Panasonic RS-260US kazettás sztereó ős deck
(csak a gombjai miatt vettem meg)

Már vannak foghíjak, de még mindig az asztal alatti kupival küzdök.
Persze ki is dobhatnám őket, vagy elpakolhatnám, de az csalás volna!
Az M531-esbe nincs kedvem belefogni, az túl nagy falat. Az Englebert
magnót meg ha kiveszem, felborul a maradék! Marad a Panasonic deck.

Nem mi nézünk bele így először, ezt már valaki más előttünk is megtette.
Hogy miért nem tekerte ki a maradék két csavart, azt nem tudom.
Mindegy, csak kiegyenesítem valahogy a görbe részeket...

Viszonylag szép formájú, kisméretű magnó.
Ez a kivitel járta, mielőtt a dizájnerek kitalálták a front decket.
Volt a kettő között egy átmenet, a ferde elejű SANYO, mintha a formatervezők nem
merték volna egy lépésben függőlegesre állítani az előlapot.

Miután a valaki belenézett, megpróbálta visszacsukni a magnó alját.
Ezt a kísérletet a farostlemez mindenféle irányokba való elgörbüléssel reagálta le.
Nem tudom mivel szolgált rá szegényke, hogy így elbánjanak vele...

Igenszép fényes vasszörny belseje van.
Nem csak a szorosan vett magnó mechanika, hanem úgy
egyáltalán minden vasból van benne, de mindezek ellenére nem nehéz.

Érdekes állásai vannak a hálózati feszültségválasztó kapcsolónak,
de legalább bárhol használhatjuk a magnót.

Most nem a feszültségválasztó kapcsolóját látjuk a lyukon át, hanem az asztalom.

Mielőtt nekiálltam volna a magnónak, gondoltam kiegyenesítem az alját.
Ehhez először is be kell áztatni a farostlemezt.

Próbáltam valahogy jó képet készíteni a magnóról, még ez volt a legsikerültebb.

Szép felirat.

Randa műszerek, de szép gombok. Valójában csak a két gomb miatt vettem meg.

Mint már mondottam párszor, a műszer a magnó dísze.
Persze nem mindenki gondolta így...

Hálózati kapcsoló és szalagválasztó. De vajon hogyan kerültek ezek egymás mellé?
Az egyik a hálózati feszültséget kapcsolja, a másikon kisjelű, kifejezetten búgást
felszedni szerető érzékeny pontok. Ezek semmiképp sem valók egymás mellé!

Szerintem túl sok van a gombokból egy sorban.
Ha ilyen rengetegen vannak, az ember könnyen belezavarodik.
Látta ezt a gyártó is, ezért az eject, és a felvétel gombokat színekkel jelölte meg.
Mondjuk este, félhomályban nem sokat érünk a színjelzéssel...

A számlálóról annyit tudok elmondani, hogy van.

A kazettaajtó meg olyan, mintha kicsit ferde lenne.
Gondolhatjuk a gép áll ferdén a kezemben, de nem. Valóban ferde egy kicsit az ajtó.

Mikor ez a magnó készült, még nem volt divat az ajtó nyitását lassítani, vagy csillapítani.
Mondja is szépen nyitáskor, hogy: Plömm plömm...

Ez a gomb van olyan szép, hogy megvettem miatta az egész magnót.
Gondoltam lehúzom őket, meg kiszedem a hozzájuk való potmétereket.
Aztán itt elakadtam a tervemmel, mert az már nem ugrott be, hogy minek
is nekem ez a két szép gomb. Mivel a magnót elkérték, ezért megúszta,
illetve megfelelő forgatógombok hiányában sosem fog megvalósulni
a fene tudja miféle, de fényes gombok kellenek hozzá projectem.

A fejhallgató csatlakozó aljzata olyan, mintha utólag barkácsolta volna ide valaki.
De nem! Ez így gyári.

A készülék hátulján a csatlakozók éppen megfelelő számban vannak jelen.
Mind európai, mind amerikai erősítőkhöz csatlakoztatható.

Ez a matrica már nem olvasható, de úgy is tudjuk mi van rajta.
Ne forgassuk összevissza a hálózati feszültségválasztót,
meg ne cseréljünk biztosítékot ha be van dugva.

