
rákötik a hálózati kábelt a line out csatlakozóra. Rémes!

 

 

A hálózati trafó mint az előbb említettem, itt van a jobb alsó sarokban.
Keresztül kasul kolbászol az áram a dobozban...

 

 

A hálózati zsinórt nem én vágtam le képszerkesztővel, hanem akitől e
magnót vettem, és ő sem Photo Shop-ot használt, hanem egy ollót.

 

 

 

A hálózati zsinór másik végén a hálózati kapcsoló található, ami lötyög.
Gondolom kilazultak a csavarjai.

 

 

Eredetileg így néz ki a lemez, ami a magnó alját tartja.

 

 

A másik oldalon viszont így néz ki.
Majd szépen kiegyenesítem.

 

 

Ezek a magnó lábai, illetve a négyből csak ez a kettő maradt meg.
Ha ezt a kettőt is kitekerte volna aki belekíváncsiskodott a készülékbe,
akkor most nem száradna a magnó alja deszkalapok közé szorítva a pincében.

 

 

Nem tudom, divat-e manapság ez a kedves japán népszokás.
Már mint az, hogy a kitekerendő csavarok a többivel ellentétben piros színűek.

 

 

A fejhallgató kimenet aljzatát is ki kell szedni, különben nem
jön ki a magnó a dobozból. Márpedig ki fog jönni!

 

 

Aztán csak nem akarta a dolgot.
Végül meglett az utolsó csavar is, ami rutinosan a kazettafészekben bújt el.
Persze előlem hiába...

 

 

A magnó doboza majdnem tiszta.

 

 

Persze azért van benne pókpete.

 

 

Falevél, meg egy ágacska.

 

 

Mielőtt a pókok ki találtak volna kelni, megfürdettem őket.

 

 

Kitettem a magnó tetejét száradni a napra.

 

 

Az áztatás után egy hetet száradt két bútorlap közé szorítva a magnó alja.

 

 

Ettől kiegyenesedett, csak még nem száradt ki teljesen.
Mikor idefent a melegben elkezdett kiszáradni, újra elkezdett vetemedni.

 

 

Ekkor rátettem nehezéknek a satut.
Ezt emelgesse ha tudja!

 

 

Térjünk vissza az érdekesebb részekhez. Ez itt a magnó doboz nélkül.
Nagyszerű konstrukció! Minden része tökéletesen működik a doboz nélkül is.
Nem esik szét, nem nyeklik-nyaklik. A füles csatlakozó kivételével nem lóg róla semmi.

 

 

A műszerek most jobban látszanak, de szebbnek így sem szebbek.

 

 

Ha jól néztem az Internetet, akkor ez a magnó 1973-as modell, vagyis most 37 éves.
Ehhez képest épek benne a szíjak, a nyomógörgő, és az összes többi gumibogyó.
Egy ma gyártott gumialkatrész 37 évet nem hogy nem él túl, de le is bomlik!

 

 

A hálózati trafó.

 

 

Szinte minden japán deckben van egy ilyen teljesen szabadon szerelt csatlakozósáv,
ami megrázóan elérhető közelségbe hozza a hálózati feszültséget.
De mi a csudának van ott az a kondenzátor?

 

 

A kapcsolási rajz szerint a kék kondenzátor párhuzamosan van kötve a hálózati
kapcsolóval. No, ilyet sem láttam még! Az előbb látott, teljesen szabadon
szerelt biztosítékon szintén ott a halál! A tápegység szekunder oldala
meglepő. Nem dereng, hogy valaha is egyutas egyenirányítást
láttam volna bármiféle magnóban. A magnó rajza
amúgy igen egyszerű, jól áttekinthető.

 

 

A nyomógörgő hídjának elég fura formája van. Úgy általában a magnókban
a forgásponttól balra látható rész egyáltalán nem szokott ott lenni.

 

 

 

Itt is csak azért olyan hosszú a görgőhíd, mert a másik végének megy
neki a pillanat állj kapcsolója. Mai szemnek kifejezetten
szokatlan, hogy mennyi anyag van benne.

 

 

Elsőre azt hittem, hogy a karocska valamiféle fék, csak letörött a végéből egy darab.
Már a javításon kezdtem volna törni a fejem, mikor inkább az erősebb
szemüvegem bevetése mellett döntöttem. Szerencsére!

 

 

 

Ez ugyanis nem fék, csak alapállapotban nem arra mutat a kar, amerről a mozgató
energiáját kapja. Ezt a karocskát a szalagfeszességet érzékelő kar mozgatja.

 

 

Nem úgy néz ki, mintha beázott volna, mégis rozsdás. Viszont sehol másutt, csak itt.
Ez arra enged következtetni, hogy már beszereléskor is rozsdás volt.

 

 

A jobb oldali a törlőfej. Speciel még az eredeti. A bal oldali a kombinált fej.
Mint azt a felirat is mutatja, BRG gyártmány. Mivel japán alkatrész nem
volt a szervizben, azzal pótolták az elkopott fejet, ami akadt a polcon.

 

 

A fejek nincsenek agyonkopva, még bőven használható állapotban vannak.

 

 

 

A hálózati kapcsoló innen nézve is lötyög.
Gondoltam meghúzom a csavarjait, de nem így lett.

 

 

Ez a csavar direkt olyan, hogy sehogyan se lehessen meghúzni! Illetve meghúzni
azt meg lehet, de a kapcsoló mindenképpen lötyögni fog alatta. Valószínűleg
azért van így beszerelve a kapcsoló, hogy összeszereléskor kitaláljon
a magnó előlapján (fedelén) keresztül a kapcsolón található
gomb. Érdekes megoldás! Még sosem láttam ilyet.