A kazettafészek még nem a későbbiekben elterjedt forma,
vagyis a kazettát még nem az ajtóba kell betenni, hanem az ajtó alá a magnóba.
Azért van balra az a lyuk, hogy legyen hol megfognunk a kazettát.

Ez a hülye még mindig fényes...

A lapszíj nem síkporos, hanem csak úgy egyszerűen poros.
Érdekes a szíj leugrása ellen védő lemezdarab, manapság leszoktak róla.

Nagyon merem remélni, hogy nem a hálózati biztosíték van ilyen szabadon szerelve.
De!

Szép dolog egy ilyen nagy lendkerék, az már kevésbé, hogy ennyire koszos.
Itt is vannak leesés gátlók a lapszíjnak.

Mivel a magnó nem fém dobozban van, ezért illik egy ilyen árnyékoló lappal védeni
az elektronikát a zavarokkal szemben. Ha meg már úgy is itt ez a lap, a gyártó szépen
rácímkézte, hogy mit művelnek a panelen a potméterek, ami igen rendes dolog tőlük!

A panel, nincs rajta semmi említésre méltó.
Jól láthatóan a közepén vonul át a felvétel / lejátszás átkapcsoló.

Van itt még egy másik kapcsoló is, ezt lejátszásra kapcsoláskor nyomja meg a mechanika.

Az előbb említett szíjat leesni nem engedő pöckök,
háttérben a gyorspörgetés fogaskerekeivel.

A hálózati feszültségváltó kapcsoló.
Valami egészen ésszerűtlen módon a készülék kellős közepén van!
Tehát jobb oldalt hátul bejön a hálózati zsinór, eljön a készülék közepéig, ott van rajta egy
életveszélyes mindenféle szigetelés és érintésvédelem nélküli kötés egy sorkapcson.
Innen jön tovább a hálózati kábel a készülék jobb első sarkáig, itt van a hálózati
kapcsoló, ahonnan elmegy az áram a magnó kellős közepébe, mégpediglen
 azért, mert ott van a hálózati feszültségválasztó kapcsolója. Ide érkezik
be egy csomó kábel a hálózati trafóból, ami a készülék bal hátsó
sarkában található. Hálózati búgás jelbeviteli szempontból
én ötletesebbnek találtam volna, ha egyből rákötik
a hálózati kábelt a line out csatlakozóra!

A hálózati trafó mint az előbb említettem, itt van a jobb alsó sarokban.
Keresztül kasul kolbászol az áram a dobozban...

A hálózati zsinórt nem én vágtam le képszerkesztővel,
hanem akitől e magnót vettem, és ő sem Photo Shop-ot használt, hanem ollót.

A hálózati zsinór másik végén a hálózati kapcsoló található, ami lötyög.
Gondolom kilazultak a csavarjai.

Eredetileg így néz ki a lemez, ami a magnó alját tartja.

A másik oldalon meg így néz ki. Majd kiegyenesítem...

Ezek a magnó lábai, illetve a négyből csak ez a kettő maradt meg.
Ha ezt a kettőt is kitekerte volna aki belekíváncsiskodott a készülékbe,
akkor most nem száradna a magnó alja deszkalapok közé szorítva a pincében.

Nem tudom, divat-e manapság ez a kedves japán népszokás.
Már mint az, hogy a kitekerendő csavarok a többivel ellentétben piros színűek.

A fejhallgató kimenet aljzatát is ki kell szedni, különben nem jön ki a magnó a dobozból.
Márpedig ki fog jönni!

Aztán csak nem akarta a dolgot.
Végül meglett az utolsó csavar is, ami rutinosan a kazettafészekben bújt el.
Persze előlem hiába...

A magnó doboza majdnem tiszta.

Persze azért van benne pókpete.

Falevél, ágacska...

Mielőtt a pókok kitaláltak volna kelni, megfürdettem őket.

Kitettem a magnó tetejét száradni a napra.

Az áztatás után egy hetet száradt két bútorlap közé szorítva a magnó alja.

Ettől kiegyenesedett, csak még nem száradt ki teljesen.
Mikor idefent a melegben elkezdett kiszáradni, újra elkezdett vetemedni.

Ekkor rátettem nehezéknek a satut, azt emelgesse ha tudja!