 

 

Ahhoz képest, hogy ránézésre nem is volt koszos, igencsak
pettyes lett a háttérnek használt fehér papír.

 

 

Tudom én, hogy milyen forma fogó kell ide, csak olyanom nincs.

 

 

Azért csak sikerült valamennyire visszagörbíteni.

 

 

Bedugom a konnektorba. (gondoltam)
Akkor kapok egy új hálózati zsinórt? (gondolta a magnó)

 

 

Majd ha legközelebb borotvazsinór kell, akkor meg majd morgok, hogy hová lett...

 

 

Jaj! Páka! Annyiszor említettem már, de egyszer tényleg szétszedek egy Weller pákát.
Az a baj, hogy ilyenkor belegondolok a dologba. Van itthon olyan státuszú Weller
pákám, amit ha szétszedek, akkor nem rúg érte valagba senki? Persze hogy van!
No de mi lesz, ha elrontom a tartalék pákámat? Semmi sem lesz, mert van itthon
másik. Ilyenkor már éppen nekiállnék pákát boncolni, de aztán hirtelen beugrik,
hogy nem a Weller pákával kéne kezdenem, hanem talán inkább a Miniforral,
merthogy mégiscsak az volt az első pákám. Aztán jöhetne belenézésre egy
csehszlovák pillanatpáka. Mikor ideérek, belefáradok a gondolatsorba.
Ezért nem volt még pákaszétszedés! Kérem jelentésem elfogadását.

 

 

Eredetileg is rá volt csavarva a kábel, hát én is rácsavarom.

 

 

Csak nagy nehézségek árán sikerült vissza gyömszködnöm ezt a bogyócot.
Az eredeti kábel valamivel vékonyabb, és hajlékonyabb volt.
Az új kábel nem akart betörni, de segítettem neki!

 

 

 

Bedugtam a konnektorba, majd bekapcsoltam. Ezen tettem ellen a magnó
azonnal hevesen tiltakozni kezdett! Kalimpált a mutatóival eszetlenül.

 

 

 

Kapott a kalimpálás miatt hirtelen két fülest.
Az egyiket oldalba vágás képében, a másikat mint fejhallgató.
A fejhallgatót ügyesen rányomtam a kamera mikrofonjára, így készült e felvétel.

 

 

Mivel a magnó hangja időnként hallhatóan megcsuklott, nekiálltam szíjat pucolni.
A lendkerék is be volt szorulva egy kicsit, és a másik oldalon található
görgőkre is ráment fél tucat alkoholizált fültisztító pálcika.
A lendkerék széléről a fehér valami polír papírral
volt csak hajlandó lejönni, a szeszre és
a benzinre oda se bagózott...

 

 

 

Nagytakarítás után már van annyi energia a szerkezetben, hogy rendesen
működtesse a végállás kapcsolót. Pucolás előtt ugyanis ilyenkor
egyszerűen leállt a lendkerék, mert megcsúszott a lapszíj.

 

 

 

Most már kazettával próbálva is működik.
Türelmetlenségemre jellemző, hogy lusta voltam eltekerni a szalagot a végéig.

 

 

Nem tudom mibe való eredetileg, de ez egy kiváló minőségű magnófej!
Mint a fotón jól látható, a felépítése olyan, hogy nem az egész fejtükör
nyomódik neki a szalagnak, hanem csakis a kiemelkedő középső rész.
Ezen okból jobban felfekszik a szalag a fejre, kevésbé jön el a réstől.
Persze igaz, hogy a stabilabb szintű magas hangokért cserébe előbb
elkopik a fej, de valamit valamiért. Tényleg jóféle fej ez, én is ilyet
használtam az M531-esbe. 50 forintért adták az Ezermesterben...

 

 

A szalagtípus választó kapcsoló szét van esve.
Ki kell szedni, hogy össze tudjam rakni.

 

 

Ha ki kell szedni, akkor nincs mese, ki kell szedni.

 

 

Sajnos a kapcsoló alját a drótok annyira bent tartják a mechanikában,
hogy képtelenség odafogni a tetejét még arra a kis időre is,
amíg visszagörbítem a kapcsolót összetartó négy
darab kiálló lemezdarabkát. (ronda mondat)

 

 

Végül leszereltem a magnó fél oldalát, mire odafértem.

 

 

A jobb oldali műszer alaphelyzetben is jól láthatóan kitér. Mielőtt a kapcsolót
helyre tettem volna, sokkal nagyobb volt a mérési hiba. A magnó most sem
tökéletes, igen jól hallható különbség van a két csatorna hangja között.

 

 

 

De a csatornakülönbségektől eltekintve,
egészen normális hangja van.

 

 

Odapróbálom az alját, hogy stimmelnek-e a furatok helyei.
Már csak azért is, mert most még tudok görbíteni a lemezfüleken.

 

 

Ez egy porvédő lapocska, hogy ne hulljon bele a por a szalagválasztó kapcsolóba.
Hát most majd behullik, merthogy ezt bizony elfelejtettem visszatenni.

 

 

Ezt a kettőt választottam ki pótlábnak.

 

 

Talán azért, merthogy illik a színe a régi lábakhoz.
Amúgy ennél sokkal prózaibb a megoldás.
Ezek voltak felül!

 

 

 

Még egy próba, aztán mehet az új gazdájának.

 

 

Az új hálózati zsinór annyira elemében érezte
magát, hogy kénytelen voltam odakötözni.

 

 

A kifelejtett porvédő lapocskát is szépen belecsomagolom,
nehogy kikapjak az új tulajtól, hogy kiloptam a dobozból a lényeget.
Mondjuk az már igaz, hogy titokban porvédő lapocska zugkereskedő vagyok...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...