Térjünk vissza az érdekesebb részekhez. Ez itt a magnó doboz nélkül.
Nagyszerű konstrukció! Minden része tökéletesen működik a doboz nélkül is.
Nem esik szét, nem nyeklik-nyaklik, a füles csatlakozó kivételével nem lóg róla semmi.

A műszerek most jobban látszanak, de szebbnek így sem szebbek.

Ha jól néztem az Internetet, akkor ez a magnó 1973-as modell, vagyis most 37 éves.
Ehhez képest épek benne a szíjak, a nyomógörgő, és az összes többi gumibogyó.
Egy ma gyártott gumialkatrész 37 évet nem hogy nem él túl, de le is bomlik!

A hálózati trafó.

Szinte minden japán deckben van egy ilyen teljesen szabadon szerelt csatlakozósáv,
ami megrázóan elérhető közelségbe hozza a hálózati feszültséget.
De mi a csudának van ott az a kondenzátor?

A kapcsolási rajz szerint a kék kondenzátor a hálózati kapcsolóval van párhuzamosan kötve.
No, ilyet sem láttam még! Az előbb látott szabadon szerelt biztosítékon szintén ott a halál!
A tápegység szekunder oldala meglepő. Nem dereng, hogy valaha egyutas egyenirányítást
láttam volna bármiféle magnóban. A magnó rajza amúgy igen egyszerű, jól áttekinthető.

A nyomógörgő hídjának elég fura formája van.
Úgy általában a magnókban a forgásponttól balra látható rész egyáltalán nem szokott ott lenni.

Itt is csak azért olyan hosszú a görgőhíd, mert a másik végének megy neki a pillanat állj kapcsoló.
Mai szemnek egyszerűen szokatlan, hogy anyag van benne.

Elsőre azt hittem, hogy a karocska valamiféle fék, csak letörött a végéből egy darab.
Már a javításon kezdtem volna törni a fejem, mikor inkább az erősebb
szemüvegem bevetése mellett döntöttem. Szerencsére!

Ez nem fék, csak alapállapotban nem arra mutat a kar, amerről a mozgató energiáját kapja.
Ezt a karocskát a szalagfeszességet érzékelő kar mozgatja.

Nem úgy néz ki, mintha beázott volna, mégis rozsdás. Viszont sehol másutt, csak itt.
Ez arra enged következtetni, hogy már beszereléskor rozsdás volt.

A jobb oldali a törlőfej, ő eredeti. A bal oldali a kombinált fej.
Ő, mint a felirat mutatja BRG gyártmány. Mivel japán alkatrész nem
volt a szervizben, azzal pótolták az elkopott fejet, ami éppen volt a polcon.

A fejek nincsenek agyonkopva, még bőven használható állapotban vannak.

A hálózati kapcsoló innen nézve is lötyög.
Gondoltam meghúzom a csavarjait, de nem így lett.

Ez a csavar direkt olyan, hogy sehogy se lehessen meghúzni!
Illetve meghúzni meg lehet, de a kapcsoló mindenképpen lötyögni fog alatta.
Valószínűleg azért van így beszerelve a kapcsoló, hogy összeszereléskor kitaláljon a magnó
előlapján (fedelén) keresztül a kapcsolón található gomb. Érdekes megoldás, még sosem láttam ilyet.

Ahhoz képest, hogy szinte nem is koszos, igen pettyes lett a háttérnek használt fehér papír.

Tudom én, hogy milyen forma fogó kell ide, csak olyanom nincs.

Azért csak sikerült valamennyire visszagörbíteni.

Bedugom a konnektorba. (gondoltam)
Akkor kapok egy új hálózati zsinórt. (gondolta a magnó)

Majd ha legközelebb borotvazsinór kell, akkor meg majd morgok, hogy hová lett...

Jaj páka!
Annyiszor említettem már, de egyszer tényleg szétszedek egy Weller pákát.
Az a baj, hogy ilyenkor belegondolok a dologba. Van itthon Weller, amit ha szétszedek,
akkor nem rúg érte valagba senki? Persze hogy van! No de mi lesz, ha elrontom a tartalék pákámat?
Semmi sem lesz, mert van itthon másik. Ilyenkor már éppen nekiállnék pákát boncolni,
de aztán hirtelen beugrik, hogy nem a Weller pákával kéne kezdeni, hanem
talán inkább a Miniforral, mert mégiscsak az volt az első pákám.
Aztán jöhetne belenézésre a csehszlovák pillanatpáka.
Mikor ideérek, belefáradok a gondolatsorba.
Ezért nem volt még pákaszétszedés!
Kérem jelentésem elfogadását...

Eredetileg is rá volt csavarva a kábel, hát én is rácsavarom.

Csak nagy nehézségek árán sikerült vissza gyömszködnöm ezt a bogyócot.
Az eredeti kábel valamivel vékonyabb és hajlékonyabb is volt.
Az új kábel nem akart betörni, de én segítettem neki!

Bedugtam a konnektorba, és bekapcsoltam.
Ezen tettem ellen a magnó azonnal hevesen tiltakozni kezdett, kalimpált a mutatóival eszetlenül!

Kapott a kalimpálás miatt hirtelen két fülest.
Az egyiket oldalba vágás képében, a másikat mint fejhallgató.
A fejhallgatót ügyesen rányomtam a kamera mikrofonjára, így készült e felvétel.

Mivel a magnó hangja időnként hallhatóan megcsuklott, nekiálltam szíjat pucolni.
A lendkerék is be volt szorulva egy kicsit, és a másik oldalon található
görgőkre is ráment fél tucat alkoholizált fültisztító pálcika.
A lendkerék széléről a fehér valami polír papírral
volt csak hajlandó lejönni, a szeszre és
a benzinre oda se bagózott...

Nagytakarítás után már van annyi energia a szerkezetben, hogy működtesse a végállás kapcsolót.
Pucolás előtt ugyanis ilyenkor egyszerűen leállt a lendkerék, mert a szíj megcsúszott.

Most már kazettával próbálva is működik.
Türelmetlenségemre jellemző, hogy lusta voltam eltekerni a szalagot a végéig...

Nem tudom mibe való eredetileg, de ez egy kiváló minőségű magnófej!
Mint a fotón jól látható, a felépítése olyan, hogy nem az egész fejtükör
nyomódik neki a szalagnak, hanem csakis a kiemelkedő középső rész.
Ezen okból jobban felfekszik a szalag a fejre, kevésbé jön el a réstől.
Persze igaz, hogy a stabilabb szintű magas hangokért cserébe előbb
elkopik a fej, de valamit valamiért. Tényleg jóféle fej ez, én is ilyet
használtam az M531-esbe. 50 forintért adták az Ezermesterben...

A szalagtípus választó kapcsoló szét van esve, ki kell szedni, hogy össze tudjam rakni.

Ha ki kell szedni, akkor ki kell szedni...

Sajnos a kapcsoló alját a drótok annyira bent tartják a mechanikában,
hogy képtelenség odafogni a tetejét még arra a kis időre is,
amíg visszagörbítem a kapcsolót összetartó négy
darab kiálló lemezdarabkát. (ronda mondat)

Végül leszereltem a magnó fél oldalát, mire odafértem.

A jobb oldali műszer alaphelyzetben is jól láthatóan kitér.
Mielőtt a kapcsolót helyre tettem volna, sokkal nagyobb volt a mérési hiba.
A magnó most sem tökéletes, igen jól hallható különbség van a két csatorna hangja között.

A csatornakülönbségektől eltekintve egészen normális hangja van.

Odapróbálom az alját, hogy stimmelnek-e a furatok helyei.
Már csak azért is, mert most még tudok görbíteni a lemezkéken.

Ez egy porvédő lapocska, hogy ne hulljon bele a por a szalagválasztó kapcsolóba.
Hát most majd behullik, mert elfelejtettem visszatenni.

Ezt a kettőt választottam ki pótlábnak.

Talán azért, mert illik a színe a régi lábakhoz.
Amúgy ennél sokkal prózaibb a megoldás, ezek voltak felül.

Még egy próba, aztán mehet az új gazdájának.

Az új hálózati zsinór annyira elemében érezte magát, kénytelen voltam odakötözni.

A kifelejtett porvédő lapocskát is szépen belecsomagolom,
nehogy kikapjak az új tulajtól, hogy kiloptam a dobozból a lényeget.
Mondjuk az már igaz, hogy titokban porvédő lapocska zugkereskedő vagyok